Lege Artis Medicinae

Intracoronariás stentek

MANISH M. Gandhi1, KEITH D. Dawkins2

2000. ÁPRILIS 01.

Lege Artis Medicinae - 2000;10(04)

Az elmúlt öt évben jelentős emelkedés figyelhető meg az intracoronariás stentek használatában, amelyeket a perkután transzluminális angioplastica (PTCA) során, annak kiegészítéseként alkalmaznak az anginás betegek revascularisatiójára. 1996-ban az Egyesült Királyságban 25000 PTCA-beavatkozást végeztek, amelynek során a betegek felénél (átlag 46%, szórás 15–99%) használtak stenteket, ami ötszörös számbeli emelkedést jelent az 1994-es adatokhoz képest (HH. Gray személyes közlése alapján).

AFFILIÁCIÓK

  1. Levelező Szerző
  2. Wessex Cardiothoracic Center, Southampton University Hospital, Southampton

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Kórokozók szerepe az atherosclerosis etiológiájában és patogenezisében

VÁLYI-NAGY István, PETŐ Mónika, CSÁSZÁR Albert, VIRÓK Dezső, BURIÁN Katalin, HELTAI Krisztina, GÖNCZÖL Éva

A jól ismert rizikófaktorok (magas koleszterin szint, magas vérnyomás, cukorbetegség, dohány zás) az atherosclerosisban szenvedő betegek mintegy felénél nem találhatók meg. Az athero sclerosis a gyermekkorban kezdődik. Az utóbbi évek kutatásai arra utalnak, hogy bizonyos fer tőző ágensek szerepet játszhatnak a betegség kialakulásában. Számos in vivo és in vitro adat szól amellett, hogy a Chlamydia genusba tartozó Chlamydia pneumoniae baktérium és a herpesz vírusok családjába tartozó cytomegalovirus részt vehet az atherosclerosis kialakulásában. A fertő zés mindkét patogénnel már a gyermekkorban (többnyire tünetmentes formában) lezajlik. A kórokozók kimutathatók a különböző stá diumú atheroscleroticus plakkokban; az ellenük termelt ellenanyagok nagyobb százalékban és magasabb titerben vannak jelen atherosclerosis ban szenvedő betegek esetén. Mindkét kóroko zóval fertőzött kísérleti állatokban a korai athero scleroticus laesiókhoz hasonló elváltozásokat lehet kiváltani; Chlamydia pneumoniae elleni antibiotikus kezelés következményeként az experimentális atherosclerosis regresszióját írták le. Az artériafal sejtjeinek in vitro fertőzését köve tően az atherosclerosisra jellemző sejtszintű vál tozások jönnek létre. Mindezeket figyelembe véve a Chlamydia pneumoniae és a cytomegalo virus (esetleg egyéb fertőző ágens is) hozzájárul hat az atherosclerosis kialakulásához. A fertőző ágensek szerepének bizonyítása az atherosclero sis kialakulásában a betegség jelenlegi terápiáját és megelőzését döntően megváltoztathatja, további preventív kezeléssel és antimikrobiális terápiával egészítheti ki.

Lege Artis Medicinae

Holland Echokardiográfiai Kardiális kockázatértékelés Stress Echocardiography alkalmazásával

MATOS Lajos

A vizsgálat célja annak tisztázása, hogy a fokozott kockázatú szív- és érbetegek morbiditását és mortalitását milyen mértékben képes csökkenteni a bisoprololkezeléssel elért perioperatív béta-blokkó terápia.

Lege Artis Medicinae

Az asthmás betegek tüneteinek önértékelése az orvosi GINA-osztályozása tükrében és az asthma bronchiale társadalmi költségvonzata (HUNAIR vizsgálat)

