Lege Artis Medicinae

Rifaximin a hepaticus encephalopathia kezelésében Multicentrikus tanulmány

SZALAY Ferenc, TELEGDY László, SZELI Dóra, CSÁK Tímea, FOLHOFFER Anikó, HORVÁTH Andrea, ABONYI Margit, SZABÓ Olga, RÉDEI Csaba, NEMESÁNSZKY Elemér

2004. MÁJUS 20.

Lege Artis Medicinae - 2004;14(05)

BEVEZETÉS - A hepaticus encephalopathia a máj elégtelen működéséhez vagy a portalis keringés zavarához társuló, pszichés, neurológiai és neuromuscularis zavarokkal járó tünetegyüttes. A rifaximin nem felszívódó, széles spektrumú antibiotikum, az irodalom szerint alkalmas a hepaticus encephalopathia tüneteinek kezelésére. A rifaximin hatékonyságát és biztonságosságát vizsgáltuk I., II. és III. fokú hepaticus encephalopathiában szenvedő magyarországi cirrhosisos betegek körében. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A vizsgálatba 49 (25 férfi/24 nő), I., II. és III. stádiumú hepaticus encephalopathiás beteget vontunk be. A betegek naponta 1200 mg rifaximint kaptak három részletben, tabletta (200 mg) formájában, hét napon keresztül. Az encephalopathia súlyosságát a hepaticus encephalopathia indexszel (HEi) jellemeztük: ez öt paraméter - elmeállapot, flapping tremor, vérammóniaszint, számösszekötési próba, kritikus fényfelvillanási frekvencia (CFF) - alapján számított érték. A kezelés előtti és utáni hepaticus encephalopathia indexet hasonlítottuk össze. EREDMÉNYEK - A vizsgálatot 46 beteg esetében fejeztük be. Két esetben májkóma okozta exitus, egy esetben gastrointestinalis vérzés miatt kellett a kezelést abbahagyni. A plazmaammónia-szint a kezelés előtti 103,7±46,4 μmol/l-ről 67,7±32,3 μmol/l-re csökkent (p=0,007). A hepaticus encephalopathia index 39 (85%) betegnél javult, négy (9%) betegnél romlott, háromnál (6%) nem változott. A kezelés során a Child B és a Child C stádiumban lévő betegek indexértéke egyaránt javult (p<0,001). Egy beteg hányingerről, kettő beteg pedig hasmenésről számolt be, de egyik esemény sem indokolta a kezelés felfüggesztését. Klinikailag jelentős mellékhatást nem észleltünk. KÖVETKEZTETÉS - A rifaximin hatékony és biztonságosan alkalmazható gyógyszer a hepaticus encephalopathia kezelésére májcirrhosisos betegeknél.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

CALM (Candesartan And Lisinopril Microalbuminuria study)

MATOS Lajos

Kezelés: Napi egyszeri bevétellel 16 mg candesartan cilexetil vagy 20 mg lisinopril, illetve az elõzõ két kezelés valamelyike; ezt a kétféle terápia kombinációja követte. Kísérõ kezelés: Szükség esetén napi 12,5 mg hydrochlorothiazid (HCTZ).

Lege Artis Medicinae

A Helicobacter pylori kimutatásának DNS-alapú diagnosztikai módszerei

RUZSOVICS Ágnes, MOLNÁR Béla, TULASSAY Zsolt

A Helicobacter pylori DNS-ét specifikusan azonosító kimutatási módszerek megbízható diagnosztikai eszközök. Ehhez általános H. pyloristruktúrákat és -virulenciafaktorokat használnak, így az ureaseA, a cagA, a vacA vagy az iceA gént. A DNS-alapú polimeráz láncreakció (PCR) módszerhez a DNS-t vagy bakteriális RNS-t a gyomorbiopsziából, a gyomornedvből, a székletből vagy a szájnyálkahártya-kenetből nyerhetjük. A polimeráz láncreakcióval a baktérium kvantitatív módon határozható meg, és genotípusa megközelítőleg 100%-os szenzitivitással és specificitással azonosítható. A H. pylori mennyiségi meghatározásának újabb irányzata figyelhető meg a real-time PCR alkalmazásával. A FISH (fluoreszcens in situ hibridizáció) és az RFLP (restrikciós hosszpolimorfizmus) módszerek használatával lehetőség nyílik az antibiotikumrezisztencia rutinszerű kimutatására. A baktérium DNS-szerkezete és virulenciafaktorai az oligonukleotid-microarray-vel (csip) azonosíthatók, ez specifikusan ismeri fel és különbözteti meg e paramétereket. A Helicobacter pylori DNS-alapú kimutatása érzékeny módszer, alkalmazása azonban összetett laboratóriumi felszerelést és többletköltséget igényel.

