Ideggyógyászati Szemle - 1969;22(10)

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A feltárás módjának megválasztása ágyéki korongsérv műtéteiben, négy év — 1965–1968 — 373 esete alapján

ANDRÁSOFSZKY T., MÁTHÉ Á., NAGY P., ROTH Gy., KOMJÁTSZEGI S., SZABÓ Á., KISGYÖRGY Á.

A szerzők felfogása az, hogy az ágyéki korongsérvek eredményes sebészi kezelésének feltételei között a legfontosabbak a műtét javallatának helyes felállítása és időpontjának jó megválasztása, a myelographia mellőzése, a minél kisebb csontcsonkolással járó feltárás, de mindig teljes gyökér-decompressió. Ezeknek a szempontoknak az érvényesítésével 1965-1968 között 373 műtétet végeztek, az esetek 87,64%-ban ívközi feltárással. Elemzik azokat a helyzeteket, amelyek az egyes feltárási módokat lehetővé, illetve szükségessé teszik. Hangsúlyozzák, hogy ívközi feltárással adott esetben cauda-tünetcsoportot okozó sérvek is eltávolíthatók és hogy ez a feltárási mód reoperációk során is alkalmazható.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A gerincvelő hátsó gyökidegeiben előforduló granulomákról

BALÓ József

A spinalis ganglionok cystáinak vizsgálatával kapcsolatban kísértük figyelemmel azokat a granulomákat, amelyek a gerincvelő hátsó gyökeiben fordulnak elő. Bár ezekben a granulomákban idült gyulladásos komponensek is találhatók, bennük az arachnoidea endothelialis, vagy újabban meningothelialisnak nevezett sejtjei is felszaporodnak. Verga, valamint Rexed és Wennström szerint a spinalis ganglionok cystáinak keletkezésében ezek a granulomák, mint oki tényezők jelentőséggel bírnak. Veith a gyökidegekben egyéb szervek chronicus fertőző betegségeivel (chronikus polyarthritis, chronikus cholecystitis, továbbá malignus daganatok) kapcsolatban granulomákat észlelt, amelyeket nem specifikus eredetűeknek tart. Ő felvetette a kérdést, vajon a Richter-féle tabeses granulomák specifikus, vagy nem specifikus jellegűek. Pemphigus esetekben a gerincvelő hátsó gyökeiben hasonló granulomák fordulnak elő, mint amilyeneket Veith különböző chronikus fertőző betegségekben a gerincvelő gyökidegeiben leírt. Az a kérdés, hogy a Richter-féle specifikus syphilitikus granulomák azonosak-e a Veith-féle, chronikus fertőző betegségek következtében előforduló nem specifikus granulomákkal, további vizsgálatra szorul. A felvetett témával kapcsolatban sor került egy hasonló észlelés ismertetésére, amely arról szól, hogy idült gyulladással (tuboovarialis tályog) kezdődő megbetegedéshez a gyökidegekben granulomák csatlakoztak és a klinikai lefolyás a bőrnek multiplex neurotikus gangraenája képében vezetett halálhoz.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

[Melanoblasztózis és neurofibromatózis]

LUDO Van Bogaert

[A közölt klinikai és genetikai megfigyelések azt mutatják, hogy a meningeális és cutano-meningeális blastomatosis – amennyiben isolalható és súlyos blastomatosis formájában jelentkezik – megőrzi kapcsolatát, megjelenésében és főleg familiaris jellegében, a központi idegrendszer geneticus dysplasiáival. A melanin ontogenesisének mesoectodermalis conceptioja magyarázza nemcsak a neurinomak, gliomak és meningeomak megjelenését, hanem annak lehetőségét is, hogy melanin folyamatokat figyeljünk meg phacomatosisokban, mint a neurofibromatosis, sclerosis tuberosa és angiomatosis.]

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Encephalodystrophia progressiva paranatalis

CSERMELY Hubert

Szerző a paranatalis asphyxia subacut és idült stadiumának histopathologiai képét elemzi 3 észlelése alapján. Idült stadiumban a kéreg és kéregalja szivacsos fellazulására a „status mikrocysticus” elnevezést ajánlja, mely elkülönítendő a van Bogaert és Leigh typus ,,status spongiosus”-ától. A status mikro cysticus functionalis vagy organikus vascularis laesio következménye. Végül az Alpers kórral foglalkozik és véleménye szerint az eddigi észlelések nagyrésze nem felel meg Alpers kórnak.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

[Oro-lingual dyskinesia: a neurological enigma]

