Ideggyógyászati Szemle

Diabeteses beteg öngyilkossági kísérlete az insulin kihagyásával

KUN Miklós1

1967. MÁRCIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1967;20(03)

Egy 25 éves diabeteses férfibeteg inzulin-kihagyással elkövetett öngyilkossági kísérletét ismertettem és igyekeztem rámutatni az öngyilkossági kísérlet psychologiai hátterére. Az eset érdekessége abban áll, hogy a fentemlített öngyilkossági mód eddig ismeretlen volt az orvosi irodalomban.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Ideg-és Elmegyógyintézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Adatok a hátsó-skála meningeomák műtéti megoldásának kérdéséhez

ZOLTÁN László, FÉNYES István

Szerzők 41 saját betegük adatai, valamint az irodalmi közlemények alapján az infratentorialis meningeomák műtéti megoldásának kérdéséhez igyekeztek néhány adatot szolgáltatni. Tapasztalataik, valamint a rendelkezésükre álló irodalmi adatok javasolják a hátsó-skála meningeomák műtéti megoldásánál a lehető legnagyobb radicalitás keresztülvitelét. Tudatában vannak annak hogy az idegsebész bármilyen, de különösen az extracerebralis daganatok eltávolításánál eddig is igyekezett a lehetőség határain belül teljes kiírtást végezni. A radicalitás lehetőségének megítélése azonban nem abszolút fogalom. Függ – elsősorban és főképpen – azoknak a saját és irodalmi tapasztalatoknak az adott helyzetben való értékesítésétől, amelyek az addig elvégzett hasonló műtétek halálozási arányát, ill. gyógyulásának módját és minőségét meghatározzák. A hátsó-skála meningeomák műtéti megoldásának jövőbeni mérlegelésénél ajánlják szerény tapasztalataikat: a műtéti szituáció értékelésében a választott módszer lehetőleg a radicalis exstirpatio legyen, még akkor is, ha ez az adott helyzetben túlságosan nagy kockázatot látszik jelenteni.

Ideggyógyászati Szemle

A succinimidek szerepe a gyermekkori epilepsia kezelésében

KISZELY Katalin, MÁTTYUS Adorján

42 Zarontinnal (Suxinutinnel), ill. Celontinnel kezelt, addig minden therapiával dacoló epilepsiás gyermekről számolunk be. 11 „klasszikus” petit malból (3 c/s tüske-hullám) 9 rohammentes, 2 nagymértékben javult. 13 petit mal varians EEG-t mutató gyermek közül 7 vált rohammentessé, 4 javult nagyfokban. 9 ,egyéb generalizált” EEG-jű esetből (klinikailag többségükben vegyes GM és PM) 4-nek nincsenek, 1-nek erősen megritkultak a rohamai. 8 focalis epilepsiából 1 közepesen, 2 nagymértékben javult. A mellékhatások kellemetlenek, de csontvelő-, máj- vagy veselaesio nem for dult elő. A succinimideket a therapiás eredmények alapján igen hatásos és relative kevéssé toxikus vegyületeknek tartjuk, feltéve, hogy megfelelő javallat alapján, állandó felügyelet mellett vezetjük be, ill. adjuk.

Ideggyógyászati Szemle

Acut necrotizáló, zárványtestes herpes-virus encephalitis gyermekkorban

CSERMELY Hubert

Szerző 3 és fél éves leánygyermek 14 nap alatt fatalisan végződő encephalitisének histopathologiai képét mutatja be, melynek 4 jellegzetessége van: 1 kiterjedt meningocorticalis massiv infiltratio, 2. a kéreg diffus coagulatiós necrosisa, 3. reactiv gliás-mesenchymalis proliferatio, 4. zárványtestek. A klinikai és pathologiai kép együttes mérlegelése alapján észlelését herpes virus encephalitisnek tartja.

Ideggyógyászati Szemle

A Melkersson-Rosenthal-syndromáról

KOMÁR József, LEHOCZKY Tibor

Szerzők 5 Melkersson-Rosenthal-syndromában szenvedő beteget ismertetnek. A klasszikus tünet-triason kívül egyéb neurologiai tünetet nem észleltek. Áttekintik a betegség klinikai tüneteit és histologiai elváltozását, foglalkoznak az aetiologia és therapia kérdéseivel. Ezúton mondunk köszönetet Dr. Czappán György adjunktus úrnak az 5. eset szíves átengedéséért.

