Az emelt szintű cardialis életfenntartási (advanced cardiac life support, ACLS) protokollok alapvető részét képezi a vénabiztosítás és az intravénás gyógyszeres kezelés, pedig e beavatkozások hatásosságára vonatkozó bizonyítékok eddig hiányoztak. Most egy véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatban norvég kutatók megállapították, hogy ezek a beavatkozások nem javítják szignifikánsan a túlélést, és nem segítenek a neurológiai károsodások megelőzésében sem. A vizsgálatban oslói mentőegységek kórházon kívül, nem traumás szívmegállást szenvedett betegek esetében végeztek emelt szintű cardialis életfenntartást, amelynek során véletlen besorolás szerint vagy elvégezték a vénabiztosítást és intravénás gyógyszerek (adrenalin, atropin, illetve amiodaron) adását, vagy e nélkül kezelték a betegeket. Ha helyreállt a spontán szívműködés, 5 percen belül elkezdték az intravénás kezelést. A kamrafibrillációban szenvedő betegeket minden defibrillálási sorozat előtt 3 percen keresztül cardiopulmonalis resuscitatióban részesítették. Mindegyik beteg esetében végeztek endotrachealis intubációt, valamint az újraélesztés után terápiás hypothermiát alkalmaztak, függetlenül a szívmegállás körülményeitől és lefolyásától. Azok közül a betegek közül, akik spontán keringése helyreállt, az intravénás kezelést kapott csoportból többet sikerült élve kórházba szállítani (32%, illetve 21%). Nem különbözött azonban szignifikánsan a két csoportban a kórházból való elbocsátásig való túlélés (10%, illetve 9%), az egyéves túlélés (10%, illetve 8%), illetve a súlyos neurológiai károsodás nélküli túlélés aránya (10%, illetve 8%, p≥0,45 mindegyik különbségre). Miután több évtizede alkalmaznak intravénás gyógyszerelést a szívmegállás kezelésében, időszerű volt értékelni a hatásosságát. Az eredmény nem teljesen váratlan: korábbi vizsgálatokban az adrenalinról [Circulation 1995; 92:3089.], az atropinról [Ann Emerg Med 1984; 13:815.] és az amiodaronról [N Engl J Med 1999; 341:871.] is kimutatták, hogy rövid távú kedvező hatásuk ellenére a hosszú távú prognózist nem javítják. A majdnem ezer betegből álló mintán bebizonyosodott, hogy a szívmegállás jelenlegi gyógyszeres kezelési gyakorlata nem javítja a prognózist. Ez indokolja az erre vonatkozó irányelvek felülvizsgálatát, valamint azt, hogy hatásosabb gyógyszereket vagy bejuttatási módokat találjunk a szívmegállást szenvedett betegek kezelésére. Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Kern Dávid Forrás: JAMA 2009 Nov 25; 302:2222.