Lege Artis Medicinae - 1993;3(09)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Ceftazidim: tíz év a klinikai gyakorlatban

SZALKA András, PRINZ Gyula

A közlemény áttekinti a ceftazidim legfontosabb tulajdonságait: széles hatásspektrumát, beleértve a Pseudomonas aeruginosa törzseket is, előnyös farmakokinetikai tulajdonságait, alkalmazásának számos indikációját, az empirikus és elektív kezelés eredményességét, valamint a ritkán előforduló mellékhatásokat, a szer bevezetése óta eltelt tíz év tapasztalatai alapján.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Mit várhatunk ma a PTCA-tól?

MAJOR László, MOLNÁR Ferenc, BERENTEY Ernő, KÉKES Ede

A szerzők főleg irodalmi adatok alapján, az eredmények tükrében áttekintik a percutan transluminalis coronaria angioplasztika indikációjának kibővülését a metodika kialakulásától napjainkig. Megadják a revascularisatio és elsősorban a PTCA helyét az ischaemiás szívbetegség különböző formáinak kezelésében. Megállapítják, hogy az ischaemiás szív betegség morfológiai diagnosztikájának elengedhetetlen része a koronarográfia (1). A téma fontosságára a morbiditási és mortalitási statisztikák hívják fel a figyelmet, miszerint Magyarország ebben a betegcsoportban a kétes vezető helyet foglalja el, ugyanakkor összehasonlító statisztikák bizonyítják, hogy az ischaemiás szívbetegség kezelésében hazánkban sem a műtéti revascularisatio és még kevésbé a PTCA nem tudta elfoglalni szükségszerű helyét. A PTCA napjainkban a revascularisatióra szoruló beteganyag mintegy felében a műtéti megoldás reális alternatívája, különös tekintettel a beteg kisebb megterhelésére, a gyorsabb rehabilitációra és a kisebb költségre. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a módszer jelentőségére, elsősorban az alapellátásban dolgozók körében (2).

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Myocardialis kontraszt echokardiográfia; Új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára

TEMESVÁRI András, LENGYEL Mária, PAOLO Voci

Ha a szívizom perfúziója átmenetileg vagy tartósan egy bizonyos kritikus szint alá csökken, az ischaemiás szívbetegség tünetei jelentkeznek. A koronarográfia ábrázolja az anatómiai szűkületeket, azonban ebből a perfúzióváltozás mértékére nem lehet egyenesen következtetni. A myocardialis kontraszt echokardiográfia új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára. Az intracoronariás, illetve intravénás úton bejuttatott kontrasztanyag a vörösvértesekkel közel azonos nagyságú buborékokat tartalmaz, amelyek áramlásdinamikailag azonos jellegűek. Ezek a perfundált szívizmot kontrasztossá (fehérebbé) teszik az echokardiográfia számára. Az echo kontraszt-változás a perfúzióváltozás mérésére alkalmas. Az intracoronarias alkalmazás a coronariaág áramlási területét, a perfúzió rezervjét és a kollaterális keringás kimutatását teszi lehetővé. Az intraoperatív felhasználás során a cardioplegia eloszlását és a graft véráramlását vizsgálhatjuk. Az intravénásan beadott, tüdőn átjutó és a myocardiumot megfestő kontrasztanyag az ágy melletti perfúziós vizsgálatokat teszi lehetővé. Az ischaemiás szívbetegség diagnosztikájában és terápiájában széles körben alkalmazható új módszert ismertetünk, amely az invazív és nem invazív kardiológiában egyaránt felhasználható.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

A digoxin (hatásának) véletlenszerű értékelése az angiotenzin-konvertáló enzim gátlására irányuló vizsgálat során

MATOS Lajos

A keringési elégtelenség a csak diuretikum + ACE-gátló + placebo csoport 23 betegében olyan mértékben romlott, hogy abba kellett hagyni a vizsgálatot, míg ez csak négy esetben fordult elő a digoxinnal is kezeltek között (p<0,001). Placebo-kezelés mellett a keringési elégtelenség romlásának relatív esélye a digoxinhoz képest 5,9 lett. A funkcionális kapacitás valamennyi mért paramétere (maximális terhelhetőség, szubmaximális terheléses kapacitás, NYHA fokozat) romlott a digoxin elvonása esetén. Hasonlóan csökkent digoxin helyett placebo adására az élet minősége (p=0,04), az ejekciós frakció (p=0,001), illetve nőtt a szívfrekvencia (p<0,001) és a testsúly (p<0,001).

