Lege Artis Medicinae

Akut myocardialis infarctusban echokardiográfiával felismert jobb pitvari thromboembolia

TÓTH Csaba1, VADNAY István2

1993. SZEPTEMBER 29.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(09)

Rövid közlemény

A szerzők egy inferior lokalizációjú bal kamrai infarctushoz csatlakozó jobb kamrai akut myocardialis infarctust elszenvedett betegről számolnak be, akiben echokardiográfiával jobb pitvari thromboembolusokat mutattak ki. Az igen mobilis, extracardialis eredetű thrombusok pulmonalis embolisatio révén a beteg halálát okozták. Az eset kapcsán tárgyalják a jobb kamrai infarctus és a pulmonalis embolia előfordulásának felismerési nehézségeit, az echo-Doppler-vizsgálat szerepét. Hangsúlyozzák, hogy mobilis, jobb pitvari thrombus esetén műtéti eltávolítás indokolt, amivel a pulmonalis embolia az irodalmi adatok alapján megelőzhető.

AFFILIÁCIÓK

  1. I. Belgyógyászati Osztály Markhot Ferenc Megyei Kórház, Egyer
  2. Pathológiai Osztály Markhot Ferenc Megyei Kórház, Egyer

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Van-e jogunk a halálhoz?

SÁNDOR Judit

Történelmi bizonyítékaink vannak arra, hogy az ókorban már különbséget tettek a gyógyítható és a nem gyógyítható betegek között. Az orvosnak csillapítania kellett a fájdalmat, de a méltóságteli halálra való felkészítés már nem tartozott a feladatai közé. A halálba kísérés és a halálba segítés a későbbi évszázadokban sem minősült orvosi ténykedésnek, a fájdalomcsillapítás, a mesterséges életbentartás lehetőségének meg jelenésével azonban ez a tevékenység is – mint annyi más - (például szülés) medikalizálódott. A halálfélelem mellett megjelent a mesterségesen fenntartott élettől való félelem is.

Lege Artis Medicinae

Ceftazidim: tíz év a klinikai gyakorlatban

SZALKA András, PRINZ Gyula

A közlemény áttekinti a ceftazidim legfontosabb tulajdonságait: széles hatásspektrumát, beleértve a Pseudomonas aeruginosa törzseket is, előnyös farmakokinetikai tulajdonságait, alkalmazásának számos indikációját, az empirikus és elektív kezelés eredményességét, valamint a ritkán előforduló mellékhatásokat, a szer bevezetése óta eltelt tíz év tapasztalatai alapján.

Lege Artis Medicinae

Mit várhatunk ma a PTCA-tól?

MAJOR László, MOLNÁR Ferenc, BERENTEY Ernő, KÉKES Ede

A szerzők főleg irodalmi adatok alapján, az eredmények tükrében áttekintik a percutan transluminalis coronaria angioplasztika indikációjának kibővülését a metodika kialakulásától napjainkig. Megadják a revascularisatio és elsősorban a PTCA helyét az ischaemiás szívbetegség különböző formáinak kezelésében. Megállapítják, hogy az ischaemiás szív betegség morfológiai diagnosztikájának elengedhetetlen része a koronarográfia (1). A téma fontosságára a morbiditási és mortalitási statisztikák hívják fel a figyelmet, miszerint Magyarország ebben a betegcsoportban a kétes vezető helyet foglalja el, ugyanakkor összehasonlító statisztikák bizonyítják, hogy az ischaemiás szívbetegség kezelésében hazánkban sem a műtéti revascularisatio és még kevésbé a PTCA nem tudta elfoglalni szükségszerű helyét. A PTCA napjainkban a revascularisatióra szoruló beteganyag mintegy felében a műtéti megoldás reális alternatívája, különös tekintettel a beteg kisebb megterhelésére, a gyorsabb rehabilitációra és a kisebb költségre. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a módszer jelentőségére, elsősorban az alapellátásban dolgozók körében (2).

