Részletes keresés

Magyar Radiológia

2004. DECEMBER 20.

Melorheostosis - Ritka megjelenési forma

KUTKOWSKA-KAZMIERCZAK Anna, OBERSZTYN Ewa, KOZLOWSKI Kazimierz

A melorheostosis ritka, de jól dokumentált betegség, 1994-ig 320 esetről számoltak be. Az előfordulási gyakoriság 0,9 eset/egymillió.

HUN 2004;78(06)

Magyar Radiológia

2002. FEBRUÁR 20.

A gyermekkori légfegyversérülések gyakorisága és diagnosztikája

MAKRA József, LOMBAY Béla, RIVASZ-TÓTH Gyula

Egyre több gyermek kap kis energiájú légfegyvert ajándékba. A kis kaliberű (0,17, 0,22), sűrített levegővel működésbe hozott lövedék áthatoló ereje általában nem nagy, mégis okozhat életveszélyes sérüléseket.

HUN 2002;76(01)

Lege Artis Medicinae

2001. JANUÁR 20.

Az MR szerepe a daganatok diagnosztikájában

GŐDÉNY Mária

A képalkotó vizsgálómódszerek fontos szerepet játszanak abban, hogy a daganatot megtaláljuk, diagnosztizáljuk, meghatározzuk a stádiumát, a kezelés hatékonyságát, majd kövessük a beteget és kimutassuk a korai recidívát.

HUN 2001;11(01)

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

Az AIDS patológiája 52 magyarországi boncolás elemzése

SZABÓ Zsuzsanna, CSOMOR Judit

Szerzők AIDS-ben elhunyt betegek boncolása során szerzett tapasztalatai kat foglalják össze. Ismertetik az opportunista fertőzések és malignus tumorok diagnosztizálását meghatározó szöveti kritériumokat 52 magyarországi boncolt eset kapcsán. Gyakorisági sorrendben mutatják be a betegségek morfológiai jellemzőit és szervi lokalizációit. Az infekciók közül a Cytomegalovírus-fertőzés, a Pneumocystis carinii pneumonia és a mycobacteriosisok a legjelentősebbek, malignus folyamatok közül Kaposi-sarcoma és lymphoma fordul elő. Felhívják a figyelmet az egyes diagnózisok felállításának nehézségeire, az atípusos morfológiai képre. Utalnak arra, hogy a magyarországi adatok megegyeznek a nagy összefoglaló amerikai irodalmi adatokkal. Hangsúlyozzák a kórképek ismeretének fontosságát, különös tekintettel az AIDS eddigi ritka hazai előfordulására.

HUN 1993;3(11)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚLIUS 29.

Napi egyszer adott netilmicin + ceftriaxon vs napi kétszer adott netilmicin + ceftazidim klinikai hatékonysága súlyos nozokomiális infekciók kezelésében

LUDWIG Endre, MAGYAR Tamás, LÁNYI Péter, SZÉKELY Éva

A súlyos nozokomiális infekciók kezelésének elfogadott módja az aminoglikozid + béta Taktám kombináció. A szerzők a naponta egyszer adott ceftriaxon + netilmicin és a naponta kétszer adott ceftazidim + netilmicin kombináció klinikai hatékonyságát hasonlították össze. A betegek súlyos, nozokomiális infekcióban szenvedtek. Állapotukat az APA CHE II, a szepszis és a sérülési pontrendszer alapján jellemeztük. Az 1. csoport (30 beteg) 2 g ceftriaxont +2–7 mg/ttkg netilmicint kapott naponta egyszer. A 2. csoport (30 beteg) naponta 2x2 g ceftazidimet +2–7 mg/ttkg netilmicint kapott két adagra osztva. A laboratóriumi paramétereket, a netilmicin koncentrációt, a hallást rendszeresen ellenőriztük. Pneumoniák kezelésében 70%, a többi infekció (húgyúti, hasi és lágyrész) kezelésében 90%-os gyógyulási) javulási arányt értünk el. Legrosszabbul a Pseudomonas aeruginosa infekciók reagáltak mindkét csoportban. Az 1. csoportban jobb eredményt találtunk a bacteriaemia betegek kezelésében (5/7 vs 4/8). A 2. csoportban hétből 4 Staphylococcus aureus fertőzés kezelése sikertelen volt. A naponta egyszer illetve kétszer adott netilmicin egyaránt biztonságos volt. Súlyos nozokomiális infekciók kezelésében mindkét kombináció hatékony, de az egyszeri dozírozás a betegnek kényelmesebb, ugyanakkor kisebb költségekkel is jár.

