Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1966. FEBRUÁR 01.

Az Ospolot szerepe a gyermekkori epilepsia kezelésében

KISZELY Katalin

20 Ospolottal kezelt betegünk megfigyelése alapján úgy találtuk, hogy az Ospolot psychomotoros epilepsia kezelésére alkalmas. Viszonylag gyakori mellékhatásai miatt csak egyéb therapiára resistens esetekben, kezdetben egyéb anticonvulsiv gyógyszerekkel kombinálva, kórházi megfigyelés mellett szabad bevezetni. Azon psychomotoros rohamoknál érdemes megkísérelni adását, amelyeknél az EEG is temporalis focust jelez. Ha gyógyszerhatásra az EEG-ben a focalis convulsiv aktivitás csökken vagy megszűnik, a klinikai kép is általában javul.

HUN 1966;12(02)

Ideggyógyászati Szemle

1965. JÚNIUS 01.

Localis hypothermia hatása az agy elektromos aktivitására. Peltier-hatás alapján működő hűtőfej alkalmazása

PÁSZTOR Emil, TOMKA Imre, DEÁK György

1. A Peltier-hatás alapján működő hűtőfej alkalmas localisált, de jól szabályozható felszíni agyi hűtés kivitelezésére. 2. Elméleti számítások és gyakorlati mérések alapján meghatároztuk a felszíni hűtés mélybeterjedésének határait. 3. Újabb adatokat szolgáltattunk a felszíni hűtésnek az agyi elektromos activitásra és a strichnin-spike activitásra kifejtett hatásáról. 4. Egy temporalis epilepsiás betegen műtét közben vizsgáltuk a localis hűtés hatását az epilepsiás elektromos tevékenységre.

HUN 1965;18(06)

Ideggyógyászati Szemle

1965. ÁPRILIS 01.

lzonikotinsavhidrazid-mérgezés központi idegrendszeri hatása

KAPPÉTER István, KAJTOR Ferenc

„Pótlólag” 250 tbl INH-t bevett betegnél egyetlen epilepsiás roham után 3 napig somnolons állapotot, 1 hónapig fokozatosan javuló bradypsychét, epilepsiás characterváltozásra jellemző más tüneteket, valamint az agyi elektromos tevékenység két hónapon túl rendeződő meglassúbbodását, epileptiform potenciálokat észleltünk. E folyamatot EEG-val, időméréses vizsgálatokkal, Rorschach-próbákkal nyomon követtük. Észlelésünk és az irodalom áttekintése amellett szól, hogy az epilepsiás és psychés változások a piridoxin-GABA anyagcsere zavarával függnek össze. Hangsúlyozzuk az INH-intoxicatio felismerésének nehézségét és megelőzésének lehetőségeit.

HUN 1965;18(04)

Ideggyógyászati Szemle

1965. ÁPRILIS 01.

Localis agyi hypothermia hatása az ECoG-ra és a kísérletes epilepsiás activitásra

PÁSZTOR Emil, TOMKA Imre, DEÁK György

Kutyákon chloralose narcosisban mk.o. kiterjedt craniotomia után monopolaris corticographiás elvezetést végeztünk. Az agyfelszín hűtése körülírtan hideg folyadékkal történt. Az agyi hőmérsékletet réz-constantan thermoelektromos hőmérővel 2—3 mm mélységben mértük. A kísérletek alapján a következő eredményeket kaptuk : 1. Elektrocorticographiás regisztrálással nem tudtuk igazolni, hogy az agyi hypothermia egyes fázisai fokozott ingerlékenységi állapottal járnának. 2. A localisan létrehozott strychnin-spike activitás változása és az alapactivitás változása között a hűtés és a spontán felmelegedés időszakában más-más viszony észlelhető. 3. a Tetracorral activált agyi elektromos tevékenység hűtés hatására hasonlóan változik a nem activált esetekhez. 4. Egyik oldali localis agyi hűtés nem befolyásolja lényegesen sem az ellenoldali alapactivitást, sem a Tetracorral activált, vagy localisan létrehozott ellenoldali strychnin-spike activitást, ugyanakkor megszünteti az ellenoldali tükör-focust. Ezért a localis agyi hűtés az ellenoldali spike activitás primaer, vagy secundaer jellegének meghatározásában próbaként is alkalmazható.