MAGYAR Pál, GYURKOVITS Kálmán, HERJAVECZ Irén, BÖSZÖRMÉNYI Nagy György

BEVEZETÉS - Az asthma bronchiale gyermek- és felnőttkorban egyaránt elterjedt, növekvő preva­lenciájú, a fejlettebb országok népességének jelenleg mintegy 3-5%-át érintő krónikus betegség. Az asthmabetegek tüneteinek önértékeléséről és ennek az orvos véleményével való összehasonlításáról egy Egyesült Királyságban végzett tanul­mány, az AIR vizsgálat számolt be. Ennek ered­ményeit megismerve, a Pulmonológiai Szakmai Kollégium Magyarországon - az AIR vizsgálattól részben különböző - felmérést szervezett (HUNAIR vizsgálat), amelynek alapvető célkitű­zése az alábbi kérdések vizsgálata volt: 1. Gondozott felnőtt és gyermek asthmás betegek kezelés ellenére fennálló tünetei és napi tevékenységük betegség okozta korlátozottsága (továbbiakban korlátozottság). 2. Felnőtt és gyermek asthmás betegek tüneteinek önértékelése alapján készült GINA súlyossági osztályozás összehasonlítása az orvos súlyossági besorolásával. 3. Az asthmával kapcsolatos összgyógyszerkölt­ség megállapítása a különböző súlyossági osztá­lyokban. 4. Az asthmával kapcsolatos társadalmi összkölt­ég és összetevőinek (gyógyszerösszköltség, hiányzó munkanapokból származó költség, sür­gősségi vizitekből származó költség, szakorvosi vizitekből származó költség, háziorvosi vizitek­bői származó költség, hospitalizációs költségek) megállapítása az egyes súlyossági osztályokban. 5. Felnőtt és gyermek asthmások kezelésében és a kezelés társadalmi összköltségében lévő eset­leges különbségek. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A Pulmonológiai Szakmai Kollégium irányításával zajló kérdőíves adatgyűjtés 1998 októberétől 1999 májusáig tartott. A vizsgálatban 699 felnőtt és 375 gyermek vett részt. A vizsgálat az ország területén 19 felnőtt- és 8 gyermekcentrumban zajlott 103 tüdő­gyógyász szakorvos közreműködésével. EREDMÉNYEK - Jelentős különbséget tapasztal­unk az orvosok által meghatározott, illetve a be­tegek adatai alapján elvégzett GINA szerinti súlyossági besorolásban. A betegek jelentős része súlyosabbnak látja saját állapotát, több tünetet és korlátozottságot panaszol , mint ahogy azt az orvosa megítéli . Csekély különbség volt kimutat­ható az enyhe, a középsúlyos, illetve a súlyos perzisztáló asthmások inhaláció sszteroidhasz­nálata között. Az egészséggazdasági számítások alapján felállítható volt egy hozzávetőleges "egyharmados szabály": az összköltség mintegy 1/3 részét a kiesett munkanapok, 1/3 részét a gyógyszerek, 1/3 részét az egyéb költségek tették ki. Az összgyógyszerköltség 1/3-át a preventív és a rohamoldó speciális asthmagyógyszerek, 1/3-át a sürgősségi, további 1/3-át pedig az egyéb gyógyszerek költségei adják. A preventív és a rohamoldó gyógyszerek költségmegoszlása: felnőttek esetében a költségek 1/3-a a preventív , 2/3 a (73% -a) a rohamoldó gyógyszereknél jelentkezett, míg gyermekek esetében az arányok megfordultak, és a költségek mintegy 2/3-a (73% -a) a preventív és 1/3-a a rohamoldó gyógyszerekre fordítódott. További megállapítások: 1. az erőforrások növekvő felhasználása az orvos értékelésével, és nem a beteg saját állapotának megítélésével korrelált; 2. az asthmás gyermekek egészségügyierőforrás-felhasználása kétszer akkora volt, mint a felnőtteké; 3. nem befolyásolta az erőforrások igénybevételét az a körülmény, hogy a vizsgált 14 nap során a beteg kapott-e in­halációs szteroidot vagy nem. KÖVETKEZTETÉSEK - Az asthmás betegek gyógyszeres kezelése a hétköznapi (tehát nem klinikai vizsgálati) körülmények között jelenleg nem kielégítő. A gyógyszerek költséghatékony­sága csak komplexen vizsgálható, figyelembe véve a valós élet körülményei között felmerülő minden költséget. Az asthmás állapot megítélé­sére olyan új végpontokra van szükség, amelyek a betegek mindennapi tevékenységükben való korlátozottságait veszik figyelembe, és nem kizárólag a légzésfunkción alapulnak.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek korszerű szemlélete

