Lege Artis Medicinae

Az echokardiográfia szerepe az antikoaguláns kezelés indikációjának felállításában

TEMESVÁRI András1

1994. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(01 KLSZ)

Az echokardiográfiával kimutatható a szívben lévő emboliaforrás. Transthoracalis echokardiográfia elsősorban a bal kamrai thrombus kimutatására alkalmas. Transoesophagealis echokardiográfiával az emboliaforrás kimutatása sokkal sikeresebb, 41-65% a transthoracalis echo 14 37%-os találati arányával szemben. A transoesophagealis echokardiográfiával gyakrabban mutatható ki a bal pitvari és balfülcse-thrombus, bal pitvari spontán echokontraszt, bal pitvari myxoma, műbillentyűthrombosis, nyitott foramen ovale jobb-bal shunttel és pitvari septum aneurysma. Pulmonalis embolia esetén a jobb szívfélben levő thrombus, a pulmonalis törzsben, illetve jobb ágban levő embolia, a nyitott foramen ovale, valamint a következményként kialakuló pulmonalis hypertonia vizsgálható.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Bevezetés

FENYVESI Tamás

LAM-nak ezt a szupplementumát egy igen aktuális kérdés hozta életre. Az antithromboticus terápia a cardiovascularis betegek kezelésének előterébe került. A tartós antikoaguláns kezelés elsősorban kumarinszármazékok alkalmazását, a thrombocytaaggregáció-gátlás az acetilszalicilsav kiterjedt felhasználását jelenti. A kérdés aktualitása két oldalról közelíthető meg. Először: a fejlett világban az ischaemiás szívbetegség és a cerebrovascularis betegségek incidenciája ijesztően nagy.

Lege Artis Medicinae

Antithromboticus terápia cardiogen thromboemboliában

LENGYEL Mária

A cardiogen thromboemboliák primer és szekunder prevenciójában az antithromboticus terápia mindhárom módszerének van szerepe. A legnagyobb jelentőségű az antikoaguláns kezelés, amelynek indikációja ma már a nonvalvularis pitvarfibrilláció esetek többségére is kiterjed. A thrombocytaaggregáció-gátló terápia cardiogen thromboemboliában korlátozott értékű. Mindkét kezelés indikációjának bővülése a változatlan hatékonyság melletti fokozott biztonságtól várható, amit az adagok csökkentése, illetve a két módszer kombinációja tehet lehetővé. A thrombolysis mostanáig a jobb szívfél thromboemboliás betegségeire szorítkozott, ma egyre inkább előtérbe kerül a bal oldali műbillentyűk thrombosisának sokszor életmentő oldásában.

Lege Artis Medicinae

Antikoaguláns kezelés agyérbetegségekben

NAGY Zoltán

Az antikoaguláns kezelés gyakorlata, indikációs területe a cerebrovascularis betegek ellátásában még ma is vitatott. Remélhető, hogy a javuló diagnosztikai lehetőségek, a képalkotó eljárások kiterjedt alkalmazása, a haemostasis pontosabb vizsgálata és monitorozása, az egyre nagyobb számú multicentrikus vizsgálat segítségével jobban meg tudjuk határozni a kezelés feltételeit. Antikoaguláns kezelés beállítása indokolt lehet a stroke-prevencióban, elsősorban cardioembolisatio megelőzésére, azokban az esetekben, ahol a stroke valószínűsége magasabb, mint 5%, továbbá az agyi vénás thrombosisokban, valamint a mélyvénás thrombosisok megelőzésére. Progresszív ischaemiás stroke kezelésében az antikoaguláns adása ma még vitatott. A heparinnal (kumarinokkal, warfarinnal) folytatott kezelés tapasztalatai letisztultak, ezzel szemben a kis molekulasúlyú heparinok, heparinoidok alkalmazásáról jelenleg még nincs elég adat, széleskörű klinikai vizsgálat.

