Idegtudományok

Antiepileptikumok hatékonysága és biztonságossága post-stroke epilepsziában

2022. OKTÓBER 21.

Szöveg nagyítása:

-
+

A stroke-ellátás fejlődésével a stroke mortalitása világszerte drámai mértékben csökken. A stroke fontos késői szövődménye a post-stroke epilepszia (PSE), melynek gyakorisága 7% körüli a stroke-túlélőkben. Az idősek (65 felettiek) korosztályában az új epilepsziás rohamok mintegy 30–49%-a a PSE-nek tulajdonítható. A rohamok nagyarányú ismétlődése és a körülbelül 20%-ot elérő gyógyszer-rezisztencia negatív hatással van a stroke-túlélők gyógyulására és életminőségére. A jelenleg elérhető antiepileptikumok (AED-k) közül egyik sem bír igazoltan preventív hatással a PSE megjelenésére, így a primer gyógyszeres prevenció nem javasolt, ugyanakkor a magas ismétlődési valószínűséggel járó első nem provokált (spontán) rohamot követően szekunder prevencióként az AED-k használata megfontolandó. Noha a PSE incidenciája magas, eddig nem született olyan ajánlás, mely a PSE-ben javasolt AED-kről szólna. Az a kevés randomizált, kontrollált vizsgálat, mely az AED-k PSE-ben való használatát elemezte, nem talált egyértelműen előnyös szert a PSE kezelésére. Winter és munkatársai a Seizure-ben megjelent vizsgálatukban két nagy stroke-regiszterből származó adatokat elemeztek a PSE kezelésében használt különböző AED-k hatékonysága és biztonságossága vonatkozásában. A vizsgálók az ILAE definíciójának megfelelően stroke-ot követő strukturális epilepsziaként diagnosztizáltak minden olyan esetet, melyekben legalább egy spontán roham jelentkezett legalább egy hónappal a stroke-ot követően. Rohammentességként definiálták azt, ha egy betegnek a 6. és a 12. hónapos kontrollvizsgálat között nem volt rohama. Minden, a vizsgálatban szereplő beteg AED-monoterápiában részesült. A vizsgálatban összesen 207 olyan beteg vett részt, akiknél az AED-monoterápia kezdetétől számított első 12 hónapban nem történt gyógyszerváltás. Közülük 61 beteg levetiracetamot, 38 beteg eslicarbazepint, 42 beteg lacosamidot, 40 beteg lamotrigint, 18 beteg valproátot, 3 beteg topiramátot, 2 beteg zonisamidot, 2 beteg gabapentint és 1 beteg carbamazepint szedett. Ezek közül a legalacsonyabb rohamgyakoriságot a lacosamid és az eslicarbazepin mellett észleltek (44-44% rohammentesség), mely szerek a nátriumcsatornák lassú-inaktivált állapotára mutatnak szelektivitást. Lamotrigin mellett 25%-ban, levetiracetám mellett 23%-ban, valproát mellett 11%-ban volt rohammentesség. Az alkalmazott AED-k leggyakoribb mellékhatásai a szédülés, fáradékonyság és fejfájás voltak. Post-stroke depresszió levetiracetám, valproát és zonisamid mellett jelentkezett, a lamotrigin mellett 17,5%-ban jelentkezett insomnia, a valproát és a gabapentin mellett 44–50%-ban hízás, míg topiramát mellett 100%-ban fogyás jelentkezett, a hyponatraemia pedig az eslicarbazepin mellett volt a leggyakoribb (10,5%), de a nátriumszint itt sem csökkent 129 mM alá. A post-stroke epilepszia kórélettani hátterére a szerzők a következő magyarázattal szolgálnak: az agyi hypoxia a nátriumpumpa működési zavarát okozza, mely Na+-beáramláshoz, sejtdepolarizációhoz és következményes kalciumcsatorna-aktivációhoz vezet, mely abnormális neuronkisülésekhez, rohamokhoz vezethet. Így a nátriumcsatornák gátlása elméletileg jó hatással lehet az ischaemiához társuló rohamok kezelésében. A nátriumcsatornák inaktivációja két elkülöníthető kinetikus összetevővel rendelkezik, egy gyors és egy lassú komponenssel. A gyors inaktiváció során néhány milliszekundum alatt egy inaktiváló részecske zárja el a csatorna nyílását. A lassú inaktiváció jóval lassabb folyamat, mely során a csatorna nyílása egy szerkezeti változáson megy keresztül. Ez a sejtek serkenthetőségét is szabályozza a sorozatkisülések (burst discharges) modulációja által. A szerzők a tanulmány limitációjaként a vizsgálat megfigyeléses voltát emelik ki, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy tanulmányukban kizárólag ischaemiás stroke-on átesett betegek szerepeltek, így az eredmények vérzéses stroke-on átesett betegekre nem általánosíthatók. Összefoglalásképp tehát elmondható, hogy a lacosamid és az eslicarbazepin jól tolerált és jó rohamkontrollal bír PSE-ben. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Winter Y, Uphaus T, Sandner K, Klimpe S, Stuckrad-Barre SV, Groppa S. Efficacy and safety of antiseizure medication in post-stroke epilepsy. Seizure 2022;100:109-114.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Klinikai döntéshozatal MOG antitest-asszociált betegségben

