Lege Artis Medicinae

A szájtünetek jelentősége a HIV-fertőzés (AIDS) korai diagnosztikájában

BÁNÓCZY Jolán1

1991. JANUÁR 12.

Lege Artis Medicinae - 1991;1(01)

Összefoglaló közlemények

Az AIDS szájtünetei a HIV-fertőzés min­den szakaszában előfordulhatnak , felisme­résük a korai diagnózis és kezelésbevétel szempontjából elöntő fontosságú. Leggyakrabban előforduló szájtünetek a Canclicliasisoris, akut nekrotizáló ulceratív gingivitis és parodontitis, és herpeses fertő­zések, melyek általában alkalmazott terápi­ára rezisztensek. Az ún. ,,hajas leukoplakia" a nyelven a HIV-fertőzés minden fázisában gyakori és jellemző , az Epstein-Barr vírus kimutatható. Lymphaclenopathia, hyperpig­mentált nyálkahártya, a késői fázisban (ARC, AIDS) Kaposi sarcoma fordul elő. A fertőzés átvitelében a nyál szerepe nem jelentős, a teljes nyál a humán lymphocy­ták HIV 1-el történő fertőződését gátló fak­tort tartalmaz. A HIV foglalkozási átvitele, a HIV betegek fogászati kezelése ezért, a megfelelő óvó rendszabályok betartása esetén minimális rizikót jelent. A szájtüne­tek megfelelő ellátása a beteg általános ál­lapotának karbantartását biztosítja.

AFFILIÁCIÓK

  1. Egyetemi Tanár Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az orális alvadásgátló kezelés aktuális kérdései

SAS Géza

A civilizált országokban a halálozási statisztikákban mindenütt a szív és érrendszeri betegségek állnak az élen. Hazánkban különösen súlyos a helyzet: köztudott, hogy Európában egyike vagyunk a legrövidebb várható élettarta­mot mutató országoknak, éppen a kerin­gési betegségek pusztító hatása következtében. Míg az USA-ban az életkö­rülmények javulása és a hathatós preventív intézkedések miatt látványosan csökken, il­letve egyre későbbi évekre tevődik át a kardiovaszkuláris betegségek okozta halá­lozás, addig ide haza sajnos a helyzet to­vábbi romlására számíthatunk az előttünk álló években.

Lege Artis Medicinae

A duchenne és becker típusú izomdystrophia molekuláris genetikája

FODOR Flóra, PAPP Zoltán

A leggyakoribb súlyos izomdystrophia, a nemhez kötötten öröklődő Duchenne-féle muscularis dystrophia ma még gyógyítha­tatlan betegség. A rohamosan fejlődő mole­kuláris biológiai módszerek azonban lehe­tővé tették másodlagos megelőzését. A szerzők ismertetik az ehhez használt leg­modernebb DNS-diagnosztikai eljárásokat, s felvázolják a vizsgálatok optimális meg­tervezéséhez szükséges elvi szempontokat.

Lege Artis Medicinae

Az ischaemiás szívbetegség patomechanizmusának koncepciója

A primer atherosclerotikus plaque hosszú időn keresztül változatlan kiterjedésű maradhat és meg-felelő méretű szűkület esetén stabil angina pectorist eredményez.

Lege Artis Medicinae

Családorvoslás, háziorvoslás, családgondozás

ARNOLD Csaba

A családorvoslás, a háziorvosi ellátás az Általános Orvostan részterülete és mint ilyen, általános társadalmi igény. Ezt a te­vékenységet egy-egy körzeten belül a gya­korló orvos minden ötödik, hatodik család esetében folyamatosan végzi. Alátámasztja ezt a szerző azon megfigyelése is , hogy 1989 őszén 113 család és 16 egyedül élő, majd egy évvel később, 1990. őszén 120 család és 18 egyedül élő háziorvosi ellátása történt otthonukban , 90 %-ban ugyanazon családok esetében. A családorvosi tevé­kenység speciális ismereteket, jártasságot igényel. Az egészségügy számára minimális technikai , személyi és költségtöbbletet je­lent , amely rövid időn belül megtérül a humánusabb, a szakmailag magasabb szin­tű ellátással és a kórházi igénybevétel csökkenésével. A családorvosi tevékenység szélesebb körű megvalósításához sziszte­matikusabb graduális és posztgraduális képzésre, valamint célzott kutató munkára lenne szükség.

