Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 89
Ideggyógyászati Szemle
1974. MÁRCIUS 01.
A serdülőkori neurosisok problémái
Az irodalom rövid ismertetése után 50 eset alapján vizsgáltuk kimutathatók e fázisspecifikus vonások a serdülőkori neurosisok phaenomenologiájában, pathogenesisében és az alkalmazott therapiás módszerek ezeket mennyire veszik figyelembe. Megállapítottuk, hogy a tüneti kép viszonylag gyorsan változik és az elhárítás labilitása nyomja rá bélyegét, tudattalan tartalmak útja a tudat és a psychomotorium felé nyitottabb, mint felnőttkorban. Ez differential-diagnosztikai problémákhoz vezethet neurosis és psychosis közt. A pathogenesisben a szokásos neurotizáló tényezők mellett különleges jelentőséget tulajdonítottunk bizonyos szélsőséges családszerkezeteknek. A szétesett család nem nyújt az emberi kapcsolatokhoz megfelelő identificatiós mintákat, az izolált család viszont provokálja az infantilis emotionalis konfliktusok újjáéledését fejlettebb síkon és azokat sokáig konzerválja. Mindkettő a serdülőkor egyik fázisspecifikus „feladatának”, a családról való részletes és fokozatos leválásnak ellene dolgozik és így praedisponál a psychoneurosis serdülőkori manifestatiójára. A psychotherapia nagy nehézségbe ütközik, a klasszikus módszerek csak módosítással alkalmazhatók, az indulatáttétel intenzitása és gyors átcsapása pozitívból negatívba könnyen a kezelés megszakításához vezet. Tapasztalatunk szerint a therapeuta akkor tarthatja meg leginkább a betegét, ha módszeréhez nem ragaszkodik mereven és a korszak fázisspecifikus problémáinak megoldásához észrevehető segítséget nyújt.
Ideggyógyászati Szemle
1973. JÚLIUS 01.
A dipropylecetsav (Depakin) a gyermekkori epilepsia kezelésében
Beszámoló 35 therapia-resistensepilepsiás gyermek Depakin-kezelésével nyert tapasztalatokról. 13 lett rohammentes vagy javult nagymértékben. Minden epilepsia-typusban és különböző pathogenetikai tényezők mellett mutatkozott kedvező eredmény, még súlyos organikus cerebralis laesiót kísérő partialis epilepsiában is. Élénkítő hatása meglassult betegeknél jól kihasználható. Mellékhatásai számosak, de' nem veszélyesek.
Ideggyógyászati Szemle
1973. MÁRCIUS 01.
A myasthenia gravis pathogenesisének neurogen magyarázata; a serumok antineuronalis activitása
Myasthenia gravisban szenvedő betegek és egészséges egyének serumaiból immunglobulinokat izoláltak, melyeket fluorescein isothiocyanáttal jelöltek. Különböző emlősök szövetmetszeteiben direct és indirect immunofluorescens módszerrel vizsgálták a jelzett ellenanyagok kötődését. A myastheniás betegek seruma reactiot adott egyes nagyagykérgi és agytörzsi neuronok, kisagyi Purkinje-sejtek és gerincvelői motoneuronok magjaival. Az egészségesek és a betegek jelzett ellenanyagai nem kötődtek izom, máj, lép, ovarium, vese sejtek és leukocyták, valamint borjú-thymus praeparatum magjaihoz; a harántcsíkolt izmok fluorescentiáját sem észlelték.
Ideggyógyászati Szemle
1972. JÚNIUS 01.
A delirium tremens Andaxin-therapiájáról
Szerzők rámutatnak a delirium tremens-esetek számának állandó növekedésére. Érintve a pathogenesis kérdését, röviden összegezik az eddigi, többnyire jelentős mortalitással járó therapiákat. Irodalmi adatokkal összevetve beszámolnak az Andaxinnal kezelt beteganyagukról. 134 delirium tremens esetükben a mortalitás minimálisra (3%) csökkent. Utalnak az Andaxin hatás-mechanismusára is, majd megállapítják, hogy a fenti kórképek kezelésére kiválóan alkalmazható.
Ideggyógyászati Szemle
1972. ÁPRILIS 01.
A coccygodynia
A szerző 134 coccygodyniás beteg vizsgálata közben szerzett tapasztalatait ismerteti. A megbetegedés syndroma jellegű, aetiologiája változatos. A pathogenesisben localis csont és pericoccygealis lágyrész károsodásoknak, idegrendszeri zavaroknak, s a kismedencei szervek betegségeinek egyaránt fontos szerepe van. Helytelen életmód és táplálkozás a panaszokat súlyosbítja. A gyógyulás szempontjából döntő az alapbaj felismerése és a korai kímélet.