LONOVICS János

A funkcionális gasztroenterológiai kórképek alatt olyan krónikusan fennálló vagy rekurráló gastroin testinalis tünetek kombinációját értjük, amelyeknek hátterében strukturális vagy biokémiai eltérés nem mutatható ki. Klinikai jelentőségüket az adja, hogy rendkívül nagyszámú beteget érint mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai praxisban. A kórképek patogenezise komplex, a tünetek létrejöttében a motilitási zavarok, a szenzoafferens pályák hiperszenzitivitása, hyperalgesiája és a kóros kérgi percepció egyaránt szerepet játszik. A kulturális/családi környezet, pszichoszociális faktorok, stresszhatások, gyermekkori események jelentős tünetamplifikáló vagy tünetkiváltó tényezőként szerepelhetnek. A komplex patogenezisű funkcionális kórképek között jelentősek az átfedések, azonban a predomináns tünetek segítenek a kórképek klasszifikációjában (funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma stb.) és pozitív (tüneteken alapuló) diagnosztikájában. A komplex patofiziológiai eltérések magyarázatára alkotott biopszichoszociális modell egyben alapját képezi a kórképek kezelésében a multidiszciplináris terápiás stratégia alkalmazásának is.

Lege Artis Medicinae

A funkcionális dyspepsia

SIMON László, LONOVICS János

A funkcionális dyspepsia nagyon változatos megjelenési formájú, számos klinikai átfedést produkáló tünetcsoport, amelynek okaként jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk határozott morfológiai, biokémiai vagy infekciós kóreredetet kimutatni. A szindróma multifaktoriális patogenezisű, létrejöttében biztosan szerepet játszanak a visceralis percepció zavarai is. A gyomorsósav szekréciójának eltérései nem döntő jelentőségűek, de csökkentése egyes esetekben jó effektusú. Ugyan így, a Helicobacter pylori-infekció nagy való színűséggel nem meghatározó a kórkép kifejlődésében és megszüntetése sem jár tartós terápiás eredménnyel, a fekélyszerű alcsoportnál mégis javasoljuk preventív szempontból az eradikációt. A funkcionális dyspepsia másik esszenciálisan fontos alcsoportja a dysmotilitas típusú tünetcsoport, amelynek létre jöttében a primer motilitászavarok és a központi idegrendszeri szenzoros input (integráció), effektoros output károsodása dominál. A tünetcsoport kórismézésénél a pozitív diagnózis szükségességére hívjuk föl a figyelmet, részletezve az orvos-beteg kapcsolat néhány kitüntetett fontosságú kérdését. A kezelés sikere elsősorban ezen alapul, bár megvalósításához már számos hatékony gyógyszer rendelkezésünkre áll.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Magyar Radiológia

Ballonos tágítás és fémstentbehelyezés a vena cava inferior májátültetés után kialakult szűkületeiben

DOROS Attila, NÉMETH Andrea, HARTMANN Erika, DEÁK Pál Ákos, FEHÉRVÁRI Imre, TÓTH Szabolcs, NEMES Balázs, KÓBORI László

BEVEZETÉS - A végstádiumú májelégtelenség kezelésére rutinszerűen alkalmazott májátültetés egyik ritka szövődménye a vena cava inferior anastomosisainak szűkülete. A posztoperatív szakban sebészi megoldásuk kockázatos, így nagy a szerepük az intervenciós radiológiai módszereknek. BETEGEK ÉS MÓDSZER - Az 1995 és 2008 között, Budapesten transzplantált, 365 beteg közül 11 beteg 12 vena cava szűkületét kezeltük. Egy beteg esetében retranszplantáció történt, amely után ismételt cavaszűkület alakult ki. Hat esetben 10-25 mm átmérőjű ballonkatéterekkel tágítást, hat esetben 12-24 mm átmérőjű stentek behelyezését végeztük, vena femoralis behatolásból. EREDMÉNYEK - A beavatkozások sikerét a vena cava superior és inferior közötti nyomásgradiens csökkenésével, a morfológiai eredménnyel és a klinikai tünetek változásával mértük. A nyomásgradiens a beavatkozások után átlagosan 14 Hgmm-ről 8 Hgmm-re csökkent. A vesefunkciók 11 esetben voltak érintettek, a beavatkozások után hat esetben észleltünk javulást. A négy, tartósan elégtelen vesefunkciójú beteg közül (egy beteg veseelégtelensége a retranszplantáció után sem javult) hármat vesztettünk el. Egy szövődmény volt: a kimozdult stent sebészi rögzítést igényelt. KÖVETKEZTETÉS - A vena cava inferior májátültetés utáni szűkületei súlyos szövődménynek számítanak a máj és a vese vénás pangása, a termelődő ascites és hydrothorax miatt. Mivel a sebészi megoldás kockázatos, mielőbbi intervenciós radiológiai kezelés szükséges. A tágítást követő rugalmas visszaszűkülés miatt elsősorban nagy lumenű öntáguló fémstentektől várható jobb klinikai eredmény.