A szenzitív és specifikus sejtalapú esszék kifejlesztésével a humán myelin-oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellenes IgG-antitestek kimutatása lehetővé tette az anti-MOG antitest-asszociált betegség (anti-MOG antibody-associated disease, MOGAD) és az egyéb demyelinisatiós betegségek elkülönítését. A MOGAD, az aquaporin-4-asszociált neuromyelitis optica spektrum betegség (AQP4-NMOSD) és a sclerosis multiplex (SM) megkülönböztetését a betegségek különböző kórélettani háttere, klinikuma, terápiás és prognosztikus következményei egyaránt indokolják.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

Kettős thrombocytaaggregáció-gátlás vs. minor akut ischaemiás stroke-ban

Chen és munkatársai a JAMA-ban megjelent cikkükben a kettős APT (dual APT, DAPT) noninferioritását vizsgálták intravénás thrombolysissel szemben minor, rokkantságot nem okozó ischaemiás stroke-okban.

Klinikum

Kezelhető az intracerebralis vérzés

A 2023-as év végén a The Lancet Neurology több közleményt jelentetett meg, melyben az egyes neurológiai megbetegedéseket érintő, az idei évben közölt fejleményeket foglalják össze. Az alábbiakban a stroke-kal kapcsolatos eredményeket mutatjuk be. A fő üzenet, hogy az intracerebralis vérzés kezelhető állapot, melyet három fontos klinikai vizsgálat igazol.

Klinikum

Az Anton-szindróma

Az anosognosia egy olyan neurológiai tünet, melyben az érintett beteg nincs tudatában a saját neurológiai vagy pszichiátriai problémáinak. Az anosognosia egyaránt érintheti a nyelvi funkciókat, az ítélőképességet, az érzelmeket, az emlékezőképességet, az egzekutív és a motoros funkciókat is.

Klinikum

Korábbi thrombocytaaggregáció-gátlás hatása az endovascularis kezelésre akut ischaemiás stroke-ban

A stroke világszerte a halálozás és a rokkantság egyik vezető oka. A betegség egyik fontos rizikótényezője az életkor: az életkor előrehaladtával a stroke kockázata is egyre nő. Az akut stroke-ok mintegy 80-85%-a akut ischaemiás stroke (AIS). Az idős betegpopulációkra számos társbetegség együttes megjelenése és többféle gyógyszer együttes használata jellemző.

Klinikum

Hogyan csökkenthető a szegények stroke-halálozása?

Világviszonylatban a stroke a harmadik vezető halálozási és rokkantsági ok. Korábbi vizsgálatok szerint az alacsony társadalmi-gazdasági státusz (TGS) – függetlenül attól, hogy azt országok között vagy országokon belül mérik – összefüggésbe hozható a stroke fokozott kockázatával, a súlyosabb stroke-kal és a rossz kimenetellel, beleértve a magasabb halálozást és a súlyosabb rokkantságot.