A sikeresen újraélesztett betegekben a pitvarfibrilláció magasabb rövidtávú halálozással társul, ugyanakkor ennek mechanizmusa nem kellőképp tisztázott. Cikkünkben a megfigyelés egy lehetséges magyarázatát mutatjuk be.

A pitvarfibrilláció (PF) gyakori ritmuszavar, mely mintegy 37,5 millió embert érint világszerte. Egy 27 vizsgálatot összefoglaló metaanalízis alapján a PF szignifikánsan emeli a hirtelen szívhalál (sudden cardiac death, SCD) rizikóját. Emellett a kórházon kívüli szívmegállásból (out-of-hospital cardiac arrest, OHCA) újraélesztett betegeknél a szívmegállást követő 2 napon belül jelentkező PF magasabb 180 napos mortalitással társul, valamint OHCA mellett szignifikánsan nő az 5 éven belüli PF- és stroke-rizikó. Ugyanakkor nem ismeretes, hogy a szívmegállást követő napokban diagnosztizált új PF rontja-e a mortalitást, melynek hátterében egy esetleges magasabb ismétlődő szívmegállás-rizikó vagy a sikeres újraélesztést (return of spontaneous circulation, ROSC) követő myocardialis dysfunctio, szívelégtelenség, esetleg stroke állhatna. Az ismétlődő szívmegállás, mely OHCA-t követő ROSC mellett az esetek mintegy 54%-ában jelentkezik, rontja mind a túlélést, mind pedig a neurológiai kimeneteleket. Szintén nem ismert, hogy a post-ROSC betegeknél a PF mellett mutatkozó magasabb halálozás hátterében ok-okozatiság áll, vagy pedig a PF csak a mortalitásért felelős komorbiditások egyik markere. 

Dombrowski és munkatársai a Resuscitation-ben megjelent retrospektív analízisükben, valamint egy megfigyeléses vizsgálatban elemezték a PF OHCA-t követő ROSC mellett mutatott rövid- és hosszútávú morbiditási és mortalitási mutatóit. A vizsgálat első, a PF rövid távú következményeit vizsgáló részében összesen 119 beteg szerepelt, közülük minden harmadiknál (33%) jelentkezett PF a sürgősségi osztályra való érkezésüket megelőzően, noha ezen betegek közül csak 7,8%-nál volt korábbról ismert a PF, mely arra utal, hogy a PF nagyrészt újkeletű lehetett. A PF időtartamának mediánja 252 másodperc volt, és a férfiak aránya szignifikánsan magasabb volt a PF-csoportban. A kor és a komorbiditások szempontjából nem volt érdemi különbség a PF-csoport és a nem PF-csoport között. A szívmegállást követően észlelt első ritmus, a ROSC-ig eltelt idő, a mentőszolgálat és a sürgősségi osztály által használt adrenalin, amiodaron, lidocain, az intubáció és a defibrilláció szempontjából nem volt különbség a csoportok között. A hospitalizáció során a PF prevalenciája az idő előrehaladtával csökkent. A vizsgált csoportban a PF nem növelte az ismételt szívmegállás rizikóját – az egyedüli paraméter, mely szignifikánsan magasabb ismétlődő szívmegállás-kockázattal járt, a magasabb életkor volt. A többváltozós regressziós modellben a kórházon belüli mortalitás szoros összefüggésben állt az asystoléval mint elsőként észlelt ritmussal, az ismétlődő szívmegállással ROSC-ot követően, valamint az OHCA-tól a ROSC-ig eltelt idővel, viszont a PF jelenlétével nem. A PF-csoportban ugyanígy nem volt szignifikánsan magasabb a 6, illetve 12 hónapos mortalitás. 

A vizsgálat második részében egy multicentrikus adatbázis segítségével vizsgálták a PF, a stroke és a hosszútávú mortalitás összefüggéseit. Az adatbázisban 484 238 szívmegálláson átesett beteg szerepelt, akiknél korábban nem volt ismert PF, közülük 1,9%-nál került diagnosztizálásra a ROSC-ot követő 48 órán belül és 3,7%-nál 14 napon belül. Az egy éves mortalitás azoknál, akiknél 14 napon belül PF-et diagnosztizáltak, 53,5% volt, mely szignifikánsan magasabb azokhoz képest, akiknél ilyen diagnózis nem született (39,4%). A PF-hez társuló magasabb mortalitáshoz vezető tényezők hátterében a PF mellett magasabb stroke-rizikót, valamint a szívelégtelenség, koronáriabetegség, krónikus vesebetegség magasabb incidenciáját találták. A stroke rizikója az OHCA-t követő első 2-4 hétben volt a legmagasabb, mely független volt attól, hogy a PF-et az első 48 órában vagy az első két hétben diagnosztizálták.

A jelenlegi ACLS-algoritmusok a post-ROSC időszakban jelentkező PF-fel kapcsolatban nem tesznek ajánlásokat, leszámítva a hemodinamikai instabilitással társuló PF azonnali kezelésének javaslatát. A fentiek alapján a korai post-ROSC időszakban a ritmuskontrollra való törekvés az ismételt szívmegállás céljából nem lenne indokolt, ugyanakkor a hosszútávú stroke-rizikó miatt mindenképpen kiemelt figyelmet igényel a PF megjelenése, többek között a korai antikoaguláns terápia megkezdése céljából. 

Összességében megállapítható, hogy a PF gyakran jelentkezik a közvetlen post-ROSC időszakban OHCA-t követően, és ugyan jelenléte nem társul gyakoribb ismételt szívmegállással, viszont emelkedett mortalitással igen.