Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1994. ÁPRILIS 27.

Hírek

A Magyar Onkológusok Társasága Mammológiai Szekciójának javaslatai az emlőrák felkutatása tárgyában; A Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság

HUN 1994;4(04)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

A hormonpótló kezelés nőgyógyászati onkológiai vonatkozásai

BŐSZE Péter

Ma már hazánkban is egyre inkább tudatosul, hogy a nők túlélik „biológiai életkorukat", és egy olyan életszakaszba kerülnek, amelyben egészségüket több veszély fenyegeti. Ebben az életkorban a szív-érrendszeri megbetegedések és a csontritkulás népbetegségnek számítanak. Hormonok adásával nagyon sok megbetegedés kivédhető vagy mérsékelhető. Tudásunk bővülésével szemléletünk is megváltozott, és sok olyan megbetegedést, amely a hormonpótló kezelés ellenjavallatát képez te, ma már inkább javallatnak tekintünk. Úgy tűnik, így van ez a daganatos megbetegedésekkel is. Abszolút ellenjavallatnak tekintett előzetes méhtest- vagy emlőrák eseteiben kiderült, hogy a hormonpótló kezelés nem csak hogy nem ártalmas, hanem inkább előnyös. A legkevésbé tisztázott az ösztrogének vagy ösztrogén-gesztagének szerepe a méh sarcomák kiújulásában. Ezek azok az esetek, amelyekben a hormonok adása megfontolandó. Minden más esetben, a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok és tapasztalatok szerint a hormonpótló kezelés előnyei meghaladják a hormonok adásának kockázatát, ezért nem tűnik indokoltnak, hogy a hormonpótlás jótékony hatását a daganatos betegektől, rossz beidegződés miatt megtagadjuk. Szemérem test-, hüvely-, méhnyak- és petefészekrák eseteiben a hormonok ugyanúgy adhatók, mint daganatos megbetegedésben nem szenvedőknek. Emlő- és talán méhtestrák eseteiben a hormonpótló kezelésnek nem kívánt következményei is lehetnek. Minden esetet egyedileg kell elbírálni, és nőgyógyász-onkológus bevonásával eldönteni, hogy emlő- vagy méhtestrák esetében adhatunk-e hormon pótló kezelést.

HUN 1994;4(03)

Lege Artis Medicinae

1993. AUGUSZTUS 31.

Az apolipoprotein E genetikai polimorfizmus klinikai jelentősége, és kapcsolata az atherogenesissel

CSÁSZÁR Albert

Az atherosclerosis patogenezisében központi szerepet játszó lipoproteinek metabolizmusát az apolipoproteinek, a lipoprotein-receptorok és a lipid-transzferáz enzimek szabályozzák. Genetikai polimorfizmusuk összefüggést mutat a zsíranyagcserezavarok kialakulásával. A monogenetikus dyslipoproteinaemiák esetében a ritka formák (familiáris hypercholesterinaemia, familiaris defektiv apo B) mel lett az apolipoprotein E polimorfizmusa a legjelentősebb. Az egyes apo E fenotípusok befolyásolják az átlagos szérumkoleszterin-koncentrációt (E4 emeli, E2 csökkenti). A magyar adatok szerint az allélok előfordulása (2 0,06, E3 0,80, E4 0,12) és kapcsolatuk a plazmakoleszterin szinttel nem tér el lényegesen az egyéb populációkban talált értékektől. Az apo E fenotípusok szoros összefüggést mutatnak 1. a III. típusú hyperlipoprotein aemiával (E2/2 forma); 2. familiaris hypercho lesterinaemiában a dyslipoproteinaemia kialakulásával (E2 forma); 3. a korai ischaemiás szívbetegség fennállásával (E4 forma); 4. egyes populációkban a hypercholesterinaemiával (E4); 5. diabetes mellitusban (IDDM) – a magyar adatok szerint – az 22 allél fordul elő gyakrabban; 6. az intestinalis koleszterin abszorpció – egyes populációknál – az E4 formában fokozott, míg E2 formában csökkent mértékű, így a hypercholesterinaemia kezelésénél a koleszterinszegény diéta az E4 típusban a leghatásosabb. A felsorolt esetekben az egyéni és a családi rizikó, valamint a terápia megítéléséhez lényeges az apo E fenotípus vagy genotípus ismerete.

