Ideggyógyászati Szemle

A delirium tremens Andaxin-therapiájáról

DR SCHWABIK József1, DR KOVÁCS Ilona1, DR BAK Zsuzsa1

1972. JÚNIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1972;25(06)

Hazánkban a szeszes ital fogyasztása évről évre nagyobb mérvű [3]. Ennek a sajnálatos ténynek egyik vetülete, hogy egyre nő a kórházi kezelést igénylő alkoholisták száma. Egyidejűleg azonban - mint Tariskától [18] tudjuk - az alkoholizmussal kapcsolatos klinikai és kórszövettani syndromák mind komplikáltabbakká válnak, és nöYekszik a kórházban kezelt alkohol-psychosi-sok és azok halálozási aránya is.

AFFILIÁCIÓK

  1. Bajai Városi Járási Kórház

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A nem domináns félteke szerepe az aphasiás betegek beszédének restitutiójában

DR CZOPF János

Közel másfél évszázaddal ezelőtt, 1836-ban Marc Dax közölte vizsgálatainak eredményét, mely szerint a bal félteke károsodása beszédzavart okoz. Már a kérdés első vizsgálói is úgy vélték, hogy mindkét félteke szerepel a beszédben, bár a bonyolultabb, ismeretközlő teljesítményt a bal félteke számára tartották fenn.

Ideggyógyászati Szemle

Aquaeductus-elzáródás és subarachnoidalis liquorblock együttes előfordulása

DR PARAICZ Ervin, DR KATONA Ferenc, DR KOCSÁR László, DR SIMKOVICS Miklós, DR SZÉNÁSY József

Az ún. congenitalis aquaeductus-elzáródás következtében az iskoláskorban kifejlődő hypertensiv hydrocephalus megoldása az esetek túlnyomó többségében maradéktalanul és tartósan biztosítható ventriculocisternostomia segítségével.

Ideggyógyászati Szemle

Az epilepsia néhány psychopathologiai problémája különös tekintettel az ún. epilepsiás személyiségváltozás prophylaxisára

DR HUSZÁR Ilona

Az epilepsiások társadalmi beilleszkedésének és rehabilitatiójának problémái világszerte az érdeklődés előterébe kerültek. Ennek oka nemcsak az epilepsia előfordulási arányszámában keresendő, nemcsak az epilepsiások rehabilitatiójának objektív nehézségeiben, hanem abban is, hogy kevés olyan kórforma létezik, melynél a külső behatások, de elsősorban a társadalom beállása annyira gátolná a gyógyítást, ill. a betegek társadalmi státusának fenntartását, mint az epilepsiánál.

Ideggyógyászati Szemle

A cycloid psychosisok diagnostikai kategóriájának fejlődéstörténetéről és jelenlegi helyzetéről

DR PETHŐ Bertalan

A cycloid psychosisok fogalmának a kialakítása több irányú kutatás eredménye. Az egyes irányzatok szerinti, ill. az egyes aspectusokban folytatott kutatások eredményei ma sem alkotnak szerves egységet, hanem részben elszigetelten és reflektálatlanul állanak egymás mellett és külön utakon fejlődnek tovább.

Ideggyógyászati Szemle

A centrális pontin myelinolysisről

DR SORSZEGI Pál, DR MARTINI Edit

A pons centrális részének körülírt symmetriás elvelőtlenedését Adams és mtsai [2] írták le 1959-ben „Central pontine myelinolysis” néven (továbbiakban cpml.). Két chronikus alkoholista és egy nem alkoholista, de nem kielégítően táplált egyén szövettani leletét ismertették. Az elmúlt években számos tanulmány számolt be hasonló megfigyelésekről.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

Posztoperatív delírium nem gyógyszeres megelőzési és kezelési lehetőségeinek felmérése csípőműtéten átesett időskorú betegek körében – szisztematikus irodalomelemzés

VIDA Nóra, PAPP László

A delírium olyan komplex tudatzavar, melyet az éberség és a kognitív funkciók rövid idő alatt kialakuló és fluktuáló zavara jellemez. Az elmúlt évtizedben a delíriummal foglalkozó publikációk száma jelentősen nőtt, annak számos területére kiterjedően. A kutatók fókuszpontjában elsősorban a gyógyszeres megelőzés és kezelés áll. Az egészségügyi kiadások növekedése miatt azonban egyre fontosabbak azok a beavatkozások, melyek költséghatékony módon támogatják a gyógyítási-gyógyulási folyamatot. A vizsgálat célja: Jelen kutatás célja áttekinteni a delírium nem gyógyszeres megelőzési, illetve kezelési lehetőségeit csípőműtéten átesett, idős betegek körében. Szisztematikus szakirodalmi áttekintés a PubMed és a Wiley Online Library elektronikus adatbázisokban, 1999 és 2019 között publikált tanulmányok alapján. A nem gyógyszeres módszerek a célcsoportban szignifikánsan csökkentették a delírium incidenciáját (p=0,003–0,045), időtartamát (p=0,009–0,03), hozzájárultak az epizódok számának csökkenéséhez (p=0,03), valamint az enyhébb lefolyáshoz (p=0,0049–0,02). A korai mobilizálás és a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás hozzájárul a delírium incidenciájának csökkenéséhez. Az oxigénszaturáció mérése és szükség esetén szupplementáció alkalmazása, a megfelelő táplálkozás segítése, a hatékony fájdalomcsillapítás, a gyógyszerfogyasztás minimalizálása, az alvás segítése, illetve az érzékszervi károsodások csökkentése szintén hatással van a tudatzavarok előfordulására, a panaszok súlyosságára és időtartamára.