Lege Artis Medicinae

A coronariastenttel élő betegek perioperatív ellátása nem szívsebészeti beavatkozások esetén - I. rész - Az antitrombotikus kezelés alapelvei a beültetett stentnek megfelelően

ZIMA Endre, MEZŐFI Miklós, BECKER Dávid, SZABÓ György, MERKELY Béla, PÉNZES István

A percutan coronariaintervenció (PCI) a coronaria és a cardialis status optimalizálását, azaz a rövid és hosszú távú kimenetelt hivatott javítani. Nagy nyugati regiszterek alapján ismert, hogy a coronariabeavatkozások során 77-85%-ban történik stentbeültetés, ami évente több százezer új stentes beteget jelent. Ezen betegek döntő része a stentbeültetést követően kettős thrombocytaaggregáció- gátlót, azaz acetilszalicilsavat és thienopyridint - leggyakrabban clopidogrelt - kell szedjen. Komoly terápiás dilemmát jelent, amikor ezeknek a betegeknek valamilyen nem szívsebészeti műtétre van szükségük. Egyrészt a lehető legalacsonyabb vérveszteséggel kellene a műtétet kivitelezni, ami a stent miatt meghatározott ideig el nem hagyható thrombocytaaggregáció-gátló kezelés felfüggesztésével lenne optimális, másrészt a stenttrombózist el kell kerülni, ami csak a thrombocytaaggregáció-gátló kezelés folytatásával érhető el. Referátumunk célja, hogy összefoglalja az aktuális szakmai ajánlásokat és a jelenlegi tudásunk szerinti rizikóbecslést a coronariastentes betegek perioperatív ellátásában. Az első részben a thrombocytaaggregáció- gátló szereket, hatásmechanizmusaikat, a stentek típusait, illetve a stent típusától függő, szigorúan betartandó minimális terápiás időtartamot foglaljuk öszsze.

Lege Artis Medicinae

Az újraszűkülést befolyásoló műszaki paraméterek vizsgálata coronariastenteken

TAKÁCS Tibor, BOGNÁR Eszter, DOBRÁNSZKY János

A coronariaszűkületek kezelésében a korábbi szívsebészeti módszereket mára jelentősen kiszorították a percutan coronariaintervenciók, ezen belül is a stentbeültetések. Azonban a beültetett stenteknél a tágított érszakasz ismételten beszűkülhet, ez az in-stent restenosis. Munkánkban a coronariastentek olyan műszaki tulajdonságait vizsgáltuk, amelyeknek optimális megválasztásával csökkenthető a stentek által tágított érszakasz újraszűkülésének a gyakorisága. E tulajdonságok közé tartozik például a stent gyártástechnológiája, szerkezeti kialakítása, fémmel fedett felülete, bordaprofilja és bevonata, amelyek közül a vizsgálat keretében a stentek bordaszélességét és bordaprofilját vizsgáltuk. Vizsgálataink során tíz darab stent (AVE GFX, Express, Liberté, Multi-Link Zeta, Orbus R, Pro-Kinetic, Sanocor, Tecnic Carbostent, Tentaur, Tentaur-C) bordaszélességét mértük meg, Olympus PMG3 típusú fémmikroszkóp segítségével, valamint a Sanocor stent bordavastagságának változását vizsgáltuk a stent gyártási folyamatainak során. Eredményeink alapján a Sanocor stent bordavastagsága a gyártási folyamat során csökkent.

