Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 54
Ideggyógyászati Szemle
1974. JÚLIUS 01.
Adatok a lymphoid leukaemiák központi idegrendszeri szövődményeinek elemzéséhez
A szerzők három lymphoid leukaemiás esetük idegrendszeri szövődményeit ismertetik. Az első acut lefolyású esetben körülírt, atypusos óriássejtes gliomát észleltek a frontális lebeny fehér állományában az agy lymphoblastos infiltratioja nélkül, valamint egy néma angiomát a kisagy vermisében. 2. esetünk 11 hónapos lefolyású volt. A betegség 8. hónapjában meningealis szóródást észleltek, amely recidivált és subarachnoidális vérzéssel szövődött. A beteget acut koponyaűri nyomásfokozódás következtében vesztettek el. 3. esetünket 24 hónapja követik. Az észlelés 16. hónapjában jelentkezett az első meningealis szórás, amelyet a rendszeres intrathecalis kezelés ellenére 2 kisebb és egy erősebb recidiva követett. Második és harmadik esetünkben a liquor sejtkép alakulását rendszeres fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal követték. Hangsúlyozzák a korai diagnosis fontosságát, valamint a cytogramm készítésének jelentőségét a betegség prognosisának és a kezelés effectusának megítélésében. A szerzők a kombinált (craniális besugárzás és intrathecalis cytostaticus) kezelés mellett foglalnak állást. Második és harmadik esetünkben maglefűződéseket találtak, amelyeket az Arnold által leírt „indirect fragmentálódás”-sal azonosítanak és a tumorosán átalakult sejtek osztódási zavaraként értékelnek.
Ideggyógyászati Szemle
1973. SZEPTEMBER 01.
Ventriculo-atrialis shunt a subarachnoidalis vérzés kezelésében
Szerzők 5 betegnél alkalmazták a subarachnoidalis vérzés utáni akut szakban a ventriculo-atrialis shuntot a koponyaűri nyomásfokozódás csökkentése céljából, 4 esetben jó eredménnyel. Egy beteg meghalt, akinél a communicans anterior aneurysmájának vérzése a III. kamrába tört. A subarachnoidalis vérzés okozta hydrocephalus és nyomásfokozódás megszüntetésére súlyos állapotban levő betegek kezelésében a ventriculo-atrialis shuntot hasznos eszköznek látják.
Ideggyógyászati Szemle
1964. AUGUSZTUS 01.
Kísérleti adatok a koponyaűri nyomásfokozódás kórtanához
A koponyaűri nyomásfokozódás (továbbiakban KNyF) klinikai tüneteinek változékonysága, a subjectiv panaszok sokfélesége a pathomechanismus igen complex voltára utalnak.
Ideggyógyászati Szemle
1963. DECEMBER 01.
Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differenciáldiagnosztikájához II. rész
Több mint 2000 eset (1690 intracranialis térszűkítő folyamatok és 320 egyéb agyi betegség) kapcsán igyekeztünk megállapítani az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájának eredményeit, hibaforrásait, illetve jellegzetességeit. I. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikus eredményei nem kielégítőek, az átlagosnál rosszabbak. A téves diagnosisok gyakorisága, a definiciótól függően, 34-86% között mozog. II. A diagnosztikus tévedések leggyakoribb okai : 1. Idős egyénekben fellépő idegrendszeri tüneteket, az előrehaladott életkor alapján, a vizsgáló ab ovo involutiós-vascularis elváltozásokra vezeti vissza, nem gondol részűkítő folyamatok lehetőségére, ilyen irányú vizsgálatok szükségességére. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok tüneteinek felismerését az előrement senilis involutiós elváltozások megnehezítik. A vizsgáló figyelmét elkerüli a folyamat jellegének és progressziójának megváltozása. 