Ideggyógyászati Szemle - 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Myasthenia gravis: az antitest dependens cytotoxicitás vizsgálata az immunsystemát érintő kezelés után

DR. LÁNG István, DR. SZOBOR Albert, DR. SZATHMÁRY István, DR. FEKETE Béla, DR. PETRÁNYI Gyula

A szerzők 11 myasthenia gravisban szenvedő beteg szeparált peripheriás vér lymphocytáinak antitest dependens cytotoxicitását vizsgálták allogén teszt rendszerben. Betegeik több mint 50%-ában tudták a cytotoxicitás számottevő csökkenését kimutatni. Röviden foglalkoznak a myastheniás betegek egy részében észlelt K-sejt aktivitás csökkenés lehetséges okaival.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Schizophreniák maradvány-tünetegyütteséről

PETHŐ B.

A residuális dimenzió spektruma elméletileg a psychopathológiai tünetektől az anthropológiai jellemzőkig terjed. Cyclophren (Leonhard értelmében) és hebephren betegek ötéves, személyes, kontrollált katamnesztikus vizsgálata során ezt a két szélső tartományt elemeztük. Klinikai defektust csak a hebephren csoportban találtunk. A cyclophren betegek csak az insufficientia-syndroma és az anthropológiai jellemzők tekintetében különböznek a normális kontrollszemélyektől. A cyclophrenek residuális syndromája azt mutatja, hogy — szemben az eddigi ismeretekkel — teljes gyógyulás többnyire nem következik be náluk. Az anthropológiailag jellemző lezárt korlátozottság úgyszólván a hebephrenek klinikai defektusának kiegészí- tése. Ezzel szemben a cyclophrenek bezáruló korlátozottsága mintegy az insufficientia- syndromájuk másik oldala. A residuális dimenzió nosospecificitása további vizsgálatot igényel.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Kórházi tapasztalatok a csoport-psychotherápia alkalmazása során

DR. KÓNYA Gyöngyvér, DR. POLAY Erika, DR. SZÜCS Rozália, DR. TOMCSÁNYI Teodóra

A szerzők verbális non-direktív vezetési-technikájú, szabad-interactiós csoport-psychotherapia alkalmazása során szerzett tapasztalataikról számolnak be. Adott keretek közt, a zárt csoportokban, a neurotikus betegek 10—12 ülésen vehetnek részt. Megfigyeléseik erre az első szakaszra vonatkoznak. Ugyanazon therapeuta-páros vezette neurotikus csoportokban közös mozzanatokat figyeltek meg: a feszültség, a vezetővel szembeni agresszió, az elhárítás, rivalizálás stb. megjelenési formáira vonatkozóan. A neurotikus betegek csoportjai a csoport fejlődésében a 10—12 ülés alatt a csoporttáválásig jutnak el. Már ebben a korai időszakban is észlelnek viselkedésváltozást a csoportban: „az egocentrikus” megnyilvánulások arányának csökkenését és a „szociabilisabb” megnyilvánulások gyakoribb előfordulását. A 10-12 ülés legnagyobb hasznának a psychés betegszerep kialakulását tartják, mely a psychotherapiás motiváció, illetve további psychotherapiás kezelés elengedhetetlen feltétele.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Az éberségi szint (ÉSZ) finom ingadozásainak szerepe az epilepsziás 3 c/s tüske-hullám rohamok keletkezésében, szendergésben

KÖVES P., HALÁSZ P., PÁL I.

