Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 54

Ideggyógyászati Szemle

2001. NOVEMBER 01.

Zárt koponyasérülés okozta agyi víztérváltozások vizsgálata MR-rel

BARZÓ Pál, CZIGNER Andrea, MARMAROU Anthony, FATOUROS Panos, CORWIN Frank, KOJI Hayasaki

A súlyos koponyasérülést követő agyödémának a koponyaűri nyomásfokozódásban játszott szerepe és ezek hatékony kezelése jelenleg sem tisztázott. Az eddigi feltételezésekkel ellentétben a szerzők azt a hipotézist állították fel, hogy az agyduzzadásért elsősorban a komplex neurotoxikus folyamatokat követő intracelluláris folyadékfelszaporodás tehető felelőssé.

Ideggyógyászati Szemle

2000. JANUÁR 01.

Az endoszkópos ventriculostomia jelentősége a hydrocephalus kezelésében

VETŐ Ferenc, HORVÁTH Zoltán, KÖVÉR Ferenc, DÓCZI Tamás, VADON Gábor

1994. november l. és 1998. október 31. között 110 endoszkópos Ill. kamrai ventriculostomiát végeztünk. Ez lehetővé teszi, hogy pontosan kijelölhessük a beavatkozás valódi értékét a különböző típusú hydrocephalusok kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

1998. JANUÁR 01.

Malignus agydaganatokat kísérő ödéma methylprednisolon kezelése

VITANOVICS Dusán, ÁFRA Dénes

Az agydaganatokat kísérő ödéma gyakran fontos szerepet játszik az intracranialis nyomásfokozódás és góctünetek létrejöttében. Kortikoszteroidok - gyakran nagy dózisú - alkalmazása az ödémát jelentősen csökkentheti. Erre a célra leginkább dexamethason használatos, de nem ismeretlen a vízoldékony methylprednisolon terápiás hatása sem.

Ideggyógyászati Szemle

1996. NOVEMBER 20.

A perfúziós technika alkalmazása az idegsebészeti anesztéziában (II. Rész)

HUDVÁGNER Sándor, SZENOHRADSZKY Katalin, VIDA Gabriella, DÓCZI Tamás

A retrospektív analízis 1300 idegsebészeti intravénás perfúziós narkózis adatainak elemzése alapján megállapítja, hogy a propofol-fentanyl-vecuron narkózis módszerének alkalmazása szignifikánsan csökkentette az ébredési időt, a posztoperatív hányás és az izomremegés gyakoriságát. Nem növelte sem a normális, sem a (műtét előtti) magas koponyaűri nyomást, sőt az utóbbi esetekben csökkenési trend volt megfigyelhető. A betegek, különösen az idősek, e módszert jól tolerálták, kellemes elalvásról és ébredésről számoltak be. Az esetek 95%-ában az ébredés gyors, tiszta tudatú volt. Más narkózistechnikák (kombinált balanszírozott anesztézia és perfúziós ataranalgézia) adatainak öszehasonlítása alapján a propofol szignifikánsan előnyösebbnek bizonyult. A tapasztalatok szerint a propofollal végzett idegsebészeti anesztézia igen jó, használata javasolt.

Ideggyógyászati Szemle

1996. MÁRCIUS 20.

Intracranialis respiratoricus hámcysták: két eset ismertetése

VARGA Zs, VAJTAI I, BODOSI M, VÖRÖS E

A szerzők két szokatlan szövettani megjelenésű leptomeningealis cystáról számolnak be. A cysták, melyek egyike egy-, a másik többrekeszű volt, a bal Sylvius-árok lágyagyhártya-kettőzetéből indultak ki. A tünetek mindkét esetben koponyaűri térszűkítő folyamatra utaltak. Mindkét cystát sebészileg távolították el. Mikroszkópos vizsgálattal a cysták falát legnagyobbrészt a légutak nyálkahártyájára emlékeztető többmagsoros csillószőrös hengerhám, illetve el nem szarusodó laphám bélelte. Ependymaszigetek csak gócokban voltak fellelhetők. A hámsejtek jellegzetes immunfenotípust és helyenként nyáktermelést mutattak. Az intracranialis respiratoricus hámcysták rendkívül ritkák. Míg a gerinccsatorna hasonló szerkezetű cystái valószínűleg dysontogén eredetűek, koponyaűri megjelenésük leginkább a cysta tágulása nyomán a meningothelben létrejött metaplasiával magyarázható.