HUN 1993;3(08)

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁJUS 20.

Első Magyar Stroke Konferencia

Neurodiagnosis in storke disease. Összehasonlító izotópdiagnosztikai vizsgálatok SPECT-tel cerebrovascularis kórképekben. Az arteria cerebri media áramlásának monitorozása transcranialis doppler szonográfiás módszerrel nyaki carotis rekonstrukciós műtét alatt. Értényezők és laboratóriumi leletek összefüggése agyi keringészavarokban. Az autoregulációs rezervkapacitás mérése TCD és SPECT módszerrel. SPECT-rCBF vizsgálatok eredménye különböző lokalizációjú és időtartalmú cerebralis infarctusban. SPECT-rCBF (Tc 99mHMPAO) a krónikus cerebrovascularis betegségek collateralis vizsgálatában. SPECT vizsgálatokkal észlelt agyi érbetegségre utaló eltérések parkinson betegségben. Pathophysiological basis for a correct therapeutic approach in acute cerebral ischaemia. Neuropszichológiai vizsgálatok stroke betegekkel. Elhunyt stroke betegek autopsziás vizsgálata. Lacunaris stroke: klinikopatológiai értékelés. Cerebrovascularis megbetegedések, ultrahang és angiográfiás diagnosztikus lehetőségei. A supraaorticus ultrahang vizsgálatok, angiográfia és a klinikai tünetek korrelációja. Nyaki duplex ultrahang vizsgálataink a dsa angiográfia és a műtéti leletek tükrében. Az arteria cerebri media és arteria cerebri anterior áramlásának vizsgálata a haematokrit függvényében. Az alvás mint a stroke rizikófaktora? Érelváltozások familiaris systemás amyloidosisban. Véralvadás inhibitorok szerepe a stroke etiopatogenezisében. Regionális agyi áramlásváltozások követése akut stroke eseteiben, új lehetőség terápiás alcsoportok elkülönítésére. A gyermekkori stroke etiológiája. Cardialis eredetű cerebralis embolisatio. A mitralis prolapsus szerepe fiatal nők cerebrovascularis megbetegedéseiben. Kardiális okkal magyarázható ischaemiás vascularis laesiok osztályunk egyéves anyagában (1991). Néhány javaslat a stroke program gyakorlati megoldásához. Endothel-függő agyi érválaszok véreztetéses hypotensiót és retranszfúziót követő károsodásának mechanizmusa. Az agyi autoregulációs válasz dinamikájának vizsgálata normotensiv és spontán hypertensiv patkányokban. "whole-cell patch-clamp" analízis: Hypoxiás változások a ca1 pyramis sejtekben. A véráramlás és a metabolizmus kapcsoltsága agyi ischaemiában macskán. Cerebroprotektív vegyületek 3-érlekötéses agyi ischaemiás modellen. Effect of levemopamil on EEG changes and cerebral infarct size due to focal ischemia in the cat. Az agyi mikrokeringés közelítő matematikai modelljének vizsgálata az agyi ischemiás betegek kezelésének szempontjából. Current approaches in the specific treatment of acute ischemic stroke. Az atenolol szerepe a stroke megelőzésében. Korai eredmények és tapasztalatok az arteria carotis interna everziós endarterectomiájával. Carotis restenosis miatt végzett műtétek az ér- és szívsebészeti klinika anyagában. Nimodipin kedvező hatása fokális agyi ischaemiában. Autoregulációs rezervkapacitás változása endarterectomia után. Polyglobuliás krónikus cerebrovascularis betegek gondozása. 