Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1969. OKTÓBER 01.

Az antiepilepticumok alkalmazásának néhány kérdése

JUHÁSZ Pál

A mindennapi, lényegileg alkalmi tapasztalatok alapján alakult ki az antiepilepticumok alkalmazásának gyakorlata. Az elvi következtetések szerint helyesnek látszó gyakorlat évek során folyamatosan differenciálódott. Jelenleg azonban a modern antiepilepsiás therapia közel 30 éves múltja, melyet a hydantoinok alkalmazásának bevezetésétől számíthatunk, lehetővé teszi ennek a gyakorlatnak reális, a therapiás effectusnak nagyszámú beteg kórtörténete alapján történő értékelését. A legújabb irodalom ebben a vonatkozásban több értékes adatot nyújt. Saját klinikai tapasztalataink is a gyakorlat eddig kialakított irányelveinek felülvizsgálatát teszik szükségessé. Jelen tanulmány nem törekszik teljességre, csupán egyes részkérdések felvillantását célozza.

HUN 1969;22(10)

Ideggyógyászati Szemle

1969. AUGUSZTUS 01.

Seduxen antiepilepsiás hatásának vizsgálata (Chronikus Diazepam kezelés)

HALÁSZ Péter, MOLNÁR Gyula, HIDASI József

A Sx klinikai és EEG hatásának legszembetűnőbb vonása a kezdeti erős antiepilepsiás hatás, majd később az EEG romlásával egyidejűleg a rohamok visszatérése. Hasonló tapasztalatokról számol be Trolle (1965). Amennyiben a gyógyszerszedésben szünetet tartott, újabb adagolás esetén ismét a kezdetinek megfelelő jó effectust észlelt. EEG vizsgálataink leletei alapján nem egyszerűen chronikus szedés kapcsán kialakuló hatásvesztésről van szó, hanem arról, hogy egy idő után a Sx hatása megfordul és most már nem javítja, hanem a grand mal mechanismus (repetitiv tüskekisülések) irányában rontja az epilepsiás mechanismust. Ilyenfajta gyógyszerhatás mögött legnagyobb valószínűséggel a gyógyszer által kialakított pharmacologiai denervatio kapcsán jelentkező túlérzékenység feltételezhető. Erre vonatkozóan azonban még további vizsgálatok szükségesek. Tapasztalataink alapján PM. varians epilepsiás mechanismusnál a Sx igen jó hatású, amennyiben kivédi a tüske-hullám paroxysmusokat és az ezeknek megfelelő klinikai rohamokat. Minden olyan esetben azonban, ahol alvásban repetitiv gyors kisülések jelentkeznek, csak fenntartással alkalmazható, mivel az ilyenfajta kisülésekre való hajlamot a Sx növeli. A legjobb klinikai hatást egyéb gyógyszerelésre resistens temporalis epilepsiás betegeknél értük el, annak ellenére, hogy az EEG gócokat a Sx nem volt képes teljesen elnyomni. Valószínűleg éppúgy, ahogy a Valiumnál tapasztaltuk, a generalisatiós lehetőségeket szünteti meg. A Sx petit mal epilepsiára gyakorolt hatása 2 betegnél tapasztaltak alapján természetesen nem állapítható meg, azonban a többi epilepsia typusnál tapasztalt kezdeti jó effectus sem mutatkozott mindkét betegnél és a tüske-hullám mechanismus mindkét esetben grand mal mechanismus felé tolódott. A külföldi Valiummal egybevetve 6 esetben minőségileg teljesen hasonló hatást észleltünk. Egyeseknél az antiepilepsiás hatás per os alkalmazott Sx esetén — valószínűleg az egyenletesebb és tartósabb vérszint miatt – erősebbnek bizonyult mind az injectios Valiumé. Megállapítható tehát, hogy gyógyszer resistens súlyos epilepsiás betegeknél a Sx kb. 4 hétig adva igen hatásos antiepilepsiás adjuvansnak bizonyult. Valószínűnek tartjuk – s ez egybe vágna a denervatiós túlérzékenység kialakulásának feltételezésével -, hogy beiktatott gyógyszerszünetek tartásával a tartós kezelés során kialakuló kedvezőtlen effectus kivédhető lesz. Ennek ellenére a Diazepam indicatiós területét elsősorban más gyószerelésre resistens gyakori rohamok, halmozott rohamok, ill. status epilepticus kezelésében látjuk, i. V. lökés-therapia formájában.

