Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 98

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁRCIUS 01.

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁRCIUS 01.

A D-dimer-szint és az agyi embolia összefüggése

VALIKOVICS Attila, MAGYAR Tünde, BERECZKI Dániel, HEGEDŰS Ida, KAPPELMAYER János, FEKETE István, FÜLESDI Béla, CSIBA László

A szerzők arra a kérdésre kerestek választ, hogy transcranialis Doppler-vizsgálattal észlelt nagy intenzitású átmeneti jelek (high intensity transient signals) gyakorisága és a szérum D-dimer-szintje, amely a tibrinolyticus aktivitást tükrözi, különbözik-e az emboliás stroke-ra fokozottan veszélyeztetett betegcsoportokban.

Ideggyógyászati Szemle

1998. MÁJUS 01.

Jobb-bal sönt kimutatása transcranialis Doppler-módszerrel agyi ischaemiás betegeknél

VASTAGH Ildikó, FOLYOVICH András, ASBÓTH Richárd, SUGÁR Katalin, ILNICZKY Sándor, SZIRMAI Imre

A fiatalkori ischaemiás cerebrovascularis betegségek eredete 35-40%-ban tisztázatlan. Paradox agyi embolisatio kialakulhat az idős korban gyakoribb mélyvénás thrombosis vagy pulmonalis hypertensio klinikai jelei nélkül is.

Lege Artis Medicinae

1994. DECEMBER 28.

A transoesophagealis echokardiográfia szerepe a stroke kivizsgálásában

LENGYEL Mária

A stroke etiológiájában 85%-ot tesz ki az ischaemiás infarktus (1). Ennek mintegy 60–70%-a cerebrovascularis, azaz carotis arteriosclerosis eredetű (2). A cardiogen embolia arányát korábban 15%-ra tették (1), de a boncolási adatok szerint a fatális kimenetelű stroke-ok felét embolia okozza (3). A nagy eltérésnek két oka lehet: 1. az intracardialis forrás felismerése élőben nehéz; 2. a cardiogen agyembolia súlyosabb kimenetelű, mint az egyéb eredetű stroke. Valószínűleg mindkettő igaz, de az nem kétséges, hogy a transoesophagealis echokardiográfia (TE) bevezetése előtt az intracardialis források felismerése ritka és bizonytalan volt.

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

Az echokardiográfia szerepe az antikoaguláns kezelés indikációjának felállításában

TEMESVÁRI András

Az echokardiográfiával kimutatható a szívben lévő emboliaforrás. Transthoracalis echokardiográfia elsősorban a bal kamrai thrombus kimutatására alkalmas. Transoesophagealis echokardiográfiával az emboliaforrás kimutatása sokkal sikeresebb, 41-65% a transthoracalis echo 14 37%-os találati arányával szemben. A transoesophagealis echokardiográfiával gyakrabban mutatható ki a bal pitvari és balfülcse-thrombus, bal pitvari spontán echokontraszt, bal pitvari myxoma, műbillentyűthrombosis, nyitott foramen ovale jobb-bal shunttel és pitvari septum aneurysma. Pulmonalis embolia esetén a jobb szívfélben levő thrombus, a pulmonalis törzsben, illetve jobb ágban levő embolia, a nyitott foramen ovale, valamint a következményként kialakuló pulmonalis hypertonia vizsgálható.

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

Nagy dózisban gyorsan adagolt thrombolyticus kezelés tüdőembóliában

KÁLI András, VÉRTES András, KOLONICS István, SEIDNER Judit, SZENTE András

Jelen közlemény a pulmonalis embolia gyors és biztonságos thrombolyticus kezelésének új lehetőségét kívánja bemutatni. A szerzők 3, tüdőembóliában szenvedő beteg sikeres thrombolyticus kezeléséről számolnak be. Valamennyi esetben rövid idő alatt adott nagy dózisú sztreptokinázzal (3 ME/2 óra) gyors anatómiai, hemodinamikai és klinikai javulást észleltek, vérzéses szövődmény nélkül. Állást foglalnak a tüdő embólia nagy dózisban, gyorsan adagolt thrombolyticus kezelése mellett.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Akut myocardialis infarctusban echokardiográfiával felismert jobb pitvari thromboembolia

TÓTH Csaba, VADNAY István

A szerzők egy inferior lokalizációjú bal kamrai infarctushoz csatlakozó jobb kamrai akut myocardialis infarctust elszenvedett betegről számolnak be, akiben echokardiográfiával jobb pitvari thromboembolusokat mutattak ki. Az igen mobilis, extracardialis eredetű thrombusok pulmonalis embolisatio révén a beteg halálát okozták. Az eset kapcsán tárgyalják a jobb kamrai infarctus és a pulmonalis embolia előfordulásának felismerési nehézségeit, az echo-Doppler-vizsgálat szerepét. Hangsúlyozzák, hogy mobilis, jobb pitvari thrombus esetén műtéti eltávolítás indokolt, amivel a pulmonalis embolia az irodalmi adatok alapján megelőzhető.

