Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1980. DECEMBER 01.

Az agyi számítógépes rétegvizsgalat hazai alkalmazásának: első tapasztalatai a gyermek-neurológiában

NAGY István, DEÁK György, PARAICZ Ervin

A szerzők összegezik 79 gyermek neurológiai indikáció alapján végzett CT vizsgálat tapasztalatait. Fejlődési rendellenességek, perinatális károsodások, hydrocephalus, koponyasérülések az agydaganat diagnosztikájában, kezelésének lehetőségében számos új út nyílt meg. Problematikusnak látják a hosszú vizsgálati időtartamot igénylő és nem kiJégítő technikai adottságokkal terhelt készülékek használatát.

HUN 1980;33(12)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

A liquor összetételének (glukose-, pyruvat-, lactat-, elektrolyt-, fehérje-tartalmának és pH-jának) változása pneumoencephalographia közben

NAGY Géza, MOLNÁR László, ROCHLITZ Szilveszter

Szerzők penumoencephalographia (PEG) közben, a beavatkozás kezdetén (a levegő bejuttatása előtt) és a befejezéskor nyert 5-5 ml liquorban vizsgálták a szénhydrát anyagcseretermékek (glukose, lactát, pyruvát), az összfehérje és több elektrolyt (Na+, K+, Ca++, Cl-; Mg++) mennyiségét és a pH értékét. Minden vizsgált személynek hydrocephalusa volt. — Megfigyeléseik szerint a szénhydrát anyagcsere-termékek mennyisége az első és az utolsó liquor-mintában azonos. Nem változik számottevően a Na+, a Ca++, a Cl-és a Mg+ + mennyisége PEG közben. Az utolsó liquor-mintában statisztikailag szignifikánsan kevesebb a K+ és a fehérje mennyisége, a pH pedig szignifikánsan magasabb, mint az első liquor-mintában. Leleteik teljes összhangban vannak az állatkísérletek adataival. — Feltevésük szerint a K+-concentratio caudo-cranialis csökkenése a parenchyma és az extracellularis folyadék K+-tartalmának állatkísérletben igazolt regionális különbségeiből magyarázható.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1977. AUGUSZTUS 01.

A liquor elektrolyt-tartalma hydrocephalusban

DR NAGY Géza, DR MOLNÁR László, DR KOVÁCS Tibor, DR NYAKÓ Gabriella

A liquor cerebrospinalis elektrolyt-tartalmát és változásait, normális és kóros körülmények között, állatkísérletben és emberen, sok szerző tanulmányozta (1. Leusen, 1972; Fenstermacher és Rali, 1972;:Davson, 1972. 1976). Nem találhatók adatok az irodalomból arról, hogy miként változik az elektrolytek mennyisége a liquorban emberen hydrocephalusban, Ez ösztönzött bennünket vizsgálatok végzésére, amelyekben kontrollok és hydrocephalusos betegek liquorának elektrolyt koncentrációját hasonlítottuk össze.

HUN 1977;30(09)

Ideggyógyászati Szemle

1975. MÁJUS 01.

A koponyaűri nyomás periodikus változásai folyamatos grafikus regisztrátumokban csecsemőkön

DR. PARAICZ Ervin, DR. VAJDA János

Szerzők az iutracranialis nyomásról 21 csecsemőn folyamatos polygraphiás regisztrátumokat készítettek. Megállapították, hogy a légzés okozta nyomásingadozás alacsony koponyaűri nyomásnál nagyobb, magasabb nyomásnál kisebb. A koponyaűri nyomás emelkedésével párhuzamosan nemcsak a pulzushullámok amplitúdója nőtt, hanem a B-hullámoké is. Hydrocephalusos csecsemőkön is rendszeresen kimutattak A-hullámokat, melyek alakja az életkor sajátosságainak megfelelően módosult.

HUN 1975;28(05)

Ideggyógyászati Szemle

1973. SZEPTEMBER 01.

Ventriculo-atrialis shunt a subarachnoidalis vérzés kezelésében

Szerzők 5 betegnél alkalmazták a subarachnoidalis vérzés utáni akut szakban a ventriculo-atrialis shuntot a koponyaűri nyomásfokozódás csökkentése céljából, 4 esetben jó eredménnyel. Egy beteg meghalt, akinél a communicans anterior aneurysmájának vérzése a III. kamrába tört. A subarachnoidalis vérzés okozta hydrocephalus és nyomásfokozódás megszüntetésére súlyos állapotban levő betegek kezelésében a ventriculo-atrialis shuntot hasznos eszköznek látják.

HUN 1973;26(09)

Ideggyógyászati Szemle

1970. ÁPRILIS 01.

Absorptiós vizsgálatok intraventricularisan adott radioizotópokkal

DR. PARAICZ Ervin, DR. SIMKOVICS Miklós

Szerzők intraventricularisan adott radioaktív anyagok absorptióját vizsgálták normális és hydrocephalusos csecsemőkön. A RIHSA eltűnését az agykamrákból hydrocephalusban meglassultnak találták, az occlusiv formánál a legkifejezettebben. Bevezették 85Kr és 133Xe izotóniás oldatának intraventricularis alkalmazását az absorptio tanulmányozására. Ezen anyagok effectiv felezési idejét normális csecsemőn 4,5 percnek találták, hydrocephalusos csecsemőkön 27-95 percnek. Az absorptio ütemét nem befolyásolta számottevően az intracranialis nyomás változása vagy a ventriculoatrialis shunt-műtét. Kettős jelzéssel kimutatták, hogy különböző anyagok absorptiója egy betegen lehet különböző mértékben akadályozott.

