Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1991. JÚLIUS 31.

Tapasztalataink a Naclof szemcseppel műanyag szemlecse implantációjának postoperatív szakában

BOYTHA Zsuzsanna

A szürke hályog műtétet és lencsebeültetést követő terápia legfontosabb része a szteroidtartalmú szemcseppek alkalmazása. Ezek igen jó gyulladáscsökkentő hatású készítmények, az intraocularis tensiot emelő mellékhatásuk azonban jól ismert. Emiatt folynak világszerte kísérletek intraocularis nem steroid típusú gyulladásgátló cseppek előállítására, amelyek a prosztaglandinok szintézisét gátolva szintén jó gyulladáscsökkentő hatású készítmények, és tensiot emelő mellékhatásuk nincs. Osztályunkon a Diclofenac-Na (Naclof; Dispersa, Svájc) stabil szemcsepp hatását 50 betegen vizsgáltuk lencsebeültetést követően. A műtétet követő 5. hét végéig naponta 4 alkalommal 1-2 cseppet csepegtettünk a készítményből az operált szembe, majd hetente fokozatosan csökkentve hagytuk abba a kezelést. Réslámpás vizsgálatok során 9 tünetet értékeltünk 4 pontos szubjektív skálán az 1., a 3-4. és a 10–14. postoperatív napon. Az adatok alapján a készítmény hatékonyságát 34 betegnél (68%) kitűnőnek, 16 betegnél (32%) pedig jónak találtuk. Lokális, vagy szisztémás mellékhatást egy esetben sem észleltünk. A készítmény iránti toleranciát 47 betegnél (94%) kitűnőnek, illetve 3 betegnél (6%) jónak találtuk. Az intraocularis tensio egy esetben sem emelkedett. A készítmény klinikai hatékonysága megközelíti a szteroidtartalmú szemcseppekét anélkül, hogy az intraocularis tensio emelkedését okozná.

HUN 1991;1(13)

Ideggyógyászati Szemle

1978. SZEPTEMBER 01.

Terápiás lehetőségek akut intermittáló porphyria idegrendszeri elváltozásaiban

KARSAY Koppány, DURKÓ Irene

A szerzők áttekintik az AlP-terápia irodalmát, ismertetik a különböző terápiás lehetőségeket. Saját esetükön is demonstrálják a terápia objektív megítélésének nehézségeit. Akut szakban, életveszély esetén többirányú terápiás megközelítést tartanak szükségesnek, maguk az AMP, steroid, B-vitaminok, fokozott glukóz-bevitel, folyadék- és elektrolitpótlás alkalmazásával értek el igen jó remissziót. Igen fontos a provokáló faktorok ismerete, ill. kiküszöbölése, a korai felismerés (látens szakban), és ezért is hangsúlyozzák a diagnosztikai módszerek megismerésének szükségességét.

HUN 1978;31(09)

Ideggyógyászati Szemle

1977. DECEMBER 01.

Az agy késői postirradiatiós necrosisa

DR JULOW Jenő, DR SLOWIK Ferenc, DR KELEMEN János Tibor, DR GORÁCZ István

A késői agyi sugárnecrosis jelentkezhet klinikailag tünetmentes formában, okozhat góctüneteket, illetve intracranialis nyomásfokozódást. Utóbbi tünetei hasonlítanak az intracerebralis daganatok okozta tünetekre, azoktól főleg az anamnesis alapján - az angiographia, scintigraphia és CT eredményei alapján nem különíthetők el. A radionecrosis 4-5000 R gócdózis feletti irradiatio (9000 R felett biztosan) után 4-40 hónap múlva alakulhat ki. Agyi nyomásfokozódással járó esetekben a térfoglaló folyamatot alkotó necrotikus agyállomány resectiója szükséges, ezenkívül steroid és értágító kezelés jön szóba.

