Lege Artis Medicinae

Aszpirin Myocardialis Infarctus Tanulmány

MATOS Lajos1

1993. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(11)

Kigyógyít

A teljes követési időszak során az összhalálozás 10,8% volt az aszpirin és 9,7% a placebo csoportban. A hároméves összhalálozás 9,6% volt az aszpirinnel kezelt és 8,8% placeboval kezelt csoportban. A biztos, nem halálos szívizominfarctus előfordulási aránya az aszpirin csoportban 6,3%, a placebo csoportban 8,1% volt. A koszorúér-események (coronaria halálozás vagy biztos, nem halálos infarctus) előfordulása az aszpirint szedők között 14,1%, a placebóval kezeltek csoportjában 14,8%-nak adódott. Pepticus fekélyre, gastritisre vagy gyomornyálkahártya-erózióra utaló tünetek az aszpirin szedése közben 23,7%-ban, placebo szedése során 14,9%-ban fordultak elő.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Kardiológiai Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Végtagsérülések szakorvosi ellátása katasztrófahelyzetekben

CZIFFER Endre

A szerző ismerteti a végtagsérülések rendkívüli körülmények között való ellátásának sajátosságait, a békeidős kezeléstől eltérő jellegzetességeket taglalja. A háborús és civil katasztrófák során a sérülések között a végtag sérülések aránya gyakran a 60%-ot is elérheti. A katasztrófák egészségügyi felszámolásához szükséges eszközrendszer, gondolkodásmód és szervezési intézkedések ugyancsak eltérnek a hagyományos sebészi rutintól, ezért erre békeidőben rendszeres gyakorlással kell felkészülni. A kompromisszumos medicina követelményeibe illő eszközök mellett nélkülözhetetlen szerep jut az intuíciónak, az improvizációnak, hiszen nincs két egyforma katasztrófahelyzet. A köznapi tevékenység felbomlik és a kompromisszumok halmaza veszi át az uralkodó szerepet. A törések rögzítésére a külső rögzítés a választandó módszer olyan eszközökkel, amelyek a szakmai elvek mellett respektálják a katasztrófaellátás logisztikai (hadtáp) és financiális lehetőségeit is.

Lege Artis Medicinae

A citokinterápia alkalmazása hematológiai betegségekben

PÁLÓCZI Katalin, PETRÁNYI Győző

A szerzők a haemopoeticus rendszer szabályozásában szerepet játszó citokinek klinikai alkalmazását összegzik. A lehetséges klinikai felhasználás négyféle stratégiát követhet: 1. Az immunválasz stimulálása, a daganat elleni védekezés serkentése. 2. A daganatterápiával kapcsolatos, vagy a daganat által indukált immun- és myelo szuppresszió csökkentése, a szervezet nem specifikus védelmének fokozása. 3. A daganat elpusztításához szükséges, maximálisan tolerálható dózisú kemoterápia bővítése. 4. A tumorsejt növekedésének és differenciálódásának direkt befolyásolása citosztatikus, citotoxikus, vagy egyéb reguláló mechanizmusok révén. Az interferonok, a klinikai gyakorlatban alkalmazásra vagy kipróbálásra került interleukinek, az erythropoetin és a három fő kolónia stimuláló-faktor kerül ismertetésre. E szerek potenciális klinikai hasznosságát és a hatás megítélésének nehézségeit is összefoglalják.

Lege Artis Medicinae

Természetes humán alfa interferon alkalmazása oralis vírusfertőzésekben és következményes betegségekben

KÖVESI György, ONÓDY Klára, PÁLÓCZY Katalin, FEKETE Béla

A szerzők 35 betegen egy magyar előállítású, természetes alfa interferonkészítmény hatását vizsgálták. A betegek a szájban előforduló vírusfertőzésekben (gingivostomatitis herpetica, krónikus recidiváló herpes), illetve vírussal kapcsolatos betegségekben (herpetiform ulceratio, krónikus recidiváló aphtha, Sutton aphtha és postherpeti cuserythema exsudativum multiforme) szenvedtek. Napi 1 illetve 2 millió NE alfa interferont kaptak (im.), 10 napon át. A kezelés előtt és után 10 nappal laboratóriumi vizsgálatokat, majd 1 és 3 hónap múlva klinikai ellenőrzést végeztünk. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett meghatároztuk az LGL sejt és abszolút lymphocytaszámot, az azonnali és a teljes rozettaszámot, valamint 10 esetben a felszíni markerek expressziójának változásait. Az alfa interferon kezelés hatására nem változtak a szokványos laboratóriumi paraméterek. Az LGL, az azonnali és teljes rozettaképző sejtek száma szignifikánsan emelkedett. Szignifikánsan emelkedett a CD 8, CD 11b, CD 14, CD 25 és a CD 45R felszíni markerek expressziója is. A betegek 72,7%-a gyógyult, 15%-a javult, és eddig csak három esetben alakult ki recidiva. A kezelés során nem fordult elő olyan mellékhatás, amely miatt a kezelést meg kellett volna szakítani. Az eredmények alapján úgy látszik, hogy az alfa interferon sikeresen alkalmaz ható az oralis vírusos és vírussal kapcsolatos betegségek kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Az ultrahangvizsgálat szerepe a csípőizületi pseudoarthrosis infekciójának kimutatásában

