Részletes keresés

Klinikum

2023. MÁJUS 21.

Intravénás magnézium mint kiegészítő terápia a magas kamrafrekvenciájú pitvarfibrilláció kezelésében

A pitvarfibrilláció kezelésében két alapvető stratégia különíthető el: a ritmuskontroll, illetve a frekvenciakontroll. Az intravénás magnézium alkalmazása a feltételezések szerint mindkettő eredményességét javíthatja. A magnézium fenti indikációval történő használatával kapcsolatban több rendszerező áttekintés is született, az alábbiakban ezeket foglaljuk össze.

HUN

Lege Artis Medicinae

2020. SZEPTEMBER 30.

Pajzsmirigybetegségek – amit a mindennapi gyakorlatban tudni kell

BAKOS Bence, TAKÁCS István

A pajzsmirigy betegségei nemcsak az endokrin kórképek között, de általában véve is igen gyakoriak. Minden klinikus, szakterületétől és érdeklődésétől függetlenül, óhatatlanul találkozik pajzsmirigybetegekkel a mindennapokban. Bár a pajzsmirigybetegségek diagnosztikus és terápiás palettája az elmúlt évtizedben nem sokat változott, a betegek ellátásában több olyan intenzíven kutatott terület van, melyek újdonságaival fontos tisztában lennünk. Összefoglalónkban a forrongó témák közül tekintünk át hármat.

HUN 2020;30(08-09)

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Kórházon kívüli szívmegállás – felesleges az azonnali gyógyszerelés

Az intravénás gyógyszeres kezelés nem javítja a neurológiai prognózist, sem a túlélést kórházon kívüli szívmegállás esetén.

HUN

Lege Artis Medicinae

2005. MÁJUS 20.

SCD-HeFT (Sudden Cardiac Death in Heart Failure Trial)

MATOS Lajos

Kezelés: Az elsõ betegcsoport amiodaront kapott egy hétig napi 800 mg telítõadagban, majd három hétig napi 400 mg-ot. Ez után testsúlytól függõen: 91 kg fölött 400 mg, 68-91 kg között 300 mg és 68 kg alatt 200 mg volt a fenntartó adag. A másik betegcsoport placebót szedett, a harmadik csoport betegeinek pedig cardioverter-defibrillátort (ICD) implantáltak (egyelektródás, csak sokkra programozott Medtronic készülék, amelynek érzékküszöbét >187 ütés/ percben szabták meg).

HUN 2005;15(05)

Lege Artis Medicinae

2002. MÁRCIUS 20.

Antracyclinkezelésre visszavezethető restriktív cardiomyopathia

HELTAI Krisztina, SZABÓKI Ferenc

A szerzők húsz évvel korábban alkalmazott adriablastinkezelést követően kialakult restriktív cardiomyopathia és következményes ritmuszavarok esetét mutatják be.

HUN 2002;12(03)

Lege Artis Medicinae

2001. ÁPRILIS 20.

GEMICA

MATOS Lajos

Kezelés: Amiodaron - a heveny szívizominfarktust jelző fájdalmat követő 24 órán belül kezdve a gyógyszer adását. Átlagos adag 2700 mg/48 óra, intravénásan. Először a gyors fázisban két órán át 162 mg/óra, majd a lassú fázisban 46 mg/óra addig, amíg el nem érték az 1350 mg/24 óra adagot.

HUN 2001;11(04)

Lege Artis Medicinae

2001. FEBRUÁR 20.

PIAF

MATOS Lajos

Abban a vizsgálati csoportban, ahol csak a szívfrekvencia normalizálását tűzték ki célul (A csoport), napi 2-3×90 mg diltiazemet alkalmaztak bevezetõ kezelésként; ha ez nem bizonyult elégségesnek, a további gyógyszerelést a kezelõorvos szabta meg. A B csoportban a szinuszritmus helyreállítására három hétig napi 600 mg amiodaront adtak, s ha ezen idõ alatt a gyógyszeres cardioversio nem sikerült, elektromos cardioversiót végeztek. A szinuszritmus fenntartása végett napi 200 mg amiodaront alkalmaztak.

HUN 2001;11(02)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

Antiaritmiás gyógyszerértékelő csoport tanulmánya

MATOS Lajos

Két éves követési idő után a kezelésre reagáló 76 betegből (54%) 60 nem szorult gyógyszerváltásra (49% az amiodaronnal, 46% a flecainiddal, és 30% a propafenonnal indított kezelés esetén). Mellékhatások miatt a terápiát kénytelenek voltak felfüggeszteni 50 esetben (amiodarone: 17%, flecainide: 21%, propafenone: 35%). A szívfrekvencia variabilitás gyakori kamrai ritmus-zavar mellett is megbízhatóan becsülhető a 24-órás Holter monitorozás alapján. Az arrhythmia jelenléte vagy megszűnte a szívműködés variabilitását önmagában nem befolyásolja. Az lc. csoportba tartozó antiarrhythmiás szerek jelentősen megváltoztathatják a szívműködés variabilitását és ez a hatás hozzájárulhat ezen készítményeknek a mortalitást befolyásoló tulajdonságához.

HUN 1993;3(04)