HUN 1970;23(4)

Ideggyógyászati Szemle

1968. OKTÓBER 01.

A Myodil-ventrieulographiák diagnosztikus jelentősége

DEÁK György, GORÁCZ István, PARAICZ Ervin, TÓTH Szabolcs

128 Myodil-ventriculographia alapján a szerzők részletesen tárgyalják a jód ester-ventriculographiák diagnosztikus eredményeit. Myodil-ventriculographia végzését javasolják stereotacticus műtétek mellett axialis supra- és infra-tentorialis daganatok, fejlődési rendellenességek s egyéb liquor-keringési zavart okozó betegségek kimutatására. Megállapítják, hogy az eljárás 10—20 ml levegővel kiegészítve az oldalkamrák helyzetéről is pontos felvilágosítást ad. A vizsgálat lényeges liquor-dynamikai zavart nem okoz, fájdalmatlan s ezért különösen alkalmas gyermekkori hydrocephalusok eredetének tisztázására. A Myodil-ventriculographia nemcsak pontosan localisalja az elváltozásokat, hanem — tapasztalatuk szerint — a kontrasztanyag plasticus, öntvényszerű ábrázolása által a betegség jellege is legtöbbször megállapítható, s így az ún. exploratív craniotómiák csaknem teljesen kiküszöbölhetők. Myodilra visszavezethető szövődményt nem észleltek.

HUN 1968;21(10)

Ideggyógyászati Szemle

1963. MÁJUS 01.

Agykamrarepedés hydrocephalus occlusus kapcsán

SCHÉDA Vilmos, CSANÁDI László

A szerzők 25 éves hydrocephalusos esetüket ismertetik. Az aquaeductus Sylvii-t 1 mm vastag gliás membran zárta el, ami occlusiós hydrocephalust okozott. A hydrocephalus kifejlődése közben spontán javulás következett be, mert a bal frontalis convexitason a kamrafal átszakadt, és a liquor a subarachnoidalis térbe jutva felszívódhatott. Esetük kapcsán ismerte aquaeductus elzáródásának formáit, az agyállomány sorvadását hydrocephalus kapcsán és a kimenetelt, többek közt a spontán javulás lehetőségeit.

HUN 1963;16(05)

Ideggyógyászati Szemle

1961. SZEPTEMBER 01.

Glutaminsav-oxálecetsav transaminase meghatározások csecsemő és gyermekkori ideggyógyászati megbetegedésekben

SZÁSZ Gábor

Csecsemő és gyermek ideggyógyászati eseteink liquorában és serumában glutaminsav-oxálecetsav transaminase (GOT) aktivitás meghatározást végeztünk. Hyperaktivitást észleltünk elsősorban a liquorban, esetenként sacernél — elsősorban generalizált sacernél —, chorea rheumaticánál és hydrocephalusnál. Az utóbbiak liquorában ismételt vizsgálatokkal követtük a betegség lefolyását. Vizsgálataink szerint a fermentaktivitás csak nagyobb fokú hydrocephalusnál és itt is csak bizonyos fázisokban, valószínűleg a progresszió periodusaiban fokozott. A GOT aktivitás, a klinikai kép és egyéb laboratóriumi leletek között szabályos összefüggés nem volt, általában egyedül az enzym aktivitás utalt a kóros agyi folyamatra. Tárgyaltuk a fermentaktivitás megnövekedésének mechanizmusát és a már közismert faktorok mellett, oki szerepet tulajdonítottunk az agyszövet histologiailag kimutatott hypoxyás állapotának is.

HUN 1961;14(09)

Ideggyógyászati Szemle

1953. NOVEMBER 20.

Adatok a ventricularis diverticulumok keletkezésének pathomechanizmusához

SOÓS Imre, MOHÁCSI Ildikó

Egy cisterna ambiensbe herniálódó oldalkamrai diverticulum, valamint egy multiplex intracerebralis kamradiverticulosis esetét ismertettük. Cisterna ambiens diverticulum a felnőttkori rigidebb hydrocephalusos cerebrumon képződhet, bár gyermekeknél is leírták. Lényege tulajdonképpen a retrosplenialis gyrusok infratentorialis hernialisatiója lassan kialakuló agy nyomásfokozódás esetén. Létrejöttéhez kedvező feltétel a supratentorialis és infratentorialis nyomás közötti nagy differentia. Élőben csak ventriculographiaval diagnostizálható. Elkülönítendő a cisterna ambiens arachnoidealis cystáitól, amelyek a kamrarendszerrel nem közelednek, falukban parenchyma, ill. ependyma nem található. Intracerebralis diverticulumok fiatalkori hydrocephalusos agy kamrarendszeréből bárhonnan kiindulhatnak. Keletkezésük pathomechanismusában a súlyosan oedemás parenchyma beolvadási készsége és a kamrarendszerbe való másodlagos beszakadása játszik szerepet. (Weber és da Rugna: dissezierende intracerebrale Divertikel) A tágult III. kamra cisternákba való beboltosulása nem nevezhető valódi diverticulumnak, előfordulása hydrocephalusokban közismerten gyakori. A diverticulumképződés klinikai jelentősége abban áll, hogy mint a liquorkeringés akadályozottságát kiküszöbölő öngyógyító tevékenység utat mutat occlusiv hydrocephalusok műtéti megoldására.

HUN 1953;6(04)