FÖLDES Károly, BÁLINT Péter, LAKATOS Tamás, BÁLINT Géza

Csípőízületi pseudoarthrosisban fellépő nyugalmi fájdalom hátterében az álízület synovitise állhat, amely lehet fertőzött. A szerzők célja az volt, hogy megvizsgálják, milyen segítséget nyújthat az ultrahangvizsgálat pseudoarthrosisban jelentkező nyugalmi fájdalom okának tisztázásában a hagyományos képalkotó eljárások mellett. 14 Girdlestone-féle arthroplasticán átesett, nyugalmi fájdalomról panaszkodó és 12 nyugalmi fájdalomról nem panaszkodó betegnél készült hagyományos medence röntgenfelvétel és ultrahangvizsgálat, 2 esetben primeren, 24 esetben szekunderen kialakított pseudoarthrosisban. A nyugalmi fájdalomról panaszkodó betegcsoportban 12 esetben észleltek synovitist ultrahangvizsgálattal, a kontrollcsoportban pedig 2 alkalommal. 12 esetben végeztek álízületi aspirációt, amelynek során 8 esetben nyertek synovialis folyadékgyülemet. Közülük 2 esetben igazolódott infekció. Synovitis fennállását 4 alkalommal artrográfiával igazolták. Combfej-rezekciós arthroplastikán átesett beteg nyugalmi fájdalma esetén végzett ultrahangvizsgálat segíthet az álízületi infekció ki mutatásában, jelentős segítséget nyújtva a helyes terápiás stratégia felállításához.

Lege Artis Medicinae

Véletlenszerű beavatkozással járó angina pectoris kezelésének vizsgálata

MATOS Lajos

A PTCA csoportban 16, a CABG csoportban 18 haláleset fordult elő. A szívizom infarctus gyakoriságában már volt a két kezelési mód között különbség (PTCA: 33, CABG: 20), de ez nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. A PTCA-val kezeltek 4%-a szorult a beavatkozás sürgős megismétlésére, és a követési idő során további 15%-nál kényszerültek CABG műtétre. Két éven belül a PTCA-val kezeltek 38%-ában, az operáltak 11%-ában volt szükség revascularisatióra. A koronarográfiát négyszerte többször kellett megismételni a PTCA csoport betegein, mint a CABG csoport tagjain (31% versus 7%, p<0,001). Az angina is gyakoribb volt hat hónappal a PTCA után (32%), mint a műtétet követően (11%), és a tágítással kezeltek több antianginás gyógyszert szedtek. CABG után egy hónappal viszont a betegek fizikai teherbírása kisebb volt, mint PTCA-t követően, bár ez a különbség később eltűnt. A műtét után a betegeknek hosszabb rehabilitációs időre volt szüksége, mint PTCA után, viszont az operáltak között két éven belül szignifikánsan ritkább az angina, és ritkábban van szükségük további diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásra.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

[A transforaminalis epiduralis szteroidbefecskendezés hatékonyságának értékelése távoli lateralis ágyéki sérv esetén]

EVRAN Sevket, KATAR Salim

[Az összes ágyéksérv körülbelül 0,7–12%-a távoli lateralis ágyéksérv (FLDH). Az FLDH a gyakoribb centrális és paramedialis ágyéksérvekhez képest súlyosabb és tartósabb radicularis fájdalmat okoz az ideggyök és a dorsalis gyöki ganglion közvetlen összenyomódása miatt. Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak a konzervatív kezelésre, így például a gyógyszeres kezelésre vagy a fizikoterápiára, és akiknél még nem alakultak ki neurológiai hiánytünetek, az ideggyök sérülése és a synovialis ízületek károsodása miatti gerincinstabilitás kockázata miatt nehéz dönteni a műtét szükségességéről. Vizsgálatunkban a transforaminalis epiduralis szteroidinjekció (TFESI) hatását kívántuk értékelni mind a fájdalomkontroll, mind a funkcionális kapacitás javulására FLDH-ban szenvedő betegeknél. Összesen 37 olyan, konzervatív kezelésre nem reagáló, neurológiai hiánytünetmentes beteget vontunk be a vizsgálatba, akinek radicularis fájdalmát az ágyéki MR-felvételen látható távoli lateralis ágyéksérv okozta. A betegeknél praeganglionos irányból TFESI alkal­mazására került sor. A betegek kezelés előtt felvett vizuális analóg skála (VAS) és Oswestry Disability Index (ODI) pontszámait a beavatkozás utáni 3. hét, továbbá 3. és 6. hónap VAS- és ODI-pontszámaival hasonlítottuk össze. Az átlagos kezdeti VAS-pontszám 8,63 ± 0,55 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap VAS-pontszámainak átlagos értéke 3,84 ± 1,66; 5,09 ± 0,85; 4,56 ± 1,66 volt. A VAS-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Az átlagos kezdeti ODI-pontszám 52,38 ± 6,84 volt, míg a 3. hét és a 3., 6. hónap ODI-pontszámainak átlagos értéke 18,56 ± 4,95; 37,41 ± 14,1; 34,88 ± 14,33 volt. Az ODI-pontszám csökkenése statisztikailag szignifikánsnak bizonyult (p = 0,001). Ez a tanulmány kimutatta, hogy a TFESI hatékonyan javítja a funkcionális kapacitást és a fájdalom­kontrollt olyan betegek esetén, akik távoli lateralis ágyéksérv miatti radicularis tüneteit nem lehet műtéti úton ke­zelni. ]

