Ideggyógyászati Szemle

Absorptiós vizsgálatok intraventricularisan adott radioizotópokkal

DR. PARAICZ Ervin1, DR. SIMKOVICS Miklós1

1970. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1970;23(4)

Szerzők intraventricularisan adott radioaktív anyagok absorptióját vizsgálták normális és hydrocephalusos csecsemőkön. A RIHSA eltűnését az agykamrákból hydrocephalusban meglassultnak találták, az occlusiv formánál a legkifejezettebben. Bevezették 85Kr és 133Xe izotóniás oldatának intraventricularis alkalmazását az absorptio tanulmányozására. Ezen anyagok effectiv felezési idejét normális csecsemőn 4,5 percnek találták, hydrocephalusos csecsemőkön 27-95 percnek. Az absorptio ütemét nem befolyásolta számottevően az intracranialis nyomás változása vagy a ventriculoatrialis shunt-műtét. Kettős jelzéssel kimutatták, hogy különböző anyagok absorptiója egy betegen lehet különböző mértékben akadályozott.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A hazai psychiatria fejlődése felszabadulásunk óta és fejlesztésének irányelvei

DR. ORTHMAYR Alajos

A felszabaduláskor, mint az ország és fővárosunk, ugyanúgy romokban hevert az amúgyis korszerűtlen psychiatriai ellátásunk is. Intézményeink nagy része lebombázva, feldúlva, felszerelés nélkül maradtak, vagy jobb esetben más egészségügyi célokra lettek felhasználva. 1942-es adatok szerint akkor 7916, 1945-ben 3017 volt a psychiatriai ágyak száma. Igaz, a psychiatriai ágyak iránti szükség ekkor nem volt nagy, mert az addig ápolt betegek szétszéledtek, éhen haltak, járványos betegségek pusztították el őket. Természetes, hogy a felszabadulás után közvetlenül, a hatalmas politikai és gazdasági feladatok mellett egészségügyi vonatkozásban a járványok kelet- kezését volt a legfontosabb megakadályozni: a kiütésestyphust, a typhust meg- fékezni; a legalapvetőbb gyógyszereket biztosítani, a szétzilált egészségügyi hálózatot kellett újjászervezni, megindítani. Helyi kezdeményezések alapján, sokszor hősi akarással és helytállással természetesen megindult az elmeosztályok újjászervezése, a betegek ellátása.

Ideggyógyászati Szemle

A gyermekkori epilepsiás characteropathia okairól II.

DR. KISZELY Katalin

A szerző rövid irodalmi áttekintés után 336 tartós magatartási rendellenességet mutató epilepsiás beteg adatait dolgozza fel. Választ keres arra, melyek azok a tényezők, melyek az epilepsia és characteropathia kialakulásáért felelőssé tehetők. Úgy találta, hogy a primaer és secundaer organikus cerebralis laesio szerepe a legfontosabb. Psychés tényezők másodlagos tüneteket okozva súlyosbítják és szinezik az organikus eredetű characteropathiákat, ill. neurotikus tünetkép- ződéshez vezetnek. Tartósan nagy adagban, nem megfelelő kombinációban szedett gyógyszer ugyancsak hozzájárulhat characteropathiás vonások kiéleződéséhez. Constitutionalis factorok szerepe az esetek egy részében nem látszik lényegesnek. A felsorolt factorok töhhnyire együttesen, de esetenként más arányban szerepelnek. Epilepsiás gyermek kezelése az összes kórokozó tényezők figyelembevételével kell hogy történjék.

Ideggyógyászati Szemle

A gyermekkori epilepsiás characteropathia okairól II.

A szerző rövid irodalmi áttekintés után 336 tartós magatartási rendellenességet mutató epilepsiás beteg adatait dolgozza fel. Választ keres arra, melyek azok a tényezők, melyek az epilepsia és characteropathia kialakulásáért felelőssé tehetők. Úgy találta, hogy a primaer és secundaer organikus cerebralis laesio szerepe a legfontosabb. Psychés tényezők másodlagos tüneteket okozva súlyosbítják és szinezik az organikus eredetű characteropathiákat, ill. neurotikus tünetkép- ződéshez vezetnek. Tartósan nagy adagban, nem megfelelő kombinációban szedett gyógyszer ugyancsak hozzájárulhat characteropathiás vonások kiéleződéséhez. Constitutionalis factorok szerepe az esetek egy részében nem látszik lényegesnek. A felsorolt factorok töhhnyire együttesen, de esetenként más arányban szerepelnek. Epilepsiás gyermek kezelése az összes kórokozó tényezők figyelembevételével kell hogy történjék.

Ideggyógyászati Szemle

A gyermekkori epilepsiás characteropathia okairól II.