Lege Artis Medicinae

A kumarinterápia

PÉTERFY Miklós

A kumarinok nagyon hatékony antithromboticus szerek, súlyos vérzéses szövődmény nem gyakori. Használatuk során az elmúlt években ismereteink sokat fejlődtek. A terápiában létrejött változások a következők: a, kisebb dózisokat használunk, b, a laboratóriumi ellenőrzéseket standardizálták, s így ma már az antikoaguláns terápia az egész világon azonos módon mérhető, c, a kumarinterápia új indikációs területeit fedeztük fel, így a pitvari fibrilláció okozta emboliás stroke profilaxisát. A kumarinok gátolják a II., VII., IX., X alvadási faktorok és a protein C és S képződését. A kumarinok hatását a prothrombin idővel ellenőrizzük. A vizsgálatot úgy végezzük, hogy a rekalcifikált plazmához tromboplasztint adunk. Ezen alvadási tesztben a különféle tromboplasztinok különféle mértékben érzé kelik a kumarin indukálta alvadási faktorszint csökkenést. Bizonyos tromboplasztinok nagyon érzékenyek, mások érzéketlenek a faktorszintcsökkenés iránt. Azért, hogy a reagen sekkel végzett vizsgálatok összehasonlítha tóak legyenek, bevezették a Nemzetközi Nomralizációs Ráta (INR) fogalmát. A szerző a kumarinok mellékhatásait (vérzéses szövődmény, teratogenitás, kumarin bőrnekrózis) és néhány speciális problémát (diéta szerepe, kumarin rezisztencia, gyógyszer interakciók, heparin és kumarin együtt adás problémája, kumarinnal kezelt beteg műtéti előkészítése) is ismertet.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Az orális antikoagulálás új lehetősége a kardiogén eredetű stroke prevenciójában - Fókuszban a RE-LY vizsgálat

SZAPÁRY László

A kardiogén eredetű stroke-ok leggyakoribb oka a pitvarfibrilláció. E ritmuszavar gyakorisága az életkorral meredeken nő, az idős lakosság 10%-át érinti. A pitvarfibrilláció következtében kialakuló stroke legtöbbször súlyos, mortalitása magas. A ritmuszavarhoz társuló rizikófaktorok és az életkor alapján becsülhető meg a stroke fellépésének kockázata; az egyik legveszélyeztetettebb csoportot azok a betegek alkotják, akiknél pitvarfibrilláció áll fenn, és korábban tranziens ischaemiás attakot vagy stroke-ot szenvedtek el. A hatékony prevenciót a tartós antikoaguláns kezelés jelenti. A klinikai gyakorlatban évtizedek óta csak a K-vitamin-antagonista készítmények használatára van lehetőség. Ezek alkalmazásának számos korlátja van, a klinikusok éppen a magas stroke-rizikójú, idős betegeknél tartanak leginkább a rendelésüktől. Ennek következtében azoknak a betegeknek, akiknél pitvarfibrilláció miatt antikoaguláns kezelés indokolt, csak mintegy 50- 60%-a kap ilyen terápiát, és a kezelt betegeknek csupán fele éri el a cél-INR-tartományt. A warfarin több mint 50 évvel ezelőtti bevezetése óta az elmúlt években kerültek publikálásra a direkt trombininhibitor dabigatrannal végzett vizsgálatok adatai. Jelen közlemény a 2009-ben publikált, nemzetközi, III. fázisú RE-LY vizsgálat eredményeit tekinti át, amely a dabigatran etexilat preventív hatékonyságát értékelte pitvarfibrilláló betegeknél, terápiás dózisú warfarinnal összehasonlítva. Az eredmények alapján a dabigatran napi 2×110 mg-os dózisban alkalmazva a warfarinnal azonos, míg 2×150 mg-os dózisban annál szignifikánsan hatékonyabb védelmet biztosít a pitvarfibrillációhoz társuló stroke és szisztémás embolia ellen. Kitűnő preventív hatásán túl a dabigatrankezelés mellett szignifikánsan kevesebb intracranialis vérzés fordul elő, és csökkent az egyéb súlyos vérzések gyakorisága is. Az eredmények alapján a dabigatran valószínűleg meg fogja változtatni a jelenlegi kezelési paradigmát a pitvarfibrillációban szenvedő betegek stroke-prevenciójában. Bevezetésével jelentősen bővülhet a hatékonyan és biztonságosan kezeltek köre.

