Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Transoesophagealis echokardiográfia stroke után

NAGY Lajos, SÁMOCYI Marianna, TARJÁN Jenő, GARZULY Ferenc

A szerzők stroke miatt idegosztályra felvett 40 beteget vizsgáltak transoesophagealis echokardiográfiával és transthoracalis echokardiográfiával. A stroke-ot a klinikai kép és a koponya-CT alapján kórismézték. 39 betegnél történt carotis duplex scan. A 40 beteg közül transoesophagealis echokardiográfiával 19 esetében találtak cardialis emboliaforrást, melyek közül 7 kétségtelen, 12 lehetséges emboliaforrásnak felelt meg. A transthoracalis echokardiográfiával csak 8 esetben lehetett a szívben emboliaforrást kimutatni. Carotis duplex scannel 8 betegnél találtak jelentős stenosist, 8-nál sclerosist stenosis nélkül. Mindkét csoportban 4 esetben cardialis emboliaforrás is igazolódott. A 8 pitvarfibrilláló beteg esetében a bal pitvari thrombus és a spontán echokontraszt volt gyakoribb a szinuszritmusban lévő betegekhez képest. A transoesophagealis echokardiográfia 3 betegnél befolyásolta az antikoaguláns terápiát. A szerzők vizsgálataik alapján a transoesophagealis echokardiográfiát stroke-betegek vizsgálatában szükségesnek tartják.

HUN 1996;49(09-10)

Lege Artis Medicinae

1994. DECEMBER 28.

A transoesophagealis echokardiográfia szerepe a stroke kivizsgálásában

LENGYEL Mária

A stroke etiológiájában 85%-ot tesz ki az ischaemiás infarktus (1). Ennek mintegy 60–70%-a cerebrovascularis, azaz carotis arteriosclerosis eredetű (2). A cardiogen embolia arányát korábban 15%-ra tették (1), de a boncolási adatok szerint a fatális kimenetelű stroke-ok felét embolia okozza (3). A nagy eltérésnek két oka lehet: 1. az intracardialis forrás felismerése élőben nehéz; 2. a cardiogen agyembolia súlyosabb kimenetelű, mint az egyéb eredetű stroke. Valószínűleg mindkettő igaz, de az nem kétséges, hogy a transoesophagealis echokardiográfia (TE) bevezetése előtt az intracardialis források felismerése ritka és bizonytalan volt.

HUN 1994;4(12)

Lege Artis Medicinae

1994. DECEMBER 28.

Praenatalisan diagnosztizált endocardialis fibroelastosis

KÁDÁR Krisztina, KIRÁLY László

A szerzők – hazánkban elsőként - két intrauterin diagnosztizált endocardialis fibroelastosisban szenvedő betegükről számolnak be. Mindkét esetben a sectio, egyik esetben a postnatalis echokardiográfia is megerősítette a diagnózist. Felhívják a figyelmet e súlyos prognózisú betegség korai, intrauterin diagnosztikájának lehetőségére. Tekintettel arra, hogy a betegség családi ismétlődésével számolni kell, családi előfordulás esetén javasolják a terhesség 18. hetétől a magzati echokardiográfia elvégzését szűrővizsgálatként.

HUN 1994;4(12)

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

Az echokardiográfia szerepe az antikoaguláns kezelés indikációjának felállításában

TEMESVÁRI András

Az echokardiográfiával kimutatható a szívben lévő emboliaforrás. Transthoracalis echokardiográfia elsősorban a bal kamrai thrombus kimutatására alkalmas. Transoesophagealis echokardiográfiával az emboliaforrás kimutatása sokkal sikeresebb, 41-65% a transthoracalis echo 14 37%-os találati arányával szemben. A transoesophagealis echokardiográfiával gyakrabban mutatható ki a bal pitvari és balfülcse-thrombus, bal pitvari spontán echokontraszt, bal pitvari myxoma, műbillentyűthrombosis, nyitott foramen ovale jobb-bal shunttel és pitvari septum aneurysma. Pulmonalis embolia esetén a jobb szívfélben levő thrombus, a pulmonalis törzsben, illetve jobb ágban levő embolia, a nyitott foramen ovale, valamint a következményként kialakuló pulmonalis hypertonia vizsgálható.

HUN 1994;4(01 KLSZ)

Ideggyógyászati Szemle

1994. SZEPTEMBER 20.

Medialis thalamuslágyulás, pitvari septumaneurysma és thrombocyta-hyperaggregabilitás együttes előfordulása

RÓZSA Csilla, ASBÓT Richárd, BARSI Péter, BLASKÓ György, KOMOLY Sámuel

A szerzők egy 23 éves férfibeteg kórtörténetét ismertetik, akit hirtelen kialakult tudatzavar, diplopia, jobb oldali hemiparesis, jobb testfél dysaesthesia és dementia miatt kezeltek. A tüneteket medialis thalamuslágyulás okozta. A kórkép hátterében feltehetően agyi microembolisatio állt, amelyet a pitvari septumaneurysma és fokozott thrombocytaaggregatio tesz valószínűvé. A szerzők hangsúlyozzák a fiatalkori agyi keringészavarok kivizsgálásában a transeoesophagealis echokardiográfia és a thrombocytafunkciók vizsgálatának jelentőségét.

