Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 231
Lege Artis Medicinae
2000. MÁRCIUS 01.
A mérsékelt alkoholfogyasztás csökkenti a coronariabetegség kockázatát: a lipidekre és a véralvadási faktorokra gyakorolt hatás metaanalízise
CÉLKITŰZÉS – A mérsékelt alkoholfogyasztás és a coronariabetegség kockázatának biológiai markerei között fennálló összefüggés számszerű összesítése, és annak előre jelzése, hogy ezen változások miként csökkentik a kockázatot. A VIZSGÁLAT MÓDSZEREI - Azon kísérletes vizsgálatok metaanalízise, amelyek a mérsékelt alkoholfogyasztás hatásait vizsgálták a high density lipoprotein koleszterin (HDL- koleszterin), az apolipoprotein Al, a fibrinogén, a trigliceridek és más biológiai markerek koncentrációira, amelyekről korábban kimutatták, hogy összefüggésben állnak a coronariabetegség kockázatával. A VIZSGÁLAT ALANYAI - Krónikus betegségben nem szenvedő, nem alkoholfüggő férfiak és nők. Azokat a tanulmányokat vontuk be, amelyekben a biológiai markereket napi maximum 100 g alkohol elfogyasztása előtt és után vizsgálták. BEAVATKOZÁSOK - Alkohol: etanol, sör, bor vagy rövid italok formájában. AZ ÉRTÉKELÉS FŐ SZEMPONTJAI – A HDL-koleszterin, az apolipoprotein Al, az Lp(a) lipoprotein, a trigliceridek, a szöveti plazminogénaktivátor-aktivitás, a szöveti plazmino génaktivátor-antigén, az inzulin és a glükóz koncentrációváltozása azt követően, hogy a résztvevők 1-9 hétig egy experimentális alkoholmennyiséget fogyasztottak; ennél rövidebb időperiódust azokban a vizsgálatokban fogadtunk el, amelyek a fibrinogén, a VII. faktor, a von Willebrand faktor, a szöveti plazminogénaktivátor-aktivitás és a szöveti plazminogénaktivátor-antigén koncentrációváltozásait vizsgálták. EREDMÉNYEK – A metaanalízisre alkalmas 42 vizsgálatból, amelyek információt tartalmaztak a coronariabetegség kockázatát jelző biológiai markerek változásával kapcsolatban, 61 adatcsoportot vontunk ki. Az etanol napi 30 g-os kísérleti adagja a HDL-koleszterin koncentrációját 3,99 mg/dl rel (95%-os megbízhatósági tartomány 3,25-4,73), az apolipoprotein Al koncentrációját 8,82 mg/dl-rel (7,79–9,86), és a trigliceridkoncentrációt 5,69 mg/dl-rel (2,49–8,89) emelte. Az alkohol mérsékelten hatott a thrombolyticus profillal kapcsolatos több véralvadási faktorra. Ezen biológiai markerek és a coronariabetegség kockázata közötti eddig kimutatott összefüggések alapján napi 30 g alkohol körülbelül 24,7%-kal csökkenti a coronariabetegség kockázatát. KÖVETKEZTETÉSEK - Az alkoholfogyasztás okozati össze függésben áll a coronariabetegség kockázatának csökkenésével a zsírokra és a véralvadási faktorokra gyakorolt hatása révén.
Ideggyógyászati Szemle
1999. MÁRCIUS 01.
Lege Artis Medicinae
1993. ÁPRILIS 28.
A mikroalbuminuria gyakorisága hypertoniás inzulin-dependens cukorbetegekben
Szerzők 60 év alatti, hypertoniás, inzulin-dependens cukorbetegekben vizsgálták az albuminuria előfordulását. 469 rendszeres gondozás alatt álló beteg közül 76 volt hypertoniás (16,2%). Közülük 62 beteg vizelet albumin ürítését vizsgálva (3x24 órás vizelet, immunoturbidimetriás módszer) 15 betegnél (24%) találtak mikroalbuminuriát (albumin exkréciós ráta (AER) 30–300 mg/die), 11 betegnél (18%) makroalbuminuriát (AER>300 mg/die); 36 beteg esetében (58%) nem találtak kóros albumin ürítést (AER<30 mg/die). Nem volt szignifikáns különbség az egyes csoportok között a betegek korában, a betegség időtartamában, valamint szénhidrát-anyagcseréjük beállításában (HbA1c). A hypertonia-tartam a normoalbuminuriás csoportban volt – nem szignifikáns módon – a leghosszabb. A hypertonia miatt kezeltek/nem kezeltek aránya a normoalbuminuriás csoportban 23/13, a mikroal buminuriásban 12/3, a makroalbuminuriásban 11/ O volt. A makroalbuminuriás csoportban mért maximális systolés és diastolés vérnyomásérték mégis szignifikánsan meghaladta a normoalbuminuriás csoportét (p<0,01). A normoalbuminuriás hypertoniás betegek egyharmadának nem volt szemfenéki eltérése. A proliferatív retinopathia és a vakság előfordulási gyakorisága és súlyossága az albuminuria fokával arányosan nőtt. Eredményeik arra utalnak, hogy az inzulin-dependens diabetes mellitusban kialakuló hypertonia patogenetikailag heterogén. Az betegek jelentős részében a hypertonia nem követi, hanem megelőzi a nephropathia kialakulását. A mikroalbuminuria nélküli hypertonia inzulin-dependens diabetes mellitusban valószínűleg jobb prognózisú, esszenciális hypertonia forma.