MACDONALD Critchley

[Szerző felhívja a figyelmet egy specialis dystoniás syndromára, mely főleg a száj, ajak és nyelv izomzatát vonja be. A spasmusok olyan kiterjedtté válhatnak, hogy a beteget az írásban, járásban és az állásban is akadályozhatják. Különösen az arc és a nyelv izmaiban jelentkezhet a mozgászavar. A kóreredet és a pathogenesis nem egységes. Korábban a legtöbb megbetegedés encephalitis utáni késői szövődményként jelentkezett. Manapság ez a kórok nem valószínű. Néhány esetben erősen felmerül a psychogen eredet valószínűsége, mások viszont inkább degeneratív vagy ischaemiás eredetűek. Különösen idős betegeknél van ez így. Végül az esetek egy részénél valószínű egy olyan organicus syndroma, mely phenothiazidok vagy más medicatio tartós alkalmazásával szemben meglevő szokatlan érzékenység hatására alakul ki. ]

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Psychiatriai tünetegyüttessel jelentkező agyi ér-katasztrófák

CSIKY Kálmán, CSIKY-WAGNER Rózsa, STRÖMPEL Ilona

Leírtuk és ,,modell"-esetekkel szemléltettük: a) Az általunk már 1956-ban közölt, a hypertoniás encephalopathiás meningo-cerebralis oedema akut reversibilis psychotikus tünetegyüttesét, mely mint agyi ér-katasztrófa jelentkezik s elkülöníthető a meningo-cerebralis oedema progressiv formájától; ez utóbbi már régebbről ismeretes. b) Az agyi érelmeszesedés Binswanger-Grünthal-féle formájában, ugyan csak agyi ér-katasztrófaként jelentkező, rövidebb-hosszabb ideig tartó psychotikus epizódusokat, melyeket az általános keringési elégtelenség, agyi keringési elégtelenséggel kezdődő formájának tartunk. c) Továbbá izoláltuk, klinikai és EEG jellegzetességei alapján, a temporalis lebenyi Korsakow-variánst. Esetünkben ugyancsak a diffus kis-ér agyi érelmesedés hevenyen jelentkező és hosszú éveken át ismétlődő psychotikus tünet együttesei közé sorolható.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Adatok a carotis keringési zavarok elkülönítő kórismézéséhez

DÉNES Iván

1250 – válogatás nélkül – vizsgált betegen 5%-ban találtunk carotis keringési zavart. Irodalmi kórboncolási adatok szerint valószínű ennél nagyobb előfordulási aránnyal kell számolnunk. A kórelőzmény és klinikai kép alapján nem különíthető el más kórfolyamatoktól, s nem nyerhetünk biztos felvilágosítást a carotis keringési zavart okozó érelváltozás helyére vonatkozóan. A szokásos vizsgáló eljárások mellett elsősorban a carotisok fizikális és eszközös vizsgálati adataival szolgáltatnak együttes értékelés mellett biztos adatot a kórisme bizonyítására, vagy kizárására.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Elektromyographiával kontrollált relaxatio és Nivalin decurarisatio

FARAGÓ András, TASSONYI Edömér, LABANCZ Klára

Szerzők 20 esetben ellenőrizték elektromyographiás vizsgálattal altatott betegeken a curarisatio fokát és a decurarisatiót. 5 esetben a relaxatio maximuma idején kezdték a decurarizálást 10 milligrammonként adagolt Nivalinnal, elektromyographiás kontroll mellett a teljes decurarisatióig. Megállapítják, hogy az irodalomban szereplő mennyiségeknél nagyobb adagok is veszélytelenül alkalmazhatók s így a szer alkalmas teljes curarisatio felfüggesztésére is. Káros mellékhatást, recurarisatiót nem észleltek, véleményük szerint a Nivalin idealis curare antidotum.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Adatok az alpha-tevékenység plasticitasának klinikai értékeléséhez

FREY Zsuzsa

11 beteg psychés feszültségi állapotának változásával párhuzamosan változott alpha-aktivitásuk fényhatást követő reactiója. Ennek elemzése során levonható az a következtetés, hogy az optimalis ingerlékenység szintjét fenntartó szabályozás adaptatio-készsége nem károsodott.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A szemizmok myositiséről

GALLAI Margit

Szerző két myositissel járó chronikus orbitalis cellulitis esetet ismertet. Ennek kapcsán áttekinti az orbitalis myositisek klinikai formáit, az irodalomban használatos elnevezéseket és felosztásokat, differential-diagnostikai módszereket és a therapiás lehetőségeket.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Az öregkori izom- és gerincvelő-elváltozásokról

