Egy erős hangvételű FB-bejegyzés indította portálunkat arra, hogy megmutassuk, hogyan juthat az egykor az ország egyik legnagyobb klinikai intézménykonglomerátuma odáig, hogy beolvasztások, megszüntetések nyomán mára a legmagasabb adósságot maga előtt görgető, megyei kórházként vegetáló intézménnyé „fokozódjon le”. Májustól költségvetési felügyelőt rendeltek ki a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházba, azaz „gyámság alá” helyezték a kórház teljes vezetését. Megkerestük az egykori Gyermekegészségügyi Központ igazgatóját, prof. dr. Barkai László egyetemi tanárt, az MTA doktorát, beszéljen az elmúlt évtizedben történtekről.

Prof. dr. Barkai László éveken át a Gyermekegészségügyi Központnak és egyben a Debreceni Egyetem Miskolcra kihelyezett Gyermekegészségügyi Továbbképző Intézetének volt az igazgatója. A vezetése alatt álló intézmény klinikai színvonalon működött, a nemzetközi hírű tevékenységet Miskolc városa „Nívódíjjal” ismerte el. A Miskolci Egyetemen indult felsőfokú egészségügyi képzésnek egyik alapítója volt, később dékáni vezetése alatt megszilárdult Miskolcon az egyetemi szintű egészségtudományi képzés és tudományos munka. Éveken át irányította az ország egyik legnagyobb orvos-egészségügyi szakmai szervezetét, a Magyar Diabetes Társaságot. Egyetemi tanárként jelenleg is oktat, orvostudományi kutatásokat végez, betegellátásban vesz részt. Gyermekorvos, gyermektüdőgyógyász, diabetológus. Számos szakmai-tudományos kitüntetéssel rendelkezik, 2009-ben Batthyány-Strattmann László-díjban részesült, állami elismerésként 2019-ben a köztársasági elnök a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta számára. Ilyen szakmai, tudományos és oktatói háttérrel nézte végig a prof. dr. Velkey László által a ’70-es években létrehozott, majd általa vezetett gyermekegészségügyi, illetve később dr. Csiba Gáborral közösen felépített felnőttbeteg-ellátó fellegvárak lerombolását. Ahogyan a politika ma már nyíltan regulázza nemcsak az orvosokat, de az intézményeket is, a folyamat már jó ideje tart a háttérben. A miskolci történet talán az egész mai magyar egészségügy korhű lenyomata.

Erős hangú a poszt, régóta feszülő indulatokat tükröz. Az állítások nyilván bizonyíthatók, de mégis mi juttat el odáig vélhetően egészségügyi dolgozókat, hogy posztot írjanak egy szervezet FB-oldalára? Megszoktuk a hallgatást… Mi a véleménye erről prof. dr. Barkai Lászlónak, aki 6 évvel ezelőtt felállt és távozott az intézményből?

Éppen ez az! Ilyen múlttal, tudással, szakmai elköteleződéssel és hittel nem nézheti az ember ezt tétlenül. Ez a folyamat egészen messzire nyúlik vissza. De kezdjük az elején. Miskolcon Velkey László professzor úr vezetésével egy olyan Gyermekegészségügyi Központ jött létre, amely az ország második legnagyobb és legfontosabb centruma lett, ahol az Orvostovábbképző Intézet keretében szakorvosképzés, továbbképzés folyt. Később a Gyermekegészségügyi Központ a Debreceni Egyetem szervezeti keretében képzési, oktatási, kutatási bázissá fejlődött. Az intézetben szakorvosképzés folyt, vagyis valamennyi gyermekszakorvost és gyermekháziorvost itt képezték, nem beszélve a régió gyermekeinek legmagasabb szintű ellátásáról, 330 ággyal, 250 dolgozóval. Amikor kineveztek, igyekeztem folytatni ennek a nagyszerű szakembernek az örökét. Később Csiba Gáborral, a miskolci kórház sok-sok évig regnáló főigazgatójával közösen már a felnőttellátással együtt építettünk fel egy meggyőződésem szerint igazán magas szintű intézményrendszert.

_{Prof. Dr. Barkai László (kép forrása: borsod24.hu)}

Mikor indultak a támadások?

