Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 53

Magyar Immunológia

2004. FEBRUÁR 15.

Az MR-vizsgálatok szerepe és helye a juvenilis dermatomyositis diagnosztikájában

CONSTANTIN Tamás, PONYI Andrea, BALÁZS György, SALLAI Ágnes, DANKÓ Katalin, FEKETE György, KARÁDI Zoltán

A juvenilis idiopathiás inflammatoricus myopathiák a klinikus számára diagnosztikai és terápiás szempontból igazi kihívást jelentõ kórképek. A kórkép lehetõségét többnyire a proximális izomgyengeség, a jellegzetes bõrtünetek és az emelkedett szérumizomenzim-szintek vetik fel. A diagnózis felállítását általában invazív vizsgálatok (EMG, izombiopszia) elõzik meg. Számos beteg esetében azonban az egyértelmű klinikai gyanú ellenére - a karakterisztikus bõrtünetek jelenléte és a proximális típusú izomgyengeség - sem jutunk definitív diagnózishoz a kivizsgálás során.

Magyar Immunológia

2003. ÁPRILIS 20.

Alfa-fodrin elleni autoantitestek elõfordulása Sjögren-szindrómás betegeinknél

SZÁNTÓ Antónia, CSÍPŐ István, ZEHER Margit

A szerzõk a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum III. Sz. Belklinikájának Klinikai Immunológiai Tanszékén gondozott, primer- és szekunder Sjögren-szindrómás, valamint rheumatoid arthritisben és szisztémás lupus erythematosusban szenvedõ betegeknél vizsgálták - egészséges kontrollokhoz viszonyítva - a 120 kDa molekulatömegű, α-fodrin elleni IgA és IgG típusú autoantitestek jelenlétét.

Lege Artis Medicinae

2002. SZEPTEMBER 20.

A krónikus májbetegségek gyógyszeres kezelésének lehetőségei

HAGYMÁSI Krisztina, LENGYEL Gabriella, FEHÉR János

Az idült májbetegségek körébe az alkohol és gyógyszer okozta toxikus károsodás, a nem alkoholos steatohepatitis, a hepatitis B- és a hepatitis C-vírusok által okozott krónikus hepatitisek, az autoimmun (primer biliaris cirrhosis, primer sclerotisalo cholangitis, autoimmun hepatitisek) és az anyagcsere-betegségek (haemochromatosis, Wilson-kór) tartoznak.

Lege Artis Medicinae

2002. MÁRCIUS 20.

Lokális és generalizált osteoporosis autoimmun polyarthritisekben

TÓTH EDIT

A szerző összegzi az elmúlt évek irodalmi adatait az autoimmun polyarthritisekhez társuló osteoporosisról. A csontvesztés kiterjedése alapján lokális és generalizált forma különböztethető meg. Az ízületeket övező paraarticularis osteoporosis régóta ismert, azonban nagyságára és a kiváltásában szerepet játszó tényezőkre a modern vizsgálóeljárások világítottak rá.

Lege Artis Medicinae

2000. FEBRUÁR 01.

A mellékvesekéreg csökkent működésében manifesztálódó juvenilis haemochromatosis

VÁRKONYI Andrea, KOLLAI Géza, ROMCSIK László, MÜZES Györgyi, TULASSAY Zsolt, TORDAI Attila, ANDRIKOVICS Hajnalka, PETER Kaltwasser Joachim, SEIDL Christian

A juvenilis haemochromatosis ritka, autoszomális recesszív módon öröklődő, fiatal felnőttkorban jelentkező megbetegedés, amelyet az időskorban manifesztálódó, szintén genetikusan determinált formával, az úgynevezett adult típusúval egyező módon a vas korlátlan felszívódása és a parenchymás szervekben történő lerakódása jellemez. Főként a máj, a lép, a pancreas, a szív és a bőr érintett. Ritkán a hypophysis is károsodik, ilyenkor szekunder módon gonadalis hipofunkció alakul ki. ESETISMERTETÉS - Bemutatott betegünk esetében primer adrenalis hipofunkció hátterében igazoltuk a juvenilis haemochromatosis fennállását. A szív érintettsége már a diagnózis megállapításakor kimutatható volt, míg a máj szövettani vizsgálatával fokozott vastárolás nem volt igazolható, szerkezete ép volt. Genetikai analízis segítségével megállapítottuk, hogy betegünk nem hordozza a genetikai haemochromatosis HFE-génjének C282Y mutációját, míg a H63D-mutációra nézve heterozigótának bizonyult. Hormonpótló kezelés és rendszeres vérlebocsátás mellett a beteg panaszmentes. KÖVETKEZTETÉS - Az adult típusú haemochromatosis szempontjából kórjelző C282Y mutáció hiánya alapján valószínűsíthető a juvenilis haemochromatosis kórképe, amelynek hát terében egy másik gén eltérése feltételezhető.

Ideggyógyászati Szemle

2000. JANUÁR 01.

Válogatás a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga Magyar tagozatának 4., a Magyar EEG és Klinikai Neurofiziológiai Társaság 39. Kongresszusának előadás-kivonataiból

Összefoglaló a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga Magyar tagozatának 4., és a Magyar EEG és Klinikai Neurofiziológiai Társaság 39. Kongresszusának előadás-kivonataiból.