HUN 1969;22(08)

Ideggyógyászati Szemle

1969. JÚLIUS 01.

Juvenilis metachromasiás leukodystrophia familiaris előfordulása

ABONYI Eszter, AMBRÓZY György, ANTAL János, BENKE Bálint, HÁMORI József

Szerzők a viszonylag ritka juvenilis typusú matachromasiás leukodystrophia (M.L.) familiaris ellőfordulásával foglalkoznak. Eseteinkben első tünet a kényszernevetés volt, majd extrapyramidalis tünetek, mozgászavarok dominálták a képet. A liquor összfehérje csak a súlyosabb esetünkben volt mérsékelten emelkedett. A peripheriás ideg ingervezetése jellegzetesen meglassult. A fvs-ből tenyésztett chromosomák vizsgálata nem mutatott eltérést. Mindkét betegnél tenyésztett chromosomák vizsgálata nem mutatott eltérést. Mindkét betegnél a n. cut. surae-lat.-ból, s egyik esetünkben az agy frontalis lebenyéből biopsia történt. Szövettanilag mérsékelt fokú neuropathiát találtak. Az ecetsavas krezyl-ibolyával barna metachromasiát mutató jellegzetes szövettani kép alapján a M. L. diagnosisa élőben igazolható volt. Elektronmikroszkóppal a M. L.-nál található myelin-hüvely elváltozásokat vizsgáltak. Megfigyelhető volt a myelin-hüvely kis részleteinek nodularis lefűződése és az astrocytába való pha-gocytálódása. A hüvelyen belüli oligodendrolglia nyúlvány a szokottnál általában nagyobb tömegű volt, ez feltehetően fokozott regeneratióra utalt. A megfigyelések adatot szolgáltatnak arra, hogy az inclusiós testek származhatnak a myelin-hüvelyből. A szerzők a megbeszélésben foglalkoznak a M. L. in vivo diagnosisának nehézségeivel. Tárgyalják a M. L. és az epilepsia esetleges kapcsolódásának lehetőségeit, továbbá a betegeiknél észlelt EEG, EMG és ideg vezetési sebesség elváltozásokat. Összefoglalják a betegség aetiologiájának biochemiai vonatkozásait. A testvérek családfájának elemzése és irodalmi adatok alapján lehetségesnek tartják, hogy egy családon belül különböző typusú M. L.-s megbetegedések kombinálódjanak.

HUN 1969;22(07)

Ideggyógyászati Szemle

1969. JÚNIUS 01.

Diazepam (Valium és Seduxen) hatása a generalizált tüske-hullám EEG mechanizmusra

HALÁSZ Péter, HIDASI József

Hat tüske-hullám mechanizmust mutató petit mal illetőleg petit mal varians epilepsiás betegnél Diazepam kezdetben kivédte mind a klinikai, mind az EEG paroxysmusokat, majd a tüske-hullám minta tüske komponensei megszaporodtak, a lassú hullámok megfogyatkoztak; a minta repetitiv gyors kisülésbe ment át és klinikailag is grand mal rohamok jelentkeztek; ugyanakkor az i. v. adott nagyobb dosis antiepilepsiás hatása megmaradt. Barbiturát a petit mal grand mal-ba fordulását elősegítette. Az észlelt jelenség magyarázatául azt a hypothesist állítottuk fel, hogy a Diazepam nagyobb adagban mind a gátló, mind a facilitáló kérgi synapsisokat deprimálja, míg kisebb adagban tartósan adagolva főleg csak a gátló corticalis synapsisokat bénítja. Gyakorlati therapiás következtetésként úgy véljük, hogy petit mal és petit mal varians epilepsiában és minden olyan esetben ahol hajlam mutatkozik, generalizált repetitiv gyors kisülések jelentkezésére a Diazepam chronikus adása kontraindikált.