Csiba Gábor ellen már az első szocialista vezetésű minisztérium idején. Ő ugye vállaltan sohasem volt baloldali. Szabó György volt akkor a miniszter, és ő olyan embert akart, akiben politikailag megbízik. De lényegében az egész orvosi kar kiállt Csiba mellett, így a kormány meghátrált. Tehát a jelenség nem új, de a szakmai érvek mindig felül tudták írni a politikai dekrétumokat, hiszen a betegellátásnak, az egészségügynek mégis csak szakmai kérdésnek kell maradnia. Aztán már 2013-ban újra elindultak a különböző botránykeltések, hogy ellehetetlenítsék a vezetést, de a szakmai munka felül tudta írni ezeket. Utána belefogtunk egy koncepció kidolgozásába, hogy orvosképzés induljon a Borsod-A.-Z. Megyei Kórház és a Miskolci Egyetem közös bázisán, olyan projektként, mely külföldi hallgatókat is a régióba vonz és hozzájárulhat a város felemelkedéséhez. Viszont Kósa Lajos, Debrecen akkori polgármestere azonnal a konkurenciát látta ebben. Talán innen indult igazán a teljes támadás. Az orvosképzés, főleg külföldi hallgatókkal jó bevétel egy városnak, ha itt is elindul, értelemszerűen kevesebb maradt volna ott. 

Majd jött a teljesen váratlan fordulat: Csiba Gábort, aki – ha már politika – abszolút jobboldali, elküldték, új vezetőt neveztek ki. Innen indult az igazi lejtmenet? 

Abszolút. Még Ónodi-Szűcs Zoltán, akkori egészségügyi államtitkár jelentette be, hogy összevonják a korábban városi fenntartású Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórházat (MISEK) és a megyei intézményt. Szuperkórházként aposztrofálta az új alakulatot. Csakhogy már nem Csibát nevezték ki az élére, aki az addigi 20 évben felépítette és magas szintre fejlesztette az intézményt, hanem a balmazújvárosi kapcsolatokkal rendelkező Tiba Sándort, aki történetesen a fideszes országgyűlési képviselő, Tiba István testvére. Ahogy az államtitkár indokolta a döntést: egy intézmény igazgatójának kinevezése nem tapasztalat, hanem sokkal inkább bizalom kérdése. Vagyis a lojalitás, a szakmai tapasztalat és a helyi kötődés nem elég, még „földibb” ember (Ónodi-Szűcs Zoltán is balmazújvárosi) kellett a pozíció elnyeréséhez. Tehát megbízták Tiba Sándort az intézmény irányításával, akinek az volt a célja, hogy megszünteti az egységes intézetként működő, komoly hírnévre szert tett Gyermekegészségügyi Központot. Egy barba-trükkel, miszerint az „intézmény Szervezeti és Működési Szabályzatában a Velkey László Gyermekegészségügyi Központ mint önálló szervezeti egység nem található”, és erre hivatkozva a 40 éve fennálló GYEK intézetvezető főorvosának az intézetvezetői pozícióját egyik napról a másikra megszüntette. Az egyes gyermekosztályok összehangolt betegellátó, oktató- és tudományos munkáját nem lehetett tovább folytatni a korábbi évtizedek alatt kialakított, elismert és országosan modellértékűnek tartott formában. Ezzel lényegében amortizálta a gyermekegészségügyi ellátás egyik fellegvárát, annak szakmai elismertségét és minősítését, de megszűnt az egyetemi továbbképzési akkreditáció is a gyermekellátás terén. Itt én felálltam, ahogy sok kolléga velem együtt, mert nem asszisztáltunk ehhez a teljes romboláshoz. És szó szerint. Az átalakításról ugyan az államtitkár azt mondta: a szuperkórház keretében a két miskolci kórház szellemi kapacitása és technikai potenciálja egyesül, s ez jobb lesz a betegeknek, ehhez képest már akkor menesztették a stratégiai szakmák vezetőit vagy tették lehetetlenné a helyzetüket. Távozott a megyei kórház gazdasági, humán és jogi vezetője, az intenzív terápia és az aneszteziológia vezetője. A sebészet osztályvezető főorvosának hatáskörét csorbították. Elmenni kényszerült a radiológiai központ és a laboratórium vezetője.