Lege Artis Medicinae

Myocardialis kontraszt echokardiográfia; Új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára

TEMESVÁRI András, LENGYEL Mária, PAOLO Voci

Ha a szívizom perfúziója átmenetileg vagy tartósan egy bizonyos kritikus szint alá csökken, az ischaemiás szívbetegség tünetei jelentkeznek. A koronarográfia ábrázolja az anatómiai szűkületeket, azonban ebből a perfúzióváltozás mértékére nem lehet egyenesen következtetni. A myocardialis kontraszt echokardiográfia új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára. Az intracoronariás, illetve intravénás úton bejuttatott kontrasztanyag a vörösvértesekkel közel azonos nagyságú buborékokat tartalmaz, amelyek áramlásdinamikailag azonos jellegűek. Ezek a perfundált szívizmot kontrasztossá (fehérebbé) teszik az echokardiográfia számára. Az echo kontraszt-változás a perfúzióváltozás mérésére alkalmas. Az intracoronarias alkalmazás a coronariaág áramlási területét, a perfúzió rezervjét és a kollaterális keringás kimutatását teszi lehetővé. Az intraoperatív felhasználás során a cardioplegia eloszlását és a graft véráramlását vizsgálhatjuk. Az intravénásan beadott, tüdőn átjutó és a myocardiumot megfestő kontrasztanyag az ágy melletti perfúziós vizsgálatokat teszi lehetővé. Az ischaemiás szívbetegség diagnosztikájában és terápiájában széles körben alkalmazható új módszert ismertetünk, amely az invazív és nem invazív kardiológiában egyaránt felhasználható.

Lege Artis Medicinae

A digoxin (hatásának) véletlenszerű értékelése az angiotenzin-konvertáló enzim gátlására irányuló vizsgálat során

MATOS Lajos

A keringési elégtelenség a csak diuretikum + ACE-gátló + placebo csoport 23 betegében olyan mértékben romlott, hogy abba kellett hagyni a vizsgálatot, míg ez csak négy esetben fordult elő a digoxinnal is kezeltek között (p<0,001). Placebo-kezelés mellett a keringési elégtelenség romlásának relatív esélye a digoxinhoz képest 5,9 lett. A funkcionális kapacitás valamennyi mért paramétere (maximális terhelhetőség, szubmaximális terheléses kapacitás, NYHA fokozat) romlott a digoxin elvonása esetén. Hasonlóan csökkent digoxin helyett placebo adására az élet minősége (p=0,04), az ejekciós frakció (p=0,001), illetve nőtt a szívfrekvencia (p<0,001) és a testsúly (p<0,001).

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Hypertonia és Nephrologia

A szív- és érrendszeri rizikó noninvazív vizsgálata krónikus vesebeteg gyermekeknél

BÁRCZI Adrienn, DÉGI Arianna Amália, KIS Éva, REUSZ György

A cardiovascularis betegségek a krónikus vesebeteg (CKD) gyermekek leggyakoribb halálokai közé tartoznak. A felnőttekhez hasonlóan a CKDvel rendelkező gyermekeknél rendkívül magas a hagyományos és az uraemiával összefüggő cardiovascularis rizikófaktorok előfordulása. Az elmúlt években sorra jelentek meg tanulmányok, amelyek a cardiovascularis kockázatot, a betegség mechanizmusait és a cardiovascularis betegségek korai markereit vizsgálták ebben a populációban. A cardiomyopathiára jellemző elváltozások, mint például a balkamra-hypertrophia és -diszfunkció, az atherosclerosis markerei, úgymint a carotisartériák intima-media rétegének kiszélesedése vagy az aorta fokozott érfalmerevsége, gyakori elváltozások CKD-s gyermekeknél, amelyek már a betegség kezdetén jelen lehetnek. Gyermekkorban a prevenció kiemelt fontosságú, a tünet nélküli eltérések kimutatása lehetőséget ad az időben elkezdett kezelésekre, ami a gyermekek hosszú távú túlélésére és életminőségére is hatással van. A közelmúltban új noninvazív képalkotó technikák váltak elérhetővé lehetőséget adva a szubklinikai szervkárosodás korai felismerésére ebben a speciális betegpopulációban. Az össze foglalóban a krónikus vesebeteg gyermekeknél alkalmazható szubklinikai szervkárosodás diagnosztikai lehetőségeit tekintjük át.

