Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1983. SZEPTEMBER 01.

Az idős korban először jelentkező ictalis confusio elektroklinikai tünetcsoportja

DR TARISKA Péter, DR RAJNA Péter

A szerzők három beteg eset-ismertetéséhez kapcsolódóan áttekintik az időskorban először jelentkező és epilepsziás jellegű agyi működészavaron alapuló confusio tünetcsoportjának irodalmát. A diagnózist csak az EEG vizsgálat megfelelő időbeni igénybevétele biztosíthatja. A tünetcsoport ismeretének lényeges terápiás konzekvenciája van (generalizált tüske-és-hullám minta ellenére ún. bázis antiepilepticum adása szükséges). A szerzők egy-egy esetükben mutatják be a típusos és atipiás klinikai képet, az irodalomban eddig ismertetettekhez képest jelentős különbségként a cerebrovascularis etiológia szerepét hangsúlyozzák. A jellegzetes EEG minta önmagábani aspecificitását a harmadik beteg eset-ismertetésével példázzák. Vázolják a tünetcsoport kialakulásának patomechanizmusára vonatkozó elképzeléseiket.

HUN 1983;36(09)

Ideggyógyászati Szemle

1981. NOVEMBER 01.

Egyszerű, számítógépes eljárás az EEG-ben előforduló tüske-alakzatok felismerésére

VITRAI József, CZOBOR Pál, MARÓSFI Sándor, NAGYPÁL Tibor, RÁCZ József

A szerzők olyan, általuk kifejlesztett számítógépes eljárást ismertetnek, amely alkalmas az EEG-ben előforduló epilepsziás tüskeaktivitás detektálására. Módszerük segítségével kívánság szerint előállítható az EEG-görbe első ill. második deriváltja, továbbá a hullámok csúcsánál mért - differencia hányados alapján számított - meredekség. Mivel e paraméterek a tüskeaktivitás idején drasztikus változást mutatnak, ezek „nyomonkövetése" általában biztosítja a tüskék kijelölését. A deriváltak kiszámításához, valamint a szűrt (simított) jel előállításához ún. parabolaillesztési eljárást alkalmaztak, ami igen egyszerű algoritmus kidolgozását tette lehetővé. A kifejlesztett metodika emiatt azonnali (on-line) feldolgozásra is használható. A kipróbálás első szakaszában, amelyben a két beteg felvételében összesen mintegy 2000 tüske-hullám volt megfigyelhető, gyakorlatilag mindegyik detektálása megoldható volt. Az automatikus tüske-felismerés nyolc másodperces szakasz-vizuális ellenőrzés mellett történő-analízisével indult, amikoris egy elvezetés alapján a detektálási paraméterek beállítása történt meg. E paraméterek azután alkalmasak voltak ugyanazon beteg EEG-jében későbbi, továbbá más elvezetésben felbukkanó tüskék felismerésére is. A differencia hányados alapján azonosított tüskék jellemző adatai további feldolgozás céljára, azaz a fókusz behatárolásához megjelenítésre kerültek. A kipróbálás első fázisában szerzett tapasztalataik alapján a szerzők e módszer klinikai alkalmazását javasolják.

HUN 1981;34(11)

Ideggyógyászati Szemle

1980. JANUÁR 01.

A tüske-hullám mintával járó generalizált epilepsziás mechanizmus (T-H GEP) mint az alvás indukció epilepsziás működészavara

DR HALÁSZ Péter

Ebben a munkában egy új hipotézist dolgoztunk ki a vonatkozó irodalmi adatok és saját előzetes vizsgálataink alapján a tüske-hullám mintával járó generalizált epilepszia (T-H GEP) patomechanizmusára.

HUN 1980;33(01)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁJUS 01.

Az éberségi szint (ÉSZ) finom ingadozásainak szerepe az epilepsziás 3 c/s tüske-hullám rohamok keletkezésében, szendergésben

KÖVES P., HALÁSZ P., PÁL I.