Lege Artis Medicinae
1992. MÁRCIUS 31.
ATP-szenzitív kálium csatornák és modulátoraik
Az utóbbi időben az intracelluláris adenozin trifoszfát hatására záródó (ATP-szenzitív) K+ csatornák egyre inkább a figyelem előterébe kerültek. A sejtek metabolikus állapota és elektromos aktivitása közötti kapocs szerepét töltik be. A pancreas B-sejtjeiben e csatornák záródása váltja ki a glukóz hatására létrejövő inzulin szekréciót és rajtuk keresztül hat számos, a vércukorszintet befolyásoló hormon. Idegsejtekben is előfordulnak, ahol mind a sejttestben, mind az idegvégződésekben (pl. a perifériás idegekben) szabályozzák az ingerlékenységet. A központi idegrendszerben befolyásolják a jóllakottsági központ neuronjainak, valamint a spontán aktív katekolaminerg idegsejteknek a működését. Vaszkuláris sima izomban az endogén vazodilatátorok hatását közvetítik. Patofiziológiai szerepük is van: hypoxiás károsodások ellen védik az izom- és idegsejteket. Rajtuk keresztül hatnak a szulfanilurea anti diabetikumok, valamint egy új gyógyszercsoport, a k+ csatorna agonisták. Utóbbiakat sikerrel vizsgálják, ill. használják hypertónia, angina pectoris, szívelégtelenség, asthma bronchiale, irritábilis hólyag szindróma, chronikus okkluzív érbetegségek, valamint impotencia esetén. Viszonylag jól tolerálható gyógyszerek. Mellékhatásaik főleg vazodilatátor hatásukkal függnek össze, leginkább fejfájást, szédülést, palpitációérzést, ödémát okozhatnak.
Lege Artis Medicinae
1991. MÁJUS 29.
Konzultációs program az inzulinkezelés tervezéséhez diabetesben
Közleményünkben egy vércukoradatok alapján működő tanácsadó rendszert mutatunk be, amely cukorbetegek inzulinkezeléséhez nyújt napi rendszerességű konzultációs segítséget. A normoglikémia irányába mutató terápiás beavatkozásokat a logikai következtetést és az inzulin kvantitatív farmakodinámiás modelljét ötvöző kétlépéses eljárás állítja elő. Az első lépés a dózismódosítások irányát, a második azok mértékét határozza meg. A logikai követ keztetőrendszer működését az étkezések között számított glukózmérlegek és a célszintektől számított távolságparaméterek vezérlik. Az inzulin vércukorra gyakorolt időbeli hatását leíró modell számítógépes szimulációjával tetszőleges kezelés mellett előre becsülhető a beteg várható napi vércukorprofilja és ennek segítségével a kezelő orvos kiválaszthatja a legmegfelelőbb terápiát. Közleményünkben röviden ismertetjük a rendszer használata során 11 betegnél nyert tapasztalatokat, össze hasonlítva a gépi tanácsokat a beteget kezelő diabetológus szakember ténylegesen alkalmazott döntéseivel.
Ideggyógyászati Szemle
1983. MÁRCIUS 01.
Depresszió és diabétesz mellitusz: a szérum kortizol és vércukor értékek összefüggésének vizsgálata endogén depressziós betegekben
A szerzők 39, endogén depressziós nőbetegük éhgyomri vércukor, ill. a dexametazon szupressziós teszt (DST) során mért szérum kortizol értékei közötti lehetséges kapcsolatot vizsgálták. Jóllehet számos előző adat szerint összefüggés áll fenn az endogén depresszió és diabétesz mellitusz között, ill. endogén depresszióban csökkent inzulin-érzékenység észlelhető, jelen vizsgálat során nem volt különbség a magas, ill. alacsony szérum-kortizol szintet mutató (DST pozitív, ill. DST negatív) betegek éhgyomri vércukor értékei vonatkozásában. Nem volt továbbá korreláció a szérum kortizol és vércukor értékek között sem a DST pozitív, sem a DST negatív csoportban. Az eredmények szerint endogén depresszióban nincsen lineáris összefüggés a szérum kortizol és éhgyomri vércukor értékek között.
