Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Ideggyógyászati Szemle - 1972;25(11-12)
Tartalom
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
A központi idegrendszer energia-forgalmának zavarai ideg- és elmebetegségekben
Az „idegrendszer energia-forgalma” kifejezéssel lépten-nyomon találkozunk az irodalomban. A szerzők azonban nem egészen azonos értelemben használják. Ezért feltétlenül szükséges meghatározni jelentés-tartalmát.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
[A helyi agyi véráramlás metabolikus befolyásolásának patofiziológiai vonatkozásai]
[Az agyi véráramlás mérésekor a Kety és Schmidt (1948) szerinti módszerrel, a nitrogén-oxid-módszerrel feltűnően állandó véráramlási értékeket találunk emberekben és állatokban is, ha az alany sav-bázis egyensúlya nem változik.]
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
Az agy ún. gátrendszereiről
Három részre tagoltam mondanivalómat: bevezetőben a vér-agy gát fogalom helyett egyre inkább tért hódító agyi gátrendszerek általános alapkérdéseiből érintenék néhányat, a másodikban különböző compartment problémákat, végül a glucosera vonatkozó barrier kérdéseket ismertetném ép és kóros viszonyok között.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
Az agyi energiaforgalom, illetve felhasználás változásai állatkísérletekben
Az agyvelő energiaforgalmának fő jellemzői: 1. a magas anyagcsere-ráta, 2. a szénhydrátok anyagcseréjének hangsúlyozott szerepe, 3. az energiafelhasználás ugrásszerű emelkedése a neuronalis activitással párhuzamosan, 4. mindezekkel ellentétben az agyai energiatartalékok viszonylagosan alacsony szintű tárolása.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
Az agyi ischaemiás vascularis laesiók therapiája, különös tekintettel a modern agyi keringés - és anyagcsere-vizsgálatokra
Áttekintve az agyi ischaemias károsodottak therapiás lehetőségeit, láthatjuk azt, hogy még nagy az elmaradás ahhoz képest, amit az agy keringésére és anyagcseréjére vonatkozó kísérletes és klinikai vizsgálatok feltártak, de a pathomechanismus pontosabb ismerete mindig gazdagítja therapiás inventarunkat és módosítja szemléletünket. Az agyi érbetegségeknél nagyon lényeges a lehető legfinomabb differential-diagnostica a laesiók minőségére, okára vonatkozóan, mint azt egyik közleményünkben már kifejeztük (Leel-Össy), hogy egy-egy therapiás módszert előnyben részesíthessünk.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
Psychotikusok readaptatiójának dialektikája. Egy szociológiai schizophrenia-theoria kísérlete
Az elmebetegek sorsának alakulásában történelmi változások tanúi és végrehajtói vagyunk. Ez mélyreható társadalmi átalakulásokkal egyidejű. Érdekes, hogy az elmebetegek helyzetének egy korábbi nagy változása is társadalmi forradalmak idején történt.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
Hypothesis a generalizált tüske-hullám mintával járó („centrencephalikus”) epilepsiás mechanismusok klinikai és elektromos jelenségeinek magyarázatára
Szerző ismerteti a generalizált tüske-hullám mintával járó epilepsiás mechanismus, az ún. centrencephalikus epilepsia elektroklinikai syndromatológiájára és pathomechanismusára vonatkozó elképzelések kialakulását és fejlődését. Rámutat azokra az ellentmondásokra és nehézségekre, amelyek miatt a „centrencephalikus epilepsia” magyarázatára kialakított elképzelések nem hozhatók összhangba az epilepsiás mechanismusokra kialakított általános pathophysiologiai elvekkel. Ismerteti saját hypothesisét, amelyben megkísérli, hogy a generalizált tüske-hullám minta pathomechanismusának, az elektromos mintával járó rohamtünetek és a klinikai syndroma olyan magyarázatát adja, amely összhangban áll az eddigi experimentális és klinikai adatokkal, a szerző saját eredményeivel és az epilepsiás mechanismusokra vonatkozóan felismert általános törvényszerűségekkel.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