Lege Artis Medicinae

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

SZENDI István

A zavartság vagy delírium, a figyelmi és tudati vigilancia, valamint a megismerő mű­­kö­dé­sek agyi bántalom következtében hevenyen kialakuló és fluktuációra hajlamos zavara. Általában szisztémás kórfolyamatok hatására alakul ki másodlagosan a szindróma kifejlődéséért felelős neuralis mű­ködészavar. Nem pszichiátriai betegség­ről van szó: a primer mentális zavarok nem okoznak tudati vigilanciazavart. Az idős kor­osztályban meglehetősen gyakori, elő­fordulása hazánkban hozzávetőleg hetven­ötezer embert érinthet. Döbbenetes tény, hogy az esetek csaknem kétharmadát nem ismerik fel, aminek a markáns morbiditási és mortalitási kockázatnövekedés miatt tár­sa­dalmi szintű egészségügyi jelentősége van. Kezelése a gyakori multimorbiditás és polipragmázia miatt összetett ismereteket igénylő kihívás. A szisztematikus, nem gyógy­szeres megelőzési stratégiák alkalmazásának különösen nagy a jelentősége.

Ideggyógyászati Szemle

[A posztoperatív neurokognitív diszfunkció korai és késői prediktorai szívsebészeti beavatkozás után]

URCUN Salim Yusuf , ALTUN Yasar , PALA Aybars Arda

[A posztoperatív kognitív diszfunkció (POCD) számos elemből összeálló állapot, amit a magasabb agyi funkciókat igénylő feladatok végrehajtásában jelentkező zavar jellemez. A nagy sebészeti beavatkozások, így például a szívsebészeti beavatkozások utáni korai időszakban gyakran jelenik meg memóriazavarral, csökkent koncentrációs készséggel, zavartsággal vagy delíriummal jellemezhető kognitív diszfunkció. A POCD következtében elhúzódik a posztoperatív gyógyulás, megnő a munkába való visszatéréshez szükséges időtartam és csökken a beteg életminősége. Vizsgálatunk célja az volt, hogy a Montreal Kognitív Felmérés (MoCA) és a Mini Mentális Teszt (MMT) segítségével felmérjük, milyen mértékben fordul elő POCD a szívsebészeti beavatkozá­sok utáni korai és késői időszakban. Célunk volt továbbá annak megállapítása, hogy e neurokognitív tesztek a POCD milyen prediktív faktorait képesek kiszűrni. A vizsgálatba bevont betegekkel a szívsebé­szeti beavatkozás előtt, a hatodik posztoperatív napon és a harmadik posztoperatív hónapban végeztük el a két tesztet. A hatodik posztoperatív napon detektált neuro­kognitív diszfunkciót korai, míg a harmadik posztoperatív hónapban detektált neurokognitív diszfunkciót késői POCD-nek számítottuk. A vizsgálatba 127 olyan beteget vontunk be, akik a preoperatív periódusban nem rendelkeztek neurokognitív diszfunkcióval. A korai neurokognitív diszfunkciót a következő tényezők jelezték előre: életkor, átlagos vérlemezke-térfogat (MPV), New York Heart Association (NYHA-) osztályozás pontszáma, x-clamp-idő, cardiopulmonalis bypass (CPB) időtartama, a posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolás időtartama, akut myocardialis infarktus (AMI) előfordulása a preoperatív periódusban. A késői neurokognitív diszfunkciót a követ­kező tényezők jelezték előre: életkor, MPV, NYHA-klasszifikáció, x-clamp-idő, CPB-időtartam, a posztoperatív inten­zív terápiás és kórházi ápolás időtartama. Eredményeink alátámasztják azt a szak­irodalmi megállapítást, miszerint a delírium a szívsebészeti beavatkozások utáni harmadik hónapban a kognitív funkc­iók hanyatlásával jár együtt. Ebből az következik, hogy a POCD definiálásához használható standard diagnosztikai tesztek hiánya megnehezíti a kutatási eredmé­nyek interpretálását ezen a szakterületen. A neurofiziológiai teszteket csak akkor lehet majd megfelelő módon használni és interpretálni, ha kialakul a konszenzus a POCD diagnózisa kapcsán. Eredményeink szerint az előrehaladott életkor, valamint a hosszú posztoperatív intenzív terápiás és kórházi ápolási idő előre jelzi mind a korai, mind a késői neurokognitív diszfunkciót; a do­hányzás csak a késői neurokognitív diszfunkció kockázati tényezője.]