HORÁNYI Béla

Az öregkorban a vázizomzat előrehaladóan atrophizálódik. Az atrophia megindulási időpontjában, localisatiójában, előrehaladásának gyorsaságában jelentős egyéni különbségek észlelhetők. Rendszerint legkifejezettebb a kéz kisizmain, az alkar és lábszár izmain. Kifejlődésének feltételeit nem ismerjük. Valószínű, hogy a meg-nem-szűnő izommunka késlelteti az atrophia bekövetkezését. Észleltünk azonban erős fizikai munkát végző munkásoknál és földműveseknél is aránylag korán meginduló, semmiféle ideg- vagy izombetegséggel nem magyarázható atrophiát. Másrészről a 70–72. év táján sem észleltünk több olyan szellemi munkát végző egyénnel, akik izmaikat soha komolyabban nem vették igénybe. Talán a pyknikus alkatúaknál későbben és lassabban alakul ki, mint a leptosomoknál. Megfigyeléseink alapján valószínű, hogy táplálkozási viszonyoknak hatásuk van az izom-atrophia kialakulására.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Sclerosis multiplex biologiai-kémiai kutatásának problematikái

HUSZÁK István

Rendelkezésemre álló rövid publikáció keretében kell megkísérelnem, hogy mai neurobiologiai koncepciók alapján rövid, áttekintő képet nyújtsak azokról a problémákról, melyeket az SM pathomechanismusának chemiai kutatásánál ismernünk kell ahhoz, hogy a kutatásainkat célszerűen megtervezzük és a kapott eredményeket hasznosan értékelni tudjuk.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Az aesthetikai választás tényezői

JAKAB Irén

Kísérletes vizsgálatainkból kitűnik, hogy az aesthetikai választást gyermekeknél a képek tulajdonságai a következő sorrendben befolyásolják: szín – stílus — tartalom. A kísérleti személyek sajátosságai között az életkor látszik legfontosabbnak, a nem a következő döntő tényező volt. Meg kell jegyeznünk, hogy a beszámolónkban szereplő gyermekek mind Boston és környéke középosztályából származnak a megfelelő szociális-kulturális háttérrel.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Lumbalis anaesthesia súlyos idegrendszeri szövődményeiről

JOÓ Béla, TAKÁCS Piroska

Míg első esetünkben a bal alsó végtag petyhüdt paresise és neuralgiás fájdalmai minden bizonnyal közvetlen idegrendszeri sérülés következménye, addig második esetünkben kizárhatjuk az idegrendszer közvetlen sérülését. A műtét utáni heves főfájás, szédülés, hányinger, fülzúgás minden bizonnyal meningealis izgalom következménye volt. A tünetek a kisagy hídszögletben levő liquor felszaporodására utalnak (meningitis serosa, circumscripta). A bénulás úgy keletkezhet, hogy a meningealis irritatióhoz másodlagos izzadmánnyal arachnitis társul. A következményes tünetek agyidegizgalomra vezethetők vissza, aminek oka az aseptikus meningitis. Az irodalmi adatok szerint az abducens bénulás az érzéstelenítést követő 2-12. nap között jelentkezik. Esetünkben a 11. napon . A legtöbb esetben a bénulás napok vagy néhány hét alatt megszűnik. Lehetséges és mint esetünk bizonyítja, maradandó bénulás. Ilyenkor talán allergiás mechanismus is szerepet játszhat a súlyosabb meningitis kiváltásában.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Az antiepilepticumok alkalmazásának néhány kérdése

JUHÁSZ Pál

A mindennapi, lényegileg alkalmi tapasztalatok alapján alakult ki az antiepilepticumok alkalmazásának gyakorlata. Az elvi következtetések szerint helyesnek látszó gyakorlat évek során folyamatosan differenciálódott. Jelenleg azonban a modern antiepilepsiás therapia közel 30 éves múltja, melyet a hydantoinok alkalmazásának bevezetésétől számíthatunk, lehetővé teszi ennek a gyakorlatnak reális, a therapiás effectusnak nagyszámú beteg kórtörténete alapján történő értékelését. A legújabb irodalom ebben a vonatkozásban több értékes adatot nyújt. Saját klinikai tapasztalataink is a gyakorlat eddig kialakított irányelveinek felülvizsgálatát teszik szükségessé. Jelen tanulmány nem törekszik teljességre, csupán egyes részkérdések felvillantását célozza.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A neuropathologia helyzete és feladatai

KÖRNYEY István

A neuropathologia szó mai értelmét az utolsó 15-20 év alatt nyerte; ekkor vált egyjelentésűvé az idegrendszer kórszövettanával. Korábban „neuropathologia” a magyar „idegkórtan” értelmében volt használatos. A terminologiai változás visszatérés ahhoz a szokáshoz, amely a kórbonctant és kórszövettant beillesztette a pathologia fogalmába és számos helyen ennek a kettős szakmának és intézeteinek elnevezésében ma is él.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Michelangelo és Shakespeare költészetének orvosi-psychologiai elemzése