HUN 1992;2(07)

Lege Artis Medicinae

1991. AUGUSZTUS 28.

Elmélkedés a magyar orvoslás európai integrációjáról

HALÁSZ Katalin

EURÓPA... Áhított cél lehetett több mint ezer éve. Honfoglalóink elérték. A múlt századtól nem egy kiváló magyar orvos teljesítményét korszakalkotónak ítélte a világ. Semmelweis mellett több Nobel-díjas magyar tudós életműve bizonyította európai létünket. Szűkebb szakmánkban, a reumatológiában is világszerte elismerést vívott ki a múlt században Kaposi Móric az SLE leírásával, s ma is naponta idézett az AIDS-hez társuló sarcoma első közlőjeként. Eltávolodtunk volna Európától ebben a században? Nem lennének nagyreményű, tudós orvosaink? Aligha.

HUN 1991;1(14)

Lege Artis Medicinae

1991. JANUÁR 12.

A szájtünetek jelentősége a HIV-fertőzés (AIDS) korai diagnosztikájában

BÁNÓCZY Jolán

Az AIDS szájtünetei a HIV-fertőzés min­den szakaszában előfordulhatnak , felisme­résük a korai diagnózis és kezelésbevétel szempontjából elöntő fontosságú. Leggyakrabban előforduló szájtünetek a Canclicliasisoris, akut nekrotizáló ulceratív gingivitis és parodontitis, és herpeses fertő­zések, melyek általában alkalmazott terápi­ára rezisztensek. Az ún. ,,hajas leukoplakia" a nyelven a HIV-fertőzés minden fázisában gyakori és jellemző , az Epstein-Barr vírus kimutatható. Lymphaclenopathia, hyperpig­mentált nyálkahártya, a késői fázisban (ARC, AIDS) Kaposi sarcoma fordul elő. A fertőzés átvitelében a nyál szerepe nem jelentős, a teljes nyál a humán lymphocy­ták HIV 1-el történő fertőződését gátló fak­tort tartalmaz. A HIV foglalkozási átvitele, a HIV betegek fogászati kezelése ezért, a megfelelő óvó rendszabályok betartása esetén minimális rizikót jelent. A szájtüne­tek megfelelő ellátása a beteg általános ál­lapotának karbantartását biztosítja.

HUN 1991;1(01)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

Diffus demyelinisatiót okozó óriássejtes reticulumsarcoma-áttétesete

ÉDER Mária

Körülírt, reticulumsarcoma áttétesetben mindkét hemisphaeriumban súlyos oedema és demyelinisatio volt észlelhető. A klinikai képben a daganat közvetlen hatására visszavezethető localis tünetekhez kétoldali hemisphaerialis fehérállományi laesióra utaló tünetek csatlakoztak. Minden agydaganat esetben, de különösen sarcoma-áttételekben kétoldali tünetek jelentkezésekor nemcsak kétoldali daganatképződésre, hanem kétoldali fehérállománvi oedema-necrosisra is gondolni kell.

HUN 1967;20(09)

Ideggyógyászati Szemle

1967. SZEPTEMBER 01.

„Mononeuritis" tüneteit okozó sarcoma a nervus femoralison

RÁPOLTY Zsuzsa

37 éves nőbeteg esetét ismertettük. A nervus femoralis kiesési tüneteit okozó, viszonylag kicsi, szövettanilag sarcomának megfelelő daganatot távolítottak el az idegtörzs teljes átmetszésével. A műtét 3 hónappal az első tünet megjelenése után történt. A beteg eddig 16. hónapja tünetmentes tumor szempontjából. Esetünk tanúsága szerint tisztázatlan okú, egyoldali, progressiv nervus femoralis károsodásnál gondolnunk kell daganatra, és annak gyanúja esetén is érdemes műtéti feltárást végezni.

HUN 1967;20(09)