Lege Artis Medicinae

Az alvadásgátlás fejlődése az elmúlt két évtizedben

SAS Géza

Az utóbbi két évtizedben mind a profilaktikus, mind a terápiás alvadásgátlás jelentőségének fokozatos növekedését láthattuk. A trombózis megelőzésének jelentősége a sebészeti beavatkozások során, de az orvoslás egyéb területein is általánosan elfogadottá vált. A kis molekulatömegű heparinok bevezetése mérföldkövet jelentett ebből a szempontból. A hosszan tartó alvadásgátlás szükségessége köznapi problémává vált. Az alvadásgátlás különböző aktuális aspektusai és témái a jelenkori magyar orvosi irodalomban fellelhetők, ezért én napjaink orvoslásának két általános problémájára összpontosítok a témánk szemszögéből. Komoly gondot jelent az új, direkt hatású inhibitorokkal (anti-IIa, anti-Xa) kapcsolatos információk értékelése, továbbá a szerek megfizethetősége, különösen tartós alvadásgátló kezelés esetén. A klinikai adatokat és tapasztalatokat olyan betegekkel nyerték, akik távol állnak a mindennapi élet valóságos betegeinek a többségétől. Az antidotum hiánya is komoly problémát jelenthet ezeknél az új gyógyszereknél, mivel a sürgős közömbösítés szükségessé válhat, például súlyos vérzések, baleset alkalmával. Napjainkban az orvosi beavatkozások és gyógyszerek anyagi elérhetősége uralkodó szemponttá vált, ezért az új alvadásgátlók magas ára akadályozhatja a klinikai gyakorlatban való alkalmazásukat. Az új antikoagulánsokat kísérő optimista várakozások ellenére jelenleg arra kell törekednünk, hogy a ma elérhető hatásos, de megfizethető gyógyszerekkel minél szélesebb körben és egyre jobban kezeljük betegeinket.

Ideggyógyászati Szemle

A foramen ovale apertum és a cryptogen stroke kapcsolata. Retrospektív kórházi vizsgálat

BÖJTI Péter Pál, BARTHA Noémi Eszter, MAY Zsolt, BERECZKI Dániel, FÜLÖP Szilvia, SZAKÁCS ZOLTÁN, SZILÁGYI Géza

Célkitűzés - Az ischaemiás stroke-ok 23-25%-a a szokásos vizsgálatokkal ismeretlen kóreredetű, azaz cryptogen marad. Azonban ezek 25%-a a nemzetközi adatok alapján patogén foramen ovale apertumhoz (PFO) köthető. Retrospektív vizsgálatunk célja, hogy saját adatokkal is bizonyítsuk a PFO-hoz köthető stroke (PFO-RS) cryptogen stroke-ban (CS) betöltött hangsúlyos etiológiai szerepét és meghatározzuk az ischaemiás stroke-ok etiológiai megosz-lásának életkori különbségeit. Módszer - 2014-2015 friss ischaemiás stroke-eseteit ASCOD (Atherosclerosis, Small-vessel disease, Cardiac pathology, Other, Dissection) szerint klasszifikáltuk, megvizsgáltuk az etiológiai megoszlás életkori különbségeit (<40 év, 40-60 év, >60 év), illetve a CS-es betegek azonosítása után speciális ultrahang módszerekkel és a RoPE (Risk of Paradoxical Embolism) skála segítségével meghatároztuk a PFO-RS eseteket. Eredmények - A vizsgált időszakban ellátott 985 friss ischaemiás stroke 8,12%-a CS-nek, a vizsgált CS 41,38%-a PFO-RS-nek volt tartható. A PFO-RS előfordulása a fiatalokban jelentősen gyakoribb volt, mint az idősek körében, illetve megjelenési valószínűsége szignifikánsabban magasabb volt, mint korosztálytól való függetlenség esetén. Adataink alátámasztják a PFO-RS CS-ben betöltött hangsúlyos etiológiai szerepét, illetve bizonyítják, hogy a kontrasztos funkcionális-transcranialis Dopplernek a rutinkivizsgálás részét kell képeznie. Az ischaemiás stroke-ok korcsoportonkénti etiológiai megoszlása szignifikáns különbséget mutatott (p=0,000, df=14), melyhez a kisérbetegség, a cardiogen embolisatio, az egyéb patológiák, a disszekció, a CS és a PFO-RS is szignifikánsan hozzájárult. Eredményeink alapján fiatalokban elsősorban a ritkább, idősek esetén pedig inkább a klasszikus stroke-etiológiák jellemzőek.