Korábbi megfigyelések szerint az éberségi szint (ÉSZ) finom csökkenése, a szendergés kedvez leginkább a petit mal rohamokkal analóg tüske-hullám (t-h) paroxysmusok jelentkezésének, mind elalvásban, mind felébredésben. Kérdéses maradt, hogy a kitüntetett ÉSZ tartományban milyen finomabb ÉSZ dinamikai változások hozhatók kapcsolatba a rohamok kialakulásával. Négy 3 c/s t-h mechanizmussal rendelkező betegnél, akiknél gyakori elektromos rohamok mutatkoztak, spontán és sensoros ingerléssel befolyásolt éjszakai alvás 1-es és felületes 2-es szakaszaiban vizsgáltuk a spontán rohamok (110), a rohammal nem követett ingerek (160), valamint a 2-10 sec-on belül rohammal követett ingerek (260) környeze- tében tapasztalható ÉSZ változásokat mikrohypnogram módszerünkkel. A rohammal követett („eredményes”) ingerek után, amennyiben az inger a vizsgált tartományon belül felületesebb ÉSZ „rétegekben” érte a beteget, úgy ÉSZ csökkenés, mélyebb rétegben kapott inger esetén ÉSZ emelkedés mutatkozott. Ezzel szemben a rohammal nem követett („eredménytelen”) ingerek esetén ezzel éppen ellentétes irányú ÉSZ változásokat észleltünk. A rohamok után - akár inger után, akár ingertől függetlenül jelentkeztek -, ÉSZ emelkedést láttunk. Azt találtuk tehát, hogy a rohamok mindig intenzív ÉSZ oscillatio közepette jelentkeztek. Ezzel egybevágóan a sensoros ingerlés, amely az ÉSZ ingadozásokat fokozta, a rohamok számát is minden esetben növelte. Az ingerlés és a rohamok hatása az ÉSZ ingadozások dinamikájára arra utalnak, hogy minden ÉSZ ingadozást ellenkező irányú visszacsapás követ. A szendergés valószínűleg éppen azért kedvez a t-h paroxysmusok jelentkezésének, mert az elalvás a sensoros beáramlás ébresztő ingerei által kiváltott reciprok indukciós folyamat során, számos alvásmélység ingadozáson keresztül valósul meg.

HUN 1979;32(5)

Ideggyógyászati Szemle

1972. NOVEMBER 01.

Hypothesis a generalizált tüske-hullám mintával járó („centrencephalikus”) epilepsiás mechanismusok klinikai és elektromos jelenségeinek magyarázatára

DR HALÁSZ Péter

Szerző ismerteti a generalizált tüske-hullám mintával járó epilepsiás mechanismus, az ún. centrencephalikus epilepsia elektroklinikai syndromatológiájára és pathomechanismusára vonatkozó elképzelések kialakulását és fejlődését. Rámutat azokra az ellentmondásokra és nehézségekre, amelyek miatt a „centrencephalikus epilepsia” magyarázatára kialakított elképzelések nem hozhatók összhangba az epilepsiás mechanismusokra kialakított általános pathophysiologiai elvekkel. Ismerteti saját hypothesisét, amelyben megkísérli, hogy a generalizált tüske-hullám minta pathomechanismusának, az elektromos mintával járó rohamtünetek és a klinikai syndroma olyan magyarázatát adja, amely összhangban áll az eddigi experimentális és klinikai adatokkal, a szerző saját eredményeivel és az epilepsiás mechanismusokra vonatkozóan felismert általános törvényszerűségekkel.

HUN 1972;25(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1972. OKTÓBER 01.

Hypothesis a generalizált tüske-hullám mintával járó („centrencephalikus”) epilepsiás mechanismusok klinikai és elektromos jelenségeinek magyarázatára

DR HALÁSZ Péter

A generalizált tüske-hullám mintával járó epilepsiás mechanismusok az epilepsiák jelentős százalékát képviselik. Különösen így van ez a gyermek-epilepsia vonatkozásában. Gyermekkorban az epilepsia valószínűsíthetően több mint az esetek 60%-ban ebben a formában jelentkezik.

HUN 1972;25(10)

Ideggyógyászati Szemle

1971. NOVEMBER 01.

Az epilepsiás generalizált tüske-hullám synchronisatio* viselkedése természetes éjszakai alvásban

DR. HALÁSZ Péter, DR. DÉVÉNYI Éva

Hat generalizált 3 c/s és négy generalizált lassú tüske-hullám mintával rendelkező epilepsiás betegnél ( 4 petit mal; 3 petit mal - grand mal epilepsia és 3 Lennox-Gastaut-syndroma) vizsgáltuk a tüske-hullám synchronisatio jelenségeit polygraphiásan regisztrált spontán éjszakai alvás során.

HUN 1971;24(11)

Ideggyógyászati Szemle

1971. SZEPTEMBER 01.

A generalizált repetitiv tüskekisülés mint a generalizált tüske-hullám mechanizmus egyik jelentkezési formája

