Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2004. MÁRCIUS 20.

A dohányzás problémája

RODÉ Magdolna

A dohányzás az egész világon népegészségügyi katasztrófát okoz. Jelentősége egyre nő a fejlődő országokban. Újabban mind több fiatal és nő kezd dohányozni. A nőkre gyakorolt romboló hatása a következő generációkat is súlyosan érinti.

HUN 2004;14(03)

Lege Artis Medicinae

2004. FEBRUÁR 21.

A fluorokinolonok története

LUDWIG Endre

A fluorokinolonok 40 éves története során a kezdetben csak a Gram-negatív húgyúti infekciók kezelésére alkalmas antibiotikumból (nalidixsav, oxolinsav, norfloxacin) először a Gram-negatívfertőzések kezelésére (ciprofloxacin, ofloxacin) szolgáló, majd a szisztémás, súlyos Gram-pozitív- infekciók kezelésére is alkalmas (levofloxacin, moxifloxacin) antibiotikum-csoport alakult ki. Ma már úgy tűnik, hogy a származékok antibakteriális spektrumának változásával lehetőség nyílik az elsősorban Gram-negatív, illetve Grampozitív baktériumok ellen ható származékok indikációs területének szétválasztására.

HUN 2004;14(02)

Lege Artis Medicinae

2004. JANUÁR 21.

A gastroduodenalis fekélyek akut vérzéseinek diagnosztikája és terápiája; a stresszfekély profilaxisa

RÁCZ István

Az akut gastrointestinalis vérzés életveszélyes állapot. Az akut vérzések 90%-a a felső emésztőtraktusból ered, és ezek mortalitása 5-10%. Sürgősségi endoszkópiával felismerhető a vérzés forrása, emellett endoszkópos terápiára is lehetőség nyílik.

HUN 2004;14(01)

Lege Artis Medicinae

2003. MÁJUS 20.

A felnőttkori laktózintolerancia diagnosztikája és terápiája

BERÓ Tamás

Az intestinalis laktázenzim szintjének felnőttkorban jelentkező csökkenése a fejlődő emberi béltraktus biológiai jellegzetessége, a világ lakosságának jelentős részében kimutatható. Az enzimszint csökkenése autoszomális recesszív öröklésmenetet mutat, ezt a laktázgén transzkripciókárosodása szabályozza.

HUN 2003;13(04)

Ca&Csont

2003. FEBRUÁR 20.

Nemzeti törésmegelõzõ és kockázatjavító program

SOMOGYI Péter, LAKATOS Péter, POÓR Gyula, HORVÁTH CSABA

A népbetegségnek számító osteoporosis típusos töréseinek megelõzése létfontosságú, mivel - különösen a csípõtáji és a csigolyatesttörések - emelkedett mortalitással járnak. A beteg a törések következtében gyakran elveszti önállóságát és hospitalizációra szorul. Noha ismerjük az osteoporosis jelentõségét, az osteoporosisos betegeknek csak 10%-át kezelik gyógyszerrel. Magyarországon 900 000 beteg él csontritkulással, közülük mintegy 130-150 000 beteget kezelünk. 2003 áprilisától új törésmegelõzési programot indítottunk.

HUN 2003;6(01)

Lege Artis Medicinae

2002. MÁRCIUS 20.

Lokális és generalizált osteoporosis autoimmun polyarthritisekben

TÓTH EDIT

A szerző összegzi az elmúlt évek irodalmi adatait az autoimmun polyarthritisekhez társuló osteoporosisról. A csontvesztés kiterjedése alapján lokális és generalizált forma különböztethető meg. Az ízületeket övező paraarticularis osteoporosis régóta ismert, azonban nagyságára és a kiváltásában szerepet játszó tényezőkre a modern vizsgálóeljárások világítottak rá.

HUN 2002;12(03)

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Nyaki elváltozások rheumatoid arthritisben

KORDA Judit, VERES Róbert

Rheumatoid arthritisben a nyak a harmadik leggyakrabban érintett régió. Már a betegség korai szakaszában is előfordul neurológiai tünetet okozó nyaki laesio, de megjelenése több mint tíz éve fennálló betegség esetén várható. Adott betegnél nehéz megjósolni a radiológiai progressziót, a betegek 16-80%-a esetében az instabilitás 5-10 év alatt romlik. A betegek nagy részénél évekig nem jelentkeznek neurológiai tünetek, azonban esetükben a neurológiai szövődmények, sőt a hirtelen halál fokozott kockázata áll fenn. A súlyos ízületi deformitások a korai neurológiai tüneteket gyakran elfedik, de ha a myelopatha kialakul, rendszerint gyors progresszió észlelhető. A rheumatoid nyaki betegségek kezelésénél elsődleges feladat az irreverzibilis neurológiai deficit kialakulásának a megelőzése. A korai neurológiai elváltozások rendszeres, gondos fizikális vizsgálattal a súlyos ízületi állapot ellenére is felismerhetők. Az oldalirányú funkcionális nyaki röntgenfelvételeken a subluxatiók dinamikája mérésekkel pontosabban nyomon követhető, elsősorban a posterior atlantodentalis távolság és a CII-CVII gerinccsatorna-átmérő csökkenése alapján szűrhetők ki a különösen veszélyeztetett betegek, akiknél további vizsgálatok, esetleg műtét szükséges. A műtét során dekompressziót végeznek és optimális helyzetben stabilizálják a nyakat. A műtét prognózisa lényegesen jobb, ha az opus előtt a betegnél nem észlelhető súlyos neurológiai deficit.

HUN 2000;10(05)

Lege Artis Medicinae

2000. MÁJUS 01.

Tudományos Tallózó

HUN 2000;10(05)

Lege Artis Medicinae

2000. MÁRCIUS 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(03)

Lege Artis Medicinae

1994. NOVEMBER 30.

A táplálkozás szerepe a caries etiológiájában, a prevenció lehetőségei

BÁNÓCZY Jolán

A táplálkozási tényezők mindkét fogászati népbetegség - a caries és a parodontopathiák - kialakulásában jelentős szerepet játszanak. A caries multifaktoriális megbetegedés, patogenezisében a táplálék fizikai és kémiai úton, a dentalis plakk felhalmozódásának és összetételének megváltoztatása útján hat. Ezt az elfogyasztott szénhidráttartalmú táplálékok mennyisége, minősége és az étkezések gyakorisága befolyásolja. Az elfogyasztott cukrok lebontása során keletkező monoszacharidok a fogon megtapadó plakkban savi valenciák képződése révén demineralizálják a fogzománcot. Mivel a caries több tényező következménye, megelőzése is komplex tevékenységet kíván: a fluoridprevenció és a megfelelő száj higiéne mellett a helyes táplálkozásra, vala mint életmódváltoztatásra, és magatartás-kialakítására is súlyt kell fektetni. A szénhidrátok káros hatásának kiküszöbölése az édességfogyasztás – főleg főétkezések közötti – csökkentésével, és a száj mikroorganizmusai által nem bontható, így savat nem képző, cukorpótlókat (elsősorban xilitet) tartalmazó „,fogkímélő" termékek alkalmazásával érhető el. Ez hozzájárulhat a hazánkban jelenleg még mindig magas cariesprevalencia csökkentéséhez.

HUN 1994;4(11)