Ideggyógyászati Szemle

Alkoholizmus és endogen psychosisok

KARDOS György, MÁRIA Béla

A chronikus alkoholizmus nem nosologiai kategória, hanem klinikai gyűjtő fogalom: a habitualis iszákosság, illetve a valódi és a symptomás alkoholizmus különböző, co-pathogen faktorok együttes hatására felépülő syndromáit foglalja össze. Szerzők a symptomás alkoholizmus azon eseteit tették vizsgálat tárgyává, ahol a mindennapos vagy a periodikus alkohol-abusus egyéb pszichiatriai kórképekhez társul. Ezúttal az endogen psychosisok és az alkoholizmus coincidentiáira irányuló tanulmányaikról számoltak be. Az irodalmi adatok és az általuk észlelt 23 eset alapján a schizophrenia és az alkoholizmus közti pathoplastikus kölcsönhatások tipikus formáit illetően ötféle lehetőségre figyeltek fel, amit leírtak és egy-egy példán is bemutattak. Eseteik psychopathologiai elemzése alapján rámutattak egyfelől arra, hogy az atypusos alkoholos psychosisok klinikai képét hogyan módosítja a lappangó schizophrenia, másfelől arra, hogy az idült alkoholmérgezés okozta, sajátos emotionalis incontinentiához és személyiségváltozáshoz vezető organikus psychosyndroma az esetek egy részében elfedi vagy elhárítja a súlyosabb emotionalis eltompulást, az autizmus elmélyülését és a társas kontaktusok kialvását. Ezért az „alkoholista” schizophrenek prognosisa kedvezőbbnek látszik, mint a nem kezelt schizophreneké. A cyclothymia és az alkoholizmus coincidentiáinak a gyakoriságát az eddigi adatoktól eltérően a cyclothymia felől közelítették meg. 100 nem-selectált esetből álló maniás-depressiós beteganyaguk 19 esetében találkoztak alkohol abusussal, s ezek közül nyolc esetben a két kórkép között olyan kölcsönhatás állott fenn, ami alkohol-megszokáshoz, azaz habitualis iszákossághoz vezetett. Az általuk észlelt betegeken a cyclothymia és a dipsomaniás syndroma között szoros, pathogenetikus jellegű kapcsolatra figyeltek fel, valamint arra, hogy az imminens fázishoz társuló abususok és részegségek maniás vagy depressiós exaltatióra emlékeztető, különös formái a helyes diagnosis felismerése és a betegek kellő időben történő gyógykezelése szemponjából is igen fontos jelek. Kiemelték azt, hogy a schizophrenia és az alkoholizmus coincidentiáitól eltérően, ahol az esetek egy részében a kettős betegség prognosisát is módosító, de feltehetően akkor is mindössze pathoplastikus kölcsönhatások állapíthatók meg, az emotionalis élet endogen és endoreactiv zavarai az alkoholizmus-syndromák pathogenesisében is szerepet játszanak, főként a nők körében.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

