Ideggyógyászati Szemle

Neurotikus képek idős korban

HAITS Géza1, TRINGER László1, KŐMŰVES Géza1

1969. JANUÁR 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1969;22(01)

Szerzők gépi adatfeldolgozás és matematikai-statisztikai számítások segítségével 250 olyan 55 és 75 év közötti neurosisban szenvedő beteg kórtörténetét elemezték, akiknél a vascularis encephalopathia, egyéb organikus agybetegség, vagy psychotikus jel kizárható volt, és akik 1958-1966 között első ízben kerültek felvételre és legkevesebb 2 hétig állottak kezelés alatt a Budapesti Psychiatriai Klinikán. Megállapítják: 1. a korcsoport és tüneti kép mutat bizonyos összefüggést, de ez nem szignifikáns, 2. a kiváltó ok (conflictus-anyag) és a tüneti kép jellege között nincs összefüggés, de szignifikánsan függ a tüneti kép a praemorbid személyiségtől és az intellectualis szinttől. 3. a kórkép kimenetele szignifikáns összefüggést mutat a, az intellectualis szinttel, b, a korcsoporttal, vala mint c, az egyén activitási szintjével.

AFFILIÁCIÓK

  1. BOTE II. Neurologiai és Psychiatriai klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A myasthenia gravis autoimmun vonatkozásairól

SZOBOR Albert, BOZSÓKI Sándor, GÁSPÁRDY Géza

A myesthenia gravis patomechanizmusában az újabb kutatások szerint autoimmun folyamatnak is szerepe lehet. Saját vizsgálatainkban 45 myastheniás beteg serologiai vizsgálatait végeztük el harántcsíkolt izom ellen termelődő antitestek, továbbá anti-gammaglobulin factor és pajzsmirigy elleni antitestek szempontjából, 46,6%-ban izom elleni antitesteket találtunk. 52 kontroll-betegen izom elleni serologiai reactio nem volt kimutatható. Az izom elleni immun-reactiók pozitivitása nem mutat összefüggést a beteg korával, nemével, klinikai statusával, prognosisával, thymus műtét vagy besugárzás tényével. A myestheniában észlelt immun-pozitivitás értelmezésére több lehetőség kínálkozik. Egyik ilyen lehetőség a légúti fertőzéssel kezdődő myasthenia kérdése, aminek százalékos aránya kb. megegyezik a pozitív immun-reactiók és az izomban található lymphorrhagiák előfordulási arányával. A thymoma hangsúlyozott szerepe az immun-activitás megindításában nem volt megállapítható. A somatikus mutatio lehetőségét mérlegelve a szóba vehető folyamatok immunstimulatiós szerepe nem verificálható. A myastheniához társuló, immun-serologiailag pozitív betegségek szerepe, az irodalom és saját anyagunk alapján vizsgálva, hangsúlyozott, de a betegség-associatio alapján sem nyerünk magyarázatot a myasthenia immunológiai vonatkozásaira. Vizsgálataink alapján vázoljuk elméletünket, ami szerint a myasthenia immunbiológiai kapcsolata nem causalis és közvetlen, hanem a thymuson keresztül megvalósuló közvetett mechanismus.

Ideggyógyászati Szemle

Periodikus paroxismalis kisülések arteria cerebri media elzáródásnál

HALÁSZ Péter, GŐDÉNY Sára, HIDASI János

Arteria cerebri media féloldali elzáródás következtében kialakult cerebralis lágyulásnál sajátos, részben egyes periodikus paroxismalis kisüléseket, részben lapos szakaszokkal összekötött sorozat kisüléseket tartalmazó egymást váltó EEG tevékenység alakult ki. Az elektromos jelenségek functionalis sajátosságai és az elektropathologiai összefüggések alapján a betegnél észlelt két egymást váltó tevékenység typus analógiába hozható a periodikus paroxismalis jelenségek két fő typusával; a periodikus complexusokat mutató (panencephalitis jellegű) és a corticalis denervatiós mintaként kialakuló suppression-burst tevékenységgel. Ezekben az EEG jelenségekben közös pathomechanismus való színűsíthető, amelyben a vascularison károsított és denervált cortex sajátos anyagcsere állapota játszik döntő szerepet.