1989. Január 1.-től 1991. December 31-ig a klinikánkon végzett carotis rekonstrukciós műtétek intra- és posztoperatív problémáinak retrospektív vizsgálata. Indications and late results of ptfe interposition of the internal carotid artery (ica). Nemzeti stroke program alkalmazhatósága kórházi gyakorlatban. Együttműködési lehetőségek angiológiai és neurológiai osztályok között a cerebrovascularis betegek ellátásában A családi orvos és a cerebrovascularis ambulancia együttműködése a rizikófaktorok szűrésében. Duplex scan szerepe a stroke ellátásban. Cerebrovascularis betegek követéses vizsgálata spektrális EEG analízissel. A nyaki erek duplex ultrahang vizsgálatával szerzett tapasztalataink. Duplex scan és kvantitatív EEG vizsgálatok jelentősége agyi occlusio, valamint stenosis eseteiben. EEG mapping cerebrovascularis kórképekben. Kiterjedt cerebralis infarctusok CT képének változása az idő függvényében. Az afázia magyar nyelvi sajátosságai. Az organikus agyi károsodások okozta pszichés zavarok neuropszichológiai rehabilitációja. Kis agytörzsi vérzések. Agyi arteriosclerosis a csengersima '92 vizsgálatban: rheoencephalográfiás adatok. A stroke-diagnosztika útvesztői (három betegünk kórtörténete kapcsán). Post-stroke depresszió. A lacunaris stroke. Cerebrovascularis kórképek fiatal korban. Carotis ,morfológiai elváltozások és reológiai kockázati tényezők cerebrovascularis betegségekben. Prognosztikai tényezők spontán intracerebralis vérzésekben. Az arteria cerebri media és arteria cerebri anterior transcranialis doppler vizsgálata egyoldali arteria carotis interna occlusioban. Életesemények és stroke (előzetes vizsgálatok). Demencia adatok a csengersima '92 vizsgálatban. Stroke rizikófaktorok, neurózis, depresszió és szorongás a csengersima '92 vizsgálatban. Az everziós endarterectomia (EEA) mint új műtéti módszer a carotis interna stenosisok megoldásában Bal subclavia occlusio által okozott jobb carotis területi intracerebralis steal. Goretex graft interpositio az arteria carotis interna sebészetében: indikáció és késői eredmények. Lassú hypoxia lipidperoxidációs háttere. Agyi érbetegségek kórházi morbiditása. Rizikófaktorok előfordulása cerebrovascularis megbetegedésekben. Rizikófaktorok az agyi vascularis károsodásának kialakulásában elemzés „budapesti stroke adatbank" alapján. Stroke és rizikófaktorai - különös tekintettel a cardialis betegségekre - osztályunk 2 éves anyagában. Agyi éreredetű betegségek előfordulása osztályunk 10 éves gyakorlatában. Cerebrovascularis betegforgalom a kecskeméti megyei kórházban. A stroke és ellátása neurológiai osztályon Salgótarjánban és vonzáskörzetében(10 éves visszatekintés). Folyamatos számítógépes vérnyomáskövető rendszer - új módszer a stroke-betegek ellátásában. Agyi arteriosclerosis a csengersima '92 vizsgálatban: Doppler adatok.

