Lege Artis Medicinae

Az asthmás betegek tüneteinek önértékelése az orvosi GINA-osztályozása tükrében és az asthma bronchiale társadalmi költségvonzata (HUNAIR vizsgálat)

MAGYAR Pál1, GYURKOVITS Kálmán2, HERJAVECZ Irén3, BÖSZÖRMÉNYI Nagy György3

2000. ÁPRILIS 01.

Lege Artis Medicinae - 2000;10(04)

Eredeti közlemény

BEVEZETÉS - Az asthma bronchiale gyermek- és felnőttkorban egyaránt elterjedt, növekvő preva­lenciájú, a fejlettebb országok népességének jelenleg mintegy 3-5%-át érintő krónikus betegség. Az asthmabetegek tüneteinek önértékeléséről és ennek az orvos véleményével való összehasonlításáról egy Egyesült Királyságban végzett tanul­mány, az AIR vizsgálat számolt be. Ennek ered­ményeit megismerve, a Pulmonológiai Szakmai Kollégium Magyarországon - az AIR vizsgálattól részben különböző - felmérést szervezett (HUNAIR vizsgálat), amelynek alapvető célkitű­zése az alábbi kérdések vizsgálata volt: 1. Gondozott felnőtt és gyermek asthmás betegek kezelés ellenére fennálló tünetei és napi tevékenységük betegség okozta korlátozottsága (továbbiakban korlátozottság). 2. Felnőtt és gyermek asthmás betegek tüneteinek önértékelése alapján készült GINA súlyossági osztályozás összehasonlítása az orvos súlyossági besorolásával. 3. Az asthmával kapcsolatos összgyógyszerkölt­ség megállapítása a különböző súlyossági osztá­lyokban. 4. Az asthmával kapcsolatos társadalmi összkölt­ég és összetevőinek (gyógyszerösszköltség, hiányzó munkanapokból származó költség, sür­gősségi vizitekből származó költség, szakorvosi vizitekből származó költség, háziorvosi vizitek­bői származó költség, hospitalizációs költségek) megállapítása az egyes súlyossági osztályokban. 5. Felnőtt és gyermek asthmások kezelésében és a kezelés társadalmi összköltségében lévő eset­leges különbségek. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Pulmonológiai Szakmai Kollégium irányításával zajló kérdőíves adatgyűjtés 1998 októberétől 1999 májusáig tartott. A vizsgálatban 699 felnőtt és 375 gyermek vett részt. A vizsgálat az ország területén 19 felnőtt- és 8 gyermekcentrumban zajlott 103 tüdő­gyógyász szakorvos közreműködésével. EREDMÉNYEK - Jelentős különbséget tapasztal­unk az orvosok által meghatározott, illetve a be­tegek adatai alapján elvégzett GINA szerinti súlyossági besorolásban. A betegek jelentős része súlyosabbnak látja saját állapotát, több tünetet és korlátozottságot panaszol , mint ahogy azt az orvosa megítéli . Csekély különbség volt kimutat­ható az enyhe, a középsúlyos, illetve a súlyos perzisztáló asthmások inhaláció sszteroidhasz­nálata között. Az egészséggazdasági számítások alapján felállítható volt egy hozzávetőleges "egyharmados szabály": az összköltség mintegy 1/3 részét a kiesett munkanapok, 1/3 részét a gyógyszerek, 1/3 részét az egyéb költségek tették ki. Az összgyógyszerköltség 1/3-át a preventív és a rohamoldó speciális asthmagyógyszerek, 1/3-át a sürgősségi, további 1/3-át pedig az egyéb gyógyszerek költségei adják. A preventív és a rohamoldó gyógyszerek költségmegoszlása: felnőttek esetében a költségek 1/3-a a preventív , 2/3 a (73% -a) a rohamoldó gyógyszereknél jelentkezett, míg gyermekek esetében az arányok megfordultak, és a költségek mintegy 2/3-a (73% -a) a preventív és 1/3-a a rohamoldó gyógyszerekre fordítódott. További megállapítások: 1. az erőforrások növekvő felhasználása az orvos értékelésével, és nem a beteg saját állapotának megítélésével korrelált; 2. az asthmás gyermekek egészségügyierőforrás-felhasználása kétszer akkora volt, mint a felnőtteké; 3. nem befolyásolta az erőforrások igénybevételét az a körülmény, hogy a vizsgált 14 nap során a beteg kapott-e in­halációs szteroidot vagy nem. KÖVETKEZTETÉSEK - Az asthmás betegek gyógyszeres kezelése a hétköznapi (tehát nem klinikai vizsgálati) körülmények között jelenleg nem kielégítő. A gyógyszerek költséghatékony­sága csak komplexen vizsgálható, figyelembe véve a valós élet körülményei között felmerülő minden költséget. Az asthmás állapot megítélé­sére olyan új végpontokra van szükség, amelyek a betegek mindennapi tevékenységükben való korlátozottságait veszik figyelembe, és nem kizárólag a légzésfunkción alapulnak.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Egyetem, Általános Orvosi Kar, Pulmonológiai Klinika, Budapest
  2. Somogy Megyei Tüdő- és Szívkórház, Mosdós
  3. Országos Korányi Tbc- és Pulmonológiai Intézet, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek korszerű szemlélete

