Ideggyógyászati Szemle - 1988;41(01)

Ideggyógyászati Szemle

1988. JANUÁR 01.

A Doppler spektrum analízis jelentősége az extracranialis carotis rendszer betegségeinek kórismezésében I. rész

DR FAZEKAS András

A tanulmány első részében a szonográfiás vizsgálatok elvét, valamint az irodalmi adatok áttekintése alapján a Doppler spektrum analízis diagnosztikai értékét tárgyalja az extracranialis carotis rendszer elváltozásainak kimutatásában.

HUN 1988;41(01)

Ideggyógyászati Szemle

1988. JANUÁR 01.

A Doppler spektrum analízis jelentősége az extracranialis carotis rendszer betegségeinek kórismézésében II. rész

DR FAZEKAS András

Szerző a carotis rendszer ischaemiás betegségeinek diagnosztikájában alkalmazott új, non-invazív módszerrel — Doppler spektrum analízissel — szerzett tapasztalatairól számol be. A vizsgálat szenzivititása 91,8%, specificitása 85,7%, validitása 88,6%, prediktivitása 84,9% (300 betegen 105 esetben angiográfiával kontrollált eredmények). A spektrum kvalitatív és kvantitatív jellemzői alapján elsősorban a negatív esetek és a hemodinamikailag jelentős szűkületek kórismézésében bizonyult hasznos eljárásnak.

HUN 1988;41(01)

Ideggyógyászati Szemle

1988. JANUÁR 01.

Az I típusú Arnold—Chiari maiformáció, műtétileg kezelt betegeink utánvizsgálati eredményeinek tükrében

DR MÉSZÁROS István, DR KÖVÉR Ferenc

A szerzők a klinika 15 éves anyagából a műtéttel kezelt Arnold—Chiari I malformatios betegeik feldolgozása kapcsán elemzik a kórismézés lehetőségeit, a műtéti megoldásokat és ismertetik a műtét utáni késői utánvizsgálati eredményeket. A kórismét szinte minden esetben a csontos malformatio (basalis impressio) jelenléte segítette elő. A műtét után az alig változott neurológiai status ellenére a betegek szubjektív megítélésük szerint javultak, többségük önellátó lett. A járásképtelen betegek (3) közül kettő járóképessé vált. A szerzők az utánvizsgálatok eredménye alapján felhívják a figyelmet a kórkép kimutatásának fontosságára olyan esetekben is, amidőn a csontos fejlődési zavar hiányzik.

HUN 1988;41(01)

Ideggyógyászati Szemle

1988. JANUÁR 01.

Intraventricularis izo-ozmolaris glicerin hatása az agyszövet víz- és iontartalmára

DR DÓCZI Tamás, DR SZERDAHELYI Péter, DR JOÓ Ferenc, DR KUNCZ Ádám, DR BODOSI Mihály

Izo-ozmoláris (0,35 mol dm-3) glicerin 120 percig tartó kamrai infúziója 11 mosm dm~3-rel növelte meg a szérum ozmolaritást és hipernatrémáit hozott létre. A hemispheriumok víztartalma 0,9%-kal csökkent, s ez szignifikánsan eltért a kontroll értékektől (P<0,05). Az ugyanolyan feltételek mellet végzett d-glukoz (0,3 mól dm-3) vagy nátrium klorid (0,15 mól dm-3) adás nem hozott létre szignifikáns változást a szérum és agyszövet ion- és víz- tartalmában. A szerzők azt feltételezik, hogy a glicerin olyan kisebb adagokban is előnyösen befolyásolja a koponyaűri nyomás- és térfogat emelkedéseket, amelyek egyébként nem hoznak létre jelentős (20—25 mosm dm~3) ozmotikus különbséget a vér- és idegszövet között. Közvetett bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a glicerin, amellett, hogy elsődleges ozmotikus dehidráló szerként is hathat, az agyi ion- és térfogat szabályozásért felelős centrális neurohumorális rendszert is valószínűleg befolyásolja. Feltehetően a centrális és perifériás vasopressin elválasztás gátlása révén (amelyet a glicerin a liquor nátrium tartalmának redukálása útján hoz létre) is csökkenti az agyszövet víztartalmát.

HUN 1988;41(01)