Ideggyógyászati Szemle

[A delírium előfordulása koszorúér-betegeket ellátó intenzív osztályon; etiológia, betegjellemzők, prognózis]

ALTAY Servet, GÜRDOGAN Muhammet, KAYA Caglar, KARDAS Fatih, ZEYBEY Utku, CAKIR Burcu, EBIK Mustafa, DEMIR Melik

[A delírium gyakran jelentkezik intenzív osztályon ápolt betegek körében, és rossz prognózissal társul. A de­lírium intenzív osztályos ellátása leginkább általános és palliatív intenzív osztályos adatokon alapul. Ebben a vizsgálatban azt a célt tűztük ki, hogy megállapítsuk a delí­rium incidenciáját és sajátosságait coronaria intenzív osztályon (CICU), továbbá megállapítsuk prognózisát, életkori eloszlását és a betegkimenetre gyakorolt hatását. A vizsgálatba egy tercier egyetemi kórház CICU-ján 2017. augusztus 1. és 2018. augusztus 1. között ápolt betegeit vontuk be. Részletesen tanulmányoztuk a betegdokumentációkat, rögzítettük a demográfiai, klinikai és laboratóriumi paramétereket. A delírium diagnózisát pszichiáter konzulens erősítette meg. A betegeket két csoportra osztottuk (delírium vs. delíriummentesség), megállapítottuk a két csoportba kerülő betegek sajátosságait a vizsgálat kezdetén, és prognózisukat a kórházi ápolás és az utánkövetés során. Életkori sajátosságok alapján négy csoportba osztottuk a pácienseket: <65 éves, 65–75 éves, 75–84 éves és > 85 éves, és a különböző életkori csoportok között összehasonlítottuk a delí­rium incidenciáját, sajátosságait és prognózisát. 1108, különböző indikációk miatt intenzív osztályon ápolt beteget vontunk be a vizsgálatba (átlagos életkor: 64,4 ± 13,9 év; 66% férfi). Az összes beteg 11,1%-a esetében alakult ki delírium a CICU-n. A delí­riumban szenvedő betegek idősebbek voltak, több kísérő betegségben szenvedtek, magasabb volt a szervezetük gyulladásos szintje, és magasabb volt a mortalitásuk is a kórházi ápolás során, mint azok esetében, akiknél nem alakult ki delírium (p < 0,05). A delirálók csoportjában az átlagosan 9 hónapos utánkövetés során szignifikánsan magasabb volt a kórházi újrafelvétel, az ismételt infarktus, a kognitív diszfunkció, a pszichiátriai kezelés szükségessége és a mortalitás is (p < 0,05). Az életkori alcsoportok szerinti felosztásban a delirálók csoportjában az életkor előrehaladtával szignifikánsan nőtt a delírium és a mortalitás incidenciája egyaránt (p < 0,05). Amennyiben a coronaria intenzív osztályon ápolt betegnél delírium alakul ki, megnő a morbiditás és mortalitás incidenciája a kórházi ápolás alatt és az utánkövetés során is. A delírium gyakrabban fordul elő geriátriai betegek és társbetegségekkel küzdők körében, és rosszabb prognózissal társul. A delírium mielőbbi felismerése érdekében a nagy kockázatú betegeket szorosan után kell követni.]

Ideggyógyászati Szemle

[Cyclopentolat-hydrochlorid szemcsepp alkalmazása következtében kialakuló delírium]

MAHMUT Atum, ERKAN Çelik, GÜRSOY Alagöz

[Bevezetés - Tanulmányunk célja, hogy bemutassunk egy ritka esetet, amikor gyermekpáciensünk delírium tüneteit mutatta cyclopentolat-szemcsepp alkalmazása után. Esetismertetés - Egy 7 éves kisfiút láttunk el ambulanciánkon, és ennek során cyclopentolat-szemcseppet alkal­maztunk 10 perces időközönként, háromszor, mindkét szemben. A beteg hirtelen viselkedéses tüneteket, valamint járászavart mutatott, majd az utolsó csepp beadása után 20-25 perccel vizuális hallucinációkról panaszkodott. A beteget intenzív osztályra küldtük, és 0,02 mg/ttkg intravénás fizosztigmin-kezelésben részesült. A beteg állapota a fizosztigmin-adminisztráció után néhány percen belül javult, és 30 perc elteltével teljes gyógyulással bocsátották otthonába. Következtetés - A delírium a cyclopentolat-szemcsepp ritka szisztémás mellékhatása. A specifikus antidótum a fizosztigmin, amit olyan, súlyosan agitált betegek körében is alkalmazhatunk, akik egyéb terápiára nem reagálnak.]