3. A pangásos papilla hiányának túlértékelése, annak a ténynek fel nem ismerése, hogy az intracranialis térszűkítő folyamatok átlagosan az esetek 1/3-ában, idősebb korban az esetek 4/5-ben nem járnak szemfenéki pangással. 4. Az intracranialis nyomásfokozódás általános tüneteit – részben a pangásos papilla hiánya folytán – a vizsgáló nem ismeri fel s vascularis, involutiós folyamat következményének véli. III. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikailag értékelhető jellegzetességei : 1. A progressio a térszűkítő folyamatok milyenségétől függ. A többségükben malignus tumorok lefolyása típusos (viszonylag gyors és egyenletes rosszabbodás). A ritkább benignus térszűkítő folyamatok lefolyása, a fiatalabbakéhoz képest, atípusos : a progressio erősen meglassúbbodott, a nyomásfokozódásos tünetek csak későn vagy egyáltalán nem alakulnak ki. - Senilis involutio és intracranialis térszűkítő folyamatok együttes fennállására a kétfázisú progressio lehet jellemző: a kezdetben többgócú, unduláló tünetek után egyre dominálóbbá válik az egygócúság és az egyenletes súlyosbodás. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb korban is téraránytalansághoz vezetnek. Utóbbit a senilis involutio általában nem csak a ritka benignus térszűkítő folyamatok esetében) befolyásolja. Ennek megfelelően a nyomásfokozódás általános tünetei – a pangásos papilla kivételével - idősebbekben csak kevéssel ritkábbak, diagnosztikailag hasonlóan értékelhetők, mint fiatalabb korban. 3. Idősebb korban a pangásos papilla jellemzően ritkább, jelenléte vagy hiánya, illetve súlyossága még kevésbé representálja az intracranialis nyomás fokozódást, mint fiatalabbakban. - Szemfenék pangás 60 év felett csak gyorsan progrediáló nyomásfokozódás alkalmával alakul ki. A pangás hiánya idősebb korban részben a térszűkítő folyamatok localisatiós megoszlására, részben scleroticus érfalelváltozásokra látszik visszavezethetőnek. 4. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra egyrészt a focalis rohamtípus dominantiája, illetve a centrencephalis epilepsia hiánya, másrészt a csökkent generalisatiós hajlam látszik jellemzőnek. 5. A psychés zavarok előfordulása térszűkítő folyamatok szempontjából idősebb korban nem értékelhető. Gyakoriságuk nem a térszűkítő folyamatokra, hanem az életkorra jellemző. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra a liquor gyakoribb és kifejezettebb fehérjeemel kedése jellemző. A negatív liquorleletet jobban értékesíthető térszűkítő folyamatok ellen, a 60 mg százalékon felüli fehérjetartalom térszűkítő folyamatok mellett mint fiatalabb korban.
Ideggyógyászati Szemle
1962. JÚLIUS 01.
A koponyaűri nyomásfokozódás konzervatív kezelésének s a dehydráló szerek hatásmechanizmusának kérdései
A koponyaűri nyomásfokozódás végleges vagy legalábbis tartós leküzdése az alapbetegségként szereplő elváltozások természeténél fogva legtöbbször sebészi: a daganat, tályog, haematoma vagy traumás esetekben a roncsolt agyrészlet eltávolítása; a liquorcirculatiót gátló akadály megszüntetése vagy megkerülése ; inoperabilis folyamatoknál a koponya s az agyburkok megbontása útján külső, vagy agyrészletek feláldozásával belső decompressio létesítése.
Ideggyógyászati Szemle
1961. NOVEMBER 01.
Agyalapi lipoma esete
A szerző meningitis basilaris tüneteit utánzó intracranialis lipoma esetét ismerteti. Ennek kapcsán áttekinti a koponyaüri lipomák irodalmát, ismerteti a közölt esetek localisatióját és foglalkozik a genesissel.
