Hosszú évek óta égető kérdés a háziorvoshiány, de arról kevesebb szó esik, hogy ennek milyen széles körű hatása van. Egy borsodi település Teleházában indított szűrési programban kiszűrt betegeknek a pályáját valamikor ott kezdő háziorvos ad tanácsot. A térségben mindössze egyetlen, 80 évnél idősebb háziorvos van. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében az infarktuson átesett betegek mindössze négy százaléka vett részt a rehabilitációban. Sajnos ez országos szinten is csupán 44 százalék. Megkerestük a Magyar Orvosi Kamarát és dr. Békássy Szabolcsot, országos kollegiális szakmai vezetőt, milyen megoldási lehetőségeket látnak a helyzet rendezésére.

Megdöbbentő statisztika

A hivatalos számok: országosan több mint 830 háziorvospraxis betöltetlen, és ez a szám évről évre emelkedik. 2013-ban – amikor még több körzet üzemelt, mint jelenleg – mindössze a praxisok 3,4 százaléka állt üresen, 2024 év elején ez az arány már 12,8 százalék. 10-ből 8-ban több mint 6 hónapja üresedett meg a körzet. Van olyan település, ahol 20 éve nincs háziorvos. Egyes megyék között is óriási különbségek adódhatnak, az üres körzetek helyettesítése kihat azok ellátására is, akiknek elvileg van állandó háziorvosuk. A helyzeten valószínűleg ront, hogy az elkövetkező években tömegével vonulhatnak nyugdíjba a kiöregedett szakemberek. A háziorvosok több mint 30 százaléka ugyanis már betöltötte a 60 éves kort – írta összeállításában a penzcentrum.hu tavaly. Az üres praxisok száma Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében a legmagasabb, ott 82 körzetnek nincs orvosa, tízzel többnek, mint fél évvel ezelőtt. Pest vármegyében 61 körzet betöltetlen, ami szintén tízzel több, mint fél éve. Jász-Nagykun-Szolnokban 50 (félévvel ezelőtt 44), Békésben pedig 48 (félévvel ezelőtt 43) háziorvos hiányzik a rendszerből. A Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint országszerte 6350 háziorvosi körzet van, tehát tartósan – az OKFŐ adatai alapján – 11,5 százalékuk betöltetlen. Azon rendelők aránya, ahol jelenleg nincs orvos – a NEAK számait alapul véve –, már a 14 százalékot közelíti.

Forrás: borsod24.hu 

A háziorvos szerepe

Dr. Békássy Szabolcs szerint a kardiológiai rehabilitáció megszervezésében nincs szerepe a háziorvosoknak, ellenben vannak olyan betegutak, ahol problémát okoz a családorvos hiánya, diabéteszes, magas vérnyomással élő, vagy egy krónikus tüdőbeteg gondozásánál is. A betöltetlen – helyettesítéssel ellátott praxisok – jelentős része „méretgazdaságtalan”, vagyis nem optimális a finanszírozhatóságuk.

„Ma önkormányzati feladat az alapellátás biztosítása és gyakran leginkább presztízskérdés, hogy a településen legyen rendelő és háziorvos. 23 évvel ezelőtt ugyanennyi körzetszám volt Magyarországon, mint ma, miközben a lakosságszám azóta 600-700 ezerrel csökkent, így már érzékelhető, hogy a mai körzetkialakítási gyakorlat nem megfelelő. Ezért volt nagy jelentősége, hogy az alapellátás kötelező biztosításának helyhatóságnál történő hagyása mellett az állam átvette a körzetkialakítások hatáskörét az önkormányzatoktól. Gazdaságtalan üzemméretű praxisok esetén nem éri meg az orvosoknak az önálló praxismenedzsment. Ezzel összefügg a családorvosok korfája is. Az utánpótlás megfelelő biztosítása egyéb szempontokon is múlik: az átlagéletkor 59 év és mindössze öt százalékuk fiatalabb negyven évesnél. A mai háziorvosi modell az »egy orvos egy asszisztens«, de a szakmailag ajánlott megoldás, hogy a praxisok további szakdolgozók bevonásával lássák el a feladataikat. Mindennek jelenleg finanszírozási gátjai vannak. Elsősorban az aprófalvas településekre igaz, hogy az ellátást egy jó infrastruktúrával felszerelt, központi rendelőben kellene biztosítani, ahol dedikált időben elérhető a rendelés. A falugondnoki hálózat segítségével pedig biztosítani lehetne a betegek eljutását a rendelőkbe. Megoldást jelenthet a praxisközösségek fejlesztése is a hátrányos helyzetű települések egészségügyi alapellátásának biztosítása érdekében. Ha az adott körzet optimális üzemméret mentén szerveződik, ha rendezettek az infrastrukturális feltételek, és a hátrányos helyzetű településeken valamilyen plusz finanszírozási ösztönző is belép a rendszerbe, akkor népszerű lehet a háziorvosnak egy ilyen területen munkát vállalnia.”

A praxisközösségek

Ennek keretrendszere adott: „2021 óta kormányrendelet szabályozza a praxisközösségi együttműködést. Ennek ellenére szakmai tartalommal még nem teltek meg ezek a közösségek” – mondja a kollegiális vezető. „Nem megoldás, hogy helyettesítéssel pótolják a hiányt, amikor egy »idegen« orvos heti néhány órában látja a betegeket. Így ugyanis éppen az a személyes kapcsolat és betegútkövetés vész el, ami az alapellátás lényege.

