Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1994. SZEPTEMBER 20.

Gliomák a többmodelles diagnosztika tükrében

BORBÉLY Katalin

A gliomák az agydaganatok több mint 50%-át képezik, melyből a primer malignus formák műtét után fél-egy év elteltével recidiválnak, de néhány év múlva még a teljesen eltávolított benignus gliomák egy része is kiújulhat. A recidív astrocytomák mintegy 50%-a hisztológiailag malignusabb, mint az eredeti. A kiújulásig eltelt idő mindenekelőtt a malignitás fokától, az eltávolítás mértékétől függ, de szerepet játszik a tumor lokalizációja és a beteg kora is. A diagnózis felállításától számított túlélés időszakának hossza az alkalmazott terápiának is függvénye. A gliomák hatékony kezeléséhez igen fontos a tumor malignitási fokának ismerete és a recidiv tumor elkülönítése a posztirradiációs nekrózistól, melyben a komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonancia (MR) vizsgálatok magas szenzitivitással, de alacsony specificitással bírnak. A pozitron emissziós komputertomográfiával (PET) történő tumoranyagcsere-meghatározás alapján valószínűsíthető a gliomák malignitási foka és biztonsággal különíthető el a recidiv tumor a posztirradiációs nekrózistól.

HUN 1994;47(09-10)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Az intragasztrikus aciditás és a szérumgasztrin koncentráció vizsgálata hiperacid betegekben

HUNYADY Béla, NAGY Lajos, JÁVOR Tibor, MÓZSIK Gyula

A szerzők 12 hiperacid betegen tanulmányozták a standard étkezéshez (830, 13, 17 óra) kapcsolódó és a diurnalis intragasztrikus pH-változásokat, valamint a Tisacid® (10% Al-Mg-carbonicum hydroxydatum, Alkaloida, Magyarország, 4x20 ml) és az Almagel® (4% Al-hydroxydatum és 1,38% Mg-hydroxydatum, Pharmachim, Bulgária, 4x36 ml) antacid szuszpenziók ekvivalens in vitro savkötő képességű dózisainak hatását az intragasztrikus aciditásra, és a szérumgasztrin-koncentrációra. Intragasztrikus pH-mérést végeztek gyógyszermentesen 24 órán át (kontroll), majd az antacidok valamelyikét adagolták (10, 1430, 1830 és 22 óra, cross-over módszer). Párhuzamosan óránkénti szérumgasztrin-koncentráció-meghatározás történt. Az étkezéseket követő ', órában a H*-koncentráció jelentősen csökkent (p<0,01), amit hypergastrinaemia (1–2 óra, p<0,01), majd hiperszekréció követett (11/7-2'/, óra, (p<0,01). Nem észleltek jelentős éjszakai hiperszekréciót. Mindkét antacid tartósan (Almagel® vs. Tisacid®: 67 vs. 95 perc, p<0,01), hatékonyan (25,6% vs. 36,3%, p<0,01) csökkentette a H+-koncentrációt. A savközömbösítést követően mérsékelt, de szignifikáns hypergastrinaemia (1–2'/, óra, p<0,01), majd mérsékelt hiperszekréció (21/-3 óra, p<0,05) jelentkezett. 1. Az étkezéseket követően 1-2 órával hypergastrinaemia, majd hiperszekréció alakult ki. 2. Nem volt jelentős különbség a nappali és az éjszakai aciditásban. 3. Mindkét szer hatékonyan csökkentette az intragasztrikus aciditást, a Tisacid® hatása kedvezőbbnek bizonyult. 4. Az antacidok adása után mérsékelt, de szignifikáns gasztrin release és „rebound" hiperszekréció alakult ki.

