A jelenleg érvényes iránymutatások alapján az ischaemiás stroke-on vagy tranziens ischaemiás attakon (TIA) átesett betegeknél a későbbi stroke-események megelőzése céljából kiemelt fontosságú az ischaemia kiváltó tényezőjének meghatározása, hiszen így választható meg a beteg számára legkedvezőbb szekunder profilaktikus terápia. 

A rutin diagnosztikus eljárások mellett az ischaemiás stroke-ok mintegy harmadában nem igazolódik egyértelmű etiológiai tényező. Ezekre a stroke-okra kriptogén stroke-ként hivatkozunk. A kriptogén stroke-ok nagyjából felében ismeretlen forrásból származó emboliát (embolic stroke of undetermined source, ESUS) gyaníthatunk a stroke hátterében. Vizsgálatok szerint az ESUS hátterében többnyire a szívből vagy egy intra- vagy extracranialis artériából származó embolus a stroke kiváltó oka. Az alvadási rendszer aktivációjára akut stroke-ban is sor kerül, és az ischaemiás stroke súlyossága, etiológiája és prognózisa összefüggésben lehet az aktiváció sebességétől. Több korábbi vizsgálat eredménye utal arra, hogy bizonyos koagulációs markerek meghatározása segítséget nyújthat a kriptogén stroke-ok etiológiájának felderítésében. A fibrin kialakulásában szerepet játszó fibrinogén fontos szerepet játszik az atheroscleroticus folyamatokban, míg a fibrinolízis során keletkező D-dimer szintje elsősorban cardioemboliás folyamatokban emelkedik meg. Korábbi vizsgálatok alapján a két változóból származtatott D-dimer-fibrinogén-arány (D-dimer-to-fibrinogen ratio, DFR) előre jelzi a pitvarfibrilláció mellett jelentkező akut ischaemiás stroke-ban a neurológiai státusz korai romlását. Nem ismert ugyanakkor, hogy a DFR alkalmas-e arra, hogy elkülönítse a cardioemboliás stroke-okat az egyéb etiológiájú stroke-októl. 

Chen és munkatársai a Journal of Clinical Neuroscience-ben megjelent cikkükben egy egycentrumos retrospektív vizsgálatban 269, 4 és fél órán belül kezdődő akut ischaemiás stroke-os betegben vizsgálták a DFR és a stroke etiológiája közti összefüggéseket, majd egy másik, retrospektív validációs mintán ellenőrizték eredményeiket. A validációs csoportba olyan ischaemiás stroke-os betegek kerültek be, akiknél az indexeseményt követő kórházi elbocsátásig nagyér-atherosclerosis vagy cardioembolia igazolódott az elszenvedett stroke etiológiájaként. A vizsgálatból az analízis során kizárásra kerültek azok a betegek, akiknél az alvadási rendszert befolyásoló kórállapot (folyamatban lévő antikoaguláció, hematológiai vagy malignus betegség, vénás thrombosis, súlyos máj- vagy vesefunkciós zavar) ismert volt. A hemosztázis-paraméterek meghatározásához felhasznált vérminták a betegek kórházba történő érkezését követően, bármiféle terápia megkezdése előtt kerültek begyűjtésre. A DFR meghatározása a D-dimer (mg/l)/fibrinogén (g/l) formula alapján történt. Az etiológia felderítésében a kezdeti CTA/MRA képalkotón kívül transthoracalis echokardiográfia, Holter-monitorizálás, laborvizsgálatok (lipidprofil, HbA1c) rutinszerűen, egyes esetekben kiegészítő nagyfelbontású MR (a plakkvulnerabilitás megállapításához), transzkraniális Doppler, transzoesophagealis echokardiográfia, kiterjesztett ritmusmonitorizálás is elvégzésre kerültek. 

A 269 beteg átlagéletkora 65,6 év volt, a betegek 63,9%-a volt férfi. A betegek 59,1%-a enyhe (NIHSS≤4), 40,9%-a súlyos (NIHSS>4) tüneteket mutatott. Az etiológia megoszlása a következőképp alakult: kardioembolizáció (CE) 19%, nagyér-atherosclerosis (LAA) 20,4%, kisérbetegség (SAO) 41,6%, kriptogén stroke (SUE) 17,1%, egyéb meghatározott etiológia 1,9%. A hemosztázis-paraméterek meghatározása során a protrombin idő (PT), fibrinogén és D-dimer-szintek eloszlása szignifikánsan különbözött a csoportok között. A CE-csoportban a DFR szignifikánsan magasabb volt, mint a SAO- vagy a LAA-csoportban (0,16 vs. 0,08, illetve 0,1), ugyanakkor a SUE- és a CE-csoportok között nem mutatkozott érdemi különbség (SUE DFR 0,15). Az enyhe és a súlyos tünetes esetek között szignifikáns különbség volt mérhető a DFR tekintetében (0,1 vs. 0,12), ugyanakkor a 3 hónapos kimenetelek (mRS) szempontjából nem volt szignifikáns a DFR-beli különbség. A DFR CE vs. LAA diszkriminációs képessége a ROC-görbékből meghatározott AUC alapján 0,72 volt, az optimális DFR-cutoff 0,11, emellett a specificitás 79,6%, szenzitivitás 57,7%, a PPV 64,3%, a NPV 70,5% volt. 

A validációt 117 betegen végezték el, ezek között a betegek között 48 CE és 69 LAA diagnózis szerepelt. A fenti 0,11-es cutoff mellett a magas DFR-csoportban jelentősen magasabb volt a CE, mint az alacsony DFR-csoportban (59,7% vs. 11,1%).

A vizsgálat limitációiként a szerzők a vizsgálat retrospektív, egycentrumos voltát, a DFR és az etiológiai tényezők közötti ok-okozatiság bizonyításának hiányát, az alcsoport-analízist megnehezítő alacsony betegszámot említik.

A vizsgálat alapján AIS-ben a magas DFR-értékek összefüggésben állnak a kardioembolizációval, ezen felül a DFR szignifikáns különbséget mutat CE és LAA között, mely segítséget nyújthat a későbbi diagnosztikus eljárások, valamint a megfelelő szekunder prevenció megválasztásában.