LONOVICS János

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális bélbetegségek reprezentánsa: az irritábilis bél szindróma

WITTMANN Tibor

Az utóbbi években minőségileg megváltozott az irritábilis bél szindrómával (IBS) kapcsolatos orvosi szemlélet. A kórkép patogenezisét illetően jelentős új felismerések születtek, amelyeknek eredményei a megújuló farmakoterápia szempontjából is lényegesek. Ma már bizonyos, hogy a tünetek kialakulásáért több mechanizmus együttesen felelős: a tápcsatorna motilitási zavarai, a tápcsatorna hiperszenzitivitása, a bélrendszer szenzoros és motoros regulációjának zavara, a központi idegrendszeri percepció és a moduláció zavarai. A kórkép jellegzetes tüneteinek (római kritériumok I., II.) megfelelő értékelésén alapuló tünet orientált vagy pozitív diagnózis az esetek jó részében elérhető és költségkímélő célkitűzés.

Lege Artis Medicinae

Pszichológiai vonatkozások pszichoterápiás lehetőségek irritábilis bél szindrómában

TÚRY Ferenc, ÚJSZÁSZY László

A szerzők áttekintik az irritábilis bél szindróma legfontosabb pszichiátriai vonatkozásainak újabb adatait. Ezek közül kiemelhetők a jellegzetes személyiségtényezők (általában depresszív és szorongásos vonások), továbbá egyes pszichiátriai zavarok és az irritábilis bél szindróma közötti komorbiditás, a szexuális abúzus és a stressz szerepe. A pszichoterápiák közül leggyakrabban a viselkedés- és a kognitív terápiák hatékonyságát vizsgálták, de vannak adatok egyéb módszerek előnyeiről is.

Lege Artis Medicinae

Az orvosi hivatás autonómiájának etikai vonatkozásai

KAPOCSI Erzsébet

Az autonómia kifejezés – mint a bioetika egyik alapelve – a medicinával foglalkozó hazai és I külföldi etikai szakirodalomban elsődlegesen a betegek autonómiáját jelenti. Az utóbbi évtizedek jelentős változása, hogy az orvosi tevékenység kapcsolatrendszerében központi helyet elfoglaló orvos-beteg viszonyban a hangsúly eltolódott, a jog és az etika is a páciensek önrendelkezésének elvét, autonómiáját állította középpontba. Ezen túlmenően számos olyan folyamat zajlott le, amelyek indokolttá teszik annak vizsgálatát, hogy ezek a változások hogyan befolyásolják a másik oldalt, az orvosi tevékenységet. Jelen dolgozat az orvosi hivatás autonómiájával foglalkozik (szándéka szerint nem annyira kritikai, mint inkább leíró jelleggel), megkísérli felvázolni annak részint szakmai sajátosságokon, részint társadalomerkölcsi konszenzuson nyugvó bázisát, majd – a teljesség igénye nélkül – az orvosi tevékenység néhány olyan területét veszi szemügyre, ahol az orvosi hivatáserkölcs kérdéseit szükséges, illetve érdemes lenne újragondolni.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális dyspepsia