Ideggyógyászati Szemle
1980. JÚLIUS 01.
Huntington choreás betegek intermedier anyagcsere-vizsgálata
A Huntington choreás betegek soványsága közismert klinikai adat. Ennek hátterében részben alimentáris, részben a neuroendokrin reguláció zavarával kapcsolatos tényezők tételezhetek fel. A szerzők az intermedier anyagcserére jellemző metabolikus szubsztrátok koncentrációját vizsgálva megállapítják, hogy Huntington choreás betegeiknél fokozott ketogenezis, laktecidózis, a citrát-köri intermedierek csökkenése és a vörösvértestek ATP termelésének redukciója figyelhető meg. Ezek az adatok relatív éhezési állapot következményeiként értékelhetők. Emellett azonban szóbajön a neuroendokrin szabályozászavara is, amely az emelkedett; hGH szint és/vagy aktiválhatóság lipolitikus, ill. inzulin-antagonista hatásával kapcsolatos.
Ideggyógyászati Szemle
1974. SZEPTEMBER 01.
Finomszerkezeti vizsgálatok különböző eredetű neurogen izom-atrophiás esetekben
A szerzők 32 nuclearis és peripheriás ideg-laesióban szenvedő beteg izomelváltozásait tanulmányozták fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal. A neurogen atrophiára jellemző volumen atrophia alapja az organellumok pusztulása. A fibrillumok csökkenése a sarcomerek centrális részének feltöredezése és desorganisatiója útján következik be. Az emberi motoneuron betegségeket jellemző neurogen atrophia különbözik az experimentális denervatiótól, aminek oka az idő-factor. A finomszerkezeti átépülés során atrophiás, dystrophiás, necrotikus és abortiv regeneratív folyamatok egyaránt megfigyelhetők. A neurogen atrophiák vég-stadiuma morphologiailag nem különíthető el egymástól, csak a klinikai adatokkal együtt adhat teljes képet.
Ideggyógyászati Szemle
1969. JANUÁR 01.
A myasthenia gravis autoimmun vonatkozásairól
A myesthenia gravis patomechanizmusában az újabb kutatások szerint autoimmun folyamatnak is szerepe lehet. Saját vizsgálatainkban 45 myastheniás beteg serologiai vizsgálatait végeztük el harántcsíkolt izom ellen termelődő antitestek, továbbá anti-gammaglobulin factor és pajzsmirigy elleni antitestek szempontjából, 46,6%-ban izom elleni antitesteket találtunk. 52 kontroll-betegen izom elleni serologiai reactio nem volt kimutatható. Az izom elleni immun-reactiók pozitivitása nem mutat összefüggést a beteg korával, nemével, klinikai statusával, prognosisával, thymus műtét vagy besugárzás tényével. A myestheniában észlelt immun-pozitivitás értelmezésére több lehetőség kínálkozik. Egyik ilyen lehetőség a légúti fertőzéssel kezdődő myasthenia kérdése, aminek százalékos aránya kb. megegyezik a pozitív immun-reactiók és az izomban található lymphorrhagiák előfordulási arányával. A thymoma hangsúlyozott szerepe az immun-activitás megindításában nem volt megállapítható. A somatikus mutatio lehetőségét mérlegelve a szóba vehető folyamatok immunstimulatiós szerepe nem verificálható. A myastheniához társuló, immun-serologiailag pozitív betegségek szerepe, az irodalom és saját anyagunk alapján vizsgálva, hangsúlyozott, de a betegség-associatio alapján sem nyerünk magyarázatot a myasthenia immunológiai vonatkozásaira. Vizsgálataink alapján vázoljuk elméletünket, ami szerint a myasthenia immunbiológiai kapcsolata nem causalis és közvetlen, hanem a thymuson keresztül megvalósuló közvetett mechanismus.
Ideggyógyászati Szemle
1967. MÁRCIUS 01.
Diabeteses beteg öngyilkossági kísérlete az insulin kihagyásával
Egy 25 éves diabeteses férfibeteg inzulin-kihagyással elkövetett öngyilkossági kísérletét ismertettem és igyekeztem rámutatni az öngyilkossági kísérlet psychologiai hátterére. Az eset érdekessége abban áll, hogy a fentemlített öngyilkossági mód eddig ismeretlen volt az orvosi irodalomban.
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
Egészségpolitika
A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség állásfoglalása az ágazat helyzetéről
2024 SZEPT 12.
5.
Gondolat
Üdv nálunk! Van már, aki írja a fekete pontjaid? – Nyomasztás a közoktatásban
2024 SZEPT 11.