Hypertonia és Nephrologia

Diasztolés diszfunkció vizsgálata és szövődményekkel való összefüggése hypertoniás betegekben

HATI Krisztina, POÓR Ferenc, VÁRALLYAY Zoltán

A hypertonia következtében kialakult diasztolés funkciózavarok (DD) összefüggésben állnak a balkamra-hypertrophia, a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) és a pitvarfibrilláció kialakulásával. A szerzők arra keresték a választ, hogy az általuk kezelt hypertoniás betegek körében életkori eloszlásban milyen arányban fordul elő balkamra-hypertrophia, milyen típusú diasztolés funkciózavarok észlelhetők és ezek milyen kapcsolatban állnak a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával. 2016 elejétől 28 hónap alatt a szakrendelőben a szerző által gondozott 100 esszenciális, kezelt hypertoniás beteg echokardiográfiás adatait elemezték. A megfigyelésből kizárták a csökkent pumpafunkciójú szívelégtelen, a billentyűbetegségben, a pulmonalis szívbetegségben szenvedő betegeket. A betegeket három korcsoportra osztották. 1972 és az után születettek (1. korcsoport), 1952 és 1971 között születettek (2. korcsoport), és 1952 előtt születettek (3. korcsoport). Echokardiográfiás vizsgálattal 2D, M-mód, pulzatilis Doppler-, szöveti Doppler-technikával vizsgálták az ejekciós frakciót (EF), a hátsó fal vastagságát, az E-A arányt és a septalis anuluson mért E/E’ nagyságát és Ea/Aa arányát. A balkamra-hypertrophia kimondásához a hátsó falvastagságot 12 mm-ben rögzítették. A diasztolés funkciózavarok diagnózisához a megfordult E-A arány alapján mondták ki a relaxációs zavart, a visszafordult -1 feletti E-A arány és az Ea/Aa 1 alatti értéke alapján a pszeudonormalizált mitralis beáramlást, és visszafordult, 1,5 feletti E-A arány és 15 feletti E/E’ érték alapján restriktív telődést véleményeztek. Korcsoportonként vizsgálták a balkamra-hypertrophia előfordulását és ezek összefüggését a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával. Az életkor előrehaladtával a várttal megegyezően nőtt a betegek száma. A korcsoportok között az ejekciós frakció tekintetében nem észleltek különbséget. A balkamra-hypertrophia előfordulása az életkorral nem egyenesen korrelált. A HFpEF előfordulása korcsoportonként megkétszereződött, a pitvarfibrilláció pedig korcsoportonként közel háromszoros, majd kétszeres emel - kedést mutatott. Fiatal életkorban relaxációs zavarnál súlyosabb diasztolés funkciózavart nem észleltek, középkorúakban a diasztolés funkciózavarok mindhárom változatát tapasztalták, de még dominált a relaxációs zavar, idősebb korban viszont a relaxációs zavar a pszeudonormalizált telődéssel megegyező számot mutatott. (Emelkedett töltőnyomás az idősebb betegek 50%-ában jelentkezett.) Ezt követően összevetették, hogy a balkamra-hypertrophia, a HFpEF és a pitvarfibrilláció hátterében hogyan oszlanak meg a diasztolés diszfunkció típusai. A HFpEF esetében észleltek egyenes arányú progressziót a diasztolés funkció romlásával, normális funkciónál nem fordult elő, restriktív zavarnál volt a legmagasabb az előfordulása. A balkamra-hypertrophia és a pitvarfibrilláció tekintetében nem volt egyenes arányú növekedés. A vizsgált hypertoniás betegek között az LVH, HFpEF és PF jelenléte mellett 90% és e feletti volt a DD valamelyik típusának előfordulása. A balkamra-hypertrophiát összevetve a HFpEF és a pitvarfibrilláció előfordulásával, a HFpEF hátterében szignifikánsan magasabb arányú a balkamra-hypertrophia előfordulása, mint pitvarfibrilláció mellett. HFpEF mellett a betegek kétharmada életkortól függetlenül pitvarfibrillál, a pitvarfibrilláló betegeknek viszont csak 43%-a diasztolés szívelégtelen. Ezek az értékek a DD és idősebb korban az emelkedett töltőnyomás nagy aránya miatt a szívelégtelenség szűrésére hívják fel a figyelmet, annak mielőbbi megelőzése érdekében. Az eredmények a pitvarfibrilláció stroke-prevenciója miatt is kiemelendő fontosságúak - 65 év felett és szívelégtelen betegeknél kortól függetlenül keresni kell a pitvarfibrillációt.