Korábbi megfigyelések szerint az éberségi szint (ÉSZ) finom csökkenése, a szendergés kedvez leginkább a petit mal rohamokkal analóg tüske-hullám (t-h) paroxysmusok jelentkezésének, mind elalvásban, mind felébredésben. Kérdéses maradt, hogy a kitüntetett ÉSZ tartományban milyen finomabb ÉSZ dinamikai változások hozhatók kapcsolatba a rohamok kialakulásával. Négy 3 c/s t-h mechanizmussal rendelkező betegnél, akiknél gyakori elektromos rohamok mutatkoztak, spontán és sensoros ingerléssel befolyásolt éjszakai alvás 1-es és felületes 2-es szakaszaiban vizsgáltuk a spontán rohamok (110), a rohammal nem követett ingerek (160), valamint a 2-10 sec-on belül rohammal követett ingerek (260) környeze- tében tapasztalható ÉSZ változásokat mikrohypnogram módszerünkkel. A rohammal követett („eredményes”) ingerek után, amennyiben az inger a vizsgált tartományon belül felületesebb ÉSZ „rétegekben” érte a beteget, úgy ÉSZ csökkenés, mélyebb rétegben kapott inger esetén ÉSZ emelkedés mutatkozott. Ezzel szemben a rohammal nem követett („eredménytelen”) ingerek esetén ezzel éppen ellentétes irányú ÉSZ változásokat észleltünk. A rohamok után - akár inger után, akár ingertől függetlenül jelentkeztek -, ÉSZ emelkedést láttunk. Azt találtuk tehát, hogy a rohamok mindig intenzív ÉSZ oscillatio közepette jelentkeztek. Ezzel egybevágóan a sensoros ingerlés, amely az ÉSZ ingadozásokat fokozta, a rohamok számát is minden esetben növelte. Az ingerlés és a rohamok hatása az ÉSZ ingadozások dinamikájára arra utalnak, hogy minden ÉSZ ingadozást ellenkező irányú visszacsapás követ. A szendergés valószínűleg éppen azért kedvez a t-h paroxysmusok jelentkezésének, mert az elalvás a sensoros beáramlás ébresztő ingerei által kiváltott reciprok indukciós folyamat során, számos alvásmélység ingadozáson keresztül valósul meg.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

A liquor összetételének (glukose-, pyruvat-, lactat-, elektrolyt-, fehérje-tartalmának és pH-jának) változása pneumoencephalographia közben

NAGY Géza, MOLNÁR László, ROCHLITZ Szilveszter

Szerzők penumoencephalographia (PEG) közben, a beavatkozás kezdetén (a levegő bejuttatása előtt) és a befejezéskor nyert 5-5 ml liquorban vizsgálták a szénhydrát anyagcseretermékek (glukose, lactát, pyruvát), az összfehérje és több elektrolyt (Na+, K+, Ca++, Cl-; Mg++) mennyiségét és a pH értékét. Minden vizsgált személynek hydrocephalusa volt. — Megfigyeléseik szerint a szénhydrát anyagcsere-termékek mennyisége az első és az utolsó liquor-mintában azonos. Nem változik számottevően a Na+, a Ca++, a Cl-és a Mg+ + mennyisége PEG közben. Az utolsó liquor-mintában statisztikailag szignifikánsan kevesebb a K+ és a fehérje mennyisége, a pH pedig szignifikánsan magasabb, mint az első liquor-mintában. Leleteik teljes összhangban vannak az állatkísérletek adataival. — Feltevésük szerint a K+-concentratio caudo-cranialis csökkenése a parenchyma és az extracellularis folyadék K+-tartalmának állatkísérletben igazolt regionális különbségeiből magyarázható.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Beszámoló a Japán Idegsebészeti Társaság kumamotói 37. Kongresszusáról

DR. JULOW Jenő

Az előadások közül csupán néhány érdekeset kiragadva: Sato, O. (Kanto, Postás Kórház), valamint Kondo, A. (Fukui Vöröskereszt Kórház) egymástól függetlenül ismertették filmvetítéssel is kiegészítve Janetta műtéti módszerének alkalmazását hemifacialis spasmus és trigeminus neuralgia esetek során. Kedvező tapasztalataikat Kudo, T. (Hirosaki) is megerősítette. Hakuba, A. (Osaka) transmandibularis és translingualis (!) elülső cervicalis dekompressziós módszerével, melyet szintén filmmel illusztrált, a jelenlevők nagyrésze nem értett egyet, pl. Csikao Nagasima, e terület sebészetének egyik kiemelkedő specialistája sem. Takeda, F. (Szaitama Megyei Onkológiai Intézet) csillapíthatatlan fájdalom esetén transnasalis ethanol hypophysectomiát végez. Műtétje után betegein a hypothalamus tünetek szinte minden variációja észlelhető volt, s módszerével a kongresszus egyetértése ellenére sem érthetünk egyet. Oda, T., Mita, R., Iwabuchi, T. (Hirosaki) több száz szteroid radioimmunoassay vizsgálatának eredménye, hogy az idegsebészeti betegek stressz ulcusa nem szteroid fekély, azt glucocorticoidok adásával, az esetek túlnyomó részében meg lehetett előzni (20 eset).