Lege Artis Medicinae

A colorectalis carcinoma szűrésének lehetőségei és nehézségei hazánkban

ÚJSZÁSZY László, SIMON László, HORVÁTH Gábor, TAM Beatrix

A vastagbélrák gyakorisága világszerte emelkedik. Magyarországon ez a rosszindulatú folyamat mindkét nemben a második, leggyakrabban halálhoz vezető, malignus betegség. A megbetegedések döntő többsége 50 éves kor felett jelentkezik. A jellemző genetikai elváltozások miatt nagyobb kockázatú egyének esetében a daganat koraibb fellépésével kell számolni. A vastagbélben a rák kialakulásához hosszú időre van szükség. A folyamat kezdetére rákelőző állapotok, adenomák megjelenése hívja fel a figyelmet. Az adenomák eltávolításával a vastagbélrák kialakulása megelőzhető. A korai folyamatok és a rákelőző állapotok felderítésére bizonyítottan hatékony módszerek állnak rendelkezésre. A szűrővizsgálatra ajánlott módszereket a biztosítási rendszer jellegétől függetlenül központilag támogatják. Az érintett, genetikailag nagyobb kockázatú egyének meghatározását és szűrésüket kiemelt központi feladatnak tekintik. Hazánkban a vastagbélrákszűrő programok beindítása megtorpant. A programokban való részvételi arány növeléséhez a társadalom és az egészségügyi ellátórendszerek hozzáállásának javítása és többszintű oktatás szükséges.

Lege Artis Medicinae

A háziorvosi szakfelügyelők XVI. országos konferenciája Siófok, 2004. március 27-28.

KRAMER Imre

A másfél napos (szombati és vasárnap délelőtti) rendezvényt a hagyományoknak megfelelően az Országos Alapellátási Intézet (OALI) rendezte az országos és a megyei tiszti főorvosok támogatásával. Balogh Sándor főigazgató megnyitója után Bujdosó László országos tiszti főorvos köszöntötte a jelenlévőket, és röviden beszámolt a szakfelügyelői hálózat átszervezésének terveiről.

Lege Artis Medicinae

Cardiovascularis prevenciós vizsgálatok statisztikai értékelésének szempontjai, nehézségei és buktatói

VARGHA Péter

Az ACE-gátlókat széles körben alkalmazzák a hypertonia és a szívelégtelenség kezelésében. A közelmúltban lezárt HOPE (Heart Outcomes Prevention Evaluation study) és EUROPA (EURopean trial On reduction of cardiac events with Perindopril in stable coronary Artery disease) vizsgálatok már bizonyították, a folyamatban lévõ PEACE (Prevention of Events with Angiotensin Converting Enzyme inhibition) vizsgálat eredményei pedig megerõsíthetik az ACE-gátlók cardiovascularis kockázatot csökkentõ, prevenciós alkalmazhatóságát.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

A citosztatikus kezelés okozta májkárosodás ultraszonográfiás vizsgálata gyermekeken