Ideggyógyászati Szemle
1970. NOVEMBER 01.
Adatok a sclerosis tuberosa klinikumához és pathogenesiséhez
A szerző két saját sclerosis tuberosa esetének ismertetése mellett rámutat a családkutatás jelentőségére és ennek kapcsán a genetikai tényezők szerepére. A kórkép klinikumának összefoglalása mellett ismerteti a pathomechanismusára vonatkozó legfontosabb elképzeléseket is. Ezekből kiderül, hogy e relative ritka kórkép lényegének elemzése alapvető ontogenetikai problémákat vet fel.
Ideggyógyászati Szemle
1970. SZEPTEMBER 01.
A craniovertebralis átmenet célzott röntgenvizsgálatának jelentősége
A szerzők egyoldali basalis impressio esetét ismertetik. Kiemelik a tünetek sclerosis multiplexre emlékeztető fluctuáló lefolyását és a késői manifestatio pathogenetikai tényezőit. Felhívják a figyelmet a rétegvizsgálat jelentőségére, mert nemcsak a klinikai tünetek lehetnek félrevezetők, hanem - mint esetükben is - egyoldali impressiónál az oldalirányú felvétel craniometriás adatai sem egyértelműek.
Ideggyógyászati Szemle
1970. SZEPTEMBER 01.
Arteria trigemina primitiva, mint agyi steal syndroma alapja
Szerzők két, angiographiával kimutatott arteria trigemina primitiva persistens esetet ismertetnek. Elemzik azon lehetséges kóros haemodynamikai változásokat, amelyeket a carotis-basilaris anastomosis okozhat, és eseteik pathogenesisében szerepet tulajdonítanak az általában mellékleletnek tartott éranomaliának.
Ideggyógyászati Szemle
1970. JÚLIUS 01.
Adatok a késői myopathiák rendszerezéséhez 15 eset észlelése alapján
A 40 év feletti korban meginduló myopathiák rendszerezésében az aetiologiai-pathogenetikai elvet igyekszünk megvalósítani. Korszerű vizsgáló módszerek alkalmazása (így többek között az izombiopsia biochemiai, histochemiai és elektronmikroszkópos vizsgálata) egyre több esetben teszi lehetővé a kóroktan tisztázását, vagy a pathogenesis megismerését. Az aetio-pathogenetikai szempontból osztályozható esetek után visszamaradó késői myopathiák besorolására vonatkozó irodalmi nézeteket 3 fő csoportra oszthatjuk. Egyes szerzők a dystrophia musculorum progressivához, sokan a chronikus polymyositisckhoz sorolják a késői myopathiákat, más szerzők pedig mindkét fenti megbetegedéstől elkülöníthető önálló kórképnek tekintik. A késői progressiv myopathiák legfontosabb csoportját a polymyositises esetek alkotják. Szerző 15 késői myopathia észlelése közül 7 volt ide sorolható és a 8. esetben is mérlegelni kellett a polymyositises eredet lehetőségét. A polymyositises jellegű késői myopathiák a következő alcsoportokra oszthatók: 1. Elsődleges, nem gennyes polymyositis. 2. Egyéb collagen betegség keretében jelentkező polymyositis. 3. Malignus daganathoz csatlakozó polymyositis. 4. Epitheloid granulomatosus myositis. 5. Ismert kóroktanu myositis. A késői myopathiák elenyészően csekély része minősíthető csak dystrophia musculorum progressivának. Szerzőnek ide tartozó esete nem volt. A tisztázatlan eredetű késői myopathia esetek egyetlen közös sajátsága az aetiologiai negatívum. Klinikai kép, kórszövettani lelet és therapiás befolyásolhatóság szempontjából egyaránt heterogen syndromáról van itt szó. A climacterialis, menopausalis jelző használata és hormonalis pathomechanismus feltételezése indokolatlan. Az igazoltan polymyositises eseteken kívül minden tisztázatlan eredetű késői myopathiában is meg kell kísérelni a steroid kezelést, mert gyulladásos szövettani elváltozás kimutathatóságának hiányában is hatásos lehet a corticotherapia.
Ideggyógyászati Szemle
1969. OKTÓBER 01.
[Oro-lingual dyskinesia: a neurological enigma]
[Szerző felhívja a figyelmet egy specialis dystoniás syndromára, mely főleg a száj, ajak és nyelv izomzatát vonja be. A spasmusok olyan kiterjedtté válhatnak, hogy a beteget az írásban, járásban és az állásban is akadályozhatják. Különösen az arc és a nyelv izmaiban jelentkezhet a mozgászavar. A kóreredet és a pathogenesis nem egységes. Korábban a legtöbb megbetegedés encephalitis utáni késői szövődményként jelentkezett. Manapság ez a kórok nem valószínű. Néhány esetben erősen felmerül a psychogen eredet valószínűsége, mások viszont inkább degeneratív vagy ischaemiás eredetűek. Különösen idős betegeknél van ez így. Végül az esetek egy részénél valószínű egy olyan organicus syndroma, mely phenothiazidok vagy más medicatio tartós alkalmazásával szemben meglevő szokatlan érzékenység hatására alakul ki. ]
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.