Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 54
Ideggyógyászati Szemle
1993. MÁRCIUS 20.
Az agyi vérátáramlás és áramlási sebesség mérése cisternalis infúzióval létrehozott koponyaűri nyomásfokozódásban
A szerzők egy olyan állatkísérletes modellről számolnak be, amely lehetővé tette számukra a transcranialis Doppler készülékkel mért áramlási sebesség és az agyi vérátáramlás összehasonlítását intracranialis nyomásfokozódásban. A koponyaűri nyomás fokozatos emelését mesterséges liquor cisterna magnába történő folyamatos infúzióval érték el, miközben az artéria carotis interna (ACI) intracranialis szakaszán áramlási sebességet, illetve az általa ellátott kéregben hidrogen polarográfiával agyi vérátáramlást mértek. Az autoreguláció alsó tartományában la perfúziós nyomás kisebb mint 90 Hgmmm), állandó pCO2 (PCO2=35+2 mmHg) mellett az arteria carotis internában mért áramlási sebesség és az ugyanezen oldali féltekében mért agyi vérátáramlás szoros összefüggést mutatott (0,86). A perfúziós nyomás 80 Hgmm-ről 40 Hgmm-re történő csökkentése alatt az agyi vérátáramlás és az áramlási sebesség állandó maradt, ami a cerebrovascularis rezisztencia jelentős csökkenésének, feltehetően a prekapilláris rezisztencia arteriolák kifejezett tágulásának volt köszönhető. Ha a perfúziós nyomás 40 Hgmm alá csökkent, további vazodilatáció már nem volt lehetséges, amint azt a cerebrovascularis rezisztencia emelkedése is jelezte. Eredményeik amellett szólnak, hogy a noninvazív és könnyen alkalmazható TCD vizsgálat a fenti feltételek mellett helyettesítheti a körülményes és költséges agyi vérátáramlásmérő módszereket, így az aktuális állapot megítélésében és a gyógykezelés hatásának nyomonkövetésében jól használható.
Ideggyógyászati Szemle
1988. JANUÁR 01.
Intraventricularis izo-ozmolaris glicerin hatása az agyszövet víz- és iontartalmára
Izo-ozmoláris (0,35 mol dm-3) glicerin 120 percig tartó kamrai infúziója 11 mosm dm~3-rel növelte meg a szérum ozmolaritást és hipernatrémáit hozott létre. A hemispheriumok víztartalma 0,9%-kal csökkent, s ez szignifikánsan eltért a kontroll értékektől (P<0,05). Az ugyanolyan feltételek mellet végzett d-glukoz (0,3 mól dm-3) vagy nátrium klorid (0,15 mól dm-3) adás nem hozott létre szignifikáns változást a szérum és agyszövet ion- és víz- tartalmában. A szerzők azt feltételezik, hogy a glicerin olyan kisebb adagokban is előnyösen befolyásolja a koponyaűri nyomás- és térfogat emelkedéseket, amelyek egyébként nem hoznak létre jelentős (20—25 mosm dm~3) ozmotikus különbséget a vér- és idegszövet között. Közvetett bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a glicerin, amellett, hogy elsődleges ozmotikus dehidráló szerként is hathat, az agyi ion- és térfogat szabályozásért felelős centrális neurohumorális rendszert is valószínűleg befolyásolja. Feltehetően a centrális és perifériás vasopressin elválasztás gátlása révén (amelyet a glicerin a liquor nátrium tartalmának redukálása útján hoz létre) is csökkenti az agyszövet víztartalmát.
Ideggyógyászati Szemle
1984. AUGUSZTUS 01.
A krónikus epiduralis vérzésről
Négy krónikus epiduralis haematoma miatt operált betegük kórtörténetét ismertetik. Az irodalom rövid áttekintése és saját megfigyeléseik alapján valószínűnek tartják, hogy a beható erő nagysága, a vérzés nagysága, elhelyezkedése, a beteg életkora, valamint a koponyaűri nyomásfokozódást kompenzáló mechanizmusok kapacitása, de legfőképp a vérzés eredete azok a tényezők, amelyek megszabják a klinikai tünetek korai, vagy késői jelentkezését. Felhívják a figyelmet az aktív diagnosztika fontosságára. Bár hazánkban még mindig az angiographia a döntő diagnosztikai segédeljárás, a számítógépes rétegvizsgáló (CT) elterjedésétől a kórkép felismerésének és eredményes kezelésének javulása várható.
Ideggyógyászati Szemle
1984. FEBRUÁR 01.
A külső kamrai drenázs szerepe a középvonali és hátsó koponyagödri térfoglalások kezelésében
A szerzők 54 középvonali, ill. hátsó koponyagödri térszűkítő folyamat kapcsán elvégzett kontrollált külső kamrai drenázs kedvező hatásáról számolnak be. A klinikai szempontok ismertetésén kívül az egyes koponyaűrinyomáscsökkentési lehetőségek előnyeit, ill. nehézségeit tárgyalják. Megállapítják, hogy a külső kamra drenázs hatásos módszer koponyaűri nyomás fokozatos normalizálására, s így igen hasznos kiegészítő eljárás műtét előtt, alatt és a posztoperatív szakban az agytörzsi és a hátsó koponyagödri daganatok kezelésénél.
Ideggyógyászati Szemle
1981. ÁPRILIS 01.