Ideggyógyászati Szemle
1961. MÁJUS 01.
A subduralis hydromák
A szerzők részletesen ismertetik hét hydroma név alatt összefoglalt subduralis folyadékgyülem miatt operált betegüket. Megállapítják, hogy a hydroma elnevezés inkább összefoglaló megjelölés, mint önálló nosológiai egység. Elsősorban a klinikai gyakorlat követelményeit és eredményeit szem előtt tartva eseteiket három csoportba sorolják a kórlefolyás, kórbonctani elváltozás és a feltételezhető pathogenesis alapján: 1. Koponyatraumához csatlakozó acutan vagy subacutan fellépő intracranalis nyomásfokozódás tüneteivel járó hydromák. 2. A chronicus subduralis haematomával azonos pathológiai elváltozást mutató vastag, tokos subduralis folyadékgyülemet, melyeket a subduralis haematoma régi inveterált alakjának tekintenek. 3. A chhronicus lefolyású, határozott tokkal nem bíró, gyakran víztiszta folyadékgyülemek, melyek intracranialis térszűkületre jellemző tünetekkel vagy panaszokkal nem járnak. Az 1-2. csoport az ismertetett meggondolások alapján műtétet igényel, a 3. alakban - mely általában mellékletként kerül felfedezésre - műtéti beavatkozás nem indokolt.
Ideggyógyászati Szemle
1961. JANUÁR 01.
Ureverttel szerzett tapasztalataink, Beszámoló műtéti megfigyeléseinkről
A szerzők ismertetik az Ureverttel, egy új koponyaűri nyomáscsökkentő szerrel szerzett tapasztalataikat. A készítményt 7 betegnél agydaganat (4), illetve rupturalt aneurysma (2), valamint subduralis haematoma (1) okozta fokozott intracranialis nyomás csökkentése céljából alkalmazták. Megfigyeléseik szerint az Urevert könnyen kezelhető és pontosan adagolható dehydratáló szer. A fokozott koponyaűri nyomás csökkentésére kiválóan alkalmas. Hatása 1-2 órán belül éri el a maximumát, tehát elsősorban műtéti előkészítésképpen adható. Kellemetlen mellékhatását nem észlelték. Indicatiós területe széles, contraindicatiót az activ intracranialis vérzések és a különböző súlyos máj- és vesemegbetegedések jelentenek.
Ideggyógyászati Szemle
1961. JANUÁR 01.
Intravenás urea: új szer a koponyaűri nyomás fokozódás kezelésében
Tapasztalataink, melyeket az esetek kis száma miatt előzetes közlemény formájában ismertettünk, arra utalnak, hogy az i. v. urea a koponyaűri nyomásfokozódás kezelésében a hypertoniás oldatoknál (dextrose stb.) lényegesen hatásosabb és megbízhatóbb eszközünk lesz. Mellékhatás-mentes hazai készítmény kidolgozása jelenleg folyik ; a továbbiakban ennek nagyobb anyagon történő klinikai kipróbálásáról és a hatásmechanizmussal kapcsolatos vizsgálatokról kívánunk beszámolni.
Ideggyógyászati Szemle
1960. JÚNIUS 01.
Koponyaűri érszűkítő folyamatot okozó, solitaer granuloma formájában megjelenő felnőttkori toxoplasmosis
Fiatal felnőtt leányban, kezdetben psychés tünetekkel járó, időnként magas lázas állapotot okozó, két évig tartó, halálos kimenetelű acquirált toxoplasmosis esetét ismertettük. Jellegzetessége, hogy a klinikai tünetek a végstadiumban koponyaűri térszűkítő folyamatra utaltak és műtét kapcsán tumorszerű granulomát távolítottunk el a bal agyfélteke temporalis lebenyéből. Szöveti vizsgálattal az elváltozás toxoplasma pseudocystákat tartalmazó granulomának bizonyult, melyet „granuloma toxoplasmoticum solitarium cerebri” néven jelölünk. Betegünk ismertetése a toxoplasmosisnak eddig ismert neurológiai vonatkozásait gyarapítja, emellett megadja annak lehetőségét, hogy serdülő, vagy felnőtt korban jelentkező chronicus meningitisek, sőt toxicus delirosus állapotok hátterében toxoplasmosisra gondoljunk.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.