HUN 1977;30(12)

Ideggyógyászati Szemle

1977. MÁJUS 01.

Demyelinisatiós kórképek cytostatikus (immunosuppressiv) kezeléséről

DR KLEIN Magda, DR SZOBOR Albert

A szerzők demyelinisatiós betegségekkel kapcsolatos terápiás munkájuk során ezúttal 41 demyelinisatiós betegségben (sclerosis multiplex, polyradiculoneuritis) szenvedő beteg 46 cytostatikus-immunosuppressiv kúrájáról (azathioprin, mesylerythrit, aldosteron-aldacton) számolnak be. Elért eredményeiket Kurtzke-féle DSS alapján pontrendszerben értékelik, továbbá a betegség kórlefolyására vonatkozóan is felállítanak két csoportot. Kezelt betegeik egyharmadán jelentős javulást értek el, részben az egyes betegségfázisok alatt, részben a betegség lefolyását tekintve. Részletesen ismertetett cytostatikus immunosuppressiv kezelési eljárásukat elsősorban a gyakori Schubokkal jellemzett, vagy állandóan progrediáló, krónikus lefolyású kórformákban, továbbá a steroid-rezisztens esetekben tartják indikáltnak, ha semmilyen kontraindikáció (májbetegség, veseparenchyma laesio, haematologiai eltérés, góc-jellegű betegség, infekció) nem áll fenn. A betegek rutin ellenőrzése során heti két alkalommal teljes vérkép és thrombocyta meghatározás, hetente egyszer vizelet és májfunkciós vizsgál31t történt.A szerzők demyelinisatiós betegségekkel kapcsolatos terápiás munkájuk során ezúttal 41 demyelinisatiós betegségben (sclerosis multiplex, polyradiculoneuritis) szenvedő beteg 46 cytostatikus-immunosuppressiv kúrájáról (azathioprin, mesylerythrit, aldosteron-aldacton) számolnak be. Elért eredményeiket Kurtzke-féle DSS alapján pontrendszerben értékelik, továbbá a betegség kórlefolyására vonatkozóan is felállítanak két csoportot. Kezelt betegeik egyharmadán jelentős javulást értek el, részben az egyes betegségfázisok alatt, részben a betegség lefolyását tekintve. Részletesen ismertetett cytostatikus immunosuppressiv kezelési eljárásukat elsősorban a gyakori Schubokkal jellemzett, vagy állandóan progrediáló, krónikus lefolyású kórformákban, továbbá a steroid-rezisztens esetekben tartják indikáltnak, ha semmilyen kontraindikáció (májbetegség, veseparenchyma laesio, haematologiai eltérés, góc-jellegű betegség, infekció) nem áll fenn. A betegek rutin ellenőrzése során heti két alkalommal teljes vérkép és thrombocyta meghatározás, hetente egyszer vizelet és májfunkciós vizsgálat történt.

HUN 1977;30(05)

Ideggyógyászati Szemle

1977. JANUÁR 01.

Subcellularis izom-lipid változások kísérletes steroid myopathiában

HEINER Lajos, DOMONKOS Jenő, IFJ. VARGHA Miklós

Eredményeinkből arra következtethetünk, hogy különféle jellegű, neurogén és myogén izomkárosodásokban egyaránt az izomműködésben fontos szerepet játszó intracellularis membránokban észlelhető leghamarabb és legkifejezettebben a vinyl-étereket tartalmazó foszfatidák változása. Ez pedig arra utal, hogy ezeknek az izom működésében fontos szerepe van.

HUN 1977;30(01)

Ideggyógyászati Szemle

1972. JANUÁR 01.

Gestagen (steroid) psychosis

DR KISS Sándor Árpád

Két psychotikus nőbeteg kórtörténetét ismertettük, akiknél az elmezavar kialakulásában kétségtelenül gestagenek szedésének kiváltó szerepét lehetett megállapítani. A két gestagen: Orgametril és Gestanon, szerkezetében egymáshoz közelálló steroid (17 alpha-etinil-17 béta-hidroxi-ösztr-4-en és 17 alphaallil-17 béta-hidroxi-ösztr-4-en). A klinikai képben szorongásos depressio volt az előtérben, melyhez hallucinosis, doxasmák társultak, lényegében tiszta tudat mellett, csupán a szorongás és a téveszmék módosították a tudat tartalmi tisztaságát, illetve az indulati feszültség érintette a tudat világosságát. Különösen első esetünkben a depressio tartós volt, s az ismételt gestagenek alkalmazásának a hatására elsősorban ez alkotta a klinikai képet. Kérdéses, hogy a corticosteroidok okozta psychosisokkal azonos mechanizmusú psychm:isról van-e szó, ez azonban jelenlegi ismereteink alapján nem dönthető el.

