Nyilvánosság és transzparencia – talán ez az a két fogalom, ami a legfőbb alapja lehetne az orvosi munka etikai megítélésének, az e tekintetben felmerülő problémáknak. Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor finoman szólva sem érvényesült ez a két jelző az etikai ügyek kezelése során, és most tűnik, még messzebb kerültünk ettől. Igaz, a legutóbb ebben a témában tartott teltházas találkozó konklúziója az volt, hogy az elhangzottak alapján a független és méltányos etikai ítélkezés biztosított a jelenlegi helyzetben.

„Az etika tragikus állapotban van. Ma hét területen van működése annak a kollégának, aki 70 ezres követőtábor előtt hangsúlyozza, hogy a mammográfia szétterjeszti a rákot, az oltásoktól tartozkodni kell, akit eltiltott a MOK a szakmájától, de most, hogy az etika elkerült tőlünk, újra engedélyt kapott és dolgozik. Alapvetően 30 százalékkal esett az etikai eljárások száma, ami azt mutatja, hogy nincs bizalom” – mondta egy gyógyszerészeti konferencián tartott előadásában dr. Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke.

A transzparencia hiányának folytonossága

De nézzük, hogyan működött korábban a hazai orvosi etika kérdése, miért tűzte zászlajára dr. Hegedűs Zsolt, a MOK Etikai Kollégiumának korábbi elnöke két éve azt, hogy az etikai ügyek kezelése nyilvános és átlátható legyen, ami kapcsán még törvénymódosítást is javasolt?

A MOK – visszatekintve a korábbiakra – tényleg csupán egy-egy ügyet kezelt a nyilvánosság előtt. A Versus igazgatója olybá tűnhet, hogy a MOK céltáblájává lett, a sajtó csak „csúcstartóként” aposztrofálja, aki a különböző eljárások vádpontjai szerint lényegben minden etikai szabályt megszegett. Igaz, praxisát ettől függetlenül ugyanúgy folytathatta, ahogy folytatja ma is. Egy másik eset a veszprémi kórház onkológus-nőgyógyász főorvosáé, aki államilag finanszírozott, életmentő műtétekért kért előre 100–150 ezer forintot. Azt követően indított etikai eljárást ellene a MOK, hogy az orvost a Veszprémi Törvényszék jogerősen két év börtönbüntetésre ítélte, amit öt évre felfüggesztett, ám szakmájának gyakorlásától nem tiltotta el, így még az orvosetikai eljárás végén kiszabott féléves eltiltása előtt is dolgozhatott. A MOK nem azonnal indított etikai eljárást a nyilvánvaló etikai vétséget elkövető orvos ellen, a területi etikai bizottság első körben pedig csak megrovásban részesítette. A veszprémi nőgyógyász az eltiltása után újra praktizálni kezdett a kórházban, sőt 2020-ban a Semmelweis-napon orvosigazgatói dicséretben részesítették, miközben akkor még élt a felfüggesztett börtönbüntetése. 2021-ben – nem sokkal az után, hogy kirúgták a gyöngyösi kórházból – egy vírusszkeptikus orvos kapott hasonló időtartamú felfüggesztést. Dr. Geréb Ágnes volt talán az egyetlen, akit nagyon viharos körülmények között véglegesen el is tiltottak munkája gyakorlásától.

Orvosi etika a MOK-tól az ETT-ig

A MOK-tól 2023-ban kerültek el az etikai ügyek, ma már az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) dönt az orvosok, fogorvosok és egészségügyi dolgozók etikai ügyeiben, a Belügyminisztérium felügyelete alatt, azaz a tudományos orvosi etikát elbírálni hivatott szervezetbe olvadtak.  A kamara elnöksége június elején több oldalon keresztül sorolta kifogásait a készülő új kódexszel kapcsolatban, és arra jutott, hogy annak használatát sem erkölcsi, sem szakmai okokra hivatkozva nem támogatja. A MOK Országos Hivatalának jogászcsapata úgy értékelte a készülő szöveget, hogy a kamara eddigi etikai kódexe részletesebb, áttekinthetőbb és az etikai eljárásokban iránymutatásként használhatóbb. 

Minden modern egészségügyi rendszer alapkövetelménye az orvosok működését szabályozó etikai kódex. Ez teszi lehetővé, hogy – a rendőrségi vagy bírósági eljárástól eltérően – az orvoslás alapelveit figyelembe véve értékelje egy kiválasztott bizottság szakmai és morális alapon azt az orvost, akit bepanaszoltak, vagy akivel szemben etikai vétség gyanúja merült fel. A MOK jelenlegi etikai kódexe 2012 óta van érvényben. A szabálygyűjtemény állandó felülvizsgálat és javítás alatt állt, főképp a 2019-ben megválasztott új elnökség hivatalba lépése óta. 