SIMON László, LONOVICS János

A funkcionális dyspepsia nagyon változatos megjelenési formájú, számos klinikai átfedést produkáló tünetcsoport, amelynek okaként jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk határozott morfológiai, biokémiai vagy infekciós kóreredetet kimutatni. A szindróma multifaktoriális patogenezisű, létrejöttében biztosan szerepet játszanak a visceralis percepció zavarai is. A gyomorsósav szekréciójának eltérései nem döntő jelentőségűek, de csökkentése egyes esetekben jó effektusú. Ugyan így, a Helicobacter pylori-infekció nagy való színűséggel nem meghatározó a kórkép kifejlődésében és megszüntetése sem jár tartós terápiás eredménnyel, a fekélyszerű alcsoportnál mégis javasoljuk preventív szempontból az eradikációt. A funkcionális dyspepsia másik esszenciálisan fontos alcsoportja a dysmotilitas típusú tünetcsoport, amelynek létre jöttében a primer motilitászavarok és a központi idegrendszeri szenzoros input (integráció), effektoros output károsodása dominál. A tünetcsoport kórismézésénél a pozitív diagnózis szükségességére hívjuk föl a figyelmet, részletezve az orvos-beteg kapcsolat néhány kitüntetett fontosságú kérdését. A kezelés sikere elsősorban ezen alapul, bár megvalósításához már számos hatékony gyógyszer rendelkezésünkre áll.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-infekció tüdőgyógyászati vonatkozásai

BÖCSKEI Renáta Marietta

A Covid-19 az elmúlt 100 év legsúlyosabb világjárványát okozza egyre növekvő morbiditási és mortalitási mutatókkal világszerte. A vírus aeroszollal történő terjedése miatt a betegek jelentős részénél, körülbelül 20%-ánál jelentkezik tüdőgyulladás, és az összes eset megközelítőleg 5-8%-ában súlyos pneumonia és akut légzési distressz szindróma (ARDS) alakul ki. A krónikus obstruktív tüdőbetegek esetében nagyon fontos a kontrollált állapot megőrzése, a fenntartó terápiák további alkalmazása Covid-19-infekció esetén is. Kiemelten fontos a megfelelő légzőtorna, a rehabilitáció. A tüdőgyógyászati ambulanciák új feladatokat is kapnak a poszt-Covid-ellátás, -gondozás terén, amely során a kórházból elbocsátott betegek komplex funkcionális nyomon követése és strukturális képalkotó vizsgálatokkal való utánkövetése javasolt.

Lege Artis Medicinae

A légúti megbetegedések újabb, nem invazív vizsgálómódszerei

HORVÁTH Ildikó

A krónikus légúti megbetegedések korai diagnózisa, kezelésük monitorozása, az exacerbatiók minél korábbi, egyszerű felismerése, valamint a differenciáldiagnosztikai kérdések számos problémát vetnek fel. Ezek megoldása új vizsgálómódszerek kidolgozását, klinikumba történő bevezetését indokolja. A fejlesztések igényét az is alátámasztja, hogy jelenleg nem áll módunkban a légúti gyulladás intenzitását megfelelően nyomon követni, noha ez a krónikus légúti megbetegedések egyik fontos eleme, és kezelése például asthma bronchialéban a terápia központi része. Az elmúlt évtizedekben a légutakból történő közvetlen, nem invazív mintavételi módszerek alkalmazása egyre nagyobb teret hódított a pulmonológiai kutatásokban, és több módszert már a klinikumban is alkalmaznak. E módszerek közé tartozik a köpetindukció és az indukált köpet sejtes fázisának, valamint felülúszójának vizsgálata, a kilégzett nitrogén-monoxid mérése, valamint a kilégzett levegő kondenzálása és az abból történő mediátormeghatározás. A jelen közleményben ezek a módszerek és a segítségükkel nyert legfontosabb információk kerülnek ismertetésre.

