Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1994. MÁJUS 25.

Dán verapamil infarktus vizsgálat II

MATOS Lajos

Annak tanulmányozása, hogy az infarctus második hetétől kezdett, és 12–18 hónapon át folytatott verapamil-kezelés csökkenti-e az összhalálozást és a jelentős coronaria események (halál, reinfarctus) gyakoriságát.

HUN 1994;4(05)

Lege Artis Medicinae

1994. ÁPRILIS 27.

Az amaurosis fugax általános orvosi vonatkozásai

HORVÁTH Sándor, SOMLAI Judit

Az amaurosis fugax (egy szemen jelentkező átmeneti vakság) tünete nem csupán a nyaki erek atherosclerosisára, hanem a keringési rendszer általános megbetegedésére is utal. A tünet jelentősége, különösen ha 50–55 éves életkoron túl jelentkezik, prognosztikai szempontból hasonló a tranziens ischaemiás attakéhoz: első klinikai jele lehet mind az extra és intracranialis agyi erek, mind a coronariák atherosclerosisának. Mortalitási adatok szerint az amaurosis fugaxot elszenvedett betegek vezető haláloka szív eredetű, döntően myocardialis infarctus. Azokon az 50–55 évesnél idősebb betegeken, akiknél az amaurosis fugax tünetei felléptek, nem elegendő csupán a szemészeti vizsgálatokat elvégezni: a betegeket neurológiai és kardiológiai szem pontból is vizsgálni kell. Amaurosis fugax után nem a tünet, hanem a betegség kezelése az, ami a betegek életkilátását kedvezően befolyásolhatja.

HUN 1994;4(04)

Lege Artis Medicinae

1994. MÁRCIUS 30.

Kamrai ritmuszavarok balkamrafunkció és kamrai utópotenciál összefüggése és követése myocardialis infarctus után

LÁSZLÓ Zoltán, KEMPLER Pál, JÁNOSKUTI Lívia, KELTAI Katalin, FENYVESI Tamás

A postinfarctusos ritmuszavarok és a bal kamrai funkcióromlás prognosztikus jelentősége ismert. Munkánkban a kamrai utópotenciál prediktív szerepét vizsgáltuk e két tényező vonatkozásában. Harminckilenc betegben vizsgáltuk akut myocardialis infarctus után átlagosan 16,3 + 17,7 nappal, majd 16,3 + 8,9 hónappal a kamrai utópotenciál, balkamrafunkció és a kamrai ritmuszavarok összefüggését. Az utópotenciált a nagy frekvenciájú, alacsony amplitúdójú utópotenciál-tartam (HFLA), az effektív feszültség (RMS) és a szűrt QRS-tartam (QRS) alapján határoztuk meg. A ritmuszavar-analízis Holter-monitorozással, illetve online aritmia monitorral történt. A balkamrafunkciót (BKF) a 2D-echokardiográfia paramétereiből számolt ejekciós frakció (EF) alapján ítéltük meg. A betegeket először balkamrafunkciójuk alapján két csoportba soroltuk: 1. csoport - jó BKF: EF > 40%; illetve 2. csoport – rossz BKF: EF < 40%. Ekkor nem volt szignifikáns különbség (NS) sem a betegek kora (63 versus 58 év, NS), sem utópotenciál-paramétereik között (HFLA: 34 versus 34 ms, NS; RMS: 43 versus 38 uV, NS; QRS: 109 versus 114 ms, NS). A betegeket az észlelt kamrai ritmuszavarok jelenléte alapján ugyancsak két csoportba osztottuk. A. csoport - volt kamrai ritmuszavar; illetve B. csoport – nem volt kamrai ritmuszavar. Nem találtunk szignifikáns különbséget a betegek kora (65 versus 60 év, NS) és balkamra funkciója (EF: 44 versus 50%, NS) között, viszont a mért három utópotenciál-paraméter mindegyike szignifikánsan különbözött (HFLA: 43 versus 31 ms, p<0,01; RMS: 24 versus 47 uV, p<0,05; QRS: 121 versus 106 ms, p<0,01). Fentiek alapján az utópotenciál kialakulása és a kamrai ritmuszavarok előfordulása összefüggést mutat, így alkalmas lehet ezen ritmuszavarok prognosztizálására. Az utópontenciál megjelenése független a bal kamra funkciójától.

HUN 1994;4(03)

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁRCIUS 20.

Thrombolysis az akut agyi ischaemia kezelésében

NAGY Zoltán, SKOPÁL Judit

A cerebrovascularis betegségek képezik a harmadik leggyakoribb halálokot és a legtöbb tartós munkaképtelenséget Magyarországon. Az agyérbetegségek patofiziológiájának és kezelésének intenzív preklinikai és klinikai kutatása ellenére nincs olyan kezelési eljárás, mely az agyi infarctus prognózisát bizonyíthatóan javítaná. A thrombolysis elméletileg oki beavatkozás, mivel az érpályát ismét szabaddá teszi (rekanalizációs hipotézis). A különböző trombolysis vizsgálatok, meta-analízisek és esetismertetések egyértelműen bizonyították, hogy a korai hospitalizáció, a jól átgondolt diagnosztikai algoritmus, ebben első helyen a CT-vizsgálat, illetve a haemostasis-vizsgálatok alapvető fontosságúak. A magas rizikót jelentő vérzéses átalakulás és az agyödéma nem függ az alkalmazott thrombolyticum dózisától. A lysis ideje viszont nagymértékben meghatározza a beavatkozás sikerét. Ezért a stroke-betegek ellátás megszervezése alapvető a sikeres kezelés szempontjából.