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Az uterus vérkeringésének transvaginalis színes Doppler ultrahangvizsgálata koraterhességben

SZABÓ István, CSABAY László, NÉMET János, PAPP Zoltán

A transvaginalis színes Doppler-technika segítségével a koraterhességben kialakuló keringési változások megfigyelhetők, és az uterinaliság rendszer különböző szakaszainak áramlási jellegzetességei kimutathatók. A szerzők hüvelyi transducerrel vizsgálták az uterinalis keringést 53 normál koraterhességben a terhesség 4–14. hete között, valamint 104 esetben nem terhes állapotban. A fő uterinalis arteriák, az arcuált artériák valamint a spirális arteriolák színes Dopplerrel minden esetben ábrázolhatók voltak koraterhességben, és 94%-ban sikerült jellegzetes Doppler spektrumot nyerni ezen érképletekből. Az arteria uterinákban a véráramlás átlagsebességét szignifikánsan magasabbnak, a keringési ellenállást szignifikánsan alacsonyabbnak találták koraterhességben, mint nem terhes állapotban. Az uterinalis ágrendszerben az impedanciaindexek a terhesség idejével arányosan csökkentek, és az indexértékekben progresszív esés volt kimutatható a fő uterinalis arteriáktól a spirális arteriolák felé haladva. A véráramlás átlagsebessége az arteria uterinákban a terhesség idejével arányosan nőtt. A terhesség idejével arányos hemodinamikai változások indirekt bizonyítékát adják a fejlődő embrió igényeihez igazodó uterinalis vérszolgáltatásnak.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Egészségbiztosítási esélyek

FRENKL Róbert

Minden magyar állampolgárnak joga van ingyen a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz. – Ez volt a szocialista egészségügy azon alaptétele, amely álszentségével, hazugságával eleve reménytelenné tett minden reformtörekvést. Ami még rosszabb, az egymást követő orvosnemzedékek számára meghatározóvá vált az irrealitás, ennek demoralizáló hatásától legfeljebb egy-egy értékőrző egyéniség közelsége, szakmai felkészültségük, emberi tisztességük nyújthatott valamelyest védelmet.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Akut myocardialis infarctusban echokardiográfiával felismert jobb pitvari thromboembolia

TÓTH Csaba, VADNAY István

A szerzők egy inferior lokalizációjú bal kamrai infarctushoz csatlakozó jobb kamrai akut myocardialis infarctust elszenvedett betegről számolnak be, akiben echokardiográfiával jobb pitvari thromboembolusokat mutattak ki. Az igen mobilis, extracardialis eredetű thrombusok pulmonalis embolisatio révén a beteg halálát okozták. Az eset kapcsán tárgyalják a jobb kamrai infarctus és a pulmonalis embolia előfordulásának felismerési nehézségeit, az echo-Doppler-vizsgálat szerepét. Hangsúlyozzák, hogy mobilis, jobb pitvari thrombus esetén műtéti eltávolítás indokolt, amivel a pulmonalis embolia az irodalmi adatok alapján megelőzhető.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

A népegészségügy prioritásai Magyarországon az ezredfordulóig; Melléklet

KERTAI Pál

Jelenlegi helyzet: A népegészségügyi szolgálatban jelenleg 1878 egyetemi végzettségű (ebből 1175 orvos) és 4131 főiskolai végzettségű szakember dolgozik. 1991-ben 635 közegészségtani-járványtani, 23 közegészségügyi-laboratóriumi és 643 társadalomorvostani szakorvost tartottak nyilván, többségük a népegészségügyi szolgálat alkalmazottja. Képzésük és továbbképzésük az Orvostovábbképző Egyetem négy tanszékén (közegészségtan, munka- és üzemegészségtan, sugár-egészségtan, orvosi népegészségtan) történt, míg a főiskolai képzés ugyanennek az egyetemnek a főiskolai karán. A tisztiorvosi szolgálat bevezetése új helyzetet teremtett, mert a szolgálatba sok klinikai előképzettségű szakember lépett. Az azonos tudásszint biztosítására rendelet írja elő, hogy a tisztifőorvosoknak három, a tisztiorvosoknak öt éven belül tisztiorvosi tanfolyamot kell végezniük. A tovább képzést az Országos Népegészségügyi Központ szervezi, a három hónapos tanfolyamokat vizsga zárja. Sajnálatos, hogy sem a szakvizsgák, sem a tanfolyamok a nyugat-európai országokban nem kerülnek elfogadásra.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Quo vadis egészségügy?