HUN 1969;22(06)

Ideggyógyászati Szemle

1969. JANUÁR 01.

Acut isonicotinsav-hydrazid intoxicatio két esete

OSTORHARICS György, BENCZE Miklós

A szerzők két sikeresen gyógyított acut INH intoxicatiós esetükről számolnak be. Az irodalmi adatokban található hatástani magyarázatok között maguk részéről elsősorban az idegrendszer, valamint a máj részéről tapasztalható általános szervezeti parenchyma-károsodást tartják lényegesnek. Az első rohamban jelentkező epilepsiás statusok, valamint az EEG-vel is kimutatott diffúz cerebralis laesio, a reversibilis agy-oedema, a fenti pathomechanismust támasztják alá. Közlésükben az INH egyre szélesebb körű elterjedése miatt kívánják a figyelmet felhívni.

HUN 1969;22(01)

Ideggyógyászati Szemle

1968. JÚLIUS 01.

A liquor cerebrospinalis transaminasetartalma

LÁNG Sándor

A liquor cerebrospinalis glutaminsav-oxalecetsav-transaminase (GOT) tar talma normális viszonyok között alacsony, 5—30 egység. A cisternás és a lumbalis liquor között nincs lényeges különbség. Időskorban (50 év fölött) a transaminasetartalom egészségesekben is a normális értéknél magasabbra emelkedhetik.. A GOT értéke nem emelkedik epilepsia (kivéve a status epilepticust), sclerosis multiplex, polyneuritis, polyradiculitis eseteiben. - Különböző eredetű agyhártyagyulladásokban sincs változás eltekintve 1-1 kiugró értéktől. Jóindulatú központi idegrendszeri daganatok esetén normális, kiterjedt rosszindulatú daganatok esetén ennél magasabb értékek találhatók. Vascularis megbetegedésekben (érelmeszesedés, agyvérzés, agythrombosis) az esetek harmadában-felében fokozódik a liquor transaminasetartalma. A liquor fokozott GOT-tartalma nem jellemző egyetlen betegségre és csak a klinikai tünetekkel meg egyéb laboratóriumi vizsgálatok eredményeivel együtt értékelhető.

HUN 1968;21(07)

Ideggyógyászati Szemle

1968. JÚLIUS 01.

Átmeneti electroencephalographias jelenségek a generalisalt tüske-hullám minta és az úgynevezett grand mal típusú ictalis generalisalt repetitiv görcskisülés között

HALÁSZ Péter, VELOK Gyula, HIDASI József, BOCZÁN Gábor

Választ keresve a petit mal és grand mal mechanismus különbözőségének pathophysiologiai okaira négy beteget ismertettünk, akiknél a generalisalt tüske hullám mechanismus és a generalisalt repetitiv görcskisülés szövődtek egymással; két 3 c/s tüske-hullám mechanismust mutató esetben egy ictuson belül, ill. roham grand mal-lá való átalakulása kapcsán, két tüskehullám variáns esetben pedig ugyanazon beteg két különböző típusú rohama során. Megfigyeléseinkből a következő megállapítások szűrhetők le. 1. Átmeneti EEG jelenségek mutathatók ki a tüske-hullámmal járó petit mal és repetitiv gyors kisüléssel járó grand mal rohamok ictalis electrographias jelenségei között. 2. Megerősíthetjük Gastaut megfigyeléseit, miszerint egyes tüske-hullám variánst mutató epilepsiás encephalopathiákban alvásban gyakran figyelhetők meg repetitiv gyors kisüléssel járó tonusos rohamok enyhe motoros, jelentős vegetativ tünetekkel. 3. Az alvás - mind a természetes, mind az Evipán altatás – és a benzo diazepin készítmények is elősegítik az átmeneti jelenségek megjelenését. Electrographias megfigyeléseink, a tüske hullám mechanismus és a grand mal típusú repetitiv gyors kisülés neuronalis mechanismusának eddig felderített tényei (Pollen 1964, Matsumoto és Ajmone Marsan 1964) és a ritmikus EEG jelenségekben döntőnek kimutatott (Eccles 1965) interneuronalis recurrens collateralis gátlás alapján megkíséreljük a grand mal és petit mal mechanismus egységes szemléletét, ill. az electrographias és klinikai különbségek magyarázatát.