Ideggyógyászati Szemle

[Myasthenia gravis-betegek autonóm rendellenességeinek elektrofiziológiás vizsgálata: prospektív tanulmány]

NALBANTOGLU Mecbure, AKALIN Ali Mehmet, GUNDUZ Aysegul, KIZILTAN Meral

[A myasthenia gravis (MG) a neuromuscularis junctio autoimmun típusú megbetegedése. Az auto­nóm rendellenességeket nem gyakran társítják myasthenia gravishoz. A vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk, milyen autonóm működés jellemzi az MG-betegek különböző alcsoportjait, és megvizsgáljuk az acetilkolinészteráz-inhibitorok hatásait. A vizsgálatba 30 autoimmun MG-beteget és 30 egészséges önkéntest vontunk be. Az autonóm műkö­dés tesztelése érdekében szimpatikus bőrreakció (SSR) és R-R intervallumvariáció analízis (RRIV) vizsgálatokat végez­tünk. Az acetilkolinészteráz-inhibitor-kezelésben részesülő betegek körében kétszer végeztük el a vizsgálatokat. Az RRIV hiperventiláció alatti növekedése nagyobb (p = 0,006) és a Valsalva-arány alacsonyabb (p = 0,039) volt a kontrollcsoport tagjainál. Az SSR-amp­litúdók alacsonyabbak voltak a gyógyszer bevétele után (p = 0,030). A gyógyszer bevétele után eltelt idő növeke­dé­sével megnyúlt SSR-látenciákat kaptunk (p = 0,043). A Valsalva-arány alacsonyabb volt az AchR antitestre negatív csoportban (p = 0,033). Mind az okuláris, mind a generalizált MG-betegek körében szubklinikus paraszimpatikus rend­ellenesség mutatható ki, különösen az AchR antitestre nega­tív csoportban. A piridostigmin perifériás szimpatikus ko­linerg nonkumulatív hatással rendelkezik.]

Ideggyógyászati Szemle

[A percutan endoszkópos interlamináris lumbalis discectomia és a microdiscectomia direkt költségeinek összehasonlítása: török eredmények]

ÜNSAL Ünlü Ülkün, ŞENTÜRK Salim

[A microdiscectomia (MD) a lumbalis porc­korongsérv műtéti kezelésének standard technikája. Az egy munkacsatornás percutan endoszkópos in­ter­lamináris lumbalis discectomia (PELD) egy másik műtéti lehetőség, ami a rövidebb kórházi ápolási idő szüksé­ges­sége és a gyorsabb funkcionális gyógyulás miatt egyre nép­szerűbbé válik. Nagyon kevés tanulmány elemzi e két technika költségeit. Jelen tanulmány célja az MD és a PELD összes kórházi költségének összehasonlítása. Negyven 22 és 70 éves kor közötti, PELD vagy MD módszerrel és különböző aneszteziológiai technikával operált beteget osztottunk négy csoportba: 1. PELD + helyi érzéstelenítés (PELD-Local) (n = 10), 2. PELD + ál­ta­lános ér­zéstelenítés (PELD-General) (n = 10), 3. MD + spi­nalis ér­zés­­telenítés (MD-Spinal) (n = 10), 4. MD + ál­ta­lános érzés­telenítés (MD-General) (n = 10). Az egészség­ügyi költsé­ge­ket a direkt költés összegeként definiáltuk. A költségek direkt összehasonlíthatósága érdekében az ada­tokat az érzéstele­nítés módja szerint elemeztük. A direkt költségeket az MD- és a PELD-csoportok között hasonlí­tottuk össze. A PELD-Local-csoportban az összes költség összege 1249,5 $, a PELD-General-csoportban 1741,5 $, az MD-Spinal-csoportban 2015,6 $, az MD-General-csoportban 2348,7 $ volt. Az összes költség összege magasabb volt az MD-Spinal- és MD-General-csoportokban, mint a PELD-Local- és PELD-General-cso­portokban. A mű­tét, a sebészi eszközök, az anesz­tézia (az aneszteziológus díja), a kórházi tartózkodás, az érzéstelenítés során használt gyógyszerek és anyagok, a laboratóriumi vizsgálatok, az ápolás és a posztoperatív gyógyszerelés költsége szigni­fi­káns mértékben eltért a négy csoport között (p < 0,01). Vizsgálatunk igazolta, hogy a PELD kevésbé költséges, mint az MD.]