Az akut spontán intracerebralis vérzést egyes becslések szerint az esetek mintegy harmadában epilepsziás roham is kíséri. A rohamok többsége EEG-vel detektálható és az intracerebralis vérzés kezdetétől számított 24 órán belül bekövetkezik. Nem ismeretes, hogy a rohamok milyen hatással vannak a betegek rövid vagy hosszú távú kimeneteleire, ugyanakkor megfigyeléses vizsgálatok alapján nincs kapcsolat a vérzéseket kísérő rohamok és a funkcionális kimenetel között, noha a legtöbb ilyen vizsgálat csak a klinikailag is észlelhető rohamokat vizsgálta. Emellett az sem ismert, hogy a preventív terápia befolyásolja-e a betegek kimenetelét vagy az epilepszia kialakulásának rizikóját. A súlyos intracerebralis vérzésekben az antiepileptikumok (AED-k) jellemzően primer prevencióként használatosak és általában nem sikerült kimutatni, hogy használatuk javítana a funkcionális kimenetelen. Egy kis randomizált, kontrollált vizsgálatból származó adatok alapján a valproát a placebóhoz képest nem mutatott különbséget az egyéves roham-előfordulás tekintetében, ugyanakkor a vérzéstől számított 12 hónap múlva valproát mellett szignifikánsan javult a betegek NIHSS-pontszáma. Laure Peter-Derex és munkatársai a The Lancet Neurology-ben megjelent tanulmányukban a PEACH vizsgálat eredményeit mutatják be, mely egy fázis 3, multicentrikus, kettős vak, randomizált, kontrollált vizsgálat volt, melynek célja a levetiracetám és a placebo összehasonlítása volt rohamprofilaxis tekintetében. A vizsgált betegcsoport tagjai akut, enyhétől közepes súlyosságig terjedő, a tünetkezdettől számított 24 órán belül felfedezett intracerebralis vérzésen átesett betegek voltak. A levetiracetámkaron a betegek iv. 500 mg levetiracetámot kaptak napi 2 alkalommal, mely terápiát a tünetkezdettől számított 48 órán belül megkezdték és 30 napig folytatták. A vizsgálat elsődleges végpontja a 72 órán belül jelentkező rohamok száma volt, mely rohamokat vagy klinikailag, vagy pedig folyamatos EEG-monitorizálás során lehetett detektálni. A vizsgálat sajnos több okból kifolyólag sem tudta mozgósítani az előre kitűzött betegszámot, a tervezett 104 beteg helyett csupán 50 beteg került végül a vizsgálatba (közülük 24 beteg került a levetiracetám-, 26 pedig a placebokarra). A levetiracetámkaron szignifikánsan kevesebb betegnek volt rohama 72 órán belül a placebokarhoz képest (16% vs. 43%). Az EEG-n detektált rohammennyiség is szignifikánsan alacsonyabb volt a levetiracetám mellett, mind a rohamok abszolútértékét, mind pedig az EEG-n észlelhető rohamok medián időtartamát tekintve. A szekunder végpontok, úgymint NIHSS-pontszámban vagy mRS-pontszámban 12 hónapon belül elért változás, súlyos mellékhatás, mortalitás, depresszió vagy szorongás tekintetében nem volt szignifikáns különbség a két vizsgálati kar között. A vizsgálatot végzők több limitációt is említenek az alacsony esetszámon túl: a placebocsoport tagjai körében nagyobb lehetett a roham-előfordulás valószínűsége a magasabb kiindulási NIHSS-re, a felvételkor mért nagyobb intracerebralis vérzésre, a nagyobb intracerebralis vérzés kiterjedési térfogatra, valamint a fiatalabb korra való tekintettel. A nagyobb felvételkor mért intracerebralis vérzéses térfogat, valamint a fiatalabb kor a CAVE-pontszám elemei, mely az intracerebralis vérzéseket kísérő kései rohammegjelenés valószínűségét becsli meg. Emellett a placebocsoportban nagyobb volt a mortalitás és a súlyos mellékhatások száma a levetiracetámot kapott csoporthoz képest, mely arra utalhat, hogy a placebocsoportba súlyosabb intracerebralis vérzések kerültek. Ugyanakkor a levetiracetámcsoportban a vérzések lokalizációja gyakrabban volt lobáris, több beteg esett át korábban ischaemiás stroke-on és hosszabb volt az értékelhető EEG hossza. Megjegyzendő, hogy a levetiracetámcsoportban a rohamszám csökkenését elsősorban az EEG-n észlelhető rohammintázatok számának csökkenése, nem pedig a klinikailag is észlelhető rohamok számának csökkenése okozta. A PEACH vizsgálat eredményei abból a szempontból is érdekesek, hogy az akut intracerebralis vérzést követően a folyamatos EEG-monitorizálás során nagy arányban észleltek mind elektrográfiai rohamot, mind pedig periodikus kisüléseket, melyek tehát nem kizárólag a már kezdetben súlyosnak ítélt vérzések esetében fordulnak elő, ezért a rutin EEG-monitorizálás minden vérzés esetén indokolt lehet. Ez ugyanakkor mind logisztikailag, mind pedig az erőforrások tekintetében nagy kihívást jelent az ellátók részéről. További vizsgálatok szükségesek annak eldöntésére, hogy – mint az a klinikai rohamok esetében már igazolt – az elektrográfiás rohamok szintén rossz prognózist jelentenek-e, továbbá hogy az előfordulásuk csökkentése valóban javítja-e a klinikailag is fontos kimeneteleket. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Peter-Derex L, Philippeau F, Garnier P, et al. Safety and efficacy of prophylactic levetiracetam for prevention of epileptic seizures in the acute phase of intracerebral haemorrhage (PEACH): a randomised, double-blind, placebo-controlled, phase 3 trial. Lancet Neurol. 2022;21(9):781-791