HUN 1993;46(05-06)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák gyógyszeres kezelése

SZAKOLCAI István

Az emlőrák általános betegség. A betegek jelentős része helyi beavatkozásra nem gyógyul meg. Az eredmények javulása csak tartós gyógyszeres kezeléstől (adjuváns kemotherápia, illetve adjuváns hormonkezelés) várható. Egyértelműen bizonyított, hogy a korai emlőrákban alkalmazott adjuváns kezelés jelentősen csökkenti az évenkénti relapsusok arányát és az évenkénti halálozást, javítja az ötéves, és még nagyobb mértékben a tízéves túlélést. Az előrehaladott emlőrák gyógyíthatatlan betegség. Mivel végleges gyógyulás nem remélhető, nagyon fontos a betegség tüneteinek enyhítése és az életminőség javítása. Hormonfüggő daganatoknál a hormon kezeléstől, míg a gyors progressziót mutató, szervi áttétet adó folyamatnál a kemoterápiától várható eredmény. A kemoterápia elérte teljesítőképessége határát, ezért új megközelítésekre van szükség a hatékonyság növelésére és a mellékhatások csökkentésére.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák epidemiológiája

JUHÁSZ Lajos

Az emlőrák 1987-ben a 3. helyet foglalta el a női rákok gyakorisági sorrendjében a világon. Magyarországon 1990-ben 13 577 nő halt meg rákban, ennek 15,4%-a emlőrák volt. A szerző nemzetközi, hazai és saját adatokat használ fel e közleményben, továbbá kutatási eredményeit ismerteti. Az emlőrák előfordulása folyamatosan nő és széles határok között mozog világszerte (14,1%D00–121,2%000). Az 5 éves túlélés 40–65% közötti és lassan javul. Az ismert kockázati tényezők mellett a szerző hangsúlyozza a mastopathia szerepét: anyagában (843 eset) 2,3%-ban, de a mastopathiás csoportban 4,1%-ban fejlődött ki rák. A mastopathiát magas kockázati tényezőnek kell tekinteni. Az emlőrákos betegek közeli nőrokonai között jelentősen gyakoribb az emlő- és egyéb rák, az első fokú férfirokonok körében pedig a dülmirigyrák. Jobban meg kell tehát ismerni a kockázati tényezőket, szélesíteni kell a szűrővizsgálatokat és a korai felismerés lehetőségeit, hogy csökkenteni tudjuk az emlőrák incidenciát és mortalitást.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

A sugárterápia indikációja a korai emlőrák konzervatív műtétje után

NÉMETH György

A korai emlőráknál a sugárkezeléssel kombinált emlőmegtartásos műtét a hazai és külföldi értékelések szerint azonos eredményt biztosít a radikális műtétekkel. E kombinált kezelés csak olyan centrumokban javasolt, ahol a megfelelő posztoperatív sugárkezelés (Megavolt-terápia, Boost-kezelés) lehetőségei adottak. A pTapN. stádiumú emlőtumoroknál az egyedüli konzervatív műtétet elegendőnek tartjuk. A pT,-pT2, PN1a-pN1bi stádiumoknál minden esetben posztoperatív sugár kezelés is szükséges.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák diagnosztikája

PÉNTEK Zoltán

A szerző az emlőrák diagnosztikai módszereit ismerteti és értékeli. Részletesen foglalkozik a fizikális vizsgálat, a mammográfiai, az ultrahang-diagnosztika, a citológia, a szövettani mintavétel és egyéb módszerek szerepével, kiemelve előnyeiket és hátrányaikat. A klinikai tapasztalatok alapján jelenleg ezeknek ugyanabban a szakértői kézben való kombinációs alkalmazását tartja a leghatékonyabbnak, lehetőleg nagyforgalmú, szerv specifikus centrumokban.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák prognózisát befolyásoló markerek

TÓTH József, SÁPI Zoltán

Az emlőrák prognózisának megítélése nehéz, különösen a korai, 1. klinikai stádiumban, valamint az azonos szöveti szerkezetű és differenciáltságú (invazív ductalis NOS carcinoma) tumorok esetében, mivel a korai nyirokcsomó negatív és strukturálisan azonos tumorok is eltérő kórlefolyást mutathatnak. Ezekben az esetekben a szteroid hormonreceptor tartalom, a tumor proliferációs kapacitása és a független prognosztikai faktorok, mint az onkogén és a szuppresszor gén expresszió (c-myc, C-erbB-2, p53), a növekedési faktor (EGFr) receptortartalom, a differenciációs és az alacsony áttétképződési hajlamot jelző antigének (MAM–6, nm23) segítséget nyújthatnak a patológusnak. Ezen markervizsgálatok bevezetése a diagnosztikába hatásos támogatást nyújt a megfelelő kezelés kialakításához.

HUN 1993;3(03)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁRCIUS 31.

Az emlőrák sebészete

SVASTICS Egon

Az emlőrák előfordulása hazánkban fokozatosan emelkedik, nemcsak az átlagos életkor emelkedésével az idősebb korosztályokban, hanem a fiatalabb nők körében is. Mai ismereteink szerint a tumor radikális eltávolítása és a radio-kemo-hormon adjuváns terápia adja a legjobb eredményeket az úgynevezett operatív (St 1–11.) stádiumokban. A korábbi rutin szerű radikális sebészeti beavatkozások helyébe olyan műtéti típusok léptek, amelyek a lehető legkevesebb ép szövet feláldozásával (szervmegtartó, csökkentett radikalitású műtétek) kísérlik meg a legjobb lokális, tartós tumor kontrollt elérni. Ennek elméleti bázisát legnagyobbrészt B. Fisher és U. Veronesi klinikai vizsgálatai biztosították. Gyakorlati alapja viszont az a körülmény, hogy részben a jobb propaganda eredményeként, részben pedig a nők gyakoribb emlővizsgálata, a mammographia és a cytológiai diagnosztika általánosabbá válása következtében több korai rák kerül felismerésre.

HUN 1993;3(03)