Ideggyógyászati Szemle

Acut isonicotinsav-hydrazid intoxicatio két esete

OSTORHARICS György, BENCZE Miklós

A szerzők két sikeresen gyógyított acut INH intoxicatiós esetükről számolnak be. Az irodalmi adatokban található hatástani magyarázatok között maguk részéről elsősorban az idegrendszer, valamint a máj részéről tapasztalható általános szervezeti parenchyma-károsodást tartják lényegesnek. Az első rohamban jelentkező epilepsiás statusok, valamint az EEG-vel is kimutatott diffúz cerebralis laesio, a reversibilis agy-oedema, a fenti pathomechanismust támasztják alá. Közlésükben az INH egyre szélesebb körű elterjedése miatt kívánják a figyelmet felhívni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Nővér

Posztoperatív delírium nem gyógyszeres megelőzési és kezelési lehetőségeinek felmérése csípőműtéten átesett időskorú betegek körében – szisztematikus irodalomelemzés

VIDA Nóra, PAPP László

A delírium olyan komplex tudatzavar, melyet az éberség és a kognitív funkciók rövid idő alatt kialakuló és fluktuáló zavara jellemez. Az elmúlt évtizedben a delíriummal foglalkozó publikációk száma jelentősen nőtt, annak számos területére kiterjedően. A kutatók fókuszpontjában elsősorban a gyógyszeres megelőzés és kezelés áll. Az egészségügyi kiadások növekedése miatt azonban egyre fontosabbak azok a beavatkozások, melyek költséghatékony módon támogatják a gyógyítási-gyógyulási folyamatot. A vizsgálat célja: Jelen kutatás célja áttekinteni a delírium nem gyógyszeres megelőzési, illetve kezelési lehetőségeit csípőműtéten átesett, idős betegek körében. Szisztematikus szakirodalmi áttekintés a PubMed és a Wiley Online Library elektronikus adatbázisokban, 1999 és 2019 között publikált tanulmányok alapján. A nem gyógyszeres módszerek a célcsoportban szignifikánsan csökkentették a delírium incidenciáját (p=0,003–0,045), időtartamát (p=0,009–0,03), hozzájárultak az epizódok számának csökkenéséhez (p=0,03), valamint az enyhébb lefolyáshoz (p=0,0049–0,02). A korai mobilizálás és a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás hozzájárul a delírium incidenciájának csökkenéséhez. Az oxigénszaturáció mérése és szükség esetén szupplementáció alkalmazása, a megfelelő táplálkozás segítése, a hatékony fájdalomcsillapítás, a gyógyszerfogyasztás minimalizálása, az alvás segítése, illetve az érzékszervi károsodások csökkentése szintén hatással van a tudatzavarok előfordulására, a panaszok súlyosságára és időtartamára.

Lege Artis Medicinae

Dr. Barry rendkívüli élete

FALVAY Dóra

A 18. század vége felé, valószínűleg 1789-ben, Írország Cork megyéjében egy Jeremiah Bulkley nevű kereskedőnek megszületett a második, ezúttal leánygyermeke. Margaret Ann értelmes, tanulni vágyó leány volt, bizonyára irigyelte bátyját és a többi fiút, mivel a lányoknak akkoriban gyakorlatilag semmi hozzáférésük nem volt a szervezett oktatáshoz. A Bulkley család jóval később még egy kislánnyal gyarapodott. Julianát Margaret Ann húgaként tartották számon, de komoly esély van rá, hogy valójában a gyermeke volt, egy tizenéves korban elszenvedett szexuális erőszak következménye. Az elkövető némelyek szerint a kislány egyik nagybátyja volt.

Ideggyógyászati Szemle

Az előrehaladott Parkinson-kór jellemzői a klinikai gyakorlatban: az OBSERVE-PD vizsgálat eredményei és a magyarországi alcsoport elemzése

TAKÁTS Annamária, ASCHERMANN Zsuzsanna, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, DÉZSI Lívia, ZÁDORI Dénes, VALIKOVICS Attila, VARANNAI Lajos, ONUK Koray, KINCZEL Beatrix, KOVÁCS Norbert