Ideggyógyászati Szemle

1995. JANUÁR 01.

KISAGY-HÍD SZÖGLETI ELSŐDLEGES LAPHÁMRÁK ESETISMERTETÉS

TARJÁNYI János, TISZLAVICZ László, BARÁTH Barna

A szerzők jobb kisagy-híd szögleti elsődleges laphámrák miatt operált betegük esetét mutatják be. Az irodalomból összegyűjtött és gondosan szelektált esetek alapján elemzik e ritka daganattípus jellegzetességeit. A jóindulatú koponyaűri epidermoid cysták rosszindulatú fejlődésének esélye ismeretében ajánlják e tumorok lehetőség szerinti teljes eltávolítását.

Ideggyógyászati Szemle

1995. JANUÁR 01.

A BENIGNUS INTRACRANIALIS HYPERTENSIO EREDETE ÉS KLINIKUMA

GÁCS Gyula

A benignus intracranialis nyomásfokozódás vagy pseudotumor cerebri kórképének körvonalai ma is bizonytalanok. Elmosódnak a határok az „idiopathiás" és a másodlagos esetek között. Úgy látszik, hogy a másodlagos csoport leggyakoribb patomechanizmusa az intracranialis sinus-, illetve venathrombosis, s ez a tünetcsoport megítélését és vizsgálati stratégiáját új megvilágításba helyezi.

Ideggyógyászati Szemle

1993. SZEPTEMBER 20.

A központi idegrendszeri tuberculosisról két eset kapcsán

MADARAS Sándor, SZABÓ Árpád, KORDÁS Mariann, SZEIFERT György

A szerzők egy intracranialis és egy spinalis neurotuberculosis esetét ismertetik. Az intracranialis forma epilepsziás rohamokkal kezdődött, majd koponyaűri nyomásfokozódással folytatódott. A koponya-CÍ halánték- és homloklebenyi, a convexitáson elhelyezkedő, jelentős tömeghatással rendelkező térszűkítő folyamatot mutatott ki. A spinalis eset Th XI. extraduralis szövetszaporulatként jelentkezett. Mindkét esetben műtét történt, a makroszkóposan tumornak imponáló laesiókat eltávolították. A kórszövettani vizsgálat tuberculomákat igazolt. Az elsődleges fertőzést nem sikerült kimutatni.

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁRCIUS 20.

Az agyi vérátáramlás és áramlási sebesség mérése cisternalis infúzióval létrehozott koponyaűri nyomásfokozódásban

BARZÓ Pál, DÓCZI Tamás, CSETE Klára, BUZA Zoltán, BODOSI Mihály

A szerzők egy olyan állatkísérletes modellről számolnak be, amely lehetővé tette számukra a transcranialis Doppler készülékkel mért áramlási sebesség és az agyi vérátáramlás összehasonlítását intracranialis nyomásfokozódásban. A koponyaűri nyomás fokozatos emelését mesterséges liquor cisterna magnába történő folyamatos infúzióval érték el, miközben az artéria carotis interna (ACI) intracranialis szakaszán áramlási sebességet, illetve az általa ellátott kéregben hidrogen polarográfiával agyi vérátáramlást mértek. Az autoreguláció alsó tartományában la perfúziós nyomás kisebb mint 90 Hgmmm), állandó pCO2 (PCO2=35+2 mmHg) mellett az arteria carotis internában mért áramlási sebesség és az ugyanezen oldali féltekében mért agyi vérátáramlás szoros összefüggést mutatott (0,86). A perfúziós nyomás 80 Hgmm-ről 40 Hgmm-re történő csökkentése alatt az agyi vérátáramlás és az áramlási sebesség állandó maradt, ami a cerebrovascularis rezisztencia jelentős csökkenésének, feltehetően a prekapilláris rezisztencia arteriolák kifejezett tágulásának volt köszönhető. Ha a perfúziós nyomás 40 Hgmm alá csökkent, további vazodilatáció már nem volt lehetséges, amint azt a cerebrovascularis rezisztencia emelkedése is jelezte. Eredményeik amellett szólnak, hogy a noninvazív és könnyen alkalmazható TCD vizsgálat a fenti feltételek mellett helyettesítheti a körülményes és költséges agyi vérátáramlásmérő módszereket, így az aktuális állapot megítélésében és a gyógykezelés hatásának nyomonkövetésében jól használható.