HUN 1968;21(07)

Ideggyógyászati Szemle

1968. MÁRCIUS 01.

A vállcsúcs epilepsiás nagy roham közben kialakult fáradásos törése

SZÁNTÓ Dezső

A szerző 29 éves férfibeteg acromionján létrejött fáradásos törést ismertet, amely epilepsiás görcsroham tonusos-clonusos szakaszában keletkezett. Hangsúlyozza az aetiologia és a törés helyének ritkaságát és az rtg vizsgálat szerepének fontosságát a fáradásos törés felismerésében.

HUN 1968;21(03)

Ideggyógyászati Szemle

1968. JANUÁR 01.

Az elektroencephalographiás vizsgálatok repülőorvostani jelentőségéről

SZÁK János

1. Azt szükséges kiemelnünk, hogy repülőknél különösen fontos eeg. anomaliák esetén a klinikum felé correlatiót keresni. 2. Csak eeg, lelet alapján alkalmatlansági döntést hoznunk nem szabad. 3. Sorozatos vizsgálat kapcsán kell meggyőződnünk a talált eeg. elváltozás tartós vagy átmeneti voltáról és ennek birtokában hozható döntés. 4. Mindenre kiterjedő állásfoglalás a még sok vizsgálatra váró kérdés miatt, már csak kellőszámú anyag hiányában is részünkről még nem alakíthat ki, csak irodalmi tapasztalatokra támaszkodhatunk. 5. Az kétségtelen, hogy a biztos epilepsiás és organikus idegmegbetegedésre utaló eeg. lelettel bíró hajózók nem alkalmasak foglalkozásukban, 6. A hátsó delta, a középső regiók felett jelentkező theta, vagy polymorph hullámalakok, főleg ha activatióra jelentkeznek és ha nincs neurologiai vonatkozásuk anamnestikusan sem és ha főleg decrescendo a kép, a szükség szerinti klinikai kivizsgálástól függően nem tekinthetők alkalmatlansági okoknak. 7. Lényegében ugyanaz áll a bal temporalis focus eseteiben is, ha mellettük nincs kimutatható psychés instabilitás. Olyan esetben, ha van, ez utóbbi miatt szükséges munkakörükből kiemelni. 8. Féloldali alpha, beta-reductiókat egyéb vonatkozás hiányában nem ítéljük kórosnak. 9. A feltalálható, nevezzük úgy, hogy „functionalis” eeg. syndromák, ha agytörzsi, diencephalis labilitas jelzőiként manifestalódnak, megítéleseinkben a neurologiai klinikumnak kell dönteni. 10. Szendergés vonatkozásában, ha egyébként kizáró ok, pl. narcolepsia stb. nincs, nem kell feltétlenül pathologiás megítélés. 11. Jelöltek esetében szigorúbb az elbírálás és a jelentősebb irregularitást, labilitást, „, functionalis" eeg. syndromákat nem tartjuk alkalmasnak.

HUN 1968;21(01)

Ideggyógyászati Szemle

1967. DECEMBER 01.

[Neurofiziológiai adatok a hippokampusz éréséről ]

PASSOUANT P.

[A kéreg ontogenesisére vonatkozó neurophysiologiai kutatások (Elligson, Purpura) mellett a formatio reticularis (Scheibel) kivételével kevéssé tanulmányozott a subcorticalis-corticalis kapcsolatok ontogenesise. Szerző tanulmányában választ keres arra, hogy az alvás és ébrenlét alatt vizsgált electromos tevékenységben miképpen tükröződik az Ammon-szerv ontogenesise (1), epilepsiás tevékenységben milyen az Ammon-szerv kisülésének érési folyamata (2). Vizsgálati anyag: 80 macska, néhány órás — 2 hónapos életkorral. Vizsgálati idő: néhány nap — több hét. Corticalisan és subcorticalisan stereotaxiával beültetett electródák. Kísérlet befejezte után az agy szövettani feldolgozása az electrodák helyének localisalására.]

ENG 1967;20(12)