DR. KISZELY Katalin

A szerző rövid irodalmi áttekintés után 336 tartós magatartási rendellenességet mutató epilepsiás beteg adatait dolgozza fel. Választ keres arra, melyek azok a tényezők, melyek az epilepsia és characteropathia kialakulásáért felelőssé tehetők. Úgy találta, hogy a primaer és secundaer organikus cerebralis laesio szerepe a legfontosabb. Psychés tényezők másodlagos tüneteket okozva súlyosbítják és szinezik az organikus eredetű characteropathiákat, ill. neurotikus tünetképződéshez vezetnek. Tartósan nagy adagban, nem megfelelő kombinációban szedett gyógyszer ugyancsak hozzájárulhat characteropathiás vonások kiéleződéséhez. Constitutionalis factorok szerepe az esetek egy részében nem látszik lényegesnek. A felsorolt factorok többnyire együttesen, de esetenként más arányban szerepelnek. Epilepsiás gyermek kezelése az összes kórokozó tényezők figyelembevételével kell hogy történjék.

Ideggyógyászati Szemle

Emberi tumoros agyszöveti aminosavak tanulmányozása vékonyréteg chromatographiás módszerrel

MOLNÁR Gyula, GÖDÉNY Sára

A műtéti anyagból, gyors fagyasztott metszetek feldolgozásával tanulmányoztuk a cerebralis tumor szöveti aminosavakat. Módosított vékonyréteg-chromatographiás módszert alkalmaztunk. Kétdimenziós és egydimenziós, Chromoscannal regisztrált chromatogrammok összehasonlító vizsgálatával és a histologiai kép felhasználásával az összaminosav szintben és az egyes aminosavakban mutatkozó eltérés alapján chromatogramm typusok voltak elkülöníthetők. A vizsgálatok szerint az egyszerű vékonyréteg-chromatographiás módszer is alkalmas a tumor-szöveti aminosav áttekintő tanulmányozására, amely a további részletes bonyolult biochemiai vizsgálatokhoz adhat jó tájékoztató adatokat.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

Második játszma 37. lépés és negyedik játszma 78. lépés

VOKÓ Zoltán

Mi köze a gónak a klinikai döntéshozatalhoz? A klinikai orvoslás egyik legjelentősebb intellektuális kihívása a bizonytalanságban történő döntéshozatal. A hagyományos orvosi döntéshozatal intuitív és heurisztikus mivoltának pszichológiai csapdáin kívül az információhiány, az erőforrások szűkössége, az adott orvos-beteg kapcsolat jellemzői egyaránt hozzájárulnak annak bizonytalanságához. A formális, matematikai számításokon alapuló döntéselemzés, amelyet széles körben használnak a klinikai irányelvek fejlesztésében, illetve az egészségügyi technológiák értékelésében, elvben jó lehetőségeket kínál az intuitív dön­téshozatal hibáinak elkerülésére, ugyan­akkor az egyéni döntési helyzetekben többnyire nehezen alkalmazható,és az orvosok többségétől idegen. Ennek a módszernek is vannak korlátai, különösen az egyéni döntéshozatalban, beleértve a számításokhoz felhasznált input adatok esetleges hiányát, illetve jelentős bizonytalanságát, valamint a matematikai modellek korlátait abban, hogy egy komplex rendszer folyamatait és a folyamatok egyéni variabilitását megfelelően tudják reprezentálni. A klinikai döntéstámogató rendszerek mindezek ellenére hasznos segítséget jelenthetnek az egyéni orvosi döntéshozatalban, ha megfelelően integráltak az egészségügyi információs rendszerekbe, és nem szüntetik meg az orvosok döntési autonómiáját. A klasszikus döntéstámogató rendszerek tu­dásalapúak, szabályrendszerekre, problé­ma­­specifikus algoritmusokra épülnek. Szá­mos területen alkalmazzák az orvosi adminisztrációtól a képfeldolgozásig. A nap­jainkban zajló informatikai forradalom eredményeképpen olyan mesterséges intelligenciaként emlegetett gépi tanulási módszerek jönnek létre, amelyek már ténylegesen képesek tanulni. A mesterséges intelligencia ezen új generációja nem konkrét szabályrendszerekre épül, hanem hatalmas adatbázisokon magukat tanító neurális hálózatokra és általános tanulási algoritmusokra. Ezek a mesterséges intelligenciák egyes területeken, mint például a sakk, a gó, vagy a va­dászrepülőgép vezetése, már jobb teljesítményre képesek, mint az em­berek. Fej­lesztésük bővelkedik kihívásokban, veszélyekben, ugyanakkor olyan technológiai át­törést jelentenek, ami megállíthatatlan és át­alakítja világunkat. Alkal­mazásuk és fej­lesztésük az egészségügyben is megkezdődött. A szakmának részt kell vennie ezek­ben a fejlesztésekben és megfelelő irányba kell, hogy terelje azokat. Lee Sedol 18-szoros gónagymester visszavonult há­rom évvel AlphaGo mesterséges intelligenciától elszenvedett veresége után, mert „Hiá­ba lettem világelső, van egy entitás, amit nem lehet legyőzni”. Ne­künk szerencsére nem versengenünk vagy győznünk kell, hanem el kell érnünk, hogy a mesterséges intelligencia biztonságos és megbízható legyen és az emberekkel együtt­mű­ködve ez az entitás eredményesebbé és hatékonyabbá tegye az egészségügyet.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.