Lege Artis Medicinae

Őssejtkezelés akut myocardialis infarctust követően

NYOLCZAS Noémi, GYÖNGYÖSI Mariann

Az infarktus egyre korszerűbb kezelési lehetőségei ellenére igen komoly problémát jelent a myocardialis infarctust követően kialakuló bal kamrai remodellizáció és krónikus szívelégtelenség. Az ezeknek a megakadályozására rendelkezésünkre álló terápiás eszközök meglehetősen korlátozottak. A myocardium regenerálása őssejtkezeléssel ígéretes kezelési alternatívának tűnik. S bár az eredmények megerősítésére még feltétlenül szükség van nagy, randomizált, multicentrikus, kontrollált vizsgálatokra, számos állatkísérlet és kis esetszámú humán vizsgálat azt mutatta, hogy az akut myocardialis infarctust követő őssejtkezelés biztonságosan alkalmazható, képes csökkenteni az infarktus nagyságát, javíthatja a balkamrafunkciót és a myocardium perfúzióját. Az összefoglalóban áttekintést kívánunk nyújtani az őssejtkezelés során alkalmazható sejttípusokról, a kezelési lehetőségekről és a rendelkezésünkre álló klinikai vizsgálatok eredményeiről.

Lege Artis Medicinae

Alvás alatti légzészavarok és a keringési rendszere

VÁRDI Visy Katalin

A tanulmány az éjszakai légzészavarok akut és krónikus cardiovascularis hatásait vizsgáló kutatások leglényegesebb eredményeit foglalja össze. Az obstruktív alvási apnoe szindrómát belégzés alatti felső légúti occlusiok jellemzik, amely recurralo hypoxiát és ébredést okoz. A belégzési erőfeszítések akut hatása képen a vérnyomás két ellentétes irányú változása figyelhető meg. Az emelkedett negatív intrapleuralis nyomás a pulsus paradoxus mechanizmusának megfelelően csökkenti a vérnyomást, míg az apnoeterminatio miatt bekövetkező ébredések a vérnyomás emelkedését idézik elő. Az obstruktív apnoe miatt kialakuló hypoxia bradycardiát idéz elő, az ébredések kapcsán srio frekvencia-növekedés lép fel, amely további ritmuszavarok kialakulását okozhatja. Mindez összefüggésbe hozható azzal, hogy obstruktív alvási apnoeban szenvedő betegek között az átlagosnál nagyobb számban diagnosztizálható magas vérnyomás betegség, ritmuszavar és myocardialis infarctus.

Lege Artis Medicinae

Az akut coronariaszindrómák ellátásának minőségfelmérése

ZÖLLEI Éva, PAPRIKA Dóra, VINCZE Dóra, KOVÁCS Katalin, RUDAS László

BEVEZETÉS ÉS MÓDSZEREK - Az akut coronariaszindrómák ellátásának javítása érdekében tevékenységünk folyamatos ellenőrzése elengedhetetlen. Prospektív vizsgálatunkban nemzetközileg elfogadott minőségindikátorok segítségével adatbázist kívántunk létrehozni az osztályunkra akut myocardialis infarctus (1. csoport) és instabil angina (2. csoport) diagnózissal felvett betegek körében. EREDMÉNYEK - Az 1. csoport 173 betege közül 60% minősült thrombolysisre alkalmasnak. Közülük öt beteg nem részesült akut reperfúziós kezelésben, a többiek 74%-ánál szisztémás thrombolysist, 26%-ánál pedig primer PTCA-t végeztünk. A prehospitális idő 150 perc, az „ajtótól tűig” idő 30 perc, az első ballonfelfújásig eltelt idő 102 perc volt. A betegek 95%-a kapott acetilszalicilsav-készítményt, 79%-a β-blokkolót, 82%-a angiotenzinkonvertázenzim-inhibitort, 39%-a pedig koleszterincsökkentő kezelést. A 2. csoportba került 84 beteg többsége - mind a Braunwald-klasszifikáció, mind az Amerikai Kardiológus Kollégium és Társaság által ajánlott rizikóbecslés szerint - a magas rizikójúak kategóriájába esett. Ebben a csoportban 80 esetben végeztünk koronarográfiát. A revascularisatiót tekintve 43 esetben coronariaműtét, 30 esetben percutan ballontágítás történt, 18 esetben stentimplantációval kiegészítve. Acetilszalicilsav- készítményt 82 beteg kapott, kilenc beteg nem frakcionált heparint, 49 beteg alacsony molekulatömegű heparint, 15 beteg glikoproteinreceptor- blokkolót. Huszonegy beteg esetében használtunk intravénás nitrátot, 70 esetben β- receptor-blokkolót, szintén 70 esetben angiotenzin- konvertáz enziminhibitort és 57 esetben koleszterincsökkentő kezelést. MEGBESZÉLÉS - Az ellátás minőségügyi vizsgálata rendkívül hasznos saját tevékenységünk színvonalának, változásának, hibáinak és pozitívumainak felmérésére.