Az előrehaladott Parkinson-kórban szen­vedő betegek nagy részét speciális mozgás­zavar­köz­pon­tokban kezelik. Jelenleg nincs egyértelmű konszenzus a Parkinson-kór stádiumainak meghatározására; az előrehaladott stádiumban levő Parkinson-kóros betegek csoportja, a betegirányítás folyamata, és az előrehaladott Parkinson-kór jellemzésére használt klinikai vonások nin­csenek megfelelően körülhatárolva. Ennek a megfigye­lésen alapuló vizsgálatnak az elsődleges célja a részt vevő mozgászavarközpontokban dolgozó orvosok megítélése szerint előrehaladott Parkinson-kórban szenvedő betegek csoportjának tanulmányozása volt. Jelen közleményben a magyar betegek adatai kerülnek elemzésre. A keresztmetszeti, beavatkozással nem járó, több országra és centrumra kiterjedő vizsgálatban 18 or­szág vett részt. A betegek adatait egyetlen beteg­találkozó alkalmával gyűjtötték. A Parkinson-kór aktuális státuszát az Egységesített Parkinson-kór Pontozó Skála (UPDRS) II., III., IV. és V. (módosított Hoehn–Yahr-skála) részeivel mér­tük fel. A nem motoros tüneteket a Nem motoros Tünetek Skálával (NMSS) értékelték, az életminőséget pedig a nyolc­kérdéses Parkinson-kór Életminőségi Kérdőívvel (PDQ-8). A Parkinson-kór előrehaladott/nem előrehaladott stádiumba történő besorolása egyrészt az orvos értéke­lése, másrészt a Delphi módszerrel kialakított kérdéssor felhasználásával történt. Összesen 2627, Parkinson-kórban szen­vedő beteg adata került dokumentálásra 126 vizsgálóhelyen. Magyarországon négy mozgászavarközpontban 100 beteg bevonására került sor, akiknek 50%-a volt előreha­ladott stádiumú az orvos megítélése szerint. Az előrehala­dott Parkinson-kóros betegek pontszámai lényegesen jelentősebb károsodást mutattak, mint a nem előrehala­dott stádiumú betegek pontszámai: UPDRS II (14,1 vs. 9,2), UPDRS IV Q32 (1,1 vs. 0,0) és Q39 (1,1 vs. 0,5), UPDRS V (2,8 vs. 2,0) és PDQ-8 (29,1 vs. 18,9). A magyar mozgászavarközpontok orvosai a Parkinson-kóros betegek felét értékelték előrehaladott stádiumúnak, rosszabb motoros és nem motoros tünetekkel és rosszabb életminőséggel, mint a nem előrehaladott stádiumú betegek esetében. Annak ellenére, hogy alkalmasnak találták eszközös kezelésre, ezen betegeknek a 25%-ánál nem indult el az.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági veszélyeztetettség időskorban – rizikótényezők, prevenció és ellátás

BARACZKA Krisztina

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint Magyarországon a 65 éven felüli lakosok száma 2001-ben az össznépesség 11,8%-a, 2011-ben a 13,2%-a , míg 2019-ben a 19,3%-a volt. Az idősödés korába (60 év) lépő, idős (75 év), agg (90 év) és matuzsálemi (100 év) korú személyek ellátása jelentős terhet ró az egészségügyre, és a szociális-gazdasági szférára. A testi és lelki egészség, az egyén szubjektív jóllétének megőrzése időskorban is kiemelkedően fontos. A World Health Organization (WHO) adatai szerint az adatszolgáltató országok összességében a 60–79 éves lakosság körében a befejezett öngyilkosságok száma 1987-től 2006-ig mintegy 21%-kal növekedett. Magyarországon az öngyilkosságok száma 1980 óta egyenletesen és jelentősen csökkent (1980-ban 4809, 2018-ban 1656 fő, 66%-os a csökkenés), és 2018 óta már nem vagyunk Európában az első három, a világon az első 15 helyre sorolt országok között. A befejezett öngyilkosságok, illetve az öngyilkossági kísérletek száma az időskorúak vonatkozásában azonban változatlanul magas, és emelkedő tendenciát mutat. Az öngyilkosság megelőzésére, az öngyilkossághoz vezető tényezők feltárására és az öngyilkosságot megkísérlők ellátására vonatkozóan a kutatások által feltárt eredmények szélesebb körben való megismertetésére és azok átfogó elemzésére van szükségünk. A közleményben a nemzetközi és hazai irodalmi adatokat tekintjük át, választ keresve elsősorban a prevenció kérdéseire.