LAM Extra Háziorvosoknak

Az alvadásgátlás fejlődése az elmúlt két évtizedben

SAS Géza

Az utóbbi két évtizedben mind a profilaktikus, mind a terápiás alvadásgátlás jelentőségének fokozatos növekedését láthattuk. A trombózis megelőzésének jelentősége a sebészeti beavatkozások során, de az orvoslás egyéb területein is általánosan elfogadottá vált. A kis molekulatömegű heparinok bevezetése mérföldkövet jelentett ebből a szempontból. A hosszan tartó alvadásgátlás szükségessége köznapi problémává vált. Az alvadásgátlás különböző aktuális aspektusai és témái a jelenkori magyar orvosi irodalomban fellelhetők, ezért én napjaink orvoslásának két általános problémájára összpontosítok a témánk szemszögéből. Komoly gondot jelent az új, direkt hatású inhibitorokkal (anti-IIa, anti-Xa) kapcsolatos információk értékelése, továbbá a szerek megfizethetősége, különösen tartós alvadásgátló kezelés esetén. A klinikai adatokat és tapasztalatokat olyan betegekkel nyerték, akik távol állnak a mindennapi élet valóságos betegeinek a többségétől. Az antidotum hiánya is komoly problémát jelenthet ezeknél az új gyógyszereknél, mivel a sürgős közömbösítés szükségessé válhat, például súlyos vérzések, baleset alkalmával. Napjainkban az orvosi beavatkozások és gyógyszerek anyagi elérhetősége uralkodó szemponttá vált, ezért az új alvadásgátlók magas ára akadályozhatja a klinikai gyakorlatban való alkalmazásukat. Az új antikoagulánsokat kísérő optimista várakozások ellenére jelenleg arra kell törekednünk, hogy a ma elérhető hatásos, de megfizethető gyógyszerekkel minél szélesebb körben és egyre jobban kezeljük betegeinket.

Ideggyógyászati Szemle

Transoesophagealis echokardiográfia stroke után

NAGY Lajos, SÁMOCYI Marianna, TARJÁN Jenő, GARZULY Ferenc

A szerzők stroke miatt idegosztályra felvett 40 beteget vizsgáltak transoesophagealis echokardiográfiával és transthoracalis echokardiográfiával. A stroke-ot a klinikai kép és a koponya-CT alapján kórismézték. 39 betegnél történt carotis duplex scan. A 40 beteg közül transoesophagealis echokardiográfiával 19 esetében találtak cardialis emboliaforrást, melyek közül 7 kétségtelen, 12 lehetséges emboliaforrásnak felelt meg. A transthoracalis echokardiográfiával csak 8 esetben lehetett a szívben emboliaforrást kimutatni. Carotis duplex scannel 8 betegnél találtak jelentős stenosist, 8-nál sclerosist stenosis nélkül. Mindkét csoportban 4 esetben cardialis emboliaforrás is igazolódott. A 8 pitvarfibrilláló beteg esetében a bal pitvari thrombus és a spontán echokontraszt volt gyakoribb a szinuszritmusban lévő betegekhez képest. A transoesophagealis echokardiográfia 3 betegnél befolyásolta az antikoaguláns terápiát. A szerzők vizsgálataik alapján a transoesophagealis echokardiográfiát stroke-betegek vizsgálatában szükségesnek tartják.