HUN 1994;47(09-10)

Lege Artis Medicinae

1994. JÚLIUS 27.

Az echokardiográfia jelentősége postinfarctusos szabad kamrafali rupturában

PÁL Mátyás, LENGYEL Mária

Akut myocardialis infarctus miatti kórházi kezelés során a szabadfali ruptura a pum paelégtelenség után a leggyakoribb halálok. A noninvazív diagnosztika és a szívsebészeti technika fejlődésével a szabadfali ruptura ma már potenciálisan időben észlelhető és kezelhető. CEL - Vizsgálatunk célja az volt, hogy a postinfarctusos szabadfali ruptura klinikai és morfológiai jellemzőit elemezve megállapítsuk, milyen diagnosztikus és terápiás lépések adhatnak esélyt a túlélésre. Az Országos Kardiológiai Intézet coronariaőrzőjében és belgyógyászati osztályán 1987. január 1. és 1992. december 7. között 772 beteget kezeltünk acut myocardialis infarctus miatt. A szabadfali rupturát a kórlapok retrospektív elemzésével, az elektromechanikus disszociáció és az echokardiográfiás jelek alapján, valamint a boncjegyzőkönyvek áttekintésével kerestük: 28 betegnél találtunk szabadfali rupturát. A diagnózist 23 esetben sectio, 4 esetben intraoperatív lelet, 1 betegnél pedig echokardiográfia és pericardiocentesis során eltávolított artériás vér igazolta. Elektromechanikus disszociáció vagy tamponádtünetek miatt 14 esetben végzett sürgős echovizsgálat során 12 betegnél mutattunk ki pericardialis folyadékgyülemet, közülük 7 esetben végeztünk pericardiocentesist, 2 ízben sebészi pericardium fenestratio történt. Ezt követően 4 beteg kerülhetett akut műtét re, közülük kettő a műtét alatt, kettő pedig röviddel utána exitált. Egy betegnél à centesis után, tartós drenázs mellett a vérzés megszűnt, 12 hónapos utánkövetés során recidiva nem jelentkezett. Infarctus kapcsán fellépő elektromechanikus disszociáció vagy tamponádtünetek esetén sürgős echokardiográfia szükséges, s ha pericardialis folyadékgyülem igazolódik, pericar diocentesist kell végezni. Ez átmeneti hemodina mikai javulást hozhat, elegendő időt hagyva arra, hogy a betegek sürgős műtétre kerülhessenek.

HUN 1994;4(07)

Lege Artis Medicinae

1994. JÚNIUS 29.

Intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia

NAGY András, LENGYEL Mária, TEMESVÁRI András

A szerzők az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia értékét vizsgálták a preoperatív diagnózis kiegészítésben és a műtéti eredmény lemérésében. A 37 szívműtét kapcsán végzett vizsgálatok nagyobbik részére (26 esetben) mitralisbillentyű-műtétek, illetve reoperációk, két esetben viszont aorta billentyű-plasztika miatt került sor. Ezek előre tervezett vizsgálatok voltak a műtéti eredmény közvetlen lemérésére. Négy esetben szintén tervezetten került sor a vizsgálatra a preoperatív diagnózis kiegészítése céljából. Öt alkalommal a sebészben műtét közben merült fel a transoesophagealis echokardiográfia igénye. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia során 2D echokar diográfiát, színes, pulzatilis, illetve folyamatos hullámú Doppler-technikát alkalmaztunk. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia minden esetben szövődménymentesen kivitelezhető volt. Segítségével sikerült a látvány, illetve a mérések alapján a műtéti eredményt megítélni, valamint a sebész által feltett kérdésekre választ adni. A 37 műtét közül 14 esetben az elért műtéti eredmény nem volt kielégítő. Ezek közül 12 alkalommal a tervet megváltoztatva hozzásegített a műtét sikeres befejezéséhez, és elkerülhetővé tette a korai reoperációt. Két betegnél a műtét folytatására a fokozott kockázat miatt nem került sor. Az intraoperatív transoesophagealis echokardiográfia biztonságosan alkalmazható módszer a preoperatív diagnózis kiegészítésére, illetve a műtéti eredmény közvetlen lemérésére.

HUN 1994;4(06)

Lege Artis Medicinae

1994. ÁPRILIS 27.