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Embrióból és felnőttből szármató humán agyi erek peptiderg beidegzése: összehasonlító immunhisztokémiai vizsgálatok humán szövetmintákon

BÜKI András, DÓCZI Tamás, HORVÁTH Zoltán, FÜRTÖS András

Humán embrióból és műtéti anyagból származó agyi érszakaszok peptiderg beidegzését vizsgáltuk összesen tíz esetből származó szövetmintákon. Neuropeptid Y, Panyag, valamint kalcitoningén-relációs peptid tartalmú neuritek immunhisztokémiai kimutatásával periadventitialis, hosszanti lefutású rostokból álló, illetve a tunica media-adventitia határon elhelyezkedő, hálózatos axonrendszert találtunk. A beidegzési mintázatokban érdemi különbséget az egyes neuropeptidekre nézve, illetve a vizsgált korcsoportok között nem leltünk. E kérdés vizsgálatát a lágyagyhártya alatti, a csecsemőkori, gyermekkori és a felnőttkori vérzést követő vasospasmus elférő előfordulási gyakoriságának és kórlefolyásának tisztázása miatt tartottuk fontosnak. Megfigyelésünk alapján nem tartjuk valószínűnek, hogy a juvenilis és a felnőttkori subarachonoidealis vérzések eltérő kórlefolyásának hátterében az autoregulatio neurogen mechanizmusait befolyásoló morfológiai sajátságok állnának.

Ideggyógyászati Szemle

1990. AUGUSZTUS 01.

Juvenilis discus hernia

DR VELKEY Imre, DR NAGY Géza, DR TÖRÖK Pál, DR HORVÁTH Gyula

Gyermekeiknél és serdülőknél a lumbalis discus hernia extrém ritkán fordul elő [1, 2]. Az emiatt operált összes betegnek csak 1-2%-a fiatalabb 20 éves kornál. Borgesen [3] 1750 műtött betegének csupán 1,4%-a, a Pécsi Idegsebészeti Klinika 10 év alatt megoperált 3154 betegének 0,31 %-ra volt a műtét elvégzésének idején 20 éves kor alatt [4].

Ideggyógyászati Szemle

1979. JÚLIUS 01.

Fiatalkorú nyombélfekélyes és magas vérnyomású betegek pszichofiziológiai tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata

DR. KOPP Mária

65 kontrollszemély, 50 juvenilis hipertóniás és 47 fiatalkorú nyombélfekélyes beteg adatainak összehasonlításával a betegségjelző tüneteken túl a kontrolitól szignifikánsan eltérő Lüscher-színválasztást állapíthattunk meg mindkét betegcsoportban, a hipertóniások között az aktivitásigény fixációját, a duodénumfekélyes betegek között az autonomizmus fixációját. Mindkét vegetatív betegcsoportban lényegesen gyakoribb a merev extraverziónak vagy merev introverziónak megfelelő egyértelmű pszichofiziológiai állapot, mint a kontroll- csoportban. A vizsgálati csoportokat alcsoportokra bontva a hipertóniások között az introvertáltak, a nyombélfekélyesek között az extravertáltak aránya nagyobb, az alcsoportok pszichofiziológiai jellemzői eltérőek — az extravertáltakat szignifikánsan magasabb bőrellenállásszint, a Lüscher-akromatikus sor szerint ingerkereső választás és magas teljesítményszorongás, az introvertáltakat alacsony bőrellenállásszint és ingerkerülő akromatikus választás jellemzi. A duodénumfekélyes betegek között további, igen magas debilizáló szorongással, hipotóniával és magas neurózis pontszámmal jellemezhető alcsoportot írhatunk le. A fiatalkori nyombélfekély és hipertónia tünetei tehát a kontrolinál merevebb pszichofiziológiai konstitúció esetén gyakoribbak, olyan személyeknél, akik életvitelükkel nem alkalmazkodnak saját pszichofiziológiai korlátáikhoz, hanem értékrendjüknek — fokozott aktivitás, ill. autonomizmusigényüknek — megfelelően a számukra optimálistól eltérő ingerkörnyezetet teremtenek, a merev introvertáltak ingergazdag, a merev extravertáltak ingerszegény környezetet. Egyes betegeknél a pszichofiziológiai konstitúció merevsége, míg másoknál az alapbeállítottság Lüscher-teszttel kimutatható egyoldalúsága dominál.

Ideggyógyászati Szemle

1970. MÁJUS 01.

Atrophia musculorum spinalis pseudomyopathica (Kugelberg-Welander-féle izom-atrophia) fiútestvéreken

DR. GERÉBY György

Szerző a juvenilis spinalis izom-atrophia Kugelberg-Welander-féle pseudomyopathiás formájának előfordulását ismerteti férfi testvérpárnál. A korábban dystrophia muscularis progressivának minősített kórkép felismerését az egyöntetűen neurogen folyamatra utaló elektromyographia, izom-biopsia és biokémiai vizsgálatok (myogen serumenzym meghatározások) tették lehetővé. Tárgyalja a kórkép nosologiai helyzetének problematikáját, a szövettani, enzymologiai és elektromyographiás vonatkozásokat, az elkülönítés fontosságát dystrophia muscularis progressivától a klinikai kép hasonlósága ellenére az eltérő egyéni és genetikai prognosis miatt.