A szocioökonómiai helyzet és a stroke kapcsolata a fővárosban

VASTAGH Ildikó, SZŐCS Ildikó, OBERFRANK Ferenc, AJTAY András, BERECZKI Dániel

A nyugat- és kelet-európai országok stroke halandósága közötti szakadék a társadalmi-gazdasági különbségeket tükrözi. Felvetődik a kérdés, hogy az életszínvonalbeli különbségek kisebb régiók szintjén is megnyilvánulnak-e a stroke jelleg­ze­tes­ségeiben. Összefoglalónkban a főváros egyik legszegé­nyebb (VIII.) és leggazdagabb (XII.) kerülete stroke-betegeinek összehasonlítását mutatjuk be életkori megoszlás, stroke-incidencia, esethalálozás és mortalitás szempontjából. Két összehasonlító epidemiológiai vizsgálatunk eredményeit összegezzük, melyek ugyanabban a két kerületben az akut cerebro­vascularis betegséget elszenvedett lakosságot vizsgálták. A „Budapest 8–12 Projekt” igazolta, hogy a szegényebb VIII. kerületben a stroke fiatalabb életkorban jelentkezik, valamint magasabb a dohányzás, az alkohol­abú­zus és a kezeletlen hypertonia prevalenciája. A „Hat Év Két Kerületben” tanulmányba bevont 4779 beteg a 10 éves utánkövetéssel egy­értel­műen igazolja, hogy a stroke fiata­labb korban következik be, magasabb incidenciával, eset­ha­lálozással és mortali­tással jár a kedvezőtlen szocio­öko­nó­miai adottságokkal rendelkező VIII. kerületben. A fiatalabb korcso­portokon belül magasabb a halálozás és a társbetegségek prevalenciája a VIII. kerületben a XII. kerülethez képest. A rizikófaktorok magasabb prevalenciája és a fiatalabb korcsoport magasabb halálozása a kedve­zőtlenebb szocioökonómiai adottságú VIII. kerület lakossá­gának jelentősebb sérülékenységére utal. A hiányzó láncszem a szegénység és a stroke között az életmódi rizikó­tényezők és az elsődleges prevencióhoz való adherencia hiánya lehet. A népegészségügyi stroke-prevenciós prog­ramoknak a kedvezőtlen szocioökonómiai környezetben élő fiatalabb korosztályra kellene fókuszálniuk.

Lege Artis Medicinae

Tiazid vagy tiazidszerű diuretikumot adjunk-e a magas vérnyomásban szenvedő emberek kezelésekor? A magyarországi helyzet sajátosságai

VÁLYI Péter

A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető an­ti­hipertenzív gyógyszerek maradtak. A ma­gas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógy­szer­cso­por­tokat vélet­len­szerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix anti­hipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi ma­gyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Köz­le­mé­nyünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydro­chlo­rothia­zidnak és indapamidnak, vala­mint kombinációs készítményeik kor­szerű alkalmazását a magasvérnyomás-be­tegségben szenvedő beteg kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

[Veleszületett metabolikus rendellenességgel diagnosztizált autista gyermekek]

CAKAR Emel Nafiye, YILMAZBAS Pınar

[Az autizmus spektrum zavar heterogén tünetekkel jelentkező idegrendszeri fejlődési zavar, aminek az etiológiája nem kellően tisztázott. A közelmúltban, az autizmus gyakoriságának növekedése és a veleszületett metabolikus rendellenességek diagnosztikai lehető­ségei­nek bővülése miatt egyre több komorbiditásra is fény derült. A vizsgálatban olyan autizmus spektrum zavar diagnózissal rendelkező betegek vettek részt, akik 2018. szeptember 1. és 2020. február 29. között a Gyer­mekbetegek Metabolizmusambulanciáján részesültek ellátásban (n = 179 fő). A betegek személyes adatait, rutin és speciális metabolikus teszteredményeit retrospektív módon elemeztük. Az ambulanciánkon ezen idő alatt meg­jelent 3261 beteg közül 179-en (5,48%) rendelkeztek autizmus spektrum zavar diagnózissal, ők képezik vizsgálatunk be­teg­populációját. A speciális metabolikus kivizsgálás eredményeképpen 6 beteg (3,3%) esetében állítottunk fel veleszületett metabolikus rendellenesség diagnó­zist. Két betegünk klasszikus phenylketonuria, két betegünk klasszi­kus homocystinuria, egy betegünk 3D típusú muco­poly­saccharidosis (Sanfilippo-szindróma) és egy 3-metil­krotonil-CoA-karboxiláz-hiány diagnózist kapott. A veleszületett metabolikus rendelle­nes­ség ritkán autizmus spektrum zavarhoz társulhat. A kór­-tör­ténet pontos felvétele, az alapos fizikális vizsgálat és a tünetek gondos mérlegelése az autizmus spektrum zavarban szenvedő betegek esetében segítheti a klinikust a döntéshozatali folyamatban, és elvezethet a megfelelő metabolikus kivizsgáláshoz. Ha az autizmus hátterében veleszületett metabolikus rendellenességet találunk, az hatékony kezelést eredményezhet.]

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.