Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2004. OKTÓBER 20.

Whipple-kór sikeres kezelése Nyirokcsomó-megnagyobbodás miatt vizsgált beteg kórlefolyása

SOMOGYI Ágota, SZABÓ Tamás, KISHÁZI Péter, KISS Erika, ARATÓ Gabriella, PÁL Katalin, MADÁCSY László

Az intestinalis lipodystrophia vagy Whipple-kór ritka, krónikus, szisztémás bakteriális infekció következménye. Általában a 40 év feletti kaukázusi népcsoporthoz tartozó férfiak betegsége. Leggyakrabban a bélrendszert betegíti meg, hasi fájdalommal, hasmenéssel, felszívódási zavarral és fogyással jár, ezek következményeként hiányállapotok alakulnak ki. A változatos klinikai képet hőemelkedés, láz, vándorló ízületi gyulladás, fájdalom, nyirokcsomó-megnagyobbodás, a bőr hiperpigmentációja, a savós hártyák gyulladása, perifériás és központi idegrendszeri elváltozások jellemezhetik. A betegség sokszínűsége a diagnózis felállítását évekkel, évtizedekkel késleltetheti.

HUN 2004;14(10)

Lege Artis Medicinae

2004. MÁJUS 20.

Rifaximin a hepaticus encephalopathia kezelésében Multicentrikus tanulmány

SZALAY Ferenc, TELEGDY László, SZELI Dóra, CSÁK Tímea, FOLHOFFER Anikó, HORVÁTH Andrea, ABONYI Margit, SZABÓ Olga, RÉDEI Csaba, NEMESÁNSZKY Elemér

A hepaticus encephalopathia a máj elégtelen működéséhez vagy a portalis keringés zavarához társuló, pszichés, neurológiai és neuromuscularis zavarokkal járó tünetegyüttes. A rifaximin nem felszívódó, széles spektrumú antibiotikum, az irodalom szerint alkalmas a hepaticus encephalopathia tüneteinek kezelésére. A rifaximin hatékonyságát és biztonságosságát vizsgáltuk I., II. és III. fokú hepaticus encephalopathiában szenvedő magyarországi cirrhosisos betegek körében.

HUN 2004;14(05)

Lege Artis Medicinae

2004. MÁRCIUS 20.

Tudományos tallózó

Ischaemiás colitist utánzó életveszélyes antifoszfolipid szindróma Rheumatol Int 2003;23(4):204-6. A szerzõk egy fiatal nõ esetét ismertetik, aki akut hasmenéssel jelentkezett. Rövid idõ alatt életveszélyes többszervi elégtelenség alakult ki a betegen, amely miatt lélegeztetni és dializálni kellett. A meghosszabbodott aktivált parciális tromboplasztinidõ miatt végzett további véralvadási vizsgálatok során lupus antikoagulánst, igen magas antikardiolipinantitest-titert és megnyúlt Russel-féle viperaméreg-idõt állapítottak meg.

HUN 2004;14(03)

Lege Artis Medicinae

2003. MÁJUS 20.

A felnőttkori laktózintolerancia diagnosztikája és terápiája

BERÓ Tamás

Az intestinalis laktázenzim szintjének felnőttkorban jelentkező csökkenése a fejlődő emberi béltraktus biológiai jellegzetessége, a világ lakosságának jelentős részében kimutatható. Az enzimszint csökkenése autoszomális recesszív öröklésmenetet mutat, ezt a laktázgén transzkripciókárosodása szabályozza.

HUN 2003;13(04)

Magyar Radiológia

2002. JÚNIUS 20.

A vendég vendége

A középkorú, idegen állampolgárságú nőt hasi fájdalom, fogyás, hasmenés miatt vizsgáltuk, és eközben akadtunk erre a jól fejlett élősködő példányra a rectosigmoidealis régióban.

HUN 2002;76(03)

Lege Artis Medicinae

2000. ÁPRILIS 01.

Az irritábilis bél szindróma diagnózisa és komplex kezelése

ÚJSZÁSZY László, TÚRY Ferenc

Az irritábilis bél szindróma diagnózisának alapja a beteg tüneteinek értékelése. A korábban elterjedt, az organikus eltérés lehetőségét mindenáron kizáró „maradék diagnózis" alkalmazási köre csak a súlyosabb klinikai képpel járó, pszichiátriai kórállapotokhoz társult esetekben és idősebb korban javasolható. Az utóbbi évek megegyezései alapján (római kritériumok I., II.) a panaszokon alapuló primer kórismének szerves része a tüneteknek megfelelő kezelés azonnali megkezdése. A differenciál diagnosztikai kérdések attól függnek, hogy milyen típusú tünet a meghatározó. Ennek alap ján eltérő a stratégia aszerint, hogy a hasmenés, a székrekedés vagy a fájdalom dominál.

HUN 2000;10(04)

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

Ticlopidin aszpirin Stroke vizsgálat

MATOS Lajos

Az összhalálozás és a nem-halálos agyvérzés 3 éves előfordulási rátája 17% volt a ticlopidine és 19% az aszpirin csoportban. Ez azt jelenti, hogy az aszpirinhez képest a ticlopidine 12%-kal csökkentette a vizsgált események kockázatát (p = 0,048). A halállal végződő és a nem-halálos agyvérzés gyakorisága ticlopidine kezelés esetén 10%, aszpirin esetén 13% volt, ami a kockázat 21%-os csökkenését jelentette a ticlopidine javára (p = 0,024). Mellékhatásként a ticlopidine hasmenést (20%), bőrkiütést (14%) és reverzibilis neutropeniát (1%) okozott, míg az aszpirin hasmenést (10%), bőrkiütést (5,5%), gastritist (2%), gastrointestinalis fekélyt (3%) és vérzést (1%). Az összkoleszterinszint a ticlopidine csoportban 9%-kal, az aszpirin csoportban 2%-kal emelkedett (p < 0,01).

HUN 1993;3(10)

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

Svéd Ticlopidin multicentrikus tanulmány

MATOS Lajos

A végpontok gyakorisága a ticlopidine csoportban alacsonyabb volt (89), mint a placebóval kezeltek között (99; p = 0,24). A mortalitást a ticlopidine 29,1%-kal csökkentette (p = 0,015): az elsősorban az ischaemiás szívbetegség okozta halálozás mérséklődéséből adódott. A leggyakoribb mellékhatás a hasmenés volt, és hét esetben figyeltek meg reverzibilis leukopeniát vagy thrombocytopeniát. Mellék hatás miatt a ticlopidine csoportból 73, a placebo csoportból 26 beteg hagyta abba a kezelést.

HUN 1993;3(10)

Ideggyógyászati Szemle

1962. JANUÁR 01.

Szövettani vizsgálatok Frenolonnal és Thilatazinnal kezelt patkányokon

DR. TARISKA István, DR. PATAKI István

Szerzők acut, subacut és chronicus kísérlet után vizsgálták a Frenolon és a Thilaazin szövetkárosító hatását felnőtt Wistar patkányokon. Az acut kísérletben az LD50-nél nagyobb mennyiséget vittek be az állatok gyomrába. Ezek többsége spontán elhullott a mérgezést követő 24 órán belül. Katalepsiát, hőmérséklet süllyedést, táplálék és folyadék felvétel beszüntetést, hasmenést, véres vizeletet és könnyelválasztást, majd súlyos dyspnoet s végül görcsöket észleltek.

HUN 1962;15(01)