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

A krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia és sebészeti kezelése

LENGYEL Mária, TEMESVÁRI András, RUSZTY László, RAIMUND Erbel, STEIN Iversen

A primer pulmonalis hypertonia az esetek több mint felében thromboemboliás eredetű, ami pulmonalis thromboendarterectomiával ma már sikeresen kezelhető. A dolgozat célja, hogy bemutassa a műtétre alkalmas betegek kiválasztásának módját és a diagnózis felállítása alapján végzett első műtétek eredményét. A vizsgálatba 22 beteget vontunk be, akiknél az elmúlt 2 év alatt az echo-Doppler-vizsgálat 50 Hgmm-nél magasabb pulmonalis systolés nyomást bizonyított ezt magyarázó szívbetegség nélkül és akiknél transoesophagealis echovizsgálat is történt. Tüdő szcintigráfia 14, vénás Doppler-vizsgálat 10, pulmonalis angiográfia 7 esetben történt. A primer pulmonalis hypertoniának tartott 22 betegből 4-ben pitvari septumdefektust találtunk, 10-ben igazolódott krónikus thromboemboli ás pulmonalis hypertonia, közülük transoesphagealis echovizsgálattal 3, angiográfiával további 3 esetben műtétre alkalmas nagyér-thrombosist találtunk. Az anamnézisben a 10 közül csak 2 esetben szerepelt akut tüdőembólia, vénás forrást 6 esetben sikerült ki mutatni. Transoesophagealis echovizsgálattal a 10 krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia esetből 5-ben találtunk nyitott foramen ovalet, ami 2 esetben fatális kimenetelű paradox szisztemás embolizatiot okozott. A pitvari septumdefektus műtéti megoldására 3 esetben került sor, a 6 műtétre indikált krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertonia esetből 2-ben nem voltak meg a műtét feltételei, 2-nél a sikeres műtét után a hemodinamikai állapot normalizálódott, 2 beteg műtétre vár. Szívbetegség nélkül jelentkező effort dyspnoe, illetve jobbszívfél-terhelés jelei esetén krónikus thromboemboliás pulmonalis hypertoniára kell gondolni, melynek sikeres műtéti megoldása lehetséges. A műtétre alkalmas betegek kiválasztására a közlemény diagnosztikus stratégiát ajánl.

Ideggyógyászati Szemle

1986. JANUÁR 01.

A nyaki carotis elágazódás scleroticus plaquejainak scanning elektronmikroszkópos vizsgálata

DR HORVÁTH Zoltán, DR BODOSI Mihály, DR MÉREI F. Tibor, DR STEFANIST János

A szerzők 24 féltekei tüneteket okozó proximalis carotis plaque scanning elektronmikroszkópos vizsgálatáról számolnak be. Az angiographiával sima felszínűnek ítélt scleroticus plaque-on számos olyan elváltozást észleltek, melyeket embólia forrásnak tartanak. Ezért indokoltnak vélik a haemodynamikailag nem számottevő szűkületet okozó, de tünetképző scleroticus plaqueok műtéti eltávolítását is.

Ideggyógyászati Szemle

1984. MÁRCIUS 01.

A carotis bifurcatio sclerotikus eredetű stenosisainak jelentősége és kezelése

DR. BUDOSI Mihály, DR. MÉREI F. Tibor

A szerzőknek 1976-1983 között a nyaki carotis megbetegedése miatt operált 194 betege közül 100-nál a múló ischaemiás roham patológiai hátterét a carotis bifurcatiójánál sclerotikus eredetű. stenosis képezte. A corticalis artédák gondos angiográfiás elemzése alapján úgy vélik, hogy e betegeknél a múló, vagy maradandó idegrendszeri tünetek oka többnyire embolizáció, még hemodinamikailag jelentős szű.kületek esetén is. A 70%-os szűkületet el nem érő, egyenetlen felszínű. plaque-ok patogenetik:ü jelentőségét növeli, ha embolia-forrásként is szerepelhetnek. A mütéti kezelés eredményességére hívják fel a figyelmet.

2.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.

3.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.

4.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.

5.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.