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

NDK Orvosi Pszichoterápiái Társaság Csoport-pszichoterápiás Szekciója 5. Munkaértekezlete

Stochdorph (München) patológiai szempontból a megbetegedéseket három csoportba sorolta, melyek a középnagy erek (periarteriitis nodosa, óriássejtes arteriitis); kiserek (kollagenozisok) és nagyerek (thrombangiitis obliterans) károsodásával járnak. Stammler (Köln) az agyi erek, Dogan (Zágráb) a perifériás idegeket ellátó erek gyulladásos megbetegedéseinek klinikumával foglalkozott. Poderka és Heiss (Bécs) e betegségek izotóp vizsgálati lehetőségeit (statikus szkintigráfia, szariosz-kintigráfia, Xenon Clearance) ismertette. A betegségcsoport terápiás lehetőségeivel Nicolic (Belgrad) foglalkozott. Szteroid, immunszuppresszív, cytostatikus kezelés megkísérlését ajánlotta. Egyesek a kezelés első 24 órájában 200 mgr, mások a kezelés egész időtartama alatt 40 mgr Prednisolon adását javasolták. Cytostatikumok kis dózisban alkalmazva gyulladáscsökkentő hatásúak. Előbbi kezelések eredménytelensége esetén megkísérelhető a ductus thoracicus pungálása útján a szérum T-lymphocytáinak kiválasztása és véna jugularisba adása. Ödémacsökkentés céljából a makromolekuláris oldatok (Mannitol, Rheomacrodex) valamint 10%-os Glycerol alkalmazandó. Mohr (Hamburg) felhívta a figyelmet arra, hogy trópusokról visszatérők lázas betegségeit nem csupán malaria, vagy bilharziosis okozhatja. Felmerülhet vírusok (főként Arbo-vírusok) patogén szerepének lehetősége. Zumer és mtsai (Ljubjana) Behcet-kór idegrendszeri szövődményeinek Chlorambucil cytostatikus kezelése eredménytelen volt, szteroid kezelésre a beteg tünetmentessé vált. Budka és mtsai (Bécs) akut haemorrhagiás leukoencephalitis (Hurst-típus) esetének neuropatológiai és immunológiai vizsgálatát ismertették.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Vlll. Nemzetközi Neurophatologia Kongresszus

A kongresszus résztvevőinek módjuk volt megtekinteni a Washingtonban a közelmúltban elhelyezett, több vonatkozásban egyedülálló Yakovlev-gyűjteményt. Paul I. Yakovlev, a Nemzetközi Neuropathologiai Társaság tiszteletbeli tagja, orosz születésű. Fiatalon Párisba került, ahol Pierre Marié, majd Babinski mellett dolgozott. Zürichben Minkowski agyanatomiai intézetében nyert alkalmazást. 1925 óta több oktató- és kutatóintézet élén állt az Amerikai Egyesült Államokban, majd a Harvard Egyetemen lett a neuropathologia professzora, 1961-es nyugdíjaztatásáig. Ezt követően a Perinatalis Neuropathologiai Kutató Laboratórium vezetésével bízták meg Bostonban. Az elmúlt években a bostoni Warren Anatómiai Múzeum anyagának és Yakovlev metszetgyűjteményének az AFIP adott méltó otthont és elhelyezést, ahol a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt maga Yakovlev professzor gondozza. A gyűjtemény az Intézet Neuropathologiai Osztályának, személy szerint az Osztály vezetőjének, Kenneth M. Earle-nek védnöksége alatt áll.

HUN 1979;32(5)