A subarachnoidalis vérzés és subarachnoidalis nyomásfokozódás hatása az arachnoidalis villusokra
A szerzők experimentálisán vizsgálták a SAV és nyomásváltozás hatását a subarachnoidalis villusokra SEM segítségével. A villusok felszíni struktúrája 50—60 víz-mm-es intracisternális nyomásnál volt megfigyelhető, nagyobb nyomással adott infúzió a villusok endothel borítását felszakította és azok belső struktúrája is vizsgálhatóvá vált sztereoszkóposan. A villusok felszínén mikrovillusokat, vacuolanyílásokat és intercelluláris nyílásokat figyeltek meg. Preformált tubulusokat, pórusokat nem találtak. Vizsgálataik megerősítik, hogy a SAV után a villusokat a vörösvértestek elzárhatják és ez is hozzájárul a vérzés utáni akut hydrocephalus kialakulásához.
Ideggyógyászati Szemle
1980. NOVEMBER 01.
Általános agyi vérkeringés vizsgálatok szerio-angiográfiával kísérletes koponyaűri nyomásfokozódás esetén
A szerző epiduralis hematoma modelljével, az ezt követő agykárosodás, cerebrális ödéma állapotában kísérletei során 25 alkalommal szerio-angiográfiával vizsgálta az agyi keringést. Közben folyamatosan mérte a koponyaűri nyomást, a sinus sagittalis superiorban a vénás nyomást és egyéb paramétereket. Vizsgálatai során azt találta, hogy az agyi keringés 40-45 Hgmm-es intracraniális nyomásérték mellett kezd romlani. Ezt követően az átáramlás károsodása folyamatosan együtt halad a koponyaűri nyomásfokozódással, majd megszűnik az agyi keringés, ha az intraeraniális nyomás megközelíti, vagy eléri az esetenkénti „aktuális” perfúziós nyomást.
Ideggyógyászati Szemle
1977. OKTÓBER 01.
A koponyatető spiculosus csontelváltozásával járó gyermekkori fibroxanthoma
A szerző 7 éves gyermeknél, traumát követően kialakult, gyorsan növekvő, koponyaűri nyomásfokozódást okozó, spiculosus csontelváltozással járó calvaria daganatot, fibroxanthomát ismertet. A tumort műtétileg eltávolították. Ismerteti a daganat által okozott csontelváltozás elkülönítő kórisméjét és a szövettani lelet birtokában is felmerülő elkülönítési nehézségeket. Röviden kitér a bemutatott daganat recidivahajlamára, mely miatt a korai műtéti megoldás indokolt.
Ideggyógyászati Szemle
1977. FEBRUÁR 01.
Az EEG szerepe a koponyaűri térfoglaló folyamatok diagnosztikájában
A szerző összefoglalja a koponyaűri térfoglaló folyamatok EEG jeleit, a teszt vizsgálatokat, rámutat azok lehetőségeire és határaira. Részletesen foglalkozik a tumor - epilepsia - epileptiform tevékenység problémájával. Kitér az extra- és intracerebralis daganatok elkülönítésének lehetőségeire, valamint az agydaganat, agyvérzés, agytályog elkülönítő kórismézésének a kérdésére.
Ideggyógyászati Szemle
1975. MÁJUS 01.
A koponyaűri nyomás periodikus változásai folyamatos grafikus regisztrátumokban csecsemőkön
Szerzők az iutracranialis nyomásról 21 csecsemőn folyamatos polygraphiás regisztrátumokat készítettek. Megállapították, hogy a légzés okozta nyomásingadozás alacsony koponyaűri nyomásnál nagyobb, magasabb nyomásnál kisebb. A koponyaűri nyomás emelkedésével párhuzamosan nemcsak a pulzushullámok amplitúdója nőtt, hanem a B-hullámoké is. Hydrocephalusos csecsemőkön is rendszeresen kimutattak A-hullámokat, melyek alakja az életkor sajátosságainak megfelelően módosult.
Ideggyógyászati Szemle
1975. ÁPRILIS 04.
Alvásfázisok és koponyaűri nyomásváltozások összefüggése teljes éjszakai regisztrátumokban intracranialis hypertensióval járó folyamatokban csecsemő- és kisdedkorban
Szerzők 14 hypertensív állapotban szenvedő csecsemőn, illetve kisdeden végeztek tartós subduralis és intraventricularis nyomásmérést, valamint egyidejű teljes éjszakai polygraphias regisztrálást. SWS-ben a koponyaűri nyomás alacsonyabb volt, mint REM-ben és a lassú alvás 2. stádiumában rendszerint 1—2 perc alatt lejátszódó lassú ingadozást mutatott, melyek kapcsolatban állottak az EEG görbén látható magas amplitúdójú lassú hullámcsoportokkal. A REM kialakulásakor az EEG változással párhuzamosan a kamrabeli nyomás emelkedik, az alvás alatt észlelhető legmagasabb értéket éri el, ami kisebb ingadozásoktól eltekintve a paradox fázis egész ideje alatt magas marad (A-hullám). A RÉM fázisos jelenségei a nyomásértékeket nem befolyásolják. Megállapítható, hogy az alvás alatti elektromos változások és a kamrabeli nyomásváltozások sok tekintetben összetartozást mutatnak, ezért feltételezhető hogy mindkét biológiai változás sorozatért közös szabályozó tényezők lehetnek felelősek.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.