Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 46
Ideggyógyászati Szemle
1994. MÁRCIUS 20.
Idiopathiás gyulladásos myopathiák immunológiai vizsgálata
Idiopathiás gyulladásos myopathiák - dermatomyositis, polymyositis és zárványtestes myositis - esetében izombiopsziás anyagon immuncitokémiai vizsgálatokat végeztünk monoklonális ellenanyagok felhasználásával. Eredményeink alapján e kórképek patomechanizmusára vonatkozóan próbáltunk következtetéseket levonni. Dermatomyositisben a humorális immunitás szerepe és az izomzat kis ereinek bántalma mutatható ki. Polymyositisben és zárványtestes myositisben döntőnek tűnik a kóros celluláris immunválasz kialakulása az izomrostok ellen, melyet esetleg egy szervezetidegen MHC l-antigén izomsejtfelszíni produkciója által kiváltott T8 cytotoxicitás okoz.
Lege Artis Medicinae
1992. SZEPTEMBER 30.
A polymyositis, dermatomyositis klinikai és immunológiai sajátosságai
A polymyositis, dermatomyositis a vázizmok gyengeségével, gyulladásos beszűrődésével járó megbetegedések, amelyek az idiopathias gyulladásos myopathiák közé sorolhatók, a betegség patogenezisét tekintve pedig az autoimmun kórképek csoportjába tartoznak. Mint minden autoimmun megbetegedés, a polymyositis és a dermatomyositis is multifaktoriális eredetű. Feltételezhető, hogy genetikus és külső tényezők együttese különböző immunológiai mechanizmusokon keresztül vezet a betegség kialakulásához. Az immunológiai patomechanizmus eltérő (T-sejtes, autoantitestes, egyéb humorális tényezők) irányultságai egymással is társulhatnak, egymást kiegészíthetik. A patomechanizmus pontosabb megismerése révén további elkülönítések, alcsoportok kialakítása válik lehetővé. Így az utóbbi időben próbálják elkülöníteni az úgynevezett anti-szintet az autoantitest pozitivitással rendelkező betegek csoportját, mint egy sajátságos klinikai képpel bíró csoportot.
Ideggyógyászati Szemle
1987. NOVEMBER 01.
Myasthenia gravis: Betegség-társulások Irodalmi adatok és 1000 beteg észlelése alapján
A szerző ezer beteg észlelése és az irodalom követése alapján ismerteti azokat a. betegségeket és syndromákat, amik a myasthenia gravishoz gyakrabban társulnak. Foglalkozik a pajzsmirigy betegségeivel, a rheumatoid uthritisszel, a polymyositisszel, systemás lupus erythematodesszel, sclerodermával, a haematologiai kórképekkel, bőrbetegségekkel és egyéb, ritkább betegség-társulásokkal. A betegség asszociációk a myasthenia gravis immun kórszármazásának közvetett klinikai bizonyítékai, és egyben felvetik a thymus esetleges pathogén szerepének lehetőségét a myasthenia mellett egyéb immun betegségekben is.
Ideggyógyászati Szemle
1970. OKTÓBER 01.
Tejsavdehidrogenáz összaktivitás és izozimkép vizsgálata izombetegségekben
A szerzők 60, különböző eredetű izombetegségben (myositis, myasthenia gravis, neurogen atrophiák, dystrophiák és myopathiák) szenvedő betegen 33 izom és 65 serum LDH összaktivitás, MDH/LDH hányados, izozim kép és H/M arány meghatározást végeztek. Az izom LDH összaktivitás mérés methodikából fakadó pontatlansága miatt javasolják az MDH/LDH hányados meghatározását, mely egyes esetekben alkalmasnak látszik myogen és neurogen sorvadások elkülönítésére. A serum LDH összaktivitás mind myogen, mind neurogen sorvadásokban az esetek csak egy kis részében emelkedett, így diagnostikus értéke minimális. Az izom LDH izozim kép, valamint H/M arány vizsgálat alkalmasnak látszik myasthenia gravis izomkárosodással járó alakjainak elkülönítésére. A serum LDH izozim kép vizsgálatának tapasztalataink szerint differential-diagnostikai jelentősége nincs. Myasthenia gravisban talált erősen emelkedett serum LDH3 aktivitás értelmezése további vizsgálatokat igényel.