HUN 1972;25(01)

Ideggyógyászati Szemle

1971. JÚLIUS 01.

Acut velőtlenedési kórképek kezeléséről

DR. SZOBOR Albert, DR. KLEIN Magda

Szerzők 41⁄2 év alatt 70 acut demyelinisatiós betegségben szenvedő beteget (disseminalt encephalomyelitis, sclerosis multiplex, opticus neuritis, Landry-Guillain-Barré syndroma, serogeneticus polyneuritis, cerebralis polyneuritis) kezeltek steroid ill. transfusiós therapiával, ill. ezek combinatiójával. Kontrollcsoportként vitaminokkal, roboránsokkal kezelt betegcsoport szolgált. Megfigyeléseik alapján az acut velőtlenedési betegségek első megjelenése a steroidkezelés indicatiós területe. Korai, nagydosisú kezelés ajánlatos. Tárgyalják a steroid-kezelés immunpathologiai alapját. Casiusticajukat és eredményeiket 6 táblázaton ismertetik.

HUN 1971;24(07)

Ideggyógyászati Szemle

1971. JÚNIUS 01.

Epilepsiával szövődő Systemás Lupus Erythematosus

DR. SZEGEDI Gy., DR. SORSZEGI P., DR. KRASZNAI G., DR. SZABÓ G.

A szerzők 20 epilepsiával szövődött SLE-s beteg kórlefolyását ismertetik. Rámutatnak a therapiás nehézségekre, az anticonvulsiv szerek autoimmun megbetegedést provokáló tulajdonságára. Foglalkoznak a provokáló hatás mechanismusával és megállapítják, hogy ennek hátterében lsősorban nem a gyógyszer-készítményekkel szembeni túlérzékenység áll. Az epilepsiával szövődő SLE-s betegeken elsősorban a nagy dosisban adott steroid, Prednisolon bizonyul hatásos anticonvulsiv szernek. Elkülönítik egymástól az idiopthiás, epilepsiával szövődő SLE-t, a hydantoinok által provokált SLE-től. A prognosist elsősorban az endogen tényezők szabják meg.

HUN 1971;24(06)

Ideggyógyászati Szemle

1970. JÚLIUS 01.

Adatok a késői myopathiák rendszerezéséhez 15 eset észlelése alapján

DR. BEKÉNY György

A 40 év feletti korban meginduló myopathiák rendszerezésében az aetiologiai-pathogenetikai elvet igyekszünk megvalósítani. Korszerű vizsgáló módszerek alkalmazása (így többek között az izombiopsia biochemiai, histochemiai és elektronmikroszkópos vizsgálata) egyre több esetben teszi lehetővé a kóroktan tisztázását, vagy a pathogenesis megismerését. Az aetio-pathogenetikai szempontból osztályozható esetek után visszamaradó késői myopathiák besorolására vonatkozó irodalmi nézeteket 3 fő csoportra oszthatjuk. Egyes szerzők a dystrophia musculorum progressivához, sokan a chronikus polymyositisckhoz sorolják a késői myopathiákat, más szerzők pedig mindkét fenti megbetegedéstől elkülöníthető önálló kórképnek tekintik. A késői progressiv myopathiák legfontosabb csoportját a polymyositises esetek alkotják. Szerző 15 késői myopathia észlelése közül 7 volt ide sorolható és a 8. esetben is mérlegelni kellett a polymyositises eredet lehetőségét. A polymyositises jellegű késői myopathiák a következő alcsoportokra oszthatók: 1. Elsődleges, nem gennyes polymyositis. 2. Egyéb collagen betegség keretében jelentkező polymyositis. 3. Malignus daganathoz csatlakozó polymyositis. 4. Epitheloid granulomatosus myositis. 5. Ismert kóroktanu myositis. A késői myopathiák elenyészően csekély része minősíthető csak dystrophia musculorum progressivának. Szerzőnek ide tartozó esete nem volt. A tisztázatlan eredetű késői myopathia esetek egyetlen közös sajátsága az aetiologiai negatívum. Klinikai kép, kórszövettani lelet és therapiás befolyásolhatóság szempontjából egyaránt heterogen syndromáról van itt szó. A climacterialis, menopausalis jelző használata és hormonalis pathomechanismus feltételezése indokolatlan. Az igazoltan polymyositises eseteken kívül minden tisztázatlan eredetű késői myopathiában is meg kell kísérelni a steroid kezelést, mert gyulladásos szövettani elváltozás kimutathatóságának hiányában is hatásos lehet a corticotherapia.