Az új vezetővel kapcsolatos fenntartások igazolást nyertek, hiszen Tiba Sándort egy év múlva elküldték. Hogyan látta Ön a történteket?

Akkor is azzal indokolták a döntést, hogy a „megrendült egészsége” miatt nem tudja ellátni feladatát, ami természetesen őt magát is meglepte. Nem azt mondták, hogy alkalmatlan. A kórházvezetést átmenetileg helyettesére, Papp Tibor orvosigazgatóra bízzák. Két hónappal a választások előtt főigazgató nélkül marad az öt tagkórházból álló, hatezer dolgozót foglalkoztató, 800 ezer beteg ellátásáért felelős komplexum. Ami teljes nonszensz. Utána jött Révész János, aki egy onkológusorvos volt addig, szintén nem volt előtte semmilyen vezetői tapasztalata. Nyilván rengeteg oka van egy intézmény adósságának, de az, hogy egy évekkel ezelőtt teljesen konszolidált gazdasági viszonyok között működő intézmény mára az összes közül a legnagyobb adósságot halmozta föl, mínusz hétmilliárddal zárta az évet, annak azért lehet személyi magyarázata is. A politika, és megint a politika úgy döntött, hogy a főigazgatót alkalmasabbnak gondolja az OKFŐ vezetésére. Helyére mindmáig nem került olyan szakember, aki akár a szakmában, akár az egészségügyi gazdaságban igazolta volna alkalmasságát, viszont most ott tartunk, hogy az egykor klinikumában, kutatásában, képzésében komoly erőt képviselő régiós központ ma egy pengeélen táncoló, egyszerű megyei kórház. Engem hetente hívnak kollégák is, hogy még ők sem kapnak hozzátartozójuknak időpontot, szakembert, legyen az pszichiátria, tüdőgyógyászat, kardiológia, de egy csípőműtétre is három évet kell vámi. Az egész helyzet nonszensz.

Ha már ennyiszer szóba kerül a politika, tudjuk, hogy Ön is polgármesterjelöltje a városnak. Miért döntött így?

Sok tényező miatt, de legfőképpen azért, mert orvosként, aki itt élte, építette az életét, együtt lélegzett az egészségüggyel, ha így tudok változtatni, kutya kötelességem. Az országban is rossz a helyzet, tudjuk, de a miskolci egészségügy helyzete drámai. Pedig a fent leírtak ellenére még ma is kiemelkedő szakemberek dolgoznak itt. Központosították a védőnői rendszert is. Egyszerűen nem nézhetjük tétlenül. Ha a személyem hitelességével, a munkámban is igazolt alázatommal meggyőző tudok lenni és változást tudok elérni a politikában, akkor tettem valamit. Gyermekgyógyászként pláne nem mehetek el a most zajló folyamatok mellett.

Milyen mozgástere van ma egy városvezetőnek egy ennyire centralizált rendszerben?

Polgármesterként lesz lehetőségem arra, hogy javítsunk a helyzeten. Folyamatosan szembesíteni fogom a döntéshozókat, a fenntartó minisztériumokat a kórházi ellátással kapcsolatos panaszokkal, követelni fogom a város lakói számára tűrhetetlen állapotok azonnali elhárítását, megoldását. Orvosként szakmai érvekkel tudom majd alátámasztani a miskolciak igényeit. Van, ami városvezetői hatáskör, mint a háziorvosi ellátás. Folytatni fogjuk a Veres Pál polgármester által elkezdett rendelőfelújítási programot, kedvezményes lakhatást biztosítunk az orvosoknak, ápolóknak, hogy csökkentsük a szakemberhiányt és egyetlen betöltetlen háziorvosi praxis se legyen Miskolcon. Ezenkívül ingyenes, mindenki számára hozzáférhető szűrőprogramok kellenek, mert a betegségek kialakulásának megelőzése, az egészségtudatosság kulcskérdés. Közben egy szétzilált védőnői szolgálattal, gyermekellátással mégis hogyan mondhatjuk, hogy a jövőt építjük? De az egyik fontos üzenete a döntésemnek, hogy példát mutassak, hogy a megfélemlítés, a hallgatásra kényszerítés nem a lojalitás, és biztosan nem segít abban, hogy az egészségügyben véget vessünk ennek a hadiállapotnak.