A dr. Hegedűs Zsolt által vezetett etikai kollégium feladata volt az, hogy a kódexet folyamatosan alakítsa, javítsa, például mert felmerült egy újfajta etikai vétség, megváltozott a jogi környezet, vagy mert valamelyik vétséget nem pontosan, nem elég egyértelműen fogalmaztak meg. Hegedűs szerint azonban a kormány a kötelező tagság felszámolásával és az etikai eljárások elvételével az egész szabálygyűjteményt a kukába dobta. Bár az ETT néhány dolgot átemelt az új szövegbe, a szakember szerint ezt lebutítva és leegyszerűsítve tette, márpedig a kódex lényege éppen az, hogy pontos és árnyalt legyen. Nincsenek leírva azok a tényállások, amelyek világosan mutatják az orvos számára, hogy mit nem szabad csinálnia. Olyan mondatok vannak benne, amelyeket erősen szubjektíven lehet értelmezni, és egy jó ügyvéd bármikor gond nélkül megtámadhatja az ilyen alapon meghozott szankciót – állította az orvos a 24.hu-nak, aki szerint az ETT által készített kódex komoly hiányossága az is, hogy nem definiálja pontosan az etikai vétség fogalmát, és nem tesz különbséget enyhe, súlyos és kirívóan súlyos szabályszegés között sem.

A tanács nyilvánosságra hozta az orvoskamara kódexről alkotott hétoldalas véleményét, valamint az ETT elnökségének háromoldalas válaszlevelét is.  Utóbbiból dr. Mandl József azt emelte ki a 24.hu-nak, hogy „alapvető koncepcionális különbség a MOK Kódexszel szemben, hogy véleményünk szerint az orvosok igen bonyolult jogi környezet által meghatározott szabályozás szerint dolgoznak. Az etikai eljárás az orvosok ellen indítható eljárások egyike. […] Ugyan egyetértünk a MOK-kal abban, hogy minden szabályszegésnek van/lehet etikai vonzata, de a kódex nem szelektál a szankcionálandó, a különféle szintű és formájú, többnyire részleteiben is pontosan kidolgozott (jog)szabályok (pl. a MOK által említett adatvédelem, titoktartás) sértéseinek etikai megítélései között. […] Nem értünk egyet azzal, hogy az etikailag ugyan különösen érzékeny, de jogilag pontosan szabályozott részterületek közül egyeseket a kódex kiemeljen. Nem támogatjuk azt sem, hogy az orvosok ellen indított etikai eljárások kombinálódjanak egyes szakmai szabályszegések, vagy különféle más jogszabálysértések ügyeiben folytatott eljárásokkal.”

Nincsen semmi látnivaló...

Nemrég az orvosi etika jelenlegi helyzetéről, előzményekről és távlati célokról tartott előadással egybekötött kerekasztal-beszélgetést a Semmelweis Egyetem Alumni Igazgatósága és a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezete. A teltházas eseményen az egészségügyi szakmák képviselői vettek részt, a helyszín a Semmelweis Szalon volt. A résztvevőket moderátorként dr. Lotz Gábor, a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezetének elnöke és dr. Hegedüs Tamás, a Semmelweis Alumni igazgatója, a MOK Országos Elnökség titkára köszöntötte. Kiemelték, hogy a MOK és a Semmelweis Egyetem Alumni Igazgatóság partnerségében megvalósuló rendezvény célja, hogy meghívott előadók segítségével teljesebb képet kapjanak a résztvevők az orvosi etika helyzetéről. Prof. dr. Becker Dávid, az ETT Országos Etikai Bizottságának elnöke részletesen beszámolt az elmúlt időszakban specifikusan az orvosi etika helyzetéről: ötszáznál is több üggyel foglalkoztak a tavalyi év végén, mára országos szinten az ezret is meghaladja a folyamatban lévő és lezárt ügyek száma. Mint mondta, a jelenlegi helyzet szerint az ügyek 60 százalékát már fel tudták dolgozni. Lotz arra hívta fel a figyelmet, hogy az elhangzottak alapján a független és méltányos etikai ítélkezés a jelenlegi helyzetben is biztosított.

A találkozó „hurráhangulata” azonban több orvosetikával foglalkozó szakembert is felbőszített. Nyilatkozni nem akartak, de azt egybehangzóan mondták: eddig sem volt átlátható az etikai vizsgálatok lefolyása, kimenetele, következménye, innentől pedig teljességgel elveszik ennek a jelentősége. Vagyis jogilag, törvényszéken megtámadható ugyan egy orvos, de etikai elmarasztalása, ami egészen más kérdés, egyrészt láthatatlan marad, másrészt – ahogy a számok mutatják – egyre ritkábban is történik meg.