HUN 1994;4(02)

Lege Artis Medicinae

1992. OKTÓBER 28.

Az akut szülészeti DIC diagnózisa és kezelése

RÁKÓCZI István

A szerző összefoglalja az akut szülészti DIC diagnózisát és kezelését. Számos szülészeti patológiás állapothoz kapcsolódhat akut DIC, így magzatvíz emboliához, korai lepényleváláshoz, intrauterin fertőzéshez (septicus abortus), halott magzat szindrómához és különböző eredetű prolongált shockhoz. Az akut DIC előterében a vérzés (főleg hüvelyből) és shock áll. A teljes véralvadási idő, a trombocytaszám és a fibrinogen szint meghatározás klinikailag a leghasználhatóbb laboratóriumi paraméterek az akut DIC diagnózisában. A kezelés elsődlegesen magába foglalja a precipitáló faktorok, vagyis az alapbetegség meg szüntetését (így a korai lepényleválás esetén a magzat megszületését, septicus abortusban a méh kiürítését és antibiotikum adását, halott magzat szindróma esetén szülésindukciót). Rendkívül fontos a shock-ellenes kezelés, a megfelelő volumenpótlás (crystalloid, kolloid, vér). A véralvadási zavar kezelésének célja, hogy a lecsökkent alvadási faktorokat pótoljuk, amelyre a legalkalmasabb a friss-fagyasztott plazma vagy a cryoprecipitatum. Akut, vérző szülészeti DIC-ben heparint nem szabad használni, ugyanis fokozza a vérzést. Újabban kedvező eredményekről számoltak be antithrombin III (AT III) koncentrátumokkal végzett kezelésről akut szülészeti DIC-ben.

HUN 1992;2(10)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚLIUS 29.

A disszeminált intravascularis coagulatio laboratóriumi diagnózisa

HORVÁTH Andrea Rita, MUSZBEK László

A disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) egy dinamikus, gyorsan változó folyamat, melyben a klinikai és laboratóriumi tüneteket számos tényező befolyásolhatja. Fontos kihangsúlyozni, hogy nincs egyetlen DIC-specifikus laboratóriumi teszt sem, ha nem több meghatározás együttes értékelése, adott esetben a paraméterek változásának követése szükséges a consumptios coagulopathia diagnosztikájában. A DIC laboratóriumi tesztjei három csoportba sorolhatók: 1., Az alaptesztek segítségével - protrombin idő, aktivált parciális tromboplasztin idő, trombin idő, thrombocytaszám, fibrin monomerek kimutatása – az esetek túlnyomó többsége diagnosztizálható; 2., A kiegészítő tesztek – fibrin degradátumok, fragmentocyták kimutatása, antitrombin III meghatározása – a diagnózis megerősítésére szolgálnak; 3., A speciális módszerek - alvadási faktorok meghatározása, reptiláz idő, aktivációs peptidek, trombin-antitrombin III komplexek kimutatása – differenciáldiagnosztikai nehézségek esetén nyújthatnak segítséget, ill. hozzájárulhatnak az esetek tudományos feldolgozásához, ezáltal a DIC mechanizmusának jobb megértéséhez. Összefoglalónkban kritikusan elemezzük a DIC laboratóriumi diagnosztikájában alkalmazott módszereket.

HUN 1992;2(07)

Ideggyógyászati Szemle

1989. ÁPRILIS 01.

Distalis motoros latencia meghatározás a n. interosseus anterioron

DR. KÓMÁR József

Míg a n. medianus elektrodiagnosztikája alaposan kidolgozott, ez közel sem mondható el a n. interosseus anteriorról, jóllehet, az ideg léziója súlyos és diagnosztikailag komplikált kórképeket hozhat létre [ 4, 5, 6). Meglepően kevés számú közlemény foglalkozik a kérdéssel és az eredmények még így is ellentmondóak.

HUN 1989;42(04)

Ideggyógyászati Szemle

1988. MÁRCIUS 01.

Alumínium meghatározás szérumban és liquorban

DR SZILÁGYI Á. Katalin

Szaporodnak azok az adatok, amelyek az alumínium elsődleges vagy következményes szerepére utalnak a demenciák kialakulásában. A szervezet alumíniumtartalma kb. 60 éves korig egyértelműen emelkedik, erre utalnak a szérumban talált koncentrációátlagok, s ez alól a központi idegrendszer sem kivétel, amit a liquorban mért alumínium koncentrációk támasztanak alá.