Lege Artis Medicinae

A gastrooesophagealis reflux betegség kezelésének hatása az asthmás köhögésre

BÖCSKEI Csaba, VICZIÁN Magdolna, BÖCSKEI Renáta, HORVÁTH Ildikó

BEVEZETÉS - Jól ismert, hogy a gastrooesophagealis reflux krónikus köhögést okozhat, valamint hogy a légúti asthma rosszabbodásának, exacerbatiójának gyakori kísérője. Prospektív vizsgálatot végeztünk, hogy megállapítsuk a gastrooesophagealis reflux betegség klinikai jelentőségét krónikusan köhögő asthmás betegek csoportjában, és elemezzük az időbeni kapcsolatot a refluxesemények és a köhögés között, valamint hogy felmérjük az esomeprazolkezelés hatását a légúti tünetekre és a légzésfunkciós paraméterekre. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Százhuszonhat, krónikusan szárazan köhögő asthmás beteget vizsgáltunk. A gastrooesophagealis reflux betegség diagnózisa a típusos tüneteken és a terápiás teszt hatékonyságán vagy pH-monitorozáson alapult. A kontrollcsoportba azok a betegek kerültek, akiknek pH-metriájuk negatív lett. A vizsgálati csoport betegei az asthmaellenes kezelés folytatása mellett protonpumpagátló esomeprazolt kaptak (40 mg/nap három hónapig). A vizsgálat során négy alkalommal értékeltük a légzésfunkciós paramétereket (erőltetett kilégzési másodperctérfogat és kilégzési csúcsáramlás), továbbá kérdőív alapján a reflux tüneti pontszámait. EREDMÉNYEK - A pH-monitorozások eredménye azt mutatta, hogy a köhögési epizódok 64%-a volt a savas refluxszal kapcsolatos, és ezeknek az eseményeknek a 91%-ában a reflux előzte meg a köhögést. Az esomeprazolkezelés nemcsak a refluxbetegség tüneteit csökkentette, hanem az asthmás állapot fokmérőit is javította. A kiindulási légzésfunkciós értékek szignifikánsan emelkedtek, a tüneti pontszámok és a rohamszerek használatának ugyancsak szignifikáns csökkenésével együtt. A refluxos betegek további három hónapos, fenntartó refluxellenes terápiája mellett a legtöbb betegnél csökkenteni lehetett az inhalációs szteroid dózisát. KÖVETKEZTETÉS - Eredményeink azt mutatják, hogy a refluxesemények a legtöbb esetben megelőzik a köhögést, és a refluxbetegség kezelése az asthmás állapot különböző fokmérőinek javulását eredményezi. Ez azt sugallja, hogy a gastrooesophagealis reflux betegség rontja az asthmát, és kezelése klinikai fontosságú ezeknek a betegeknek a hatékony gondozásában.

LAM Extra Háziorvosoknak

A krónikus köhögésről a fül-orr-gégész szemszögéből

GERLINGER Imre

A krónikus köhögés a betegek számára komoly pszichés megterhelést és életminőség-romlást jelent. A klinikai tanulmányok szerzőinek többsége egyetért abban, hogy ép immunrendszerű, nem dohányzó, angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) -gátlót nem szedő, negatív mellkas-röntgenfelvétellel rendelkező betegek esetében a krónikus köhögés leggyakoribb okai a következők: váladékcsorgás a garatba (post-nasal drip syndrome, PNDS), allergia vagy krónikus rhinosinusitis, asthma, gastrooesophagealis (GERD) vagy laryngopharyngealis reflux (LPR). A PNDSre nem rendelkezünk specifikus diagnosztikai teszttel, ugyanakkor ezek a betegek jól reagálnak első generációs antihisztaminokra. A krónikus köhögés kiváltásában - a közhiedelemmel ellentétben - a garatba, illetve gégébe csorgó nyáknak nincs oki szerepe. PNDS-ben, köhögéssel társuló asthmában és GERD-ben emelkedett az alsó légutakban a gyulladásos mediátorok szintje, aláhúzva, hogy a gyulladás az „egységes légutakat” érinti. Az orr és melléküregeinek betegsége az alsó légutak egyidejű érintettsége okán krónikus köhögéshez vezethet; a legvalószínűbb mechanizmusok az eozinofil sejtes, illetve a mastocytás infiltráció. Közleményében a szerző áttekinti a leggyakoribb fül-orr-gégészeti, pulmonológiai és egyéb, krónikus köhögéshez vezető kórképeket, s a háziorvos számára jól hasznosítható terápiás algoritmust javasol.

Lege Artis Medicinae

Fókuszban a krónikus köhögés diagnosztikája és terápiája

SZILASI Mária

A köhögés önmagában nem betegség, testünk egyik komplex védekezőmechanizmusa, védi a légutakat az ártalmas anyagok bejutásától, a tüdőket és a légutakat megtisztítja a potenciálisan káros anyagoktól. A köhögés normális körülmények között egyéb védekezést szolgáló folyamatokkal - bronchoconstrictio, nyákelválasztás - társul, amelyek elősegítik a köhögés hatásosságát. A köhögést főleg a tüdőben zajló sokrétű folyamatok, de gyakran a tüdőn kívüli elváltozások is okozzák, amelyek diagnózisa nem egyszerű feladat. Minden esetben törekedni kell a köhögés okának megállapítására, az alapbetegség kiderítésére, mert csak így lehet megfelelő terápiát alkalmazni és a tüneteket megszüntetni. A krónikus köhögés számos oka közül részletesebben a felső légúti köhögési tünetcsoport, az asthma, a krónikus obstruktív tüdőbetegség és a gastrooesophagealis refluxbetegség kerül tárgyalásra.