Magyar Radiológia

Halmozott agytörzsi tranziens ischaemiás attakok hátterében igazolt szignifikáns arteria basilaris szűkület megoldása intervenciós neuroradiológiai beavatkozással

LOVÁSZ Rita, NÉMETH Csilla, LÁZÁR István, VALIKOVICS Attila

BEVEZETÉS - Az arteria basilaris szűkülete az agytörzsi stroke magas kockázatával, az ér elzáródása pedig 70% fölötti mortalitással jár. A ballonkatéteres tágítással 30 éve próbálkoznak, de annak eredményei csak az intracranialisan alkalmazható stentek megjelenésével, az utóbbi években váltak elfogadhatóvá. Esetbemutatásunkkal hívjuk fel a figyelmet ezeknek az intervenciós neuroradiológiai módszereknek a hatékonyságára és honi elérhetőségére. ESETISMERTETÉS - A 64 éves férfi beteg átmeneti kettős látás miatt került osztályos felvételre. A kivizsgálása során elvégzett digitális szubtrakciós angiográfia az arteria basilaris distalis szakaszának 90%-os szűkületét igazolta. Ballonos előtágítást követően intracranialis stent beültetésére került sor. A beavatkozás utáni három hónapon belül rosszulléte nem ismétlődött, a kontroll transcranialis Doppler-vizsgálat és koponya-MR-angiográfia a vertebrobasilaris rendszerben jó áramlási viszonyokat mutatott. KÖVETKEZTETÉS - Halmozott vertebrobasilaris területi tranziens ischaemiás attakok esetén gondolni kell az arteria basilaris szűkületére, mivel invazív neuroradiológiai beavatkozással a beteg tünetmentessé tehető, és a definitív agytörzsi stroke kialakulása megelőzhető.

Magyar Radiológia

A szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek radiológiai vonatkozásai

VÁGÓ Andrea, LUKOVICH Péter, FARKAS Szabolcs, KISS Katalin, KUPCSULIK Péter

BEVEZETÉS - A különböző indikációkkal végzett, szubtotális nyelőcső-exstirpatio szövődményeinek (anastomosisinsufficientia, strictura stb.), illetve ezek minimálisan invazív terápiával történő ellátásának speciális radiológiai vonatkozásai vannak. A korai szövődményekkel az ilyen beavatkozásokat végző sebészeti intézetek radiológiai osztályai találkoznak. A késői szövődményekkel azonban bármely radiológiai intézményben vizsgálatra kerülhet a beteg, így ezek ismerete minden radiológus számára fontos. BETEGEK ÉS MÓDSZER - 1995 és 2005 között 58 betegnél történt szubtotális nyelőcsőkiirtás a Semmelweis Egyetem I. Sz. Sebészeti Klinikáján, a posztoperatív radiológiai vizsgálatok a Radiológiai és Onkoterápiás Klinikán történtek. Hagyományos mellkasröntgent és - a nem kívánt, motilitást fokozó hatás elkerülésére - felszívódó, alacsony ozmolalitású kontrasztanyaggal nyelés-röntgenvizsgálatokat végeztünk. Ha más nem indokolta, az első nyelés-röntgenvizsgálatra a hetedik posztoperatív napon került sor, majd ezt követően akkor, amikor a klinikai kép igényelte. EREDMÉNYEK - A szövődményeket korai, illetve késői csoportba soroltuk. A korai szövődmények közül aspirációt, anastomosisinsufficientiát (az esetek 31%-ában), késői szövődményként pylorusspasmus okozta gyomorectasiát (egy esetben), anastomosisstricturát (14 esetben), illetve túl hosszúra hagyott nyelőcsőcsonkot (három esetben) igazoltunk. A leggyakoribb korai szövődményként észlelt varratinsufficientia, illetve az anastomosisszűkületek miatt kilenc betegnél öntáguló stent behelyezése történt. A stent behelyezését követően is tapasztaltunk újabb szövődményeket: stentocclusiót, stentelmozdulást és sarjszövet okozta stentelzáródást. KÖVETKEZTETÉS - A nyelőcső-exstirpatio után fellépő szövődmények diagnosztikájában és ezek terápiájában vezető szerepe van a hagyományos radiológiának. A diagnosztikában elengedhetetlen a dinamikus röntgenvizsgálat, valamint a sebész és a radiológus együttműködése. Ugyanígy szükséges a kooperáció a szövődmény elhárításakor alkalmazott, öntáguló stentek behelyezésekor, illetve az ezt követően fellépő szövődmények észlelése és ellátása kapcsán is. A nemzetközi irodalomban teret nyert endoszkópos stentbehelyezésekkel szemben a röntgenátvilágítás alatt végzett beavatkozásokat tartjuk indokoltnak.