JÓKÚTI László, VARGA Edit, KARÁDI Zoltán, KOVÁCS GÁBOR

BEVEZETÉS - Citosztatikus terápiában részesült gyermekek és fiatal felnőttek esetében a májkárosodást jelző biokémiai paraméterek és a máj szonográfiás képe közötti összefüggést vizsgáltuk. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A prospektív, egyszeresen vak, nem kontrollált vizsgálatba a Semmelweis Egyetem II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinikájának hematoonkológiai részlegében gondozott, 104 beteget (54 fiú és 50 leány) vontuk be: a betegek életkora 2,0-32,7 év között volt (átlag 12,2 év ± SD 5,7). Akut lymphoblastos leukaemia miatt 69 beteg, osteogen osteosarcoma miatt 35 beteg részesült intenzív citosztatikus terápiában; a kemoterápia megkezdésétől a vizsgálat időpontjáig egy hónap-16 év (átlagosan 3,9 év) telt el. Az ultrahangvizsgálatot szedáció nélkül, öt-nyolc órás éhezés után végeztük. A betegek áttekintő hasi ultrahangvizsgálata keretében történt a máj leírása, amelynek során rögzítettük a májparenchyma echogenitását (reflektivitás), a májállomány mélységi gyengítését (attenuáció) és a vena hepatica ágak Dopplergörbe- formáját. A biokémiai vizsgálat során az alaninaminotranszferáz és a gamma-glutamiltranszferáz aktivitásszintjét mértük. Az ultrahangvizsgálatok eredményei és a biokémiai paraméterek között statisztikai összefüggéseket kerestünk. EREDMÉNYEK - Ultrahanggal 35 betegnél találtunk legalább egy kóros eltérést: közülük kilenc beteg szérumenzim- aktivitása is kórosan emelkedett volt; az ultrahangos eltéréseket nem mutató 69 beteg esetében a biokémiai májfunkciós károsodás gyakorisága (két eset) szignifikánsan alacsonyabb volt (p=0,001). A vizsgált ultrahang-paraméterek (echogenitás, attenuáció, a vena hepatica áramlási görbéje) és az enzimaktivitás páronként történő összevetése során az echogenitás és a mélységi gyengítés szignifikáns (p=0,002, illetve p=0,01), a vena hepatica Doppler-görbéjének jellege marginálisan szignifikáns (p=0,05) összefüggést mutatott a kórosan emelkedett szérumenzim-aktivitással. A három paraméter egyike sem mutatott kielégítő szenzitivitást (73%, 36%, illetve 27%), a mélységi gyengítés és a vena hepatica Doppler-görbéje azonban specifikusnak bizonyult (94%, illetve 94%) a májenzimek kóros emelkedését illetően, és mindhárom jellemző negatív prediktív értéke is magas volt (96%, 93% és 92%). Együttesen értékelve a három paramétert, szigrészesülnifikáns korrelációt (p=0,001), elfogadható szenzitivitást (82%) és magas (97%) negatív prediktív értéket észleltünk. KÖVETKEZTETÉSEK - Megállapítottuk, hogy a máj ultrahangvizsgálata során három, egyszerűen megítélhető jellemző (echogenitás, attenuáció, valamint a májvénák Doppler-görbéjének hullámformája) és a máj biokémiai eszközökkel detektált károsodása között korreláció igazolható. Alacsony szenzitivitásuk révén a vizsgált ultrahangparaméterek nem alkalmasak diffúz májbetegség igazolására, azonban együttes értékelésük a parenchymás károsodás tekintetében jó negatív prediktív képességet mutat, és így a máj statusának komplex követésében hasznos eljárásnak tekinthető.

Lege Artis Medicinae

Rifaximin-α - több mint antibiotikum

TALLER András

Az antibiotikus kezelés megváltoztathatja a bélflórát. A következmény, azonnali egyértelmű klinikummal vagy a nélkül, a dysbacteriosis. A széles spektrumú, fel nem szívódó antibiotikum, a rifaximin jótékony hatása számos gasztroenterológiai és hepatológiai kórképben régóta ismert. Az újabb adatok azt igazolják, hogy a rifaximinnek nemcsak antibiotikus, hanem antiinflammatorikus, és egészen speciális, egyedi eubiotikus hatása is van. Úgy állítja helyre a bélflórát és serkenti a jótékony baktériumok növekedését, hogy az egyénre jellemző diverzitást nem változtatja meg.

Lege Artis Medicinae

A hepaticus encephalopathia megelőzésének és kezelésének lehetőségei

HUNYADY Béla

Az akut vagy krónikus májbetegségek előrehaladtával májelégtelenség, ennek részjelenségeként hepaticus encephalopathia alakulhat ki. Ez utóbbi a májcirrhosisban szenvedő betegek több mint 70%-ánál jelentkezik. A kognitív funkciók károsodása, az alvászavar, a memóriazavarok és a koordinációs zavarok miatt már enyhe formában is korlátozhatja az érintettek önálló életvitelét, cselekvőképességét, és életminőség- romláshoz, munkaképesség-csökkenéshez vezethet. Legsúlyosabb formája, a májkóma pedig a máj eredetű halálozás egyik vezető oka. Mindez egyúttal jelentős egészségügyi ráfordítást generál. A hepaticus encephalopathiát diétás megszorítások mellett a precipitáló tényezők megelőzésével és kezelésével, a toxikus anyagok (különösen az ammónia) termelődésének és felszívódásának gátlásával és a megbomlott aminosav-egyensúly korrigálásával kezeljük. A hagyományosan alkalmazott diszacharidkezelés (laktulóz, laktitol) mellett evidenciává vált az enteralis patogén baktériumokra ható, fel nem szívódó antibiotikum, a rifaximin hatékonysága és biztonságossága mind a megelőzésben, mind pedig a kezelésben. Újdonságot jelent továbbá a mesterséges májtámogató kezelés hazai bevezetése. Az összefoglaló a hepaticus encephalopathia kezelésére vonatkozó tapasztalatokat tekinti át a májbetegek ellátásában részt vevő kollégák számára.

