Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1973. JÚLIUS 01.

A dipropylecetsav (Depakin) a gyermekkori epilepsia kezelésében

DR MÁTTYUS Adorján, DR KISZELY Katalin, DR HALÁSZ Adrienne, DR IVÁDY Gyula

Beszámoló 35 therapia-resistensepilepsiás gyermek Depakin-kezelésével nyert tapasztalatokról. 13 lett rohammentes vagy javult nagymértékben. Minden epilepsia-typusban és különböző pathogenetikai tényezők mellett mutatkozott kedvező eredmény, még súlyos organikus cerebralis laesiót kísérő partialis epilepsiában is. Élénkítő hatása meglassult betegeknél jól kihasználható. Mellékhatásai számosak, de' nem veszélyesek.

HUN 1973;26(07)

Ideggyógyászati Szemle

1973. ÁPRILIS 01.

Az epilepsia korai tünetei

PROF. A. I. Boldirjev

Általánosan elterjedt az a nézet, hogy az epilepsia hirtelen — mint a derült égből a villámcsapás — kezdődik. A jó általános állapotot, közérzetet hirtelen szakítják meg rohamok. Ezt a megbetegedést az orvosok általában akkor diagnostizálják, amikor az epilepsiás paroxismusok klinikailag kifejezett formái — tonusos-clonusos rángatódzások, psychomotoros zavarok, vagy kisrohamok jelentkeznek. Ezzel szemben a megfigyelések szerint a folyamat sok esetben fokozatosan fejlődik ki.

HUN 1973;26(04)

Ideggyógyászati Szemle

1973. ÁPRILIS 01.

Javaslat az epilepsiák nemzetközi osztályozására

HUN 1973;26(04)

Ideggyógyászati Szemle

1972. NOVEMBER 01.

Hypothesis a generalizált tüske-hullám mintával járó („centrencephalikus”) epilepsiás mechanismusok klinikai és elektromos jelenségeinek magyarázatára

DR HALÁSZ Péter

Szerző ismerteti a generalizált tüske-hullám mintával járó epilepsiás mechanismus, az ún. centrencephalikus epilepsia elektroklinikai syndromatológiájára és pathomechanismusára vonatkozó elképzelések kialakulását és fejlődését. Rámutat azokra az ellentmondásokra és nehézségekre, amelyek miatt a „centrencephalikus epilepsia” magyarázatára kialakított elképzelések nem hozhatók összhangba az epilepsiás mechanismusokra kialakított általános pathophysiologiai elvekkel. Ismerteti saját hypothesisét, amelyben megkísérli, hogy a generalizált tüske-hullám minta pathomechanismusának, az elektromos mintával járó rohamtünetek és a klinikai syndroma olyan magyarázatát adja, amely összhangban áll az eddigi experimentális és klinikai adatokkal, a szerző saját eredményeivel és az epilepsiás mechanismusokra vonatkozóan felismert általános törvényszerűségekkel.

HUN 1972;25(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1972. OKTÓBER 01.

Myoclonusos petit mai status

DR BALOGH Attila, DR HALÁSZ Péter

A szerzők ismertetik egy myoclonus statusban szenvedő petit mai epilepsiás 9 éves gyermek esetét. Syndromatologiai és nosologiai elemzés mellett utalnak az idevonatkozó elektroklinikai összefüggésekre. Ismertetik a petit mai epilepsia myoclonusos rohamjelenségeinek pathomechanismusára vonatkozó kutatási eredményeket. Utalnak az adott betegségcsoportban a myoclonus status igen ritka előfordulására és igyekeznek feltárni ennek pathomechanikai sajátosságait.

HUN 1972;25(10)

Ideggyógyászati Szemle

1972. OKTÓBER 01.

Hypothesis a generalizált tüske-hullám mintával járó („centrencephalikus”) epilepsiás mechanismusok klinikai és elektromos jelenségeinek magyarázatára

DR HALÁSZ Péter

A generalizált tüske-hullám mintával járó epilepsiás mechanismusok az epilepsiák jelentős százalékát képviselik. Különösen így van ez a gyermek-epilepsia vonatkozásában. Gyermekkorban az epilepsia valószínűsíthetően több mint az esetek 60%-ban ebben a formában jelentkezik.

HUN 1972;25(10)

Ideggyógyászati Szemle

1972. SZEPTEMBER 01.

Az agykéreg és a thalamus vérátáramlásának és oxygentensiójának változása acetylcholinnal kiváltott epilepsiás görcsök alatt szabadon mozgó éber állaton

DR SZIRMAI Imre, DR CZOPF József

1. Acetylcholinnal kiváltott focalis görcsök alatt a focusnak megfelelő kéregterület átáramlása csökken. 2. Az átáramlás és oxygentensio csökkenés nagysága, gyorsasága és tartóssága a görcs erősségétől függ. 3. Nem terjedő focalis rohamok alatt a nem tüzelő kéreg és a kéreg alatti területek átáramlása növekszik, oxygentensioja nem változik, vagy csökken. 4. Focalis rohamok terjedése alatt a focustól távoli területek átáramlása és oxygentensiója akkor csökken, amikor a görcstevékenység ezeken a területeken is eléri a focus tüzelésének intenzitását. 5. A generalizálódó roham kezdeti szakaszában az átáramlás és oxygentensio a focustól távoli agyterületeken növekszik. A roham kiterjedése és a generalizált görcsjelek alatt az átáramlás mindig fokozódik, majd csökken, mielőtt az elektromos roham végetér. 6. A tüzelő területek átáramlás és oxygentensio csökkenése az epilepsiás görcs megszűnésének jelentős tényezői.

