Ideggyógyászati Szemle - 1979;32(7)

Ideggyógyászati Szemle

1979. JÚLIUS 01.

Neurotikus allapotképek elemzése

DR. TRINGER László, DR. VEÉR András, FRÁTER Judit, FELSŐVÁLYI Ákos

A szerzők egy epidemiológiai szűrővizsgálat kapcsán 51 szempontot tartalmazó neurotikus tünetlistát alkalmaztak. Az így nyert adatok alapján faktoranalízist végeztek. Megállapították, hogy a szorongásos tünetcsoporttal azonosítható faktor nem különül el, szemben más tanulmányokkal. Ennek magyarázatát abban látják, hogy anyagunk nem klinikai betegekből, hanem enyhe, vagy kezdődő neurotikusokat tartalmazó szűrővizsgálati anyagból származnak. Eredményeik alapján következtetéseket vonnak le a neurózisok patogenezisére vonatkozóan.

Ideggyógyászati Szemle

1979. JÚLIUS 01.

Az artéria basilaris és ágrendszerének dissecáló érfalhasadása

MARTINI Edit, CSORNAI Márta, GÁL Júlia

3-4 év óta rendszertelenül kezelt 33 éves hypertoniás nő halála előtt két nappal, hirtelen jelentkező fejfájás és látásromlás után tetraplegiássá vált. — Leletei agytörzsi károsodásra és subarachnoidalis vérzésre utaltak. — Az artéria basilaris distalis szakaszában és mindkét artéria cerebri posteriorban — jobb oldalon a végágakban is — media necrosist és különböző korú dissecáló érfalhasadást, a megfelelő érellátási területben (részben vérzéses) lágyulást találtunk. Pathognomikus klinikai és laboratóriumi (angiographiás) eltérések, amelyek lehetővé tennék a kórfolyamat in vivo diagnoszkálását, nem ismeretesek.

Ideggyógyászati Szemle

1979. JÚLIUS 01.

Vízoldékony kontrasztanyag (Amipaque) az agytörzs és a hátsókoponyagödör röntgen vizsgálatában

DR. BODOSI Mihály, DR. SZABÓ Mihály

A szerzők 19 katéteres szelektív Amipaque ventrikulográfiás vizsgálat tapasztalatairól számolnak be. Összevetik alkalmazhatóságát a korábban használatos módszerekkel (levegő, olajos kontrasztanyagok), s arra a következtetésre jutnak, hogy a vízoldékony pozitív kontrasztanyagok közül számos előnyös tulajdonsága miatt az Amipaque ajánlható.

Ideggyógyászati Szemle

1979. JÚLIUS 01.

Fiatalkorú nyombélfekélyes és magas vérnyomású betegek pszichofiziológiai tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata

DR. KOPP Mária

65 kontrollszemély, 50 juvenilis hipertóniás és 47 fiatalkorú nyombélfekélyes beteg adatainak összehasonlításával a betegségjelző tüneteken túl a kontrolitól szignifikánsan eltérő Lüscher-színválasztást állapíthattunk meg mindkét betegcsoportban, a hipertóniások között az aktivitásigény fixációját, a duodénumfekélyes betegek között az autonomizmus fixációját. Mindkét vegetatív betegcsoportban lényegesen gyakoribb a merev extraverziónak vagy merev introverziónak megfelelő egyértelmű pszichofiziológiai állapot, mint a kontroll- csoportban. A vizsgálati csoportokat alcsoportokra bontva a hipertóniások között az introvertáltak, a nyombélfekélyesek között az extravertáltak aránya nagyobb, az alcsoportok pszichofiziológiai jellemzői eltérőek — az extravertáltakat szignifikánsan magasabb bőrellenállásszint, a Lüscher-akromatikus sor szerint ingerkereső választás és magas teljesítményszorongás, az introvertáltakat alacsony bőrellenállásszint és ingerkerülő akromatikus választás jellemzi. A duodénumfekélyes betegek között további, igen magas debilizáló szorongással, hipotóniával és magas neurózis pontszámmal jellemezhető alcsoportot írhatunk le. A fiatalkori nyombélfekély és hipertónia tünetei tehát a kontrolinál merevebb pszichofiziológiai konstitúció esetén gyakoribbak, olyan személyeknél, akik életvitelükkel nem alkalmazkodnak saját pszichofiziológiai korlátáikhoz, hanem értékrendjüknek — fokozott aktivitás, ill. autonomizmusigényüknek — megfelelően a számukra optimálistól eltérő ingerkörnyezetet teremtenek, a merev introvertáltak ingergazdag, a merev extravertáltak ingerszegény környezetet. Egyes betegeknél a pszichofiziológiai konstitúció merevsége, míg másoknál az alapbeállítottság Lüscher-teszttel kimutatható egyoldalúsága dominál.

Ideggyógyászati Szemle

1979. JÚLIUS 01.

Sangur-teszt: gyors módszer a liquor vörösvértest és hemoglobin tartalmának kimutatására

DR. KERÉNYI László, DR. SZIRMAI Imre, DR. ARADI Ferenc, DR. SZTEFANU Jannisz, DR. ZOLTAY Gábor, DR. KARNIS Zsuzsa, DR. KOLTAI Mária, DR. GÁTI Ágnes

A Szerzők 2139 liquor vizsgálata alapján megállapították, hogy a Sangur-teszt (Boehringer Mannheim GmbH) alkalmas a liquor vörösvértest és hemoglobin tartalmának kimutatására, sőt félkvantitatív becslésére is. A Sangur-teszt gyakorlati érzékenységét 3 vvt/yl, ill. 5 hemolizált vvt/yl értéknek találták. A Sangur-teszt eredményeit mikroszkópos sejtszámlálással és a liquor direkt spektrofotometriás vizsgálatával igazolták. Részletesen ismertetik a teszt használatát a laboratóriumban, valamint a punkcióval egyidőben a betegágynál. A Sangur-teszt egyrészt alapvető információkat nyújt a neurológus számára — főként a vascularis betegségek diagnózisához — egy perc alatt, másrészt hasznos támpontot jelent a fehérjevizsgálatok értékelésénél.