Lege Artis Medicinae

A magyar ILCO szövetség

A hazai ILCO mozgalom az idén 10 éves

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Fiatalkori dementiák Három beteg kórtörténetének ismertetése

MERKLI Hajnalka, PÁL Endre, GÁTI István, KOSZTOLÁNYI Péter, KÖVÉR Ferenc

Bevezetés - A dementia az intellektuális képességek csökkenése. A dementia hátterében sokféle kórok állhat. A szerzõk ritkán elõforduló, fiatalkori dementiában szenvedõ három betegük kórtörténetét ismertetik. Esetismertetések - Egy 44 éves férfi - akit enyhe törzsataxia mellett memóriazavar, meglassultság, apátia miatt vizsgáltak - tünetei hátterében AIDS-dementia igazolódott. A másodikként bemutatott 37 éves nõ esetében a hirtelen jelentkezõ beszédzavar hátterében a képalkotó és a liquorvizsgálatok alapján herpes simplex encephalitis gyanúja merült fel. Az antivirális kezelésre beszéde javult, majd progresszív dementálódás kezdõdött. Az ismételt liquorvizsgálatok szeropozitivitása bizonyította a neurolues dementia paralytica fennállását. A harmadik esetben, egy 38 éves nõbetegnél a liberációs jelek mellett progresszív feledékenység, figyelmetlenség, megváltozott magatartás miatt az elvégeztetett neuropszichológiai tesztek eredménye súlyos dementiát jeleztek. A csökkent arilszulfatáz-aktivitás alapján a diagnózis metakromáziás leukodystrophia volt. Következtetések - A korai dementia felismerése nem könnyű, észlelésekor az alapos anamnézisfelvételen, a neurológiai vizsgálaton, a neuropszichológiai tesztek elvégeztetésén túlmenõen a koponya MR- és a liquor szerológiai vizsgálata elengedhetetlen a korrekt diagnózis érdekében, különösen, ha a beteg fiatal.

Lege Artis Medicinae

Új gyógyszerek az antivirális terápiában

SZLÁVIK János

There has been increasing attention all over the world focusing on the prevention and treatment of epidemics of viral origin. Some of the recent global viral epidemics (AIDS, Ebola, flu) poses enormous challenge for researchers with the need to develop new antiviral drugs. Significant progress has been made in the development af AIDS drugs and there are new possibilities in the treatment of infections caused by hepatitis, herpes, cytomegalovirus and respiratory syncytial virus, as well as for the effective prophylaxis and therapy of influenza.

Ideggyógyászati Szemle

HIV-fertőzött személyek neurokognitív eltérései - hazai prevalenciavizsgálat előzetes eredményei

