Világviszonylatban a stroke a harmadik vezető halálozási és rokkantsági ok. Korábbi vizsgálatok szerint az alacsony társadalmi-gazdasági státusz (TGS) – függetlenül attól, hogy azt országok között vagy országokon belül mérik – összefüggésbe hozható a stroke fokozott kockázatával, a súlyosabb stroke-kal és a rossz kimenetellel, beleértve a magasabb halálozást és a súlyosabb rokkantságot. 
A Neurology című szaklap regiszteralapú kohorszvizsgálata mediációs elemzést alkalmazva annak járt utána, hogy az alacsony TGS-ű betegek esetében megfigyelhető rosszabb stroke-kimenetel milyen mértékben küszöbölhető ki a komorbiditás, a stroke-súlyosság és az akut ellátás terén fennálló különbségek kiegyenlítésével.
Anita Lindmark és munkatársai a Svéd Stroke Regiszter, a Svéd Halálozási Regiszter és a Svéd Statisztikai Hivatal 2014 utáni adatait, továbbá a betegek által 3 hónappal a stroke után kitöltött egészségiállapot-kérdőív adatait használták. A TGS-t az iskolai végzettség és a tercilisekre osztott jövedelem (alacsony, közepes, magas) alapján számolták ki. Alacsony TGS-nek számított az általános iskolai végzettség + alacsony jövedelem, magas TGS-nek számított az egyetemi végzettség és a magas jövedelem; a közepes TGS a kettő közötti értékeket foglalta magába. A TGS és a stroke-kimenetel közötti mediátorok közül a következő hármat vizsgálták:
1. A cardiovascularis komorbiditások közül a diabetes, a pitvarfibrilláció és a korábbi stroke, valamint a dohányzás (egyéb komorbiditásokkal kapcsolatban nem álltak rendelkezésre adatok); 
2. a stroke súlyossága (enyhe: NIHSS ≤5, illetve közepesen súlyos-súlyos: NIHSS >5); 
3. az akut ellátás minősége (alkalmaztak-e reperfúziós terápiát, illetve ápolták-e a beteget stroke-központban/intenzív terápiás részlegen). Kimenetként a 3 hónapos utánkövetés mortalitási, illetve napi aktivitási adatait (mennyire képes a beteg önállóan öltözködni, mosakodni és mozogni a lakáson belül) használták. A mediátorok direkt és indirekt hatása közötti különbségtétel érdekében kauzális mediációs analízist alkalmaztak.
Összesen 25 846 beteget vontak be az elemzésbe (a svéd stroke-betegek 90%-a; 46,7% nő); az átlagos életkor 74,4 év volt. A betegek 26,3%-a volt halott vagy önálló napi aktivitásra képtelen a 3 hónapos utánkövetési időpontnál; az alacsony TGS a kedvezőtlen kimenetel jelentősen nagyobb kockázatával járt együtt: az alacsony TGS-ű betegek 39,2% volt halott vagy önálló napi aktivitásra képtelen, szemben a közepes TGS-ű betegek 25%-ával és a magas TGS-ű betegek 17,7%-ával. Az alacsonyabb TGS-ű betegeknél magasabb volt a cukorbetegség és a pitvarfibrilláció aránya, továbbá gyakrabban írtak fel számukra vérnyomáscsökkentő és thrombocytaaggregációt gátló szereket, mint a magas TGS-ű betegeknek, míg a statin- és véralvadásgátló kezelésben elhanyagolható különbség volt a TGS alapján. Az alacsony TGS a közepesen súlyos-súlyos stroke nagyobb kockázatával járt együtt (alacsony TGS esetén 35%, közepes TGS esetén 27%, magas TGS esetén 23% volt a közepesen súlyos-súlyos stroke aránya). Az akut ellátás minősége, beleértve a reperfúziós terápia alkalmazását és a stroke-osztályon történő kezelést, a TGS növekedésével nőtt.
A nem és az életkor szerinti kiigazítás után az alacsony TGS a halál vagy az önálló napi aktivitásra való képtelenség abszolút kockázatának 5,4%-os növekedésével járt együtt a közepes TGS-hez képest, míg 10,1%-os abszolút kockázatnövekedéssel a magas TGS-hez képest. A mediációs analízis szerint ennek a megnövekedett kockázatnak 60%-a maradna meg, ha a közvetítő tényezőket úgy módosítanánk, hogy az alacsony TGS-ű betegek körében ugyanaz legyen az eloszlásuk, mint a kiváltságosabb betegek esetében. Más szavakkal: az 5, illetve 10%-os kockázatnövekedés 40%-át okozza az alacsonyabb TGS-ű betegekre jellemző több komorbiditás, súlyosabb stroke és az esetükben kevésbé alkalmazott reperfúziós terápia – ha ezeket a különbségeket ki tudnánk egyenlíteni, minden 1000 stroke-betegből 40-nel kevesebb halna meg vagy válna önellátásra képtelenné. Mint a szerzők megjegyzik: a klinikusoknak különösen nagy hangsúlyt kell fektetniük alacsony TGS-ű betegeik pitvarfibrillációval, hipertóniával és diabétesszel kapcsolatos ellátására.

Szemlézte: dr. Kazai Anita

eredeti:
Neurology. 2023 Nov 8:10.1212/WNL.0000000000207939.
doi: 10.1212/WNL.0000000000207939. 
Mediation Analyses of the Mechanisms by Which Socioeconomic Status, Comorbidity, Stroke Severity, and Acute Care Influence Stroke Outcome
Anita Lindmark, Marie Eriksson, David Darehed