A körzeti orvosok gyakran kérik a gyulladásos markerek (C-reaktív protein, vörösvérsejt-süllyedés, plazma-viszkozitás) laboratóriumi vizsgálatát, aminek révén monitorozhatják a gyulladásos állapotok progresszióját vagy a kezelésre adott választ. Bár e teszteket speciális diagnosztikai célból fejlesztették ki, napjainkban az orvosok egyre többször arra használják őket, hogy nem-specifikus markerként vizsgálatukkal választ próbáljanak kapni arra a kérdésre, hogy van-e valamilyen háttérben meghúzódó súlyos betegsége (fertőzés, autoimmun megbetegedés, tumor) páciensüknek. Mindazonáltal, eddig még nem vizsgálták, van-e értelme ennek a nem-specifikus kérdésfeltevésnek (a nemzeti irányelvek csak néhány betegség első vonalbeli vizsgálatában ajánlják a gyulladásos markerek tesztelését, ilyen pl. a myeloma, a polymyalgia és a pneumonia). Mivel a fals-pozitív eredmény a páciens és a körzeti orvos szorongását és további felesleges vizsgálatok végzését generálja, továbbá a fals-negatív eredmény következtében elmarad a betegség diagnózisa, Jessica Watson és munkatársai utánajártak, milyen szenzitivitással tudja kizárni a gyulladásos markerek vizsgálata súlyos betegség (fertőzés, autoimmun megbetegedés, tumor) fennállását. A British Journal of General Practice című szaklapban megjelent prospektív, obszervációs kohorsz vizsgálatban a nagy-britanniai körzeti orvosok által készített elektronikus egészségügyi feljegyzések anonimizált adatait használták. A vizsgálatban olyan 18 évesnél idősebb betegek vettek részt (n= 160 000 fő), akik esetében 2014 során gyulladásos marker-vizsgálatot rendelt az orvos (kizárták a megelőző 2 év során tumor, krónikus fertőzés vagy autoimmun betegség, illetve a megelőző 1 hónap során akut fertőzés diagnózist kapott személyeket). Kontrollként 40 000 olyan – korban, nemben és praxisban illesztett – páciens szolgált, akinek esetében 2014 során nem végeztek gyulladásos marker-vizsgálatot. A vizsgálat elsődleges végpontja annak megállapítása volt, hogy a gyulladásos marker-vizsgálatot követő 1 éven belül hány tumor és autoimmun betegség, illetve a vizsgálatot követő 1 hónapban hány fertőzés diagnózis született az emelkedett, illetve a normál gyulladásos marker-teszteredménnyel rendelkezők, valamint a nem-teszteltek körében. Elsődleges végpont volt továbbá az ismételt körzeti orvosi vizitek és az ismételt gyulladásos marker-vizsgálatok, valamint a szakorvosi rendelésekre történt beutalások száma a gyulladásos marker-vizsgálatot követő 6 hónapban. Az eredmények szerint az emelkedett gyulladásos marker-teszteredménnyel rendelkezők körében összesen 15%-os volt a három betegség incidenciája: 6,3% a fertőzésé, 5,6% az autoimmun betegségé és 3,7%-a ráké. Mint kiderült, ezer elvégzett gyulladásos marker-vizsgálat kapcsán 236 fals-pozitív eredményre, 710 felesleges ismételt körzeti orvosi vizitre, 229 felesleges vérvételre és 24 felesleges szakorvosi beutalásra lehet számítani. A fals-pozitív eredmények mellett nagy volt a fals-negatív eredmények aránya is: a releváns betegségben szenvedők fele esetében volt normális a gyulladásos markerek szintje. A szerzők megállapítják: a gyulladásos markerek vizsgálata alacsony szenzitivitással bír, és nem volna szabad súlyos betegség (fertőzés, autoimmun megbetegedés, tumor) kizárása érdekében végezni azokat. Jessica Watson és munkatársai egy másik tanulmány keretében annak is utánajártak, hogy milyen pontossággal bír a három féle gyulladásos marker (C-reaktív protein/CRP, vörösvérsejt-süllyedés, plazma-viszkozitás) a három súlyos betegség (fertőzés, autoimmun megbetegedés, tumor) diagnosztizálásában (szenzitivitás, specificitás, pozitív, illetve negatív prediktív érték, működési jelleggörbe alatti terület/AUC), illetve megnézték, az első utáni második gyulladásos marker vizsgálata mennyivel növeli a pontosságot. Ebben a vizsgálatban 137 000 olyan beteg adatát használták, akik esetében 2014 során gyulladásos marker-vizsgálatot rendelt a körzeti orvos; 61,2%-uk esetében egy, 38,8%-uk esetében több gyulladásos marker vizsgálata történt. A három féle gyulladásos marker közel azonos pontossággal járult hozzá a három súlyos betegség diagnosztizálásához (AUC: 0,659 – 0,682), egy második gyulladásos marker vizsgálata alig segítette a releváns betegség diagnosztizálását (AUC CRP esetén 0,682, míg AUC CRP + süllyedés vizsgálata esetén: 0,688). Bármelyik gyulladásos marker negativitása 94%-os, míg a többszörös negatív vizsgálat 94,1%-os negatív prediktív értékkel bírt. Mint a szerzők megállapítják: többféle gyulladásos marker vizsgálatával nem javítható a súlyos betegségek kizárási pontossága. A CRP mérése marginálisan jobb pontosságot biztosít fertőzések esetén, míg autoimmun megbetegedés és tumor esetén a három féle gyulladásos marker vizsgálata azonos pontosságot eredményez. Szemlézett közlemények: Watson J, Salisbury C, Whiting P, Banks J, Pyne Y, Hamilton W. (2019) Added value and cascade effects of inflammatory marker tests in UK primary care: a cohort study from the Clinical Practice Research Datalink. Br J Gen Pract. 2019 Jun 17. pii: bjgp19X704321. doi: 10.3399/bjgp19X704321. Watson J, Jones HE, Banks J, Whiting P, Salisbury C, Hamilton W. (2019). Use of multiple inflammatory marker tests in primary care: using Clinical Practice ResearchDatalink to evaluate accuracy. Br J Gen Pract. 2019 Jun 17. pii: bjgp19X704309. doi: 10.3399/bjgp19X704309. Szemlézte: dr. Kovács Bence 2019.június