A szakmai cél, hogy magasan képzett szakdolgozók legyenek mindenütt, akik jól felszerelt praxisközösségekhez kapcsolódnak. Ehhez helyére kell tenni a kompetenciahatárokat, több lehetőséget adni az orvosoknak és szakdolgozóknak egyaránt. A háziorvosoknak nem olyan feladatokat kellene ellátniuk, ami alacsonyabb kompetencia mentén is elvégezhető. Hatásköreik bővítésével pedig biztosítani lehetne, hogy minél szélesebb körben legyenek képesek ellátni bizonyos szolgáltatásokat.

Ezt követően kialakulhatna egy olyan új finanszírozási struktúra, amelyben a szakorvos és a családorvos is a saját szintjén látja el a beteget” – mondja Békássy Szabolcs. 

A Magyar Orvosi Kamara állásfoglalása

„Az egészségügyben végzett munka népszerűségének csökkenése a teljes nyugati, fejlett világot érintő probléma. A fiatalok kevésbé szívesen választják az éjszakai és hétvégi munkával, nagy stresszel és felelősséggel, élethosszig tartó tanulással járó, »home office«-ból nem végezhető munkaköröket. Ezért egyre általánosabb jelenség az egészségügy munkaerőhiánya, a szakmák elöregedése. Magyarországon ez a jelenség az egészségügyet sújtó egyéb problémák miatt különösen jellemző és mind súlyosabbá válik. Kiöregednek és elfogynak a meg nem becsült védőnők, szakdolgozók. Az orvosi szakmák közül a leginkább érintettek között vannak a háziorvosok, alapellátó gyermekorvosok. E területeken a korfa extrém torz, az átlagéletkor a nyugdíjkorhatár körül van, az utánpótlás távolról sem biztosított. Ez a fenti okok mellett feltehetőleg az alapellátók presztízscsökkenésének, az őket különösen érintő bizonytalan helyzetnek tudható be” – írja állásfoglalásában a Kamara. A szakmai szervezet kitér rá, hogy a néhány évvel ezelőtti orvosi béremeléskor sokáig kétséges volt az alapellátók finanszírozásának hasonló emelése, de végül többnyire megkapták a szükséges többletet. A következő, elszálló inflációval és megsokszorozódó energiaárakkal terhelt években súlyosan érintette a praxisokat a rezsiköltségek drasztikus emelkedése, amire csak esetleges és máig bizonytalan sorsú kompenzáció érkezett az államtól – bár a vállalkozóként dolgozó háziorvosok közfeladatot látnak el.

„Nem világosak az államtitkárság tervei az üres vagy kisméretű körzetek rendezésére, összevonására vonatkozóan sem, bizonytalan, hogy a sokszor milliós nagyságrendű összegért megszerzett körzetek elvesztése/elvétele esetén a kollégák milyen kompenzációra számíthatnak. Ehhez hozzájárultak az ügyeleti rendszer gyors és erőltetett átalakítása körüli visszásságok, az ügyeletet adni kényszerülő, sokszor idősebb kollégák kompetenciahatárainak kezdeti figyelmen kívül hagyása. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az alapellátás nem vonzó a fiatal orvosok számára. Az idősebbek közül pedig sokan a megérdemelt pihenést, a nyugdíj megkezdését fontolgatják.

Mindez azért különösen szomorú és visszás, mert mindenki egyetért abban, hogy az egészségügyi reform, egy hatékonyabb, modernebb, fenntartható rendszer kialakítása egyebek mellett az alapellátás nagyfokú megerősítését kívánná meg. 

Ennek része kellene legyen a háziorvosi rendszer elérhetővé tétele mindenki számára, az alapellátók kompetenciáinak (saját hatáskörben elvégzett és elrendelhető vizsgálatok, rendelhető gyógyszerek és gyógymódok) kiterjesztése, a praxisközösségek valódi tartalommal megtöltése. Utóbbiban ideálisan a csapatba szerveződött orvosok munkáját több szakdolgozó, diszpécser, gyógytornász, dietetikus segítené, így lefedve egy nagyobb terület széles körű ellátását – adott esetben lehetővé téve a betegek otthoni rehabilitációját, segítve a szükséges életmódváltást.”

A MOK szerint mindez jelenleg távolinak tűnik. „A megvalósuláshoz szükség lenne a meglévő bizonytalanság csökkentésére, a jövőkép konszenzusos tisztázására, az egészségügy átalakításának irányítói és a szakma között megroppant bizalom helyreállítására. Megnyugtatóan rendezni kellene az alapellátók helyzetét, jogállását, tulajdonviszonyait, valamint a finanszírozást, hogy az biztonságos és hosszú távon is tervezhető működést tegyen lehetővé. Meg kell teremteni a minőségi munkavégzés feltételeit, csakúgy, mint annak megfelelő ellenőrzését is. Ezek hiányában félő, hogy az alapellátás néhány éven, évtizeden belül kiüresedik és elnéptelenedik, a betegek mind nagyobb számban ellátatlanok maradnak. A hozzájuk legközelebb álló, őket ismerő »kapuőrök« hiányában betegségeiket egyre később ismerik fel és kezelik megfelelően” – írta kérdéseinkre válaszolva a Magyar Orvosi Kamara.