HUN 1972;25(09)

Ideggyógyászati Szemle

1972. JÚNIUS 01.

Az epilepsia néhány psychopathologiai problémája különös tekintettel az ún. epilepsiás személyiségváltozás prophylaxisára

DR HUSZÁR Ilona

A szerző kérdésfeltevésének aktualitását azzal indokolja, hogy az epilepsiások rehabilitatiójának objektiv nehézségei mellett számos olyan külső hatás érvényesül, mely a therapiás effectus létrejöttére gátlólag hat és nehezíti az epilepsiások társadalmi beilleszkedését. Foglalkozik a különböző paroxysmusokat és epizódokat kísérő tudatzavarnak az életformára és életvezetésre gyakorolt hatásával, ill. előbbiek által kiváltott „másodlagos” psychogen tényezők szerepével, utalva minden problémával kapcsolatban a negativ hatások megelőzési módjára.

HUN 1972;25(06)

Ideggyógyászati Szemle

1972. MÁRCIUS 01.

Az epilepsia elmeszakértői megítélésének klinikai diagnostikai problémái

DR HUSZÁR Ilona

A szerző az epilepsia elmeszakértői megítélésének néhány vitatott kérdésével foglalkozik. Több olyan statisztikai feldolgozást ismertet, melyből egyértelműen kitűnik , hogy a z epilepsia és bűncselekmény összefüggésének tényleges gyakorisága a vártnál alacsonyabb. - Foglalkozik azokkal a diagnostikus nehézségekkel, melyet az epilepsia fennállásának igazolása jelent. Problematikusnak sősorban a polgári eljárásokat tartja, ahol az ügyek jellege (többnyire kártérítési perek) miatt nem elegendő a va.lószínűsé i diagnosis, sőt az epilepsia egyértelmű kimutatásán kívül a traumával való összefüggését is igazolni kell. - Az epilepsiás epizódok diagnosisának criteriumait tárgyalva kitér arra a kérdésre, hogy kizárólag EEG elváltozások alapján, ictusok nélkül, - tartható-e a schizoform vagy maniform t ünettannal jelen kező epizód epilepsiásnak. Véleménye szerint· az utóbbi csak akkor mondható ki, ha az EEG elváltozások mellett vn,gy anélkül valamilyen roham manifestatio is kimutatható, függetlenül annak gyakoriságától. - Végül foglalkozik az epilepsiás eredetű személyiségváltozás tünetegyüttesének kriminológiailag jelentős összetevfüvel, majd ebből kiindulva tárgyalja mindazokat a tényezőket, melyeket a szakértő vélemény kialakításakor tekintetbe kell venni.

HUN 1972;25(03)

Ideggyógyászati Szemle

1972. FEBRUÁR 01.

Epilepsia és psychopharmaconok

DR HUSZÁR Ilona, DR HALÁSZ Péter

Az epilepsia által létrehozott különböző psychopathologiai elváltozások gyógykezelésére elvben a legalkalmasabb gyógyszerek azok az antiepilepticumok, melyek psychotrop hatással is redelkeznek (Tegretol, Ospolot). A felsoroltak alkalmazási területe azonban eléggé körülhatárolt, ezért érthető, hogy az epilepsia psychés kísérőjelenségeinek a gyógykezelésében miért hódítottak fokozatosan mind nagyobb teret a neuro- ill. thymolepticumok. A szerzők ennek kapcsán azokkal a vitatott kérdésekkel foglalkoznak, hogy vajon a neuro- ill. thymolepticumok és thymoereticumok görcskészséget fokozó hatása és az általuk létrehozott részben pathologiás, részben egyértelműen paroxysmalis EEG elváltozások miatt, lehet-e, szabad-e előbbieket agyi károsodás, ill. epilepsia esetén egyáltalán alkalmazni. Míg ugyanis agyi károsodás nélkül csak extrém magas dozisok adásakor vagy suicid szándékból bevett gyógyszeradagok esetén fordul elő accidentalisan epilepsiás roham, organikus agyi károsodás vagy epilepsia fennállásakor a szokványos adagok is rohamot provokálhatnak. E tény ellenére szerzők hangsúlyozzák nélkülözhetetlen voltukat az epilepsia gyógykezelésében és foglalkoznak azokkal a kezelési elvekkel, nielyek betartása, a görcskészség növekedéséből származó veszélyeket praktice elhanyagolhatóvá teszik. Kiemelik a neuro- ill. thymolepticumok alkalmazása esetén az antiepilepticumok változatlan vagy emelt adagban történő adásának szükségességét és említést tesznek a „forszírozott normalizálás" problémájáról. Részletesen foglalkoznak az epilepsiás produktív psychotikus epizódok és a chronikusan jelentkező magatartás és affectiv zavarok gyógykezelésével. Külön tárgyalják a chronikus diazepam kezelés jellegzetességeit, míg végül a nitrazepamnak az egyes gyermekkori epilepsiás encephalopathia-formákban kifejtett speciális hatását méltatják.

HUN 1972;25(02)