HUN 1988;41(03)

Ideggyógyászati Szemle

1984. JÚLIUS 01.

A serum CK és myoglobin meghatározás szerepe a Duchenne-typusú izomdystrophia carriervizsgálataiban

A szerzők carrier szűrést végeztek 14 Duchenne dystrophiás családban a serum creatine kinase és myoglobin koncentráció egyidejű meghatározásával. 9 biztos és 43 lehetséges carriert vizsgáltak. A myoglobin koncentráció változását kissé érzékenyebbnek találták, mint a CK aktivitásét. A két érték egyidejű meghatározásával a biztos carrierek között 67%-ról 89%-ra nőtt a szűrés biztonsága, a lehetséges carrierek között 19%-kal szemben a nők 30%-ában utalt a vizsgálat a kóros gén jelenlétére. Az életkor befolyásolja az értékeket, ezért a szűrővizsgálatot lehetőleg a pubertás előtt kell elvégezni. A délelőtti és a délutáni értékek között nem volt szignifikáns különbség, bár a CK értékekben enyhén emelkedő, a Mb koncentrációkban mérsékelten csökkenő tendenciát észleltek. A CK és Mb koncentrációk között erősen szignifikáns pozitív korrelációt találtak. Bár egyik protein sem specificus a DMD-re, a két érték egyidejű meghatározását tartják jelenleg a legmegbízhatóbb és a legegyszerűbben elvégezhető eljárásnak a kóros gént hordozók kimutatására.

HUN 1984;37(07)

Ideggyógyászati Szemle

1984. JÚNIUS 01.

Subarachnoidalis vérzést követő hyperadiuretinismus (Schwarz-Bartter syndroma)

DÓCZI T., TARJÁNYI J., HUSZKA E., HORTOBÁGYI A.

A szerzők 290 subarachnoidalis vérzésben szenvedő betegről számolnak be, közülük 27 (9,3%)-ban alakult ki Schwartz-Bartter syndroma. A diagnózist a következő laboratóriumi vizsgálatok segítségével állították fel: szérum-elektrolytok, szérum -osrnolalitás, vizelet-nátriurn-ürítés, vizelet-osmolalitás és napi folyadék egyensúly meghatározás.

HUN 1984;37(06)

Ideggyógyászati Szemle

1969. SZEPTEMBER 01.

Adatok az o-Toluidines és enzymatikus liquor-cukor meghatározásához

ÚJVÁROSI Imre, RUSZ Sándor

O-Toluidines és enzymatikus liquor-cukor meghatározás összehasonlító vizsgálataiból a két módszerrel kapott értékek nem mutattak lényeges eltérést. Adott körülmények és lehetőségek szabják meg, hogy melyik módszert használjuk rutinvizsgálatoknál. Kísérletes vizsgálatok esetén az enzymatikus módszer a megfelelő.

HUN 1969;22(09)

Ideggyógyászati Szemle

1968. SZEPTEMBER 01.

A szerum kreatin-foszfokináz meghatározás jelentősége izomsorvadással járó betegségekben

LIPCSEY Attila

Szerző a kreatin foszfokinaz (KFK) enzim aktivitását határozta meg különféle izomsorvadással járó megbetegedésekben. A kontrollként vizsgált negatív neurológiai státusú egyéneknél az aktivitás értéke egyetlen esetben sem volt magasabb. Ugyancsak alacsony aktivitást mért számos neurogen izomsorvadásban szenvedő betegnél. Polymyositiseknél minden esetben magas aktivitást talált. Dystrophia musculorum progressivában szenvedők KFK aktivitása általában igen magas, a betegség kezdeti szakában; hosszú ideje fennálló folyamatoknál az aktivitás már ismét alacsony. A myogen és neurogen izomsorvadások elkülönítő diagnózisában — különösen a betegség kezdetén —a KFK meghatározás jelentős segítséget jelent egyéb vizsgáló eljárások (EMG, izombiopsia) mellett.

HUN 1968;21(09)