HUN 1994;47(03-04)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Szívroham elsődleges megelőzése magas vérnyomás vizsgálatban

MATOS Lajos

Enyhe-középsúlyos hypertoniaban szenvedő férfiakon a diuretikus-, illetve béta-blokkoló antihipertenzív kezelés összehasonlítása a nem halálos infarctus, a coronaria mortalitás és az összmortalitás szempontjából.

HUN 1994;4(02)

Lege Artis Medicinae

1993. DECEMBER 29.

Koronária angioplasztika kontra excizionális atherectomia vizsgálat

MATOS Lajos

Az atherectomia a koszorúér-szűkületet 50%-kal vagy még nagyobb mértékben gyakrabban csökkentette (89%), mint az angio plastica (80%, p<0,001), és az érátmérő akut növekedése is kifejezettebb volt (p<0,001). Az atherectomia több korai szövődménnyel járt (11%), mint az angioplastica (5%, p<0,001) és a kórházi költségek is magasabbnak bizonyultak (11 904 vs. 10 637 dollár, p<0,006). Hat hónap után a restenosis-ráta atherectomia esetén 50%, angioplasticánál 57) volt (p<0,06). Az infarctus vagy a halál valószínűsége hat hónapon belül viszont nagyobb volt az atherectomiával kezelt csoportban (86%), mint angioplastica után (4,6%, p<0,007).

HUN 1993;3(12)

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

Véletlenszerű beavatkozással járó angina pectoris kezelésének vizsgálata

MATOS Lajos

A PTCA csoportban 16, a CABG csoportban 18 haláleset fordult elő. A szívizom infarctus gyakoriságában már volt a két kezelési mód között különbség (PTCA: 33, CABG: 20), de ez nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. A PTCA-val kezeltek 4%-a szorult a beavatkozás sürgős megismétlésére, és a követési idő során további 15%-nál kényszerültek CABG műtétre. Két éven belül a PTCA-val kezeltek 38%-ában, az operáltak 11%-ában volt szükség revascularisatióra. A koronarográfiát négyszerte többször kellett megismételni a PTCA csoport betegein, mint a CABG csoport tagjain (31% versus 7%, p<0,001). Az angina is gyakoribb volt hat hónappal a PTCA után (32%), mint a műtétet követően (11%), és a tágítással kezeltek több antianginás gyógyszert szedtek. CABG után egy hónappal viszont a betegek fizikai teherbírása kisebb volt, mint PTCA-t követően, bár ez a különbség később eltűnt. A műtét után a betegeknek hosszabb rehabilitációs időre volt szüksége, mint PTCA után, viszont az operáltak között két éven belül szignifikánsan ritkább az angina, és ritkábban van szükségük további diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásra.

HUN 1993;3(11)

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

Aszpirin Myocardialis Infarctus Tanulmány

MATOS Lajos

A teljes követési időszak során az összhalálozás 10,8% volt az aszpirin és 9,7% a placebo csoportban. A hároméves összhalálozás 9,6% volt az aszpirinnel kezelt és 8,8% placeboval kezelt csoportban. A biztos, nem halálos szívizominfarctus előfordulási aránya az aszpirin csoportban 6,3%, a placebo csoportban 8,1% volt. A koszorúér-események (coronaria halálozás vagy biztos, nem halálos infarctus) előfordulása az aszpirint szedők között 14,1%, a placebóval kezeltek csoportjában 14,8%-nak adódott. Pepticus fekélyre, gastritisre vagy gyomornyálkahártya-erózióra utaló tünetek az aszpirin szedése közben 23,7%-ban, placebo szedése során 14,9%-ban fordultak elő.

HUN 1993;3(11)

Lege Artis Medicinae

1993. SZEPTEMBER 29.

Akut myocardialis infarctusban echokardiográfiával felismert jobb pitvari thromboembolia

TÓTH Csaba, VADNAY István

A szerzők egy inferior lokalizációjú bal kamrai infarctushoz csatlakozó jobb kamrai akut myocardialis infarctust elszenvedett betegről számolnak be, akiben echokardiográfiával jobb pitvari thromboembolusokat mutattak ki. Az igen mobilis, extracardialis eredetű thrombusok pulmonalis embolisatio révén a beteg halálát okozták. Az eset kapcsán tárgyalják a jobb kamrai infarctus és a pulmonalis embolia előfordulásának felismerési nehézségeit, az echo-Doppler-vizsgálat szerepét. Hangsúlyozzák, hogy mobilis, jobb pitvari thrombus esetén műtéti eltávolítás indokolt, amivel a pulmonalis embolia az irodalmi adatok alapján megelőzhető.

HUN 1993;3(09)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚNIUS 30.

Egyesült Királyság tranziens iszkémiás roham vizsgálat

MATOS Lajos

A betegek kb. 85% megbízhatósággal szedték a gyógyszert. A négy klinikai végpont – nem halálos szívizom infarctus, nem halálos agyvérzés, vascularis halál vagy nem vascularis halál – 18%-kal volt ritkább a két, aszpirinnel kezelt csoportban, mint a placeboval kezeltek között (2p = 0,01). A maradandó károsodással járó agyi vérzés és a vascularis halál összesített előfordulása csak 7%-kal mérséklődött. A nagyobb és a kisebb aszpirin adag hatásossága között nem volt értékelhető különbség, csak olyan szempontból, hogy az alacsonyabb dózis szignifikánsan kisebb mértékben bizonyult gastrotoxicusnak.

HUN 1993;3(06)