DR. HALÁSZ Péter

Ismertetjük a „generalizált repetitív tüskekisülés" EEG jelenség fogalmának történeti kialakulását. - Százkét, féltől tíz évig követett, generalizált tüske-hullám mechanizmussal rendelkező epilepsiás betegnél vizsgáltuk a repetitív tüskekisülések előfordulását és elektro-klinikai korrelációit. - A generalizált repetitív tüskekisülés betegeink egyharmadánál jelentkezett. Bár a jelenség több mint 20%-ban klasszikus 3 c/s tüske-hullám mintánál is mutatkozott, főleg többestüske-hullám és méginkább lassú tüske-hullám mechanizmusokban volt gyakori (40, ill. 50% felett). Két formát különítettünk el: a tüske-hullám paroxysmussal együtt és attól függetlenül, önállóan jelentkező generalizált repetitív tüskekisülést. Előbbi inkább a 3 c/s körüli, utóbbi inkább a lassú tüske-hullám mechanizmussal járt együtt. A spontán, ill. Hexobarbital alvás nagymértékben elősegítette a minta megjelenését. Az epilepsiás mechanizmus klinikai sajátságai közül a repetitív tüskekisülés a grand mal rohamokkal, ill. a rohamok tónusos motoros komponensével, rossz klinikai prognosissal, és gyógyszeres befolyásolhatósággal mutatott szignifikáns kapcsolatot. Az epilepsiás mechanizmus hosszmetszeti elektromos tünetei közül a tüskehullám mechanizmus és a háttértevékenység rosszabbodása azok, amelyek szignifikáns összefüggést mutattak a repetitív tüskekisüléssel. - A repetitív tüskekisülések idején polygraphiás regisztrálással részben tónusos motoros, részben csupán vegetatív ictalis tüneteket észleltünk.

HUN 1971;24(09)

Ideggyógyászati Szemle

1971. JÚNIUS 01.

Intravenás barbiturat altatás alkalmazása generalizált tüske-hullám mintával járó epilepsiás mechanismusokban

DR. HALÁSZ Péter

Intravenásan fokozatosan adagolt Hexobarbital elektroklinikai „aktiváló" hatását vizsgáltuk 99, kórlefolyásuk során átmenetileg vagy tartósan generalizált t-h synchronisatiót mutató 1/2-től 10 évig követett epilepsiás betegen.

HUN 1971;24(06)

Ideggyógyászati Szemle

1969. AUGUSZTUS 01.

Seduxen antiepilepsiás hatásának vizsgálata (Chronikus Diazepam kezelés)

HALÁSZ Péter, MOLNÁR Gyula, HIDASI József

A Sx klinikai és EEG hatásának legszembetűnőbb vonása a kezdeti erős antiepilepsiás hatás, majd később az EEG romlásával egyidejűleg a rohamok visszatérése. Hasonló tapasztalatokról számol be Trolle (1965). Amennyiben a gyógyszerszedésben szünetet tartott, újabb adagolás esetén ismét a kezdetinek megfelelő jó effectust észlelt. EEG vizsgálataink leletei alapján nem egyszerűen chronikus szedés kapcsán kialakuló hatásvesztésről van szó, hanem arról, hogy egy idő után a Sx hatása megfordul és most már nem javítja, hanem a grand mal mechanismus (repetitiv tüskekisülések) irányában rontja az epilepsiás mechanismust. Ilyenfajta gyógyszerhatás mögött legnagyobb valószínűséggel a gyógyszer által kialakított pharmacologiai denervatio kapcsán jelentkező túlérzékenység feltételezhető. Erre vonatkozóan azonban még további vizsgálatok szükségesek. Tapasztalataink alapján PM. varians epilepsiás mechanismusnál a Sx igen jó hatású, amennyiben kivédi a tüske-hullám paroxysmusokat és az ezeknek megfelelő klinikai rohamokat. Minden olyan esetben azonban, ahol alvásban repetitiv gyors kisülések jelentkeznek, csak fenntartással alkalmazható, mivel az ilyenfajta kisülésekre való hajlamot a Sx növeli. A legjobb klinikai hatást egyéb gyógyszerelésre resistens temporalis epilepsiás betegeknél értük el, annak ellenére, hogy az EEG gócokat a Sx nem volt képes teljesen elnyomni. Valószínűleg éppúgy, ahogy a Valiumnál tapasztaltuk, a generalisatiós lehetőségeket szünteti meg. A Sx petit mal epilepsiára gyakorolt hatása 2 betegnél tapasztaltak alapján természetesen nem állapítható meg, azonban a többi epilepsia typusnál tapasztalt kezdeti jó effectus sem mutatkozott mindkét betegnél és a tüske-hullám mechanismus mindkét esetben grand mal mechanismus felé tolódott. A külföldi Valiummal egybevetve 6 esetben minőségileg teljesen hasonló hatást észleltünk. Egyeseknél az antiepilepsiás hatás per os alkalmazott Sx esetén — valószínűleg az egyenletesebb és tartósabb vérszint miatt – erősebbnek bizonyult mind az injectios Valiumé. Megállapítható tehát, hogy gyógyszer resistens súlyos epilepsiás betegeknél a Sx kb. 4 hétig adva igen hatásos antiepilepsiás adjuvansnak bizonyult. Valószínűnek tartjuk – s ez egybe vágna a denervatiós túlérzékenység kialakulásának feltételezésével -, hogy beiktatott gyógyszerszünetek tartásával a tartós kezelés során kialakuló kedvezőtlen effectus kivédhető lesz. Ennek ellenére a Diazepam indicatiós területét elsősorban más gyószerelésre resistens gyakori rohamok, halmozott rohamok, ill. status epilepticus kezelésében látjuk, i. V. lökés-therapia formájában.

HUN 1969;22(08)