...vagy mégis?

Hegedűs Zsolt és Álmos Péter a napokban a kamara honlapján tett közzé egy írást „Lehet-e egy két és fél éves kisfiú halálának politikai és társadalmi következménye?” címmel, melynek konklúziójában úgy fogalmaznak, „a Magyar Orvosi Kamara elkötelezett abban, hogy visszakapja a szakmai kérdéseket meghatározó jogköröket, az állami szerveknek,  politikának pedig elsősorban felügyeleti szerepe legyen ezekben a kérdésekben. Ez szolgálja a betegek és a gyógyítók biztonságát egyaránt. Ezért küzdünk és ehhez kérjük a társadalom támogatását.” Erre egyelőre nem mutatkozik kormányzati szándék.

Kérdéseket küldtünk a Belügyminisztériumnak, melyekre prof. dr. Becker Dávid, az ETT OEB elnöke válaszolt.

1. Elhangzott, hogy évente ezer beadvány érkezik, jellemzően milyen esetekkel találkozik az ETT? Hogyan választják külön a napi orvosi munkával foglalkozó etikai kérdéseket, panaszokat, az etikai kérelmektől, amelyek egy szakmai, kutatói kérdésben merülnek fel?  

Az ETT szervezetrendszere több, különböző feladatot ellátó testületből áll, melyek között az orvosokkal, fogorvosokkal, továbbá a nem orvosi- és egészségtudományi képzési területen szerzett alap szakképesítéssel rendelkező, de egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésben egészségügyi szakképesítést szerzett egészségügyi dolgozókkal kapcsolatos etikai panaszbeadványokat vizsgáló orvosetikai szervek függetlenül, elkülönülten végzik munkájukat, első-, és másodfokon is.
A VEB és OEB kizárólag orvosetikai kérdésekkel foglalkozik, szakmai szabályszegésekkel és kutatásetikai kérdésekkel nem.

2. Évente hány esetet kell kivizsgálniuk és mi a tendencia az elmúlt húsz év távlatában? Milyen változást jelent, hogy most egy kézbe került a MOK által vitt etikai terület az ETT vezette tudományos vetülettel? Milyen eredményekkel zárulnak ezek az ügyek és mik a következmények? 

Az ETT 2023 második negyedévétől kapta meg ezt a feladatot. Rövid az idő még ahhoz, hogy bármilyen tendenciáról lehessen beszélni. Továbbra is kezdeményeznek etikai eljárásokat az új rendszerben, nem jelent változást, mert a MOK Kódex is fellépett az áltudományos nézeteket hirdető orvosokkal szemben, ahogy az ETT Kódex is etikai vétségnek tekinti az ilyen tudományellenes nézetek hirdetését.
Megjegyezzük, hogy az orvosetikai és kutatásetikai ügyek között nincs átjárás; az autonóm kutatásetikai bizottságok tagjait kinevezik, az autonóm orvosetikai bizottságok tagjait a hivatásrend közvetlenül választja.

3. Más ugye a jogi és más az etikai megítélése az orvosi munkának, vannak olyan esetek, amelyeket egyértelműen az etika oldaláról vizsgálnak? 

Az ETT orvosetikai szervei kizárólag az orvosok magatartására vonatkozó bejelentéseket, panaszelemeket vizsgálják, mely cselekményekre az ETT Orvosetikai Kódexe kitér.

4. Milyen lehetősége van az ETT-nek, ha esetleg felmerül, vagy igazolódik is a vétség? 

Az orvosok tekintetében kiszabható etikai büntetések: a figyelmeztetés, a megrovás, a mindenkori legkisebb kötelező munkabér havi összegének tízszereséig terjedő pénzbírság, ezek mellett vagy helyett megállapíthatja, hogy az orvos számára vezetői megbízás legfeljebb két évig nem adható.

5. Kinek van jogosítványa eltiltani egy orvost a szakmája gyakorlásától? Volt-e erre precedens? 

Az ETT orvosetikai szerveinek nincs ilyen jogosítványa.

***

Zárszóként még egy gondolat az egyik bioetikával foglalkozó orvostól: mindaddig, amíg az állami rendszer nem tudja megfelelően ellátni a betegeket, akik így a magánellátásba kényszerülnek, miközben fizetik a társadalombiztosítást, addig mit is értünk etikai probléma alatt? De ez már egy újabb kérdés…