Lege Artis Medicinae

Az invazív meningococcusfertőzés megelőzése, felismerése és első, területi ellátása

KOVÁCS Ákos, KULCSÁR Andrea, KALABAY László, TORZSA Péter

A jelen közlemény szerzői egy rövid esetismertetés kapcsán összefoglalják, hogy mit kell és mit nem szabad tennie az alapellátás orvosának, ha váratlanul rossz általános állapotú, meningococcusfertőzésre gyanús fiatal beteggel találkozik. A Neisseria me­ningitidis, a meningococcus, obligát hu­mán patogén Gram-negatív diplococcus. Az egészséges populáció mintegy 10%-a tünetmentesen hordozza a torokflórájában. Bizonyos esetekben a baktérium áttöri a garatnyálkahártya természetes védőrétegét és a véráramba hatolva elárasztja a szervezetet, meningitist, septikaemiát okozva. A N. meningitidis okozta invazív betegségnek súlyos következményei lehetnek. Ma­gas halálozású kórkép, a túlélők sok esetben maradandó károsodást szenvednek. 2006-2015 között 34 és 70 fő között változott a bejelentett, meningoccusfertőzés okozta invazív megbetegedések száma, 0,02-0,07‱ (tízezrelék) közötti morbiditással. A megbetegedések felét (50,7%) a B szerocsoportú N. meningitidis okozta, 23,2%-át a C típusú szerocsoport.

Lege Artis Medicinae

Antibiotikumterápia-választás közgazdász szemmel

KIS Zoltán

CÉLKITŰZÉS - Az antibiotikum-rezisztencia a különböző bakteriális fertőzések esetében egyre növekvő probléma a mindennapi gyakorlatban. A rezisztencia kialakulása összefügg az antibiotikumok gyakorlati alkalmazásával, mely jelentősen befolyásolja az antimikrobás terápia eredményességét. A nem megfelelően megválasztott kezelés növelheti az ellátás költségeit a csökkent hatásosság és az esetlegesen fellépő nemkívánatos események, mellékhatások által. A hosszabb kezelési idő, a kórházi diagnosztikai és terápiás erőforrások (beleértve minden felmerülő gyógyszerköltséget) nagyobb mértékű felhasználása hozzájárul az ellátás költségeinek növekedéséhez. Felmérésünk célja annak kimutatása volt, hogy adott betegségcsoportokon belül milyen különbségek alakulnak ki a kórházi kezelés alatt felmerülő költségek között, a terápiás célból választott antibiotikum-terápia eredményességének függvényében. MÓDSZEREK - Az elemzésben akut hasi eseményeket vizsgáltunk mint az egyik legjellemzőbb sebészeti kórképet. Hat hónap alatt kezelt 59 kórházi fekvőbeteg-epizód értékelését végeztük el, aggregált kórházi adatok felhasználásával. Az első antibiotikum- választás alapján összehasonlítottuk az antibiotikus terápiák és a kórházi tartózkodás átlagos hosszát, a felmerülő komplikációk előfordulását és mindezek költségeit. EREDMÉNYEK - Elemzésünk rendelkezésre álló részeredményei azt mutatják, hogy már rövid távon jelentős különbség lehet a nem megfelelő antibiotikum-választás következtében a kórházi ellátás hosszára és az ellátás összköltségeire vonatkozóan, ugyanis az ellátás teljes költségét nemcsak az antibiotikum-terápia napi költsége, hanem annak eredményessége is jelentősen befolyásolja. Hosszabb távon pedig az esetlegesen kialakuló rezisztenciák miatt is fontos a megfontolt terápiaválasztás, amihez szükséges az intézményi infekciókontroll- tevékenység, protokollok előírása és betartatása. Ezekhez pedig támaszt kell, hogy adjanak a költségeket és eredményeket egyaránt vizsgáló költséghatékonysági számítások is.