GYARMATI László

A múlt év szeptemberében feltett kérdésre, hogy megvalósítható-e a tervezett egészségügyi reform a Tb. jelenlegi keretei között (2), sajnos az elmúlt idő nem sok pozitív választ adott. A Miniszter úr által javasolt dialógushoz szeretnék hozzájárulni az itt közölt gondolatokkal.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Két igen, egy nem; Módosító indítvány a túlképzés ellen

KRASZNAI Éva

A közelmúltban elfogadott oktatási törvényhez Kincses Gyula MDF-es képviselő több módosító indítványt is beterjesztett. Lévén orvos és az egészségügy irányításának egyik meghatározó személyisége, a T. Házban az egészségügy szempontjait érvényesítő indítványokkal rukkolt elő. Nem vitatta a törvénytervezet azon szándékát, amellyel általánosságban preferálni kívánja a képzést és ennek megfelelően a forrásokat is a hallgatói létszám arányában állapítja meg.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

A kórház, mint szolgáltató üzem; Német reform buktatói

KRASZNAI Éva

A hannoveri Nemzetközi Kórházi Szakvásáron rendezték meg a 18. Német Kórházkongresszust és az Interhospital '93-at. A négynapos, rangos eseményen a német egészségügyi reform – mellyel a kötelező biztosítás mellett a kórházak piacgazdasági orientációját kívánják elérni – került terítékre.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Megalakultak; Kerekasztal-beszélgetés a LAM klubban

ANDRÁS László

Szerencsés kézzel, szerencsés időpontra tűzték ki a s beszélgetés időpontját a LAM Klub szervezői, hiszen meghívottaink egy része az egészségbiztosítási önkormányzat alakulóüléséről érkezett a Hotel Agróba. Frenkl Róbert, Mikola István és Szepesi András a testületben is helyet kapott. Kincses Gyula a parlament Szociális Bizottságát, Huszár Csaba a MOK elnökségét képviselte. Gusztonyi Ágnes főorvost - az OTF apparátusának határidőre megtörtént szétválasztása után – mint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezetőjét üdvözölhettük.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Egy XIX. századi uomo universale

HOLLÓSI Éva

Karl Gustav Carus (1789–1869) 25 évesen, egyidőben szerezte meg az orvosi diplomát és a filozófia doktora címet, de folytatott tanulmányokat a természettudomány más területein is, tanult fizikát, kémiát, botanikát, zoológiát és geológiát is. 1811-től egész életén át szülészként és praktizáló orvosként, valamint ezek oktatójaként tevékenykedett. Carus 1827-ben lett a szász király udvari orvosa, majd több orvosi illetve természettudományos testület tagja, sőt elnöke. Szerteágazó tudományos tevékenységének egyik első állomása ginekológiai tankönyve; az elsők között tanulmányozta és tanította az összehasonlító anatómiát. Több az idegrendszerről és a vérkeringésről szóló munkát jelentetett meg.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Adalékok a mellűri drainage történetéhez

MOLNÁR Tamás, ALFÖLDI Ferenc, BENKŐ István

A mellür megnyitása és a tüdőn végzett műtét a sebészek számára a XIX. század végéig tabu volt (1). Bár elszórtan ismertettek sikeres eseteket (2, 3), a szerencsés kimenetel mégis kuriózum maradt, és az általános tapasztalat (4) alapján joggal tartottak attól, hogy a mellhártyaür egybenyitása a kör levegővel végzetes következményekkel jár. Mint a sebészet történetében oly sokszor, ebben a kérdésben is a katonai orvoslás – nevezetesen az 1861–65 ös amerikai polgárháború tapasztalatai alapján sikerült megoldást találni (5).

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Kommunkáció a kórházban

LÁSZLÓ Klára

A mindennapi kommunikáció szabályszerűségei különböző helyzetekben eltérő módon érvényesülnek. Ha elfogadjuk, hogy a kommunikáció nem más, mint információk közlése, illetve információk cseréje, ami különböző típusú és nagyságú „terekben” történik, akkor a kommunikációs szituációk elemzésekor a kommunikációban résztvevő szereplőket és a helyszínt, vagyis mindkét alkotórészt elemzésünk tárgyává kell tennünk.

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Van-e jogunk a halálhoz?

SÁNDOR Judit

Történelmi bizonyítékaink vannak arra, hogy az ókorban már különbséget tettek a gyógyítható és a nem gyógyítható betegek között. Az orvosnak csillapítania kellett a fájdalmat, de a méltóságteli halálra való felkészítés már nem tartozott a feladatai közé. A halálba kísérés és a halálba segítés a későbbi évszázadokban sem minősült orvosi ténykedésnek, a fájdalomcsillapítás, a mesterséges életbentartás lehetőségének meg jelenésével azonban ez a tevékenység is – mint annyi más - (például szülés) medikalizálódott. A halálfélelem mellett megjelent a mesterségesen fenntartott élettől való félelem is.