Non-immun hydrops szindrómát okozó, praenatalisan diagnosztizált kettős üregű jobb kamra

HAJDÚ Júlia, SZILLER István, MACHAY Tamás, SZABÓ István, PAPP Zoltán, MARTON Tamás, SZATMÁRI András

A jobb kamra üregét kettéosztó, hipertrófiás izomköteg következtében létre jött kettős üregű jobb kamra ritka szívfejlődési rendellenesség. Intrauterin diagnosztizált esetről nem találtunk közleményt. Az iroda lomban e szívhiba nem szerepel a non-immun hydrops szindróma kórokai között. A 29. terhességi héten echokardiográfiás vizsgálattal (ATL Ultramark 9, M-mode, 2 dimenziós Doppler, színkódolt Doppler) az elváltozás olyan súlyos formáját észleltük, amely hydrops szindrómát okozott. Az elváltozás ritkasága miatt differenciáldiagnosztikai nehézséget jelentett. A modern vizsgálóeszközök birtokában számos olyan fejlődési rendel lenesség kerül felismerésre a méhen belüli életben, amely hydrops szindrómát okozhat. A prognózis az ilyen esetekben rossz.

HUN 1994;4(04)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

Kamrai ritmuszavarok balkamrafunkció és kamrai utópotenciál összefüggése és követése myocardialis infarctus után

LÁSZLÓ Zoltán, KEMPLER Pál, JÁNOSKUTI Lívia, KELTAI Katalin, FENYVESI Tamás

A postinfarctusos ritmuszavarok és a bal kamrai funkcióromlás prognosztikus jelentősége ismert. Munkánkban a kamrai utópotenciál prediktív szerepét vizsgáltuk e két tényező vonatkozásában. Harminckilenc betegben vizsgáltuk akut myocardialis infarctus után átlagosan 16,3 + 17,7 nappal, majd 16,3 + 8,9 hónappal a kamrai utópotenciál, balkamrafunkció és a kamrai ritmuszavarok összefüggését. Az utópotenciált a nagy frekvenciájú, alacsony amplitúdójú utópotenciál-tartam (HFLA), az effektív feszültség (RMS) és a szűrt QRS-tartam (QRS) alapján határoztuk meg. A ritmuszavar-analízis Holter-monitorozással, illetve online aritmia monitorral történt. A balkamrafunkciót (BKF) a 2D-echokardiográfia paramétereiből számolt ejekciós frakció (EF) alapján ítéltük meg. A betegeket először balkamrafunkciójuk alapján két csoportba soroltuk: 1. csoport - jó BKF: EF > 40%; illetve 2. csoport – rossz BKF: EF < 40%. Ekkor nem volt szignifikáns különbség (NS) sem a betegek kora (63 versus 58 év, NS), sem utópotenciál-paramétereik között (HFLA: 34 versus 34 ms, NS; RMS: 43 versus 38 uV, NS; QRS: 109 versus 114 ms, NS). A betegeket az észlelt kamrai ritmuszavarok jelenléte alapján ugyancsak két csoportba osztottuk. A. csoport - volt kamrai ritmuszavar; illetve B. csoport – nem volt kamrai ritmuszavar. Nem találtunk szignifikáns különbséget a betegek kora (65 versus 60 év, NS) és balkamra funkciója (EF: 44 versus 50%, NS) között, viszont a mért három utópotenciál-paraméter mindegyike szignifikánsan különbözött (HFLA: 43 versus 31 ms, p<0,01; RMS: 24 versus 47 uV, p<0,05; QRS: 121 versus 106 ms, p<0,01). Fentiek alapján az utópotenciál kialakulása és a kamrai ritmuszavarok előfordulása összefüggést mutat, így alkalmas lehet ezen ritmuszavarok prognosztizálására. Az utópontenciál megjelenése független a bal kamra funkciójától.

HUN 1994;4(03)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Myocardialis kontraszt echokardiográfia; Új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára

TEMESVÁRI András, LENGYEL Mária, PAOLO Voci

Ha a szívizom perfúziója átmenetileg vagy tartósan egy bizonyos kritikus szint alá csökken, az ischaemiás szívbetegség tünetei jelentkeznek. A koronarográfia ábrázolja az anatómiai szűkületeket, azonban ebből a perfúzióváltozás mértékére nem lehet egyenesen következtetni. A myocardialis kontraszt echokardiográfia új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára. Az intracoronariás, illetve intravénás úton bejuttatott kontrasztanyag a vörösvértesekkel közel azonos nagyságú buborékokat tartalmaz, amelyek áramlásdinamikailag azonos jellegűek. Ezek a perfundált szívizmot kontrasztossá (fehérebbé) teszik az echokardiográfia számára. Az echo kontraszt-változás a perfúzióváltozás mérésére alkalmas. Az intracoronarias alkalmazás a coronariaág áramlási területét, a perfúzió rezervjét és a kollaterális keringás kimutatását teszi lehetővé. Az intraoperatív felhasználás során a cardioplegia eloszlását és a graft véráramlását vizsgálhatjuk. Az intravénásan beadott, tüdőn átjutó és a myocardiumot megfestő kontrasztanyag az ágy melletti perfúziós vizsgálatokat teszi lehetővé. Az ischaemiás szívbetegség diagnosztikájában és terápiájában széles körben alkalmazható új módszert ismertetünk, amely az invazív és nem invazív kardiológiában egyaránt felhasználható.

HUN 1993;3(09)