HUN 1970;23(7)

Ideggyógyászati Szemle

1966. ÁPRILIS 01.

Az emberi agy corticosteroid-fractiói

FAZEKAS I. Gyula, FAZEKAS Attila

1. Pneumonia, 2. szívbénulás okozta hirtelen halál, 3. alkoholos állapotban bekövetkező szívbénulás okozta hirtelen halál és 4. járműelgázolás okozta elvérzés, illetve nyúltvelő szakadás eseteiben, 21—72 év közötti 10 ember 5 agyterületéből a halál után 2—9 óra múlva kivonatokat készítettünk, amelyeket Bush 5-ös rendszerben papírchromatographálásnak vetettünk alá. A kivonatokkal együtt standardként a következő corticosteroidokat futtattuk : 1. tetra hydrocortisol, 2. tetrahydrocortison, 3. cortisol (hydrocortison), 4. cortison, 5. corticosteron, 6. 11-dehydrocorticosteron. — A vizsgált agyterűletek : 1. híd + nyúltagy, 2. kisagy, 3. agyalapi törzsdúcok, 4. nagyagykéreg, 5. nagyagy fehér állomány. 1. összesen 11 steroid-féleséget mutattunk ki, amelyek közül 6 megegyezett a standardokkal, a többi nem identifikált 5 steroidot X, (Rf. 0,03), X2 (Rf. 0,06), X3 (Rf. 0,19), X4 (Rf. 0,66), X5 (Rf. 0,70)-el jelöltük. 2. Ezek a steroidok a haláloktól függően az egyes agyterületeken különböző mennyiségben és minőségben voltak kimutathatók. 3. Legnagyobb mennyiségben a cortisolt (hydrocortison) és a corticosteront lehetett kimutatni. A többi fractiók az egyes agyterületeken változó számban és mennyiségben voltak jelen. 4. Legtöbb fractio és legnagyobb mennyiségben a pneumonia miatt meghaltak agyterületein voltak találhatók. Ezután következtek a szívbénulás miatt hirtelen meghaltak agyterületei. Harmadik helyen az alkoholos állapotban szívbénulás miatt meghaltak és negyedik helyen állottak, vagyis legkevesebb fractiót és legkisebb mennyiségben tartalmaztak az alkoholos állapotban baleset miatt meghaltak agyterületei. 5. Korábbi állatkísérleteink eredményeivel egybenhangzóan megállapítható volt, hogy alkohol hatására az emberagy minden területén a corticosteroid fractiók száma és mennyisége lényegesen kevesebb a más ok folytán elhaltakéhoz viszonyítva. 6. A pneumonia miatt meghaltak agyterületeinek össz-steroidjaiban törvényszerűnek látszó sorrend nem volt megállapítható. 7. A szívbénulás miatt hirtelen meghaltaknál és az elvérzéses esetben legtöbb steroid a híd + nyúltagy területén volt található, második helyen a kisagy steroid-tartalma állott, harmadik helyen a törzsdúcok következtek, negyedik helyen a nagyagykéreg és ötödik helyen a nagyagy fehér állománya állott. Csak a nyúltvelő-szakadás esetén volt legkisebb a nyúltagy + híd, valamint az agykéreg steroid-tartalma (feltehetőleg a sérülések miatt) a másik három agyterülethez viszonyítva. 8. Annak eldöntésére, hogy az életkor, a nem, továbbá a halál és a vizsgálat közt eltelt (10 óránál hosszabb) idő befolyásolja-e az egyes agyterületek corticosteroid fractióinak mennyiségét, számát és nagyságát, további vizsgálatok szükségesek.

HUN 1966;19(04)