Ideggyógyászati Szemle
1970. SZEPTEMBER 01.
Az EMG jelentősége a polymyositis diagnosticájában
A szerzők 9 chronicus PM beteget 2-4 éven át észleltek s rajtuk ismételten végeztek EMG vizsgálatokat. A hosszmetszeti kép és az EMG jelek elemzése alapján a következőket állapították meg: 1. A chronikus PM-re jellemző az EMG jegyek foltszerű megoszlása és spontán fibrillatio ritka jelentkezése. 2. A betegek klinikailag ép kézizmain kapott kóros EMG alapján következtetni lehet a folyamat generalisatiójára. 3. Az EMG ehetővé teszi a folyamat dynamikájának ellenőrzését. 4. Idült gyulladásos folyamat esetén lényegében csak az EMG alapján ítélhető meg, hogy a súlyosan károdosott izomzat mennyire terhelhető. Az EMG egyben adatot nyújt a helyes therapia megválasztásához.
Ideggyógyászati Szemle
1970. JÚLIUS 01.
Adatok a késői myopathiák rendszerezéséhez 15 eset észlelése alapján
A 40 év feletti korban meginduló myopathiák rendszerezésében az aetiologiai-pathogenetikai elvet igyekszünk megvalósítani. Korszerű vizsgáló módszerek alkalmazása (így többek között az izombiopsia biochemiai, histochemiai és elektronmikroszkópos vizsgálata) egyre több esetben teszi lehetővé a kóroktan tisztázását, vagy a pathogenesis megismerését. Az aetio-pathogenetikai szempontból osztályozható esetek után visszamaradó késői myopathiák besorolására vonatkozó irodalmi nézeteket 3 fő csoportra oszthatjuk. Egyes szerzők a dystrophia musculorum progressivához, sokan a chronikus polymyositisckhoz sorolják a késői myopathiákat, más szerzők pedig mindkét fenti megbetegedéstől elkülöníthető önálló kórképnek tekintik. A késői progressiv myopathiák legfontosabb csoportját a polymyositises esetek alkotják. Szerző 15 késői myopathia észlelése közül 7 volt ide sorolható és a 8. esetben is mérlegelni kellett a polymyositises eredet lehetőségét. A polymyositises jellegű késői myopathiák a következő alcsoportokra oszthatók: 1. Elsődleges, nem gennyes polymyositis. 2. Egyéb collagen betegség keretében jelentkező polymyositis. 3. Malignus daganathoz csatlakozó polymyositis. 4. Epitheloid granulomatosus myositis. 5. Ismert kóroktanu myositis. A késői myopathiák elenyészően csekély része minősíthető csak dystrophia musculorum progressivának. Szerzőnek ide tartozó esete nem volt. A tisztázatlan eredetű késői myopathia esetek egyetlen közös sajátsága az aetiologiai negatívum. Klinikai kép, kórszövettani lelet és therapiás befolyásolhatóság szempontjából egyaránt heterogen syndromáról van itt szó. A climacterialis, menopausalis jelző használata és hormonalis pathomechanismus feltételezése indokolatlan. Az igazoltan polymyositises eseteken kívül minden tisztázatlan eredetű késői myopathiában is meg kell kísérelni a steroid kezelést, mert gyulladásos szövettani elváltozás kimutathatóságának hiányában is hatásos lehet a corticotherapia.