LEHOCZKY Tibor

Michelangelo és Shakespeare, e két szellemóriás, költészetének elemzése orvosi psychologiai szempontból igen sok érdekes problémát vet fel. Hangsúlyozni kívánom, hogy mindkettőnek csakis szonettjeivel, tehát azon költeményeinek gyűjteményével foglalkozom, amelyekben az emberiség e két legnagyobb zsenije a legteljesebb szubjektivitással adja önmagát.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A szervezet szabályozó működésének fejlődése hypoxiával szemben az ontogenesis folyamán

OBÁL Ferenc, SZ. VICSY Margit, MADARÁSZ István, TAKÁCS Ödön

Szerzők különböző korú 3–17 napos kutyák 02-fogyasztás változását vizsgálták 3-, vagy többszöri társításszerűen előidézett hypoxia, valamint a feltételes jelzés alkalmazása során. Megállapították, hogy az idegrendszer ontogenetikai fejlődésével kapcsolatosan különbség található a feltételes inger alkalmazása kapcsán észlelt vegetatív reactiókban. A legfiatalabb korban, – állatfajtól függően kb. 20—30 napos kor előtt –, az idegrendszerben a feltétlen reactiót utánzó vegetatív változás erősödik meg, ami a szabályozás kell-értékének alacsonyabb szintre állítódására utal. Az átmeneti időszakban a feltételes válasz kétirányúvá válik: a feltétlen inger hatásával azonos jellegű változással kezdődik, majd ellentétes irányba átcsapva anyagcserefokozódást hoz létre. Végül a fejlettebb, 30 napnál idősebb szervezetben a kell-érték stabillá válása a kiváltás során a feltétlen ingerrel ellentétes irányú vegetatív változásban, 02-fogyasztás emelkedésében nyilvánul meg.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A subacut encephalopathiák kórszövettanáról

TARISKA István

Szerző neuropathologiai vizsgálatok alapján megállapítja, hogy a Creutzfeldt-Jakob-féle betegség és a hozzá hasonló állapotok csoportokra osztásának kritériumai sem a szövettani elváltozások minősége sem topographiai eloszlása szerint nem eléggé biztosak ahhoz, hogy ellenvetés nélkül végrehajthatók lennének. Az esetek túlnyomó többségében a subacut spongiform encephalopathia szövettani jelei valósulnak meg; a klasszikus Creutzfedt-Jakob-syndroma ritka. Az elváltozások jellege alapján exogen pathogenetikai tényező hatására következtet, amelyek elsődlegesen az astrocyták károsítása révén valósulnak meg. Azokat a szövettani jeleket, amelyek a keringési, oxydatiós vagy értényező pathogenetikai felelősségére utalnak (polusokhoz közeli vagy érhatár területi maximumok) diffuz agyi megbetegedésekben ismeretes általános koponyaüregi dynamikai és nem elsődlegesen kóroki tényezőkre vezeti vissza. Állástfoglal abban a tekintetben, hogy a Creutzfeldt-Jakob-féle betegség a Pick- és Alzheimer-féle betegségtől megkülönböztetendő bántalom. Ennek ellenére vannak elkülönítési nehézségek (körülírt agyi atrophia, argyrophil elváltozások). Egy amyotrophiás dementia esetben a gerincvelő motoros neuronjaiban hyalin inclusiókat észlelt.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Carotis angiographia kivitelezése során észlelt, kórismézést elősegítő jelek

TUNKL Erika, DÉNES Iván

Szerzők 960 carotis angiographia technikai kivitelezése folyamán az érfalnak és környezetének ellenállását, a punctiós-tűn kilövelő véroszlop távolságát, emellett az ér összenyomására jelentkező idegrendszeri és reflectorikus tüneteket figyelték meg. Az így nyert tapasztalati adatok az angiogrammokon talált jelekkel összhangban segítséget nyújtanak az agyi vascularis kórképek tisztázásában.

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

A psychogen tudatzavarok igazságügyi vonatkozásai

VARGHA Miklós

Nyírőnek 1959-ben megjelent összefoglalása a psychogen reactiókat elsősorban a tudatzavar szempontjából tárgyalja, de sok egyéb kérdést vetett fel, amely megtárgyalásra érdemes. A tudatzavarok tárgyalásában ragaszkodnék Nyírő meghatározásához és felosztásához, amely szerint a tudatzavarokat energetikai változásnak tekintjük és integratiós, valamint világosságbeli zavarokat különböztetünk meg. A tudat integratioja lehet szoros és laza, kóros állapotban szűk, vagy szétesett. „A tudat világosságbeli zavarát illetően két csoportot külön böztetünk meg: az alvás-ébrenlét közötti átmenet különféle fázisait reprezentáló tudatállapotot, valamint a pathologiás okból származó tompaságot, ködös állapotot, delíriumot."