Klinikum

A bél-agy-tengely újabb összefüggései

2020. JÚLIUS 20.

Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.

Mivel az elmúlt években kiderült, hogy gyulladásos bélbetegség (IBD; Crohn-betegség és colitis ulcerosa, CD és UC) esetén megnő a Parkinson-kór kialakulásának kockázata, a Gut című szaklapban megjelent vizsgálat most annak a hipotézisnek járt utána, hogy IBD esetén a demencia kialakulásának kockázata is fokozott lehet.

Az IBD szisztémás gyulladással is jár, ami a feltételezések szerint idegrendszeri gyulladást és a mikroglia krónikus aktivációját is magába foglalja. Ezért nem meglepő, hogy IBD esetén megnő a gyulladásos hátterű pszichiátriai kórképek, így a szorongás és a depresszió kockázata is (IBD-betegek esetén a szorongás és a depresszió prevalenciája 20-30%). IBD esetén tünetmentesség (klinikai remisszió) során is fennállhat a gyulladás, ezért is különösen fontos az IBD-betegek utánkövetése, a pszichiátriai és neurológiai problémák megelőzése, korai felismerése, a kognitív hanyatlás lassítása, a beteg és gondozói életminőségének javítása.

A populáció-alapú, longitudinális vizsgálat a Taiwani Nemzeti Egészségbiztosítási Program (TNEP) adatbázisát használta; az 1995-ben indult TNEP-ben kötelező a részvétel, így az a 23 millió taiwani 99,6%-a számára nyújt egészségbiztosítást, és tartalmazza egészséggel összefüggő adataikat. A vizsgálatba olyan 45 éves és idősebb IBD-betegeket vontak be, akik esetében az IBD diagnózisát gasztroenterológus vagy kolorektális sebész szakember állapította meg legalább kétszer 1998 és 2011 között, és akik esetében az első IBD-diagnózis előtt és az azt követő két évben nem diagnosztizáltak demenciát. Az IBD-kohorszhoz 1:10 arányban illesztettek olyan korban, nemben, bevonási időpontban, komorbiditásokban, anyagi helyzetben azonos kontrollokat (1.742, illetve 17.420 fő), akik a bevonás előtt nem szenvedtek sem demenciában, sem IBD-ben. Az IBD-betegek gyulladásgátló terápiájának hatását úgy vették figyelembe, hogy a betegeket két kohorszba osztották: a szisztémás szteroid-, immunmodulátor és/vagy biológiai kezelésben részesülők a közepesen súlyos–súlyos, míg a többiek az enyhe betegségben szenvedők kohorszába kerültek; az anti-tumornekrózisfaktor-kezelés ismert neurodegeneratív hatását speciálisan nem tudták figyelembe venni. A vizsgálatba bevont IBD-betegeket és a kontroll-kohorsz tagjainak kognitív állapotát 16 éves utánkövetéssel vizsgálták, az esetleges demencia-diagnózist pszichiáter vagy neurológus szakemberek állapították meg, legalább kétszer.

Az eredmények szerint az IBD-betegek körében a demencia incidenciája szignifikánsan megnövekedett (5,5% vs 1,4%, p<0,001); a megnövekedett kockázat valamennyi demencia-forma esetében érvényesült: Alzhemer-kór: 1,9% vs 0,2%, p<0.001, vascularis demencia: 0,7% vs 0,2%, p=0,001, nem-specifikált demencia: 2,9% vs 1,9%, p<0,001). Az életkor, a komorbiditások és a bármilyen okból bekövetkező orvosi vizitek hatását is figyelembe véve, az IBD-betegek körében a demencia-kialakulás kockázata több mint két és félszeresnek adódott (HR: 2,54; 95%-os CI: 1.91–3,37). Az IBD-betegek 76%-a szenvedett enyhe betegségben, esetükben a demencia-kockázat magasabbnak bizonyult, mint a közepesen súlyos–súlyos betegek esetében: HR: 2,7; illetve HR: 2,07 (95%-os CI: 1,94–3,76; illetve 1,04–4,11). Az IBD-betegek körében a demencia átlagosan 7 évvel fiatalabb korban jelentkezett, mint a kontroll-kohorszban (76,2 vs 83,5 év); nem volt különbség a biológiai nem alapján, illetve aszerint sem, hogy az IBD UC vagy CD volt.

Összefoglalóan a szerzők megállapítják: a gyulladásos központi idegrendszeri kórképek megnövekedett rizikója miatt az akár tünetek hiányában is szisztémás gyulladásban szenvedő IBD-sek körében óriási jelentősége van a betegoktatásnak, és fokozottan oda kell figyelni multidiszciplináris kezelésükre, ami lehetővé teheti a kognitív hanyatlás korai felismerését, megelőzését.

Eredeti közlemény:

Zhang B, Wang HE, Bai Y, et alInflammatory bowel disease is associated with higher dementia risk: a nationwide longitudinal study Gut Published Online First: 23 June 2020.

Szemlézte:
Kovács Bence dr.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Klinikum

Az inzulinrezisztencia gyógyszeres kezelése

Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma

Klinikum

A poszt-akut Covid-19-beteg ellátása a háziorvosi praxisban

A Covid-19-betegek 10%-a tapasztal elhúzódó gyógyulást. Holisztikus támogatással, pihenéssel, tüneti kezeléssel és az aktivitás fokozatos növelésével legtöbbjük spontán, bár lassan gyógyul. Az új, perzisztens vagy progresszív respiratorikus, kardiális vagy neurológiai tünetek specialista bevonását igényelhetik.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Klinikum

A Janus-kináz-gátlás alapjai – mi történik a sejten belül? - A Figyelő 2017;1

POLGÁR Anna

A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.

Klinikum

Pszichózis mint az antibiotikumok mellékhatása

Direkt kapcsolat van az antibiotikum-expozíció és az akut pszichózis között, állapította meg a Brain, Behavior, & Immunity – Health című szaklap tanulmánya. Az egyesült államokbeli kutatók cikke az első olyan tanulmány, ami az egyes antibiotikumok pszichiátriai mellékhatásainak (insomnia, hallucináció, delúzió, delírium, katatónia, paranoia, érzelmi elszíntelenedés, pszichózis) gyakoriságát értékeli.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

COVID-19

A COVID-19-el fertőzött betegek kórházi kibocsátásának feltételei

Avagy mikor hagyhatja el a beteg a kórházat és mikor érhet véget az otthoni karantén? Az Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési központ (ECDC) az EU/EGT-tagállamok felkérésére készített útmutatása azokra a szempontokra tesz ajánlásokat, amelyek alapján az igazoltan COVID-19-fertőzött beteg biztonságosan (azaz fertőzésveszély nélkül) kibocsátható a kórházból, vagy megszüntethető otthoni izolációja.

Hírvilág

Hatástalan a glükózamin az ízületi gyulladással összefüggő derékfájás ellen

A népszerű glükozamin kiegészítő egy új tanulmány szerint kevés vagy semmilyen enyhülést sem nyújt osteoartritis okozta krónikus derékfájásra.

Hírvilág

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

Agykutatás

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.