Ideggyógyászati Szemle
1969. OKTÓBER 01.
A szemizmok myositiséről
Szerző két myositissel járó chronikus orbitalis cellulitis esetet ismertet. Ennek kapcsán áttekinti az orbitalis myositisek klinikai formáit, az irodalomban használatos elnevezéseket és felosztásokat, differential-diagnostikai módszereket és a therapiás lehetőségeket.
Ideggyógyászati Szemle
1969. MÁJUS 01.
A spinalis izom-atrophia fiatalkori pseudomyopathiás (Kugelberg-Welander féle) formájáról három eset észlelése kapcsán
Szerző a spinalis izom-atrophia (SI) juvenilis pseudomyopathiás (Kugelberg-Welander-féle) formáját ismertette 3 eset észlelése kapcsán. A juvenilis SI-t a dystrophia musculorum progressivától izomfasciculatiók jelenléte és a neurogen EMG és izom-biopsiás lelet alapján különíthetjük el. A pseudomyopathiás SI felismerésének az izom-dystrophiáénál jóval kedvezőbb prognosisa ad gyakorlati jelentőséget. A Kugelberg-Welander-féle juvenilis és a Werdnig-Hoffmann-féle infantilis SI nem tekinthető különálló genetikus typusnak. 2. esetünkben a SI 11 éves korban kezdődött. A 14 éves korban végzett izombiopsiában a neurogen atrophián kívül ún. myopathiás elváltozásokat és lymphorrhagiákat is találtunk. E háromféle kórszövettani tünetegyüttes viszonyát illetően feltételezésekre szorulunk. A SI-tól függetlennek tarthatóak az elsődleges izomelváltozások. Ez utóbbiak, tehát a lymphorrhagiák és az izomrost degeneratio közös (autoimmun?) patomechanizmusúak lehetnek. Második esetünkben a 4 éves észlelés alatt gyógytorna és sportolás hatására a korábbi állandó izomerő-csökkenés helyett fokozódott az izomerő. 3. esetünkben a juvenilis SI-hez myositis társult. Feltehetően a két elváltozás véletlen összetalálkozásáról volt szó. Szerző táblázatban foglalja össze a Kugelberg-Welander-féle SI és a dystrophia musculorum progressiva felszálló formájának elkülönítésében felhasználható adatokat.
Ideggyógyászati Szemle
1968. SZEPTEMBER 01.
A szerum kreatin-foszfokináz meghatározás jelentősége izomsorvadással járó betegségekben
Szerző a kreatin foszfokinaz (KFK) enzim aktivitását határozta meg különféle izomsorvadással járó megbetegedésekben. A kontrollként vizsgált negatív neurológiai státusú egyéneknél az aktivitás értéke egyetlen esetben sem volt magasabb. Ugyancsak alacsony aktivitást mért számos neurogen izomsorvadásban szenvedő betegnél. Polymyositiseknél minden esetben magas aktivitást talált. Dystrophia musculorum progressivában szenvedők KFK aktivitása általában igen magas, a betegség kezdeti szakában; hosszú ideje fennálló folyamatoknál az aktivitás már ismét alacsony. A myogen és neurogen izomsorvadások elkülönítő diagnózisában — különösen a betegség kezdetén —a KFK meghatározás jelentős segítséget jelent egyéb vizsgáló eljárások (EMG, izombiopsia) mellett.
Ideggyógyászati Szemle
1967. AUGUSZTUS 01.
Kétoldali tibialis anterior syndroma
Szerzők 49 éves nőbetegen megerőltető állómunka után kialakult kétoldali tibialis anterior syndromát ismertetnek. Az izom-biopsia szövettani vizsgálata, a süllyedés fokozódása és a leukocytosis alapján a klinikai tünetek létrejöttét myositis következményének tartják. ACTH kezelés hatására a beteg panaszmentessé vált. A syndromát polyaetiologiásnak tartják és Morger vizsgálatai alapján a fasciotomia helyett gyulladáscsökkentőkkel konzervatív kezelést ajánlanak.
1.
2.
3.
4.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.