HUN 1965;18(04)

Ideggyógyászati Szemle

1964. JÚNIUS 01.

Subnormalis (fehérjeszegény-híg) liquor epilepsiás tüneteknél

DR RUSZ Sándor, DR NAGY Klára

1. 400 klinikailag és electromosan epilepsiás tüneteket mutató betegnél gyakran találtunk összfehérje csökkenést a liquorban. 2. Normális, vagy megközelítőleg normális liquorfér mellett, a cisternalisan fehérjeszegény liquor közel 3/5-e, lumbalisan 1/3-a a vizsgált liquoroknak. Tág, illetve nagymértékben tágult liquortér mellett (a liquornyomás kifejezett fokozódása nélkül) a cisternalisan fehérjeszegény liqour majdnem 1/2-e, lumbalisan csak 1/5-e, a vizsgált liquoroknak. 3. A subnormalis (fehérjeszegény - híg) liquort létező kategóriának tartjuk, de a jelenség magyarázatában egyelőre feltételezésekre szorulunk. Ezen feltételezések a plexusműködésben és a diffusiós folyamatokban történő tartósabb vagy átmeneti változásra vonatkoznak.

HUN 1964;17(06)

Ideggyógyászati Szemle

1963. DECEMBER 01.

Adatok az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájához és differenciáldiagnosztikájához II. rész

GÁTAI György

Több mint 2000 eset (1690 intracranialis térszűkítő folyamatok és 320 egyéb agyi betegség) kapcsán igyekeztünk megállapítani az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikájának eredményeit, hibaforrásait, illetve jellegzetességeit. I. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikus eredményei nem kielégítőek, az átlagosnál rosszabbak. A téves diagnosisok gyakorisága, a definiciótól függően, 34-86% között mozog. II. A diagnosztikus tévedések leggyakoribb okai : 1. Idős egyénekben fellépő idegrendszeri tüneteket, az előrehaladott életkor alapján, a vizsgáló ab ovo involutiós-vascularis elváltozásokra vezeti vissza, nem gondol részűkítő folyamatok lehetőségére, ilyen irányú vizsgálatok szükségességére. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok tüneteinek felismerését az előrement senilis involutiós elváltozások megnehezítik. A vizsgáló figyelmét elkerüli a folyamat jellegének és progressziójának megváltozása. 3. A pangásos papilla hiányának túlértékelése, annak a ténynek fel nem ismerése, hogy az intracranialis térszűkítő folyamatok átlagosan az esetek 1/3-ában, idősebb korban az esetek 4/5-ben nem járnak szemfenéki pangással. 4. Az intracranialis nyomásfokozódás általános tüneteit – részben a pangásos papilla hiánya folytán – a vizsgáló nem ismeri fel s vascularis, involutiós folyamat következményének véli. III. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatok diagnosztikailag értékelhető jellegzetességei : 1. A progressio a térszűkítő folyamatok milyenségétől függ. A többségükben malignus tumorok lefolyása típusos (viszonylag gyors és egyenletes rosszabbodás). A ritkább benignus térszűkítő folyamatok lefolyása, a fiatalabbakéhoz képest, atípusos : a progressio erősen meglassúbbodott, a nyomásfokozódásos tünetek csak későn vagy egyáltalán nem alakulnak ki. - Senilis involutio és intracranialis térszűkítő folyamatok együttes fennállására a kétfázisú progressio lehet jellemző: a kezdetben többgócú, unduláló tünetek után egyre dominálóbbá válik az egygócúság és az egyenletes súlyosbodás. 2. Az intracranialis térszűkítő folyamatok idősebb korban is téraránytalansághoz vezetnek. Utóbbit a senilis involutio általában nem csak a ritka benignus térszűkítő folyamatok esetében) befolyásolja. Ennek megfelelően a nyomásfokozódás általános tünetei – a pangásos papilla kivételével - idősebbekben csak kevéssel ritkábbak, diagnosztikailag hasonlóan értékelhetők, mint fiatalabb korban. 3. Idősebb korban a pangásos papilla jellemzően ritkább, jelenléte vagy hiánya, illetve súlyossága még kevésbé representálja az intracranialis nyomás fokozódást, mint fiatalabbakban. - Szemfenék pangás 60 év felett csak gyorsan progrediáló nyomásfokozódás alkalmával alakul ki. A pangás hiánya idősebb korban részben a térszűkítő folyamatok localisatiós megoszlására, részben scleroticus érfalelváltozásokra látszik visszavezethetőnek. 4. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra egyrészt a focalis rohamtípus dominantiája, illetve a centrencephalis epilepsia hiánya, másrészt a csökkent generalisatiós hajlam látszik jellemzőnek. 5. A psychés zavarok előfordulása térszűkítő folyamatok szempontjából idősebb korban nem értékelhető. Gyakoriságuk nem a térszűkítő folyamatokra, hanem az életkorra jellemző. 6. Az időskori intracranialis térszűkítő folyamatokra a liquor gyakoribb és kifejezettebb fehérjeemel kedése jellemző. A negatív liquorleletet jobban értékesíthető térszűkítő folyamatok ellen, a 60 mg százalékon felüli fehérjetartalom térszűkítő folyamatok mellett mint fiatalabb korban.