LAKATOS Botond, SZABÓ Zsuzsa, BOZZAI Barbara, BÁNHEGYI Dénes, GAZDAG Gábor

Háttér - A humán immundeficientia vírus (HIV) -fertőzés várható kimenetele drámai mértékben javult a kombinált antiretrovirális terápia széles körű elterjedésével. Az opportunista infekciók háttérbe szorulásával, a belgyógyászati és hematoonkológiai kórképek mellett, napjainkban sajátos neurológiai problémák is kihívást jelentenek a betegeket ellátó szakemberek számára. Betegek és módszerek - A szerzők hazai HIV-fertőzött személyek orvosi dokumentációinak analízisét és neurokognitív vizsgálatát egycentrumos, prospektív kutatás keretén belül pilot jellegű, keresztmetszeti kutatásként végezték el. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően hat domén segítségével a vizuális memóriát, vizuomotoros-koordinációs funkciókat, a nem verbális tanulási képességet, az exekutív funkciókat, reakcióidőt mérték fel számítógépes tesztgyűjtemény felhasználásával. Eredmények - Ötvenkilenc HIV-fertőzött személy közül kilenc (15%) nő; a medián életkor 42,6 (IQR: 32,4-48,1) év volt. A betegek 32,2%-ánál (19 fő) igazolódott neurokognitív eltérés. Mind a fertőzöttség, mind a kombinált antiretrovirális terápia időtartama az érintett csoportban tendenciózusan (nem szignifikáns mértékben) hosz-szabbnak bizonyult. A vizsgálatkor mért CD4-lymphocyták alacsonyabb száma (p=0,047) és a depressziótól eltérő pszichiátriai betegség (p=0,005) szignifikánsan gyakoribb volt az érintett csoportban, míg a felsőfokú végzettség a neurokognitív eltéréstől mentes csoportban mutatkozott gyakoribbnak (p=0,033). Megbeszélés - A HIV-hez társuló neurokognitív eltérés a vizsgált betegek közel egyharmadánál kimutatható volt, mely megközelítőleg megfelel a fejlett országokban közölt adatoknak. A leggyakoribb eltérés a fertőzöttség idejével, illetve az antiretrovirális kezelés idejével korreláló motoros deficit volt. Ezt magyarázhatja a HIV direkt központi idegrendszeri hatása, az antiretrovirális kezelés neurotoxicitása, illetve az akcerelált öregedési folyamat.

Ideggyógyászati Szemle

Akut psychosis mint az AIDS-hez társuló Toxoplasma-encephalitis első tünete

ILNICZKY Sándor, DEBRECZENI Róbert, KOVÁCS Tibor, VÁRKONYI Viktória, BARSI Péter, SZIRMAI Imre

A szerzett immunhiányos tünetegyüttes (acquired immunodeficiency syndrome, AIDS) legfontosabb idegrendszeri szövődményei az agyi toxoplasmosis, a primer központi idegrendszeri lymphoma, a progresszív multifokális leukoencephalopathia és az AIDS-encephalitis (AIDS-dementia-komplex, óriássejtes encephalitis, HIVencephalopathia). Az opportunista fertőzések neurológiai tünetei főként a betegség késői szakaszában jelentkeznek. Az esetek kisebb részében elsőként pszichiátriai tünetegyüttes alakul ki, amely nehezíti az alapbetegség felismerését. Harmincnégy éves, AIDS-beteg férfi kórtörténetét ismertetjük. Toxoplasma-encephalitise akut psychosissal kezdődött, amely rapid mentális és szomatikus leépülést követően három hónap alatt halálhoz vezetett. A beteg HIV-pozitivitása pszichiátriai, majd neurológiai kezelése idején nem volt ismert, egyéb szervi manifesztációk csekélyek voltak. A diagnózist szerológiai vizsgálat, képalkotó eljárások és végül a kórszövettani lelet erősítették meg. A klinikai tünetek ismertetése után tárgyaljuk a differenciáldiagnózis kérdését, különös tekintettel a képalkotó vizsgálatokkal kapott leletekre, és ismertetjük a patológiai feldolgozás eredményeit.

Ideggyógyászati Szemle

[A vestibularis rendszer patológiája]

GOSZTONYI György, ZILL Edith

[A vestibularis végkészüléknek, csekély mérete ellenére, rendkívül kiterjedt összeköttetései vannak az idegrendszer többi részével. A vestibularis rendszert a végkészülékben, a n. vestibularis mentén, agytörzsi magvaiban és kisagyi projekcióiban érheti anatómiai károsodás. A vestibularis rendszert daganatos, gyulladásos, vascularis, nutritiv és degeneratív természetű folyamatok károsíthatják. Újabban az AIDS idegrendszeri szövődményei kapcsán is észlelhető a vestibularis rendszer károsodása. Kiterjedésüket tekintve a laesiók gócosak, többgócúak és diffúzak lehetnek. Míg a múltban a neurootológiai vizsgálatok eredményeit csak post mortem anatómiai leletekkel lehetett összevetni, a NMI neurootológiai és topoanatómiai összehasonlító vizsgálatokra új lehetőségeket nyit. ]