A schizophrenia nosologiai problémájának fejlődéstörténetéről és megoldásának lehetőségéről
A legtöbb olyan betegségkép, amit ma a schizophreniák csoportjába sorolnak, eredetileg önálló kórforma volt. A Dementhia praecox, a katatonia, a hebephrenia, a Dementia paranoides, a Dementia simplex, az idiopathiás amentia stb. kórformája kezdetben egyaránt elkönyvelhető volt önálló nosologiai egységként. A schizophrenia-fogalom történeti alakulása két egymással ellentétes, de kihatásait tekintve egyaránt káros következményekkel járó tendenciát mutat. Egyfelől, a psychogenetikai értelmezés és az élményaspektus túlsúlyra jutása, ill. abszolutizálása a schizophrenia-fogalom alaptalan általánosításához és a schizophreniák alakkörének mértéktelen kibővítéséhez vezetett. Ennek a tendenciának az érvényesülésével egyre inkább mindenütt fellelték a schizophreniát. Másfelől, a formai jellemzőknek és a magatartás-aspektusnak az elhanyagolásával egyre inkább elvesztették a kórformák határozott, valósághű és egyértelmű körülhatárolásának a bázisát. Ennek az utóbbi tendenciának az érvényesülésével egyre kevésbé tudták megmondani, hogy mi az, amit a legkülönfélébb esetekben schizophren-ként fellelnek és egyre kevésbé voltak képesek az egyes kórformák, alcsoportok és állapotképek meghatározására. Ennek a két tendenciának az együttes hatására a schizophreniák csoportja egyszerre vált heterogénné, alaktalanná, diffuzan-homogénné és sokértelművé.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
A subduralis haematoma keletkezésének kérdése
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a sinus sagittalisba ömlő híd-vénákon kívül a többi híd-vena és egyéb, a subduralis teret „áthidaló” erek szakadása is okozhat vérzést. Rámutat olyan behatásokra, amelyek elsősorban a hanyatló korban előforduló, belső tényezőkkel együtt úgy is okozhatnak vérzést, hogy az nem látszik nyilvánvalónak. Ismerteti a gyülemnövekedés olyan módját, amivel a traumától független, vagy függetlennek látszó, szabálytalanul manifestálódó egyszeri és többszöri, esetleg artériás jellegű vérzés is magyarázható. A klasszikus subduralis vérzést minden esetben külső behatás következményének tartja.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
A parkinsonismus új gyógyszeres kezeléséről
A szerző az irodalmi tapasztalatok és részben csekélyszámú beteganyaga alapján ismerteti a parkinsonismus L-Dopával történő gyógykezelésével nyert eredményeit, melyek a hagyományos antiparkinsonos gyógyszerek hatását messze felülmúlják. Mellékhatást az irodalmi közlésekkel szemben csak ritkán és enyhe formában észlelt. A betegek egyéb (hagyományos) antiparkinsonos gyógyszert nem kaptak. Az L-Dopa kezelés a betegség alaptünetei közül a hypo-akinesist, illetve rigort csökkenti jelentősen, a tremort nem vagy alig befolyásolja. Továbbra is szükségesnek tartja a rendszeres psychotherapiás foglalkozásokat, mozgásgyakorlatok végzését, izomrelaxansok, szükség esetén értágítók adását. Véleménye szerint az L-Dopa kezelés feltehetően jelentősen módosítja a betegség műtéti javallatát. Csekélyszámú L-Dopával kezelt beteganyagának klinikai tapasztalata nem enged meg releváns következtetések levonását, azonban véleménye szerint az egyik leggyakoribb betegség lefolyását a hagyományos antiparkinsonos gyógyszerekkel szemben lényegesen kedvezőbben befolyásolja.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
Beszámoló a 22. „Lindaui Psychotherapiás Hetek”-ről
A Psychotherapiás Továbbképzés Egyesülete és a Psychotherapiával Foglalkozó Általános Orvosi Társaság közös szervezésében évente megrendezik Lindauban, a Bodeni-tó partján a Psychotherapiás Heteket.
1.
2.
3.
4.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.