HUN 1963;16(12)

Ideggyógyászati Szemle

1963. OKTÓBER 01.

Az extracraniális electrostimulatio I. Az electrostimulatio hatása az eeg-re

HASZNOS Tivadar, FENYŐ Egon, ANTAL János

A szerzők a fejbőrre helyezett elektrodákkal részben lokalisan, részben bitemporalisan ingereltek derékszögű áramimpulsusokkal. A lokalis ingerlés is bipolaris electrod-elrendezéssel történt. Az ingerlés frequentiáját 2/sec és 10 000/sec, tartamát 0,03 msec és 100 msec között változtatták. Az alkalmazott feszültség általában 30 V volt. Az ingerlés 30, illetőleg 60 mp-ig tartott. Az eeg-s registrálás közvetlenül az ingerlés befejezése után történt. A vizsgálatokat 18 betegen végezték. Tumoros betegeknél a lokalis ingerlés hatására a lassú tevékenység fokozódását és focalis izgalmi jeleket észleltek. Temporalis epilepsiánál a góctünetek fokozódását, posttraumás betegeknél a lassú góc aktiválódását tapasztalták. Bitemporalis ingerléssel centrencephalis epilepsiában szenvedő betegnél centrencephalis paroxysmusokat, temporalis epilepsiánál lokalis lassú és izgalmi jelek aktiválódását látták. A szerzők feltevése szerint a lokalis ingerlés elsősorban a kérgi és kéreg közeli struktúrák, a bitemporalis electrostimulatio a mesodiencephalon ingerlésére alkalmas eljárásnak látszik.

HUN 1963;16(10)

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚNIUS 01.

Epilepsiás betegek „néma” agytumorai

ZOLTÁN László, FÉNYES István

2 (3) epilepsiás beteg észlelésének adatai, akiknél a klinikai vizsgálatok, beleértve a neurochirurgiai diagnosztikai eljárásokat is, tumor, ill. térszűkület irányában negatív eredményt mutattak. Az elvégzett epilepsia-műtét alkalmával a betegeknél meglepetésszerűen tumort (astrocytoma, haemangioma) találtunk, amelyet totálisan sikerült eltávolítani. A betegek műtéteik óta roham mentesek. Horányi Béla professzor úrnak, aki szíves volt a histologiai metszeteket átnézni, ezúton fejezzük ki őszinte hálánkat és köszönetünket.

HUN 1963;16(06)

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚNIUS 01.

Hypothalamus laesión alapuló poriomania

SZOBOR Albert

1. A poriomaniák genetikailag, pathomechanismus szerint és klinikailag rendkívül heterogen jelenségcsoport, ami a rendszertani besorolást nehézzé teszi. A poriomania két csoportba sorolása (epilepsia és psychopathia) nem kielégítő. 2. A poriomaniák különválasztása elsődleges, tartalom-, motivatio és cél nélküli járáskésztetésre (valódi poriomania) és secundaer poriomaniára (debilitas, psychopathia, hysteria, depressio, schizophrenia stb.) célszerű. 3. A valódi poriomania a tudat valamilyen zavarával jár. 4. Három, hypothalamus-laesión alapuló, valódi poriomania ismertetése és elemzése, ezekben a poriomania egyik tünete a hypothalamopathiának. Célszerű e csoport külön választása és önálló clinicopathologiai besorolása; a pathogenezis és mechanismus tisztázása therapiai szempontból is fontos.

HUN 1963;16(06)

Ideggyógyászati Szemle

1963. MÁJUS 01.

A synkopekról 19 eset elemzése alapján

DÚS Vince

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy 1. a 3 epilepsiával szövődött eset kivételével a nyugalmi elektromos tevékenység, ha kóros is, nem látszik specificusnak és nem hozható kapcsolatba a synkopéval; 2. a synkope, bár az esetek többségében önálló kórkép, társulhat epilepsiával (1. és 2. eset), sőt — feltételezésünk szerint – epilepsia kiváltója lehet (3. eset); 3. eseteinkben az elektrographiás leletek támogatják azt a megállapítást, hogy a rosszúllétek oka, mint már Gastaut és mtsai kimutatták, az asystole vagy bradycardia által okozott agyi anoxya ; 4. 4. esetünkből következik, hogy a köhögési synkope pathomechanismusában a vagocardialis reflexmechanismus szerepelhet; 5. Cardiazolon kívül Megimiddel is lehet synkopet kiváltani. Mai tudásunk szerint az epilepsia és a synkope pathomechanismusa között nincs kapcsolat. Azonban a Cardiazollal és Megimiddel provocált synkope további tanulmányt érdemel abban az irányban, hogy milyen jellegű az a centralis